A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 19. szám - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [2. r.]

A J a parlament által elfogadott azon javaslala óta, hogy a koronahatalom megnövekedett, folyton növekedőben van és ennél fogva megszorítandó. > E zavarokkal telt állapotban az időközben trónra jutott IV. György Waterloo győztesét: Wellington-i, a «vasherceget» bízta meg a kabinetalakitással. Az a feladata jutott — Mc. Carthy szerint, - - hogy -hogyan lehetne Angliát kormányozni, minden tekintet nélkül Anglia népének akaratára.* Wellington beláthatta ugyan, hogy a feladat teljesítésére elég tehetsége nincs, de mikor gazdája maga elé hivatta és meghagyta neki, hogy e feladatra vállalkozzék, ő csak azt felelhette, hogy meg fogom kisérleni. EkKor is, ugy mint máskor, Wellington egyszerűen a király katonájának tekintette magát és egyedüli célja az volt, hogy a kabinet megalakulhasson.* — Tout comme chez nous! Wellington maga mellé vette Peelt az ir ügyek miniszterének, aki a katolikus emancipalió ellenese volt. A Ház többsége akkor elfogadta Sir Bűntett határozati javaslatát, mely a kormány megfontolást tárgyává kívánja tétetni a király katolikus alattvalóira vonatkozó törvényes intézkedéseket. Midőn ezenfelül O-Conell, a katolikus kérdés nagy előharcosa, választási harcban legyőzte Fitzgerald keresk. minisztert, a kormány minden befolyásolása dacára, — l'eel lelke forrni kezdett, mert — mint Mc. Carthy mondja : — «egy államférriut, ki nem ábrándozó, vagy egyszerűen fanatikus, kell hogy tettre szóllitsanak ily körülmények. Egy alkotó államférfi akkor csak azt kérdezheti magától, melyik útját válassza a reformnak és melyik a legjobb í A puszta ellenkezés már célját multa*. Peel közölte e lelki állapotát //e/lingtonnal, de azt is, hogy a megoldásnak teljesnek kell lenni az ország békéjének helyreállása érdekében.* Es az öreg harcverő katona, aki a csatatéren sohasem ismerte a meghátrálást, ez egyszer meghátrált Peel ellenállhatatlan érvei előtt, mert ez jobban értette a dolgot, mint ő». Katonai nemeslelküséggel és nyíltsággal megmagyarázta a királynak a helyzet tarthatatlanságát. A király -nagy ellenzéssel és roppant rossz kedvvel* hozzájárult Peel memorandumához. Peel ennek folytán 1829 március 3-án a parlamentnek egy részletes bili beterjesztését jelentette be. Nagy meglepetésére azonban a király másnap előtte és Wellington előtt, kihallgatásuk alkalmával kijelentette, hogy ő nem járulhat hozzá a bili beterjesztéséhez. A miniszterek megmaradtak álláspontjuk mellett és mikor a király hajthatatlan maradt, beadta a kabinet lemondását. A király azt elfogadta, de meggyőződve arról, hogy uj kormányt nem kap, a kabinetet megtartotta. De Peel már most ezzel be nem érte, hanem a király határozott hozzájárulását kérte a bilihez. És a király végre engedett! . . . A «Kálvária-ut az alkotmányosság felé* cimü fejezet: Anglia alkotmányos fejfődésével és küzdelmeivel foglalkozik. Évszázados SZÍVÓS közdelmeket kellett megvivniok a parlamenteknek, inig az uralkodónak az Isten kegyelméből való korlátlan felfogása átalakult a Nép akaratából való hatalom korlátolt felfogásává. Az angol királyság csak lépésről-lépésre hátrált meg. Megkisérlett minden eszközt, hogy útját állja a parlament növekvő hatalmának. És midőn a legmeztelenebb önkény eszközei elviselhetetlenekké váltak, Anglia véres forradalommal felelt. "Nagy politikai küzdelmeink a koronával — mondja Preeman — rendesen csak azért folytak, hogy már érvényben lévő törvények pontosabban tartassanak meg és hogy a sérelmek orvosoltassanak, melyek a törvények kijátszásából vagy elhanyagolásából származtak'. A Stucirt-hízból való uralkodás alatt — Snyde szerint — rendes szokássá vált a parlamenti ülések berekesztése a korona tetszése szerint. Ha valamely parlament engedetlen volt, tüstént feloszlatták, vagy üléseik évről-évre berekeszttettek. Az l<>40-iki parlamentet, alig hogy egybegyűlt, máris feloszlatták azon merészségeért, hogy hosszú szünetelése és a törvénytelenségek hosszú láncolata után nem volt hajlandó az adókat megszavazni, — az időközi sérelmek orvoslása előtt. A kormány tehetetlensége, az ország izgatottsága és a pénzügyi zavarok azonban kényszeritették a királyt a parlament újbóli egybehívására. Ennek azután első dolga volt Strafford minisztert, a király gonosz tanácsadóját, vád alá fogni. Az ily törvényellenes feloszlatásokkal, berekesztésekkel, és elnapolásokkal el lehetett ugyan egyidőre némítani a -<szájas» parlamenteket, — de a megsebzett alkotmányos élet menedéket talált az ország önkormányzati helyi hatóságaiban, melyeknek kapui előtt maga a királyi hatalom is tehetetlenül állott meg. Egy parlament helyett feltámadt egyszerre száz; az erőgyűjtés biztos várai lettek igy ezen hatóságok, melyekből a törvénytelen kormányok sikeresen ostromoltattak. Az angol nép, nagy történeti érzékénél fogva, még most is szeretettel csüng az autonóm hatóságokon; kifejlett parlamentáris kormányzata mellett is még egyre tovább fejleszti. És az angol királyoknak sok és keserves tapasztalat után végre csak meg kellett győzödniök, hogy egy parlamenttel mégis csak könnyebb megbirkózni, mint számtalan törvényhatósággal. Módját kellett tehát ejteni annak, hogy a parlament mellett a király akarata mégis érvényesüljön. Ezt a választási vesztegetésekkel és a képviselők korrupciójával sikerült elérni. Keresett állás lett a képviselőség, mert keresetet adott. A közvagyont, nyilvános állásokat, tisztségeket, — könnyüvérüséggel, minden érdemre való tekintet nélkül szabad prédaként dobták oda OG 151 jutalmul a kormány támogatóinak. «Minden nyilvános kötelességérzet — mondja Dunkley — kihaltnak látszott az emberekben és a korrupció száz meg száz csatornán át hömpölygött annélkül, hogy bárki csak gondolt volna olyasmire, aminek a neve: érdem.* Walpole Róbert, a korrupció atyja, 18 évi kormányzatával egy nemzedékre mételyezte meg a politikai lelkiismeretet. De jött egy uj nemzedék, mely kilökte magából ezt a politikai fekélyt. Vesztegetéssel parlamenti többséget teremteni többé nem lehetett. Próbálkoztak tehát a parlament meghamisításával. Az alkotmányosság külső formái alatt és látszólagos megtartásával, becsempészték a parlamentbe száz résen át a király akaratának korlátlan érvényesülését. A miniszterek felelőssége fönnállott, de érvényesülését a királyi beavatkozás foíytán mindig meg tudták kerülni. Látszólag ők vezették az ügyeket, de valóban a király dolgozószobájában fonódtak a szálak, melyekkel a minisztereket, mint egyszerű bábukat rángattak ma erre, holnap arra. Bürke, Pox, Fitt pőrére vetkőztették III. György minisztereinek : Bute, Grafton, Mansfielit álparlamentárismusát. A parlamentek kitartó küzdelme megtermetté végre gyümölcseit. tV. Vilmosban'aszemélyes királyi kormányzásnak utolsó erőlködései villogtak csak már meg. Peel, Grey, Brougham és Melbourne miniszterek azokat is sikerrel ostromolták és eredménynyel érttettékmeg urukkal: 'hogy egy alkotmányos fejedelemnek első kötelessége, hogy személyes kedvelt eszméit és előítéleteit a közérdeknek alárendelje.* . . Az utolsó fejezet: «Az első alkotmányos fejedelem* — Victoria királynővel foglalkozik. Környezetéből Kent királyi herceg egy nyilvános bankett alkalmával Londonban a következő vallomást tehette: «barátja vagyok a polgári és vallási szabadságnak, mindenkit testvéremnek tartok és hitvallásom az, hogy a hatalom csak a,nép boldogitására van adományozva.* És mégsem közösitették ki a királyi családból! Midőn az alsóház a Melbourne-kz.bwíctne.Y — bár csekély többséggel — bizalmatlanságot szavazott és azért a Ház feloszlattatott, az uj miniszterellenes többség, Peel kezdésére, a parlament mindkét házában a felirathoz következő amendement tették: ^okvetlenül szükséges, hogy a kormány a Ház és az ország bizalmát birja. A mostani tanácsadók e bizalmat nem bírják*. A királyné válaszában biztosította a parlamentet, hogy «haladéktalanul gondoskodni fog uj minisztérium alakításáról*. (Befejezése következik.) Főnök és alkalmazott jogviszonyai cím alatt Dóezi Sámuel budapesti ügyvéd a szolgálati szerződés magyar joganyagát tartalmazó összeállítást bocsájtott közre. A munka gyakorlati célokat szolgál és e feladatát nagy ügyességgel oldja meg. A joggyakorlati ösmertetése kimerítő; kritikai feldolgozása nagy szorgalmat és az anyag alapos ösmeretét tanúsítja. A munkát, mely Grill Károly kiadásában csinos kiállításban jelent meg, ajánljuk a jogászközönség figyelmébe. o. il. Magyar polgári törvénykezési jog. Plósz Sándor dr. egyetemi tanár előadásai után összeállította Vass Károly. Plósz az utolsó két évtized alatt a törvényalkotás terén végzett örökbecsű munkát, most meg a magyar perjogi tudományt önti rendszerbe melyet a per folyamára épit fel. Első helyen vizsgálja a per lélrejövetelének tényezőit. Azután a pert megalapító és lefolytató cselekményeket, amihez járul a perbeli jogok védelméről szóló rész. Plósz munkája úttörő jellegénél s tudományos értékénél fogva megérdemli a beható, mély tanulmányozást, — amit a munka könnyű, áttekinthető beosztása felette megkönnyit. Plósz Sándor munkája : A magyar polgári törvénykezési jog a Szent-István Társulat kiadásában jelent meg, kapható valamenynyi könyvkereskedésben. Ara fűzve 8 korona. Vegyesek, Karap Ferenc, f Mély sajnálattal registráljuk a birói kar egyik legkiválóbbikának : Karap Ferenc nyug. táblai tanácselnöknek az elhunytát. Sokan olvasóink közül visszaemlékeznek még azon időre, midőn Karap az akkor még nem decentralisált Tábla keresk. és váltótanácsának elnöki székét elfoglalta és a tanács judicaturáját a legmagasabb piedestálra emelte. Éles jogászi elméje, és nagy judiciuma, közfigyelmet és általános megelégedést keltő határozatokat létesítettek, — rokonszenves és megnyerő modora birótársai szeretetét és a jogkereső közönség ragaszkodását és tiszteletét szülték. A Haza—Tisza biztosító intézetek fusioja alkalmából folytatott perekben ő ismerte fel helyesen a díjtartalék jogi természetét. A Kúria megváltoztatta ugyan a Tábla akkori ítéletét, (amiben nem csekély része volt Czorda Bódognak*), — de évek multán maga is visszatért Karap correct felfogásához. Hogy *) Czorda mint más tanácsból kölcsönkért szavazóbíró vett részt azon ülésben, melyben az első H a z a—T i s z a-perek referáltattak Ily outsider-re azért volt szükség, mert Daruváry a Kúria keresk. és váltótanácsának elnöke, túlzott delicatesseből — mert egy H a z a-részvény birtokosa volt — az üléstől távol maradt. így történhetett, hogy L a s s e 1 előadó inditványa leszavaztatott és oly határozat hozatott, melynek közvetlen eredménye a két említett intézet csődje volt. Fiat injustitia, pereat mundus!