A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - A szolgálati pragmatika kérdéséhez [3. r.]

154 a javaslat itt aprólékosságig részletez, ami felesleges, mert a judikatura a részletezéssel ugy is kimeritőleg foglalkozik. Általános perjogi elv, hogy ott, ahol a törvény az illetőség tekintetében kizárólagosságot fel nem állit, a felek megállapodhatnak abban, hogy ugyanazon hatáskörű valamely bíróság illetőségének magukat alávetik. A mai perjog az ily kikötésre szerződést kivánt anélkül, hogy a szerződés formáját megjelölte volna, a javaslat 46. §-a szerint csupán vagyonjogi perekben alkalmazható ilynemű kikötés csak akkor bir érvénynyel, ha közokiratba, vagy bizonyitó ercjü magánokiratba van foglalva, A javaslat szerint a felek az ügy eldöntésére valamely bíróság kizárólagos illetékességét is megállapíthatják, ily megszorító kikötés hiányában az általános illetőségi szabály is nyerhet alkalmazást Az ügyvitel szempontjából lényeges és modern újítást tartalmaz a javaslatnak 52. §-a, mely a bíróságok közt felmerülő hatásköri és illetőségi összeütközés esetén a vitás kérdés megoldására a legközelebbi felsőbíróságot jelöli ki. Itt is meg kell említenem, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. életbeléptetése óta sok oly törvény keletkezett, mely az ügyek egyes nemeit valamely megjelölt bíróság illetőségéhez utalta, így nevezetesen az 1871 : XXXI. t.-c. 26. §. b), c) és d) pontjaiban jelölt ügyek a budapesti kir. keresk. és váltótszék illetékessége alá utaltattak. Az 1871. évi XXXIV. t.-c. 1. §-a szerint a magyar földhitelintézet illetékes bírósága ugyanez a tszék. Az 1879. évi XXXIX. t.-c. 2. §. szerint az 1871. évi XXXIV. t.-c. határozatai a kisbirtokosok országos földhitelintézetére is kiterjesztetnek. Az 1891: XXX. t.-c. 39. §-a az Adria magyar tengerhajózási részvénytársaság ügyeire kimondja, hogy per esetére a budapesti kir. váltó- és keresk. tszék illetékes. Ugyanazon évi XXXVIII. t.-cikkbe iktatott szerződés 17. cikke szerint az osztrák államvasút magyarországi vonalainak megváltása iránt kötött szerződésből eredő vitás kérdések a budapesti kir. tszék által döntendők el. Mindezeknek a törvényi intézkedéseknek fentartása vagy hatályon kivül helyezése tekintetében a javaslat eddigelé nem intézkedett, a mulasztás az átmeneti intézkedéseket tartalmazó szabályokban még pótolható. A szolgálati pragmatika kérdéséhez. Irta KELETI FERENC ár., szolnoki ügyvéd. N/ (Befejezés.)*) Az állami alkalmazottak szolgálati visszonyainak számos fontos részlete: nevezetesen a hivatali állások betöltésének módja, az előléptetések, kinevezések, helyettesítések és azokkal járó illetmények, a hivatalos kiküldetések és átköltözködések alkalmával járó illetmények, a tisztviselőknek a jutalmazásra, cimre és rangra, szabadságolására vonatkozó jogaik, a tisztviselő kötelessége a titoktartásra, hűségre és engedelmességre stb. —törvény utján szabályozva nincsenek. A tisztviselői állásnak összeférhetlensége más állással, vagy foglalkozással is, csupán egyes szolgálati ágakra nézve nyert törvény által való rendezést. A minősítés, felügyelet mikénti gyakorlása sincsen részletesen és törvény utján szabályozva. Pedig a kérdések mind a szolgálati pragmatikában megoldandók és törvény utján az államcéloknak megfelelőleg szabályozandók, — ha azt akarjuk, hogy a szolgálati pragmatika rendeltetésének megfelelőleg egyfelől oly tisztviselői kar képződésének alapját képezze, melynek segítségével az állam feladatait a legnagyoob erélylyel a lehető legtökéletesebben legyen képes megvalósítani, másfelől az állam minden egyes alkalmazottja összes jogaiban megvédve, — minden kötelességét a legnagyobb odaadással teljesíteni képes legyen. A törvényileg még meg nem állapított szabályok nagy része kormányrendeletek utján már életbe van léptetve. így a magyar királyi pénzügyminisztérium ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok gyűjteményében (1896) az ily szabályok rendszerbe vannak foglalva. A magy. kir. honvédelmi minisztérium által kiadott szolgálati szabályzat is számos, a szolgálati pragmatikába vágó rendelkezést tartalmaz és ezek a tisztviselők összes jogvisszonyaira kiterjedő törvény alkotásánál, becses forrásként és segédeszközként szolgálhatnak. De a szolgálati pragmatika törvényét nem pótolhatják, mivel a rendelet nem nyújtja azt a biztosságot, mint a törvény, — hogy határozmányai minden körülmények közt megtartatni és végrehajtatni fognak. Továbbá hazánk alkotmánya és közjoga oly fontos jogvisszonynak, mint az államszolgálatnak, — törvény utján való szabályozását igényli. Végre a szolgálati jognak kodifikálása mellett szól az a körül*) Előző közlemény a 19 ik számban. mény is, hogy a javaslatba hozott szabályozás, mint törvényjavaslat a szakközönség bírálatán és a törvényhozó testületek tárgyalásain és tanácskozásain megy keresztül, ami annak tökéletesítését vonja maga után; amennyiben a képviselőház és főrendiház tanácskozásaiban számos szakférfiú részt vévén, a szabályok javításban és kiegészítésben részesülnek. Nem tartjuk elégségesnek azt, hogy a szolgálati pragmatika csupán a fizetésre, nyugdíjra és a fegyelemre vonatkozó szabályokat tartalmazza; az állami alkalmazott egyéb jogainak és kötelességeinek, a képesítési kellékeknek, a kinevezés és előléptetés, és egyáltalában a hivatal betöltési módnak szabályozását — vagy a rendeleti útra utalja, vagy külön erre vonatkozó törvényekre való hivatkozással elégszik meg. A tisztviselőt azon ponton is, midőn ama feltételeket megszerzi, melyek őt képesitik, de fel is jogosítják az államszolgálatba való belépésre, biztosítani kell, hogy ha e feltételeket megszerzi, az államszolgálatba fel is fog vétetni, ott nepotizmus, részlehajlás, szeszély nem fogja előle elzárni az utat, és az államszolgálatba lépve idővel képességeinek, szorgalmának és szolgálati idejének megfelelő állást fog nyerni. Az államot pedig biztosi! ani kell, hogy polgárai közül a valóban alkalmasak és hivatottak fognak az ő szolgálatába bocsájtatni. Immár ezredéves alkotmányunknak egyenes követelménye, hogy az állami alkalmazottaknak az államhoz való visszonya minden részletében és ágazatában törvény által szabályoztassék és ez legcélszerűbben az egységes szolgálati pragmatikában történik. Minden ujabbi törvényalkotásunknak lehetőleg hazai jogforrásokon kell alapulnia. Mig valamely jogvisszonynak szabályozására hazai jogunkban találunk kielégítő rendelkezést, addig a külföldi intézmények átültetésétől tartózkodnunk kell. Ezt követeli a jogfolytonosság, jogfejlődésünk önállósága és nemzeti alapja, mely minden törvényhozási reform mai sikerének egyik mellőzhetetlen feltételét képezi. Mert miként Gneiszt «A jogi állam» cimü művének egyik helyén megjegyzi: «Az európai kalturállamok, melyek társadalmi igényeiket több emberkor óta Angliára utalással igazolták, mindig félreismerték azt, hogy e zaz alkotmányos mintaállam alkotmányát éppen saját közigazgatási jogának tovább fejlesztése által nyeré és hogy az óhajtott szabadság e minta tanúsága szerint csak ugy keletkezhetik, ha minden nép saját közigazgatási jogát és saját közigazgatási közegeit a folytonosság és igazság szellemében a társadalom mai rendjével összeegyezteti.*) Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a hol a hazai jogunkban kielégítő rendelkezést vagy a szükséges intézményt nem találjuk, a külföldön bevált intézményeket és rendelkezéseket, — amennyiben a hazai visszonyokra alkalmazhatók, felhasználjuk, — de hazai viszonyainkra alkalmazva és ezeknek megfelelőleg módosítva. A tisztviselők jogvisszonyait szabályozó külföldi törvények, egyes fontos jogokat és intézményeket csak egy-két szakaszszal intéznek el, a részletes szabályozást a rendeleti útra utalják. Ezt nem tartjuk helyesnek. Az intézményeknek és jogoknak rendeletben vagy egyébként történt oly szabályozását, mely a gyakorlatban bevált, a törvénybe felveendőnek, törvény erejével felruházandónak tartjuk; mert eltekintve az alkotmányoság követelményeitől, ez biztosítja a jónak bizonyult szabályozásnak szükséges állandóságát, ez képezi alkalmazásának és megtartásának garantiáját. A pragmatika szerkesztésénél mindenekelőtt az döntendő el, hogy mily szolgálati visszonyokra terjedjen ki a pragmatika. Legcélszerűbb volna, ha a szolgálati pragmatika a köztisztviselők összes szolgálati visszonyaira kiterjedő rendelkezéseket tartalmazná. Ha azonban ily pragmatika megalkotása ez időszerint rendkívüli nehézségekkel volna összekötve, a pragmatika a fizetésre, illetményekre és nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket csak annyiban tartalmazná, amennyiben azok a már létező ide vonatkozó törvények módosítását vagy kiegészítését céloznák; azonban a többi szolgálati visszonyokra vonatkozó rendelkezéseket, tehát mindenesetre a tisztviselők jogaira, kötelességeire és a fegyelemre vonatkozókat egész terjedelmükben tartalmazzák. Továbbá fontos kérdés, vájjon egységes : a köztisztviselők összes kathegoriáira kiterjedő, tehát ugy a bírákra és bírósági hivatalnokokra, mint a közigazgatási tisztviselőkre kiterjedő pragmatika alkottassék-e, vagy egyelőre csupán a közigazgatási tisztviselők számára? Sokan és pedig irányadó körök abban a nézetben vannak, hogy a bíráknak és bírói hivatalnokoknak szolgálati pragmatikára nincs is szükségük. Ugy vélekednek, hogy szolgálati visszonyaik törvények és rendeletek által már eléggé jól vannak szabályozva. Mi ugyan e nézetet nem osztjuk — és amint *) G n e i s z t: A jogi állam, T a k á c s Lajos dr. fordításában, 24. 1.-