A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 19. szám - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 11). számához. Budapest, 1906. május 13. Köztörvényi ügyekben. A kártérítési kötelezettség, szerződési kötelesség megszegésén kivül, jogellenes cselekvés vagy mulasztásból származik. Igaz ugyan, hogy az épitésrendőri hatóság felpereseknek sertésvágóhíd építését és annak használatba vételét megengedte, de az építési engedély csak feltételes volt, vagyis annak a felperesek csak annyiban vehették hasznát, amennyiben a netán szükséges egyéb engedély megszerzéséről is gondoskodnak. Másrészről a használatba vételi engedélyek, mint az építési engedélyekkel összefüggők, a használatba vételt szintén csak épitésrendőri szempontból engedélyezték, tehát szintén csak ehhez a feltételhez kötötték, hogy az más irányban tiltó szabályba ne ütközzék s felperesek a még szükséges egyéb engedélyt is megszerezzék. Felperesek azonban egyéb engedély megszerzését elfogadható módon ki nem mutatták, következően, — amennyiben a sertésvágóhíd felállítása is telepengedélyhez van kötve, annak hiányában nem szerezhettek olyan feltétlen jogot, amelynek a közvágóhidi kényszer behozatala által való megsértése, nekik kártérítéshez jogot adna. A közvágóhidi kényszer behozatala előtt sertést nemcsak a hentesek, hanem bárki szabadon vághatott ; ez a mindenkit megillető jogosítvány nem tekinthető a felperesek által megszerzett olyan jognak, mely alperest akadályozhatta volna abban, hogy a közegészségügy érdekében szükségesnek talált sertésközvágóhidi kényszert a felperesnek fizetendő kártérítés nélkül is életbeléptethesse. Ezek szerint alperes a sertésközvágóhidi kényszer behozatala s annak a felperesek üzletére való kihatása által jogellenes cselekményt el nem követett. A budapesti kir. törvényszék (1904. szept. 27-én 21,080. 1904. sz. a..) Xci&y Emil dr., ügyvéd által képv. B. Pál és neje L. Eszter felperesnek, Kobler Ferenc dr t. ügyész által képv. Bpest székes fó'v. közönsége alperes ellen 44,987 K töke s jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak s kötelesek alperesnek perköltséget végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok : Az 1884 : XVIII. t-c. '25. és következő szakaszai kötelezőleg kimondják, hogy vágóhidak létesítéséhez telep engedély kell, mely telepengedély az iparhatóságtól, vagyis Bpesten a kerületi elöljáróságtól szerzendő meg. Ezenfelül megszerzendő az építési engedély és a lakhatási engedély az építésügyi hatóságtól, vagyis Bpesten a székes fővárosi tanácstól. Hogy felperes a főváros tanácsától az építési engedélyt, úgyszintén a lakhatási és használhatási engedélyt is az általa épített sertésvágóhidhoz tényleg megszerezte, az igazolva van, ugy az általa csatolt s alperes által valódiság tekintetében kifogásolt A., B., C, F., T2 és G. alatti tanácsi határozatokkal; azt azonban, hogy a telepengedélyt is megszerezte volna, alperes tagadásával szemben mivel sem volt képes igazolni; mert az általa e tekintetben is bizonyítékként hivatkozott A., B., C, F., T2 és G. alatti határozatok a telepengedély elnyerését nem igazolják, amennyiben ezek tartalmából is megállapítható, hogy ezekkel felperes csakis építési engedélyt és lakhatási, illetve használhatási engedélyt kapott, vagyis az építkezés épitésrendőri szempontból megfelelőnek találtatván, annak használatba vétele ily szempontból nem kifogásoltatott. Hogy azonban ezen határozatok nem voltak hivatva az ipartörvény 25. t?-a szerint az iparrendészeti szempontból megkívánt s más hatóság által adandó telepengedélyt is pótolni; megállapítható ugyancsak ezen határozatok tartalmából. Különösen a B. és C. alatti határozat kifejezetten kiemeli, miszerint az építési engedély megadása nem mentesiti építkezőt azon kötelezettsége alól, hogy az ipartörvény által a használás tekintetében megkívánt külön hatósági engedélyt is megszerezze; a G. alatti pedig a szabályok szerint megengedett célokra adja a használhatási engedélyt, — vágóhidkénti használat pedig az ipartörvény 25. §-a szerint csak telepengedély mellett tekinthető megengedettnek. Alaptalan tehát ezek szerint felperes amaz állítása, hogy a városi tanács mint az iparhatóság másodfokú hatósága abusus következtében az általa adott építési és használhatási engedélylyel egyúttal a telepengedélyt is megadta volna, ehhez joga sem volt. Miután pedig felperes maga sem állítja, hogy az iparhatóságtól külön telepengedélyt kért és nyert volna, épületének vágóhidkénti használata jogosnak elfogadható nem lévén, a városi tanácsnak a sertésközvágóhid felállítását és a sertéseknek a közvágóhídon kivüli leölésének betiltását célzó szabályrendelete nem szolgálhat alapul felperes azon berendezési tárgyainak megtérítésére, melyek a sertésvágás céljaira készültek és beszereztettek. Miután ily sertésvágóhíd tartására felperes jogot sohasem szerzett, ennélfogva ezen kártérítési keresetével elutasítandó s a költségekben marasztalandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi március hó 12-én 10,558/1904. p. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét felhozott indokaiból helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1905. évi június hó 21-én 4,995/1905. p. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Kártérítési kötelezettség szerződési kötelesség megszegésén kivül jogellenes cselekvés vagy mulasztásból származik, szerződési kötelesség megszegését felperesek sem vitatják, jogellenes cselekvés vagy mulasztás pedig fenn nem forog. Igaz ugyan, hogy az épitésrendőri hatóság az A., B., C. alatt mellékelt okiratok szerint felpereseknek sertésvágóhíd, építését, F., T2 és G. alatti okiratok szerint annak használatba vételét megengedte, de mig egyrészről, amint az a B. és C. alatti okiratban kifejezetten is hangsulyoztatott, az építési engedély csak feltételes volt, vagyis annak a felperesek csak annyiban vehették hasznát, amennyiben a netán szükséges egyéb engedély megszerzéséről is gondoskodnak, addig másrészről az F., T2 és G. alatti használatba vételi engedélyek, mint az építési engedélyekkel összefüggők, a használatba vételt szintén csak épitésrendőri szempontból engedélyezték, tehát szintén csak a B. és C. alatti okiratokban foglalt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az más irányban tiltó szabályba ne ütközzék s felperesek a még szükséges egyéb engedélyt is megszerezzék. Felperesek azonban egyéb engedély megszerzését elfogadható módon ki nem mutatták, következően, amennyiben a sertésvágóhíd felállítása is telepengedélyhez van kötve, annak hiányában nem szerezhettek olyan feltétlen jogot, amelynek a közvágóhidi kényszer behozatala által való megsértése nekik kártérítéshez jogot adna. Amennyiben pedig felperesek sem tagadták alperesnek azt az állítását, hogy a közvágóhidi kényszer behozatala előtt sertést nemcsak a hentesek, hanem bárki szabadon vághatott, ez a mindenkit megillető jogosítvány nem tekinthető a felperesek által megszerzett olyan jognak, mely alperest akadályozhatta volna abban, hogy a közegészségügy érdekében szükségesnek talált sertésközvágóhidi kényszert a felperesek fizetendő kártérítés nélkül is életbeléptethesse. Ezek szerint alperes a sertésközvágóhidi kényszer behozatala s annak a felperesek üzletére való kihatása által jogellenes cselekményt el nem követett, de jogellenes mulasztás sem terheli alperest; mert az A., B., F., T2 és G. a. építési és használatbavételi engedélyek kiadásakor a közvágóhidi kényszer életbeléptetve nem lévén, alperes épitésrendőri hatósága azok kiadásánál tiltó szabály létezését figyelmen kivül nem hagyta. • Felperes beismerte, hogy alperessel a házasság megkötése előtt már közösült. E beismeréssel szemben a tanuk vallomása s erre alapított szakértői vélemény által az a körülmény, hqgy alperes a házasság megkötésekor más egyén által házasságon kivül és nem a férj által ejtetett volna teherbe, megnyugvással bizonyítottnak nem tekinthető. Az újvidéki kir. törvényszék (1905 január 23-án 501 1905. sz. a.) Rohonyi Gyula ügyvéd által képv. Sz. Jakab felperesnek, BruckBenö dr. ügyvéd által képviselt Sz. Teréz alperes ellen házasság érvénytelenítése iránti ügyben következő ítéletet hozott: A peres felek között 1904. évi január 24-én ujsoóvei anyakönyvi hivatalban az ottani anyakönyvvezető előtt megkötött házasság az 1894: XXXI. t.-c 54. §-ának e) pontja alapján érvénytelennek kimondatik és köteleztetik alperes, felperesnek perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Alperes elismeri, hogy a házasság megkötésekor teherben volt, tagadja azonban, hogy más valaki által lett teherbe ejtve, mert későbbi férjével felperessel 1904. évi január 3-ánjtartotta eljegyzését, kivel már e napon közösült. A született gyermek tehát férje gyermeke, mert ez által lett teherbe ejtve és soha más férfivel nem közösült. Megállapíttatik e helyütt, hogy alperes nem is állítja, annál kevésbbé bizonyítja, hogy a férj azt, hogy a nő teherben van, a házasság megkötésekor tudta volna s kifejezetten elismeri, hogy 1894. január 3-ika előtt férjét nem is ismerte, vele nem is beszélt, viszont azonban felperes is elismerte, hogy későbbi nejével már 1904. évi január 3-án közösült. Ezen kölcsönösen elismert közösülés napjától a gyermek születése napjáig eltelt 4 hó 23 nap, tehát nem teljes 5 hónap. E. János körorvos és halottkém és W. Krisztina okleveles szülésznő tanuk vallomásukban tartalmazott szakértői véleményeik szerint a gyermek fogamzása születését megelőzőleg,, legalább ti1 ., hónappal történt, mert a gyermek ls órán át élt, amire csak fj hónapos és ezen felüli gyermek képes A meghallgatott kir. tszéki orvos D. Imre dr. pedig azon szakértői véleményének adott kifejezést, hogy miután a gyermek élve