A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 19. szám - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [2. r.]

150 Ez a hivatal köteles a néphivatal ilynemű megkeresését (minden bürokratikus eljárás mellőzésével) rövid uton azonnal elintézni, vagy ugy, hogy a tényálláson a szükséges felvilágosítást megadja, vagy értesiti a néphivatalt, hogy annak alapján a hivatalos uton a szükséges intézkedést megteszi; c) szükség esetén a fél részére beadványt készit. ."). §. A néphivatal részére Szeged szab. kir. város helyisé­get és irodai felszerelést ad és egy Írnokot és egy szolgát bocsát rendelkezésére. 6. §. A néphivatal a jelentkezők ügyeiről megfelelő iktató­mutató könyvet vezet, melyben a fél neve, az ügy és az elinté­zés, illetve nyilvántartási feljegyzés van feltüntetve. 7. §. A hivatalos órákat az ügyvédi kamara a város köz­igazgatási bizottságával egyetértve állapítja meg és ez kellő módon és megismételve közzéteendő és az erre vonatkozó hirdet­mény a hatóságoknál kifüggesztendő. 8. §. Az ügyvédi kamara részéről kiküldött felügyelő bizott­ság tagjai felváltva kötelesek lehetőleg minden hivatalos napon tisztökben eljárni és ha szükséges, az ügyeletes kartárs segítsé­gére lenni. A közigazgatási bizottság ellenőrző közege különösen arra figyel, hogy a néphivatal megkeresései a hatóságok részéről kellő méltatásban és gyors elintézésben részesülnek-e és a szer­zett tapasztalatról a közigazgatási bizottsághoz jelentést tesz. 9. §. Az ügyeletes ügyvivő tiszteletdíjban részesül és ezen dij a néphivatalnak nyújtandó és az ügyvédi kamara pénz­tárában kezelendő állami és városi segély utján fedeztetik. A felügyelő és ellenőrző tagok tisztőket díjtalanul látják el. 10. ^. Az ügyvivő és a neki segédkezők elé jutott ügyből kifolyólag ügyvéd-képviseletet nem vállalhatnak, ugy nemkülön­ben őket az ügyek körül titoktartás kötelezi. 11. §. A szegedi kamara a néphivatal működéséről éven­kint az igazságügy- és a belügyminisztériumhoz, ugy Szeged szab. kir. város törvényhatóságának és a közigazgatási bizottság­nak jelentést tesz. * A bizottság egyelőre ugy tervezi, hogy hetenkint kétszer, szerdán és szombaton d. e. 10—1 óráig tartassák hivatalos óra. * A m. kir. földmivelésügyi minisztérium székelyföldi kiren­deltségének vezetője Marosvásárhelyről a következő átiratot intézte a «Jogvédő Egyesület vagyontalanok részére* elnökéhez: Hirlapi közleménvekből tudomást szereztem arról, hogy van Budapesten egy jogvédő egyesület, melynek célja: hogy az arra szorulóknak ingyen jogsegélyt nyújtson. Egy legutóbb a Budapesti Hírlapban megjelent közleményből azt is olvastam, hogy az egyesület most már vidékre is szeretné működését kiterjeszteni, ebben azonban anyagi erőinek elégtelensége aka­dályozza. Méltóságod tájékozása végett van szerencsém megjegyezni, hogy vezetésem alatt álló székelyföldi miniszteri kirendeltség a jogvédő egyesülettel lényegében azonos célokat szolgál. Mivel ugyan a hivatal működése közvetlenül csak gazdasági és pedig mezőgazdasági téren mozog, amennyiben közvetlenül csak a földmivelésügyi minisztérium kormányzati eszközeire támaszkod­hatik, e minisztériumnak lévén a székelyföldre kihelyezett exposi­turája, azért még sem lehetnek közönyösek előttem a székely nép jogi visszonyai, hiszen a gazdasági helyzet ilyen vagy olyan volta és alakulata szorosan a jogi visszonyok mikénti lebonyolí­tásával van összefüggésben. Ennélfogva szeretném lehetővé tenni, hogy a jogvédő egyesület védszárnyai alatt a székely népnek az ingyenes jogsegélyt annyiban, amennyiben lehet, megadhassuk s nagyon szeretném, ha a budapesti jogsegélyt nyújtó állomás mintájára legelsősorban itt szervezhetnénk ilyen állomásokat. Anyagiakon nem múlnék a dolog. A székely akciónak a m. kir. földmivelésügyi minisztérium költségvetése keretében külön hi­tele van, amely hitelből minden, a székely nép gazdasági hely­zetének javítását célzó kezdeményezés segíthető. A székely­földi miniszteri kirendeltségnek marosvásárhelyi központi hiva­talától eltekintve, tisztviselői is vannak az egyes nagyobb szé­kely városokban, akik a jogvédő intézményt támogatnák. Szóval, ha valahol, itt nemcsak szükség, de lehetőség is volna rá, hogy a humánus intézményt meghonosítsuk s azt hiszem, más hasonló kezdeményezéssel alig tehetnénk nagyobb szolgálatot a székely nép érdekeinek, mint ha bonyolult birtokjogi, telekkönyvi, hitel stb. jogviszonyaikban jóindulatú s ingyenes vagy nagyon kevéssé költséges útbaigazításban részesitenők. Ezt szeretném én a Székelyföldön s ezért vagyok bátor Méltóságodhoz fordulni ama kérésemmel: méltóztassék vala­melyes útbaigazítást adni, vagy adatni nekem a jogvédő egyesü­let lényegéről és főként arról, mi módon kezdhessem meg az egyesülettel a legközelebbi tárgyalásokat. A "Jogvédő Egyesület* március havi statisztikája : 12 ügyvéd — köztük az ügyvédi kamara elnöke is — és 22 ügyvédjelölt teljesített inspekciót. Összesen 82 ügy érkezett be, melyek közül 21 rendes, 39 sommás, 11 büntető, 5 peren­kívüli, 2 hagyatéki és 4 vegyes volt. Perenkivüli ügyekben 254 izben tanácscsal szolgált az egyesület és 24 kérvény szerkesztetett. A Jogvédő Egyesület vagyontalanok részére m. hó 22-én tartotta IX. évi rendes közgyűlését a budapesti büntető törvény­szék III számú főtárgyalás! termében Vavrik Antal ítélőtáblai tanácselnök elnöklése alatt. Az évi jelentés világosan mutatja azt a nagy tevékenységet, amelyet az egyesület a lefolyt évben ki­fejtett' Az egyesület az elmúlt évben összesen 8,314 esetben nyújtott ingyenes jogsegélyt. A pénztári jelentés elfogadása és a költségvetés megállapítása után a választásokat ejtették meg. Elnök lett Vavrik Antal, alelnökök lettek dr. Szivák Imre és dr. Schreyer Jakab, titkárok dr. Schrcycr Jenő és dr. Márki Hugó, ügyész dr. Sdgody Gyula, pénztáros Guttmann Miksa. Nyilt kérdések és feleletek. Á büntetőjog köréből — Kérdés. — Kérem a <Jog> tisztelt olvasóit, biró, ügyvéd és ügyvéd­jelölt urakat, esetleg pénzügyi szolgálatban levőket, szíveskedjenek az alábbi kérdésre a »Jog* ezen rovatában a választ megadni. Valaki a nála lévő és tulajdonát képező papírpénzzel, mond­juk egy darab száz vagy ezer koronással rágyújt a szivarjára, vagy azt ugy széjjel tépi, hogy többet össze nem ragasztható, mi által a kérdéses papírpénz a forgalomból kivonatott. Tettét nem részegen, hanem meggondolva követi el, azt állítván, hogy a bank­jegy az ő tulajdona, azzal ő tehet, amit akar, és hogy tettéért nem büntethető. Kérdésem most már az: 1. elköveti-e az illető, mondjuk A., a fenti tényével az 1879. évi XL. t.-c. 55-ik §-ának harmadik bekezdésébe, és ugyan­ezen t.-c. 57-ik §-ába. illetve az 1878. évi V. t.-c. 210. és 21 í. §§-aiba ütköző kihágást, illetve vétséget ? ha igen, megbünte­tendő-e föltétlenül ? (indokoltassék.) Minthogy nézetem szerint a fölhívott törvényhelyek ez iránt kétséget a büntetendőség tekintetében fenn nem hagynak, az esetre, ha nemleges válasz adatik, 2. kérem azt is alaposan megindokolni. Lőcsei József ügyvédj. Magyaróvár. Irodalom. Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta Stiller Mór dr. Budapest, 1906. Benkö Gyula Grill-íéle. udv. könyvkereskedése. Ára 1 korona. V (Folytatás.) Chatam gróf a felsőházban egyenesen a királyhoz fordult esdő szavával, hogy «tegye meg az első lépést az egyezkedéshez. Abban áll valódi fensége, hogy okossággal és igazsággal csele­kedjék. . . . Engedmények a nagyobb hatalom részéről mindig annál nemesebb, annál nagyobb hatással vannak, mert kibékítik az emberek érzelmeit a hatalommal és mert a szeretet és hálada­tosság szilárd alapzatán építik fel a népek bizalmát.> A ^'/^/A'/r/z-minisztérium egyszerre szemben találta magát a Fox-North-k.oa\\ci6va\, mely arra egyesült, hogy megtörje a sze­mélyes kormányzati rendszert, mely csaknem tönkretette a parla­ment függetlenségét. Azok, kik ellen irányult, e koalíciót Kel­vetemedettnek,* «erkölcstelennek» és «természetellenesnek* bé­lyegezték, mert Fox, ki North politikáját, — amíg ez miniszter volt, — kíméletlenül támadta, — most vele egyesült. Erre Fox így felelt: «megvetendőnek tartom, hogy keblemben ellenséges érzést tápláljak valaki iránt, ha az ellenségeskedés oka megszűnt.* Utal arra, hogy már 1757-ben is létesült a híres Fitt-Nezvcastle-V.oz­lició, mely kezdetben szintén ily becsmérlő támadásoknak volt kitéve. A koalíció gátat akart emelni a királyi személyes kormány­zat ellen, mely mellett a miniszterek csak akaratlan eszközök voltak. A parlamenti többségben megnyilatkozó nemzeti akarat­nak szabad és független érvényesítésére törekedett abban is, hogy általa erős és független kormány létesüljön. A király roppant bosszús volt a koalíció győzelme miatt, éreztette is a koalició tagjaival. De a helyzet mind kényszerítőbbé vált és nem maradt más hátra, mint a koalició férfiait megbízni a kormányalakítással, mely az egész kormányrendszer bukását is jelentette. A valódi alkotmányosság napjai csak később következték­be. Halhatatlan érdemére azon angol államférfiaknak, kik haza­fiságuk, erkölcsi felfogásuk, mély felelősségérzetük és egyenes­lelküségük által nemcsak népüket, de királyukat is a valódi alkot­mányosságra tudták nevelni. «És a király végre engedett* fejezetben ismerkedünk meg Angolországnak Irhonnal folytatott elkeseredett küzdelmével. Anglia—Írország, — mintha nem igen messzire kellene mennünk, hogy hasonló példára nálunk is akadjunk. «Az irek — mondja Adams — soha sem tanulták volna meg, ha meg nem tanították volna rá, hogy Anglia csak kényszer nyomása alatt szokta megengedni azt, amit az ész szavára hallgatva, nem engedett volna meg soha.* A hosszú éveken át tartott tory-kormányok tulloyalitása a koronának roppant befolyást adott a parlamentre. Ezért Broug­ham lord 1822-ben indítványt adott be az alsóházhoz, hogy a «korona befolyása lerombolja a parlament függetlenségét és hogy e befolyás túlságos módon növekedett Dunning lordnak 1780-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom