A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [4. r.] - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 18. számához. Budapest, 1906. május 6. Köztörvényi ügyekben. Fennálló joggyakorlatunk szerint a megajándékozott felelősséggel tartozik az ajándékozónak, az ajándékozás idején fennállott tartozásaiért; miután alperesek a néhai vagyonátruházóval ugy a vele kötött adás vétel előtt, mint azután is közös háztartásban együtt éltek, az adás vételi szerződésben kikötött haszonélvezet, az ügyfelek közötti szoros családi viszonyt és az átruházott ingatlan értekét tekintve, a birói gyakorlat szerint a megvett ingatlan részbeni ellenértékéül nem volt számitásba vehető. A pestvidéki kir. törvényszék (1904. évi január hó 16-án 23/904. P. szám alatt) Z. P. dr. ügyvéd által képviselt H. J. felperesnek, G. E. dr. ügyvéd által képviselt S. Gy. és neje S. K. alperesek ellen, 1,660 K. és jár. iránti ügyében következőleg itélt : A kir. törvényszék alpereseket egyetemleg kötelezi, hogy felperesnek 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt 1,400 K. tökét, ezután 1897. év január hó 1-től számítandó &°/0-os kamatokat, az 1884/P. 98. sz. í. bir. Ítéletben megítélt 260 K. és 287 K. 70 f. jelen perbeli költséget fizessen, hogy továbbá fenti idő és jogkövetkezmények terhe alatt alulirt bírósági iroda átalánya részére 2] K. 60 f. költségelőleget térítsenek meg s az államkincstárral szemben a kiszabandó ítéleti illetéket viseljék. Egyidejűleg a 7,997 P. 98. sz. felebbezéshez csatolt 1890. évi december hó 25-én özv. S. Gy. által 700 frt.-ról kiállított eredeti kötelezvényre vonatkozólag a tulajdonjog megítélése tárgyában az ítélethozatalt mellőzi. Indokok. Felperes a keresetben előadja, hogy felperes 1890. évben özv. S. Gy. szül. Cz. F. kartali lakosnak 1,400 K.-t kölcsön adott, mely követelésének behajtása iránt, nevezett adós ellen 3,738/P. 97. sz. alatt keresetet adott be s abban a perben felperes javára özv. L. Gy. ellen a jogerőssé vált 5,884/P. 28. sz. L bir. ítéletben 700 frt tőke, ennek 1897. évi január hó 1-től járó 5° o-os kamatai és 130 frt perköltség lett megítélve. Ezen tőke és kamat azonban birói letétbe helyeztetni rendeltetett, mert felperes a követelés alapját képező eredeti kötvényt nem volt képes felmutatni és beszolgáltatni. Ezt a kötvényt azután az érintett I. bir. ítélet ellen 7,947 P 98. sz. alatt beadott felebbezéshez maga alperes csatolta s mint a vonatkozó iratokból megállapítható, a jelzett kötvény 1890. évi december hó 25-én Kartalon lett özv. S. Gy. és L. G. által kiállítva. Özv. S. Gy. azonban még az érintett elsőbirósági ítélet hozatala előtt az A) alatt másolatban csatolt 195/90. ügysz. közjegyzői okirat tanúsága szerint, 1890. év december hó 15-én a kartali 254. sz. tkvi betétben A I. 1—8. sz. alatt foglalt ingatlanait adás-vétel címén 4,000 K. vételáron átruházta fiára S. Gy. I. r. és ennek neje szül. S. K. II. r. alperesre. Ez az ügylet azonban színleges volt, mert alperesek, akiknek az átruházás idején semmi vagyonuk sem volt. az eladónak vételárat nem fizettek s a feleknek egyéb céljuk nem volt, csak az, hogy felperes jelzett követelésének behajtását meghiúsítsák. Mivel S. Gy. az A) alattival összes vagyonát átruházta az alperesekre, s nevezett eladónak 1899. év június hó 16-án bekövetkezett elhalálozásakor sem maradt semmiféle vagyona, felperes özv. S. G.-vel szemben kielégítést nem szerezhetett. Tekintettel azonban arra, hogy az A) alattiban átruházott ingatlanok az átruházás idején legalább 9,000 K.-t értek; alperesek még az esetben is megajándékozottnak tekintendők, ha az ingatlanok 4,000 K. vételárát kifizették, ennek folytán tehát alperesek az ajándék értéke erejéig felperesnek előbb keletkezett követelését megfizetni tartoznak. Ez alapon kérte felperes alpereseket a rendelkező rész értelmében marasztalni. A kérdéses kötvényre vonatkozólag felperes csak az esetben kérte a tulajdonjogot megítélni, ha alperesek ezt el nem ismernék. Ámde alperesek felperesnek a kötvényre vonatkozó tulajdonjogát nem tagadván, ez irányban az Ítélethozatal mellőzendő volt. Az A) alatti alaki valódiságát maga felperes elismervén, a tartalom valótlanságát s az abban ^eltüntetett jogügylet színlelt voltát felperes tartozik bizonyítani, miután azt alperesek tagadták. Maga az a tanuk által bizonyított körülmény, hogy alperesek az A) alatti kelte idején özv. S. G.-vel közös háztartásban éltek s közös gazdaságot folytattak, még annak figyelembe vételével sem állapítja meg a jogügylet színlelt voltát, hogy I. r. alperes fia, II. r. alperes menye volt özv. S. Gy.-nének. Egyéb bizonyítékot pedig felperes nem szolgáltatván, vonatkozó kifogása tekintetbe vehető nem volt. Igaz ugyan, hogy az A) alatti szerződés kötése alkalmával alperesek vételárat nem fizettek, mert a szerződésből kitünőleg a 4,000 K vételár 1897. évi december hó 1-én volt fizetendő, ámde alperesek a 2. •/. alatti 1898. év máj. 27-én 117/98. ügysz. alatt felvett közjegyzői okirattal igazolták, hogy a 4,000 K. vételár tekintetében özv. S. Gy.-el elszámoltak, azt teljesen kiegyenlítették. Ezen 2 •/. alatti okirattal szemben felhozott az a felperesi kifogás is figyelmen kívül hagyatott, hogy annak tartalma szintén valótlan és az abban érintett fizetés színlelt volt, mert ezt felperes alperesek tagadásával szemben egyáltalán nem bizonyította. Alperesek beismervén egyébként a kereseti állításokat s különösen azt, hogy az A. alattiban érintett ingatlanok az átruházás idején 9,000 K. értékkel bírtak, azon alapon kérték a kereset elutasítását, hogy ők az aszódi takarékpénztárnak özv. S. Gy.-el szemben fennállott 9,000 K. jelzálogos követelését utóbb nevezett helyett kifizették s így a 4,000 K. vételár hozzászámitásával 13,000 K. erejéig szolgáltattak ellenértéket a megvett ingatlanokért, tehát ajándékról szó sem lehetett. Felperes tagadásával szemben alperesek bizonyitékkép csupán a 7,433/th. 98. 1,419/tk. 99. és 9,032 tk. 99. sz. tkvi iratokra hivatkoztak ez irányban. Ezen iratok beszereztetvén, azokból csak az állapitható meg, hogy alperesek a kartali 255. sz. tkvi betétben A I. 1—7. sorsz. alatt foglalt ingatlanokat az aszódi takarékpénztár javára elrendelt bírói árverésen megvevén, ezek vételára fejében 4,000 K.-át befizettek. Egyéb alperesek részéről eszközölt fizetésnek azonban semmi nyoma sem találtatott. Annak az érintett 4,000 K. fejében alperesek ingatlanokat kapván, ezen 4,000 K. nem tekinthető özv. S. Gy. helyett teljesített fizetésnek, mint ilyen tehát birói figyelembe nem vehető. Mármost akár az alperes beismeréséhez képest 9,000 K.. akár a szakértők véleményét véve alapul, 8,300 K, értékkel bírtak az A) alattiban átruházott ingatlanok, — az egyedül számitásba vehető 4,000 K. vételárt meghaladólag 5,000 K., illetve 4,300 K. erejéig alperesek az A) alattiból folyólag megajándékozottaknak tekintendők. Mivel pedig felperes kérdéses követelése az A) alatti kiállítását megelőző időből származik, azon jogi szabályoknál fogva, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idején fennállott tartozásáért az ajándék erejéig felelős; alperesek felperes ily minőségű kereseti követelését, mely az ajándékot képező legalább is 4,300 K.-ra tehető összegből teljesen kikerül, megfizetni tartoznak. Az ajándék tárgyát képező ingatlanok egy részét, melyeknek értékében a szakértői véleményből megállapithatólag az ajándék érték egy része is bennfoglaltatik. alperesek eladván, amidőn a keresetnek a fenti indokokból hely adatott, a marasztalás az ajándékösszegre figyelemmel feltétlenül mondatott ki, már pedig az 5,884/P. 98. sz. ítélettől eltéröleg a letétbe helyezés mellőzésével azért, mert alperesek nem tagadták, hogy a 79. P. 47/98. sz. felebbezéshez mellékelt kötvény azonos a 3,738/P. 97. sz. kereset alapját képező kötvénynyel, igy tehát az az ok, mely miatt a letétbe helyezés rendeltetett el, megszűnt. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. évi június hó 21-én 2,087 P. szám alatt) következő itéletett hozott: A kir. Ítélőtábla az első fokú bíróságnak az ítéletet helybenhagyja. indokok: Felperes a kereseti összeget, amely részére özv. S. Gy. C. F. ellen a pestvidéki kir. törvényszék 5,884/98. sz. ítéletével meg lett ítélve, az alapon követeli az alperesektől, mert azt azért nem képes özv. S. Gy.-n behajtani, mert ez összes vagyonát az A) alatt csatolt és lényegileg ajándékozást képező szerződéssel, az ő követelésének már fennállása után, alpereseknek odaajándékozta. Azt, hogy felperesnek keresetileg érvényesített követelése már az A) alatti szerződést megelőzőleg fennállott, a XVI. p. jel alatt kezelt iratok bizonyítják, azt pedig, hogy özv. S. Gy. vagyon hátrahagyása nélkül halt el, és hogy ennek folytán felperes követelését ennek vagyonából be nem hajthatja, alperesek nem tagadták. Tekintve pedig azt, hogy fennálló joggyakorlatunk szerint a megajándékozott felelősséggel tartozik az ajándékozónak az ajándékozás idején fennállott tartozásaiért, a perben további ügydöntő kérdést az képezi, hogy a kartali 254. sz. tkvi. betétben foglalt ingatlanokra nézve az alperesek és özv. S. Gy. közt az A) alatti szerint 1896. évi december hó 15-én létrejött vagyonátruházási szerződés adásvételi vagy ajándékozási szerződés-e avagy csak bizonyos részben az-e ? Azt, hogy az átruházott ingatlanok értéket az átruházás idején 9,000 K. volt, az alperesek a perben elismerték, tehát az a szakértői vélemény ellenére 9,000 K.-ban volt megállapítandó. Azt pedig, hogy a kérdéses ingatlanoknak az A) alatti szerint megállapított 4,000 K. vételárából az alperesek 1,369 frtot kifizettek, a vagyonátruházó özv. L. G.-nek a 2*/. alatt csatolt közjegyzői okirata bizonyítja, mert annak az 1,369 frt készpénzfizetés megtörténtére vonatkozó tartalma bizonyítékul elfogadandó, ha mindjárt az okirat családtagok közt jött is létre. Ellenben a 27. alattinak a 631 frt fizetés elismerésére vonatkozó tartalma nem alkalmas bizonyíték arra, hogy ezen elismert 631 frt. kifizetése tényleg meg is történt és pedig annál kevésbbé mert a fizetések teljesítését más módon bizonyítani alpereseknek módjában állott, de annak bizonyítására egyéb bizonyi-