A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [4. r.] - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [1. r.]

70 A JOG tékot fel nem hoztak, habár tekintettel az alperesek és az özv. S. Gy. közt fennállott visszonyra, az irányban a bizonyítás őket terhelte. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a kérdéses vagyonátruházás jogi természetének a megállapításánál az 1369 írt vagyis 2,738 K kifizetett vételári összegen felül számitható-e még valamely ellenérték az alperesek javára az aiapon, mert az átruházott ingatlant az átruházás idején a felek egyező előadása szerint az aszódi takarékpénztárnak 4,500 frtot kitevő követelése terhelte, a XI. és XII. p. jel a. kezelt iratok, valamint felperes beismerése alapján megállapítható, hogy alperesek ezen takarékpénztári tartozás végkiegyenlitésére 1,508 írt '27 kr. vagyis 3,016 K 54 fill. tőkét és ennek 1899. május 29-től járó 8%-os kamatát voltak kénytelenek a takarékpénztárnak kifizetni. U. i. a takarékpénztárnak ez a követelése terhelte a kartali 255. sz. betétben foglalt és felperes elhalt nejének az ingatlanait és ennek ingó vagyonát is, amelyek árverésen eladatván az ingok vételárából befolyt 1,020 frt 71 > kr vagyis 3,253 K 40 fill. 18911. jan. 23-án a takarékpénztárnak jelzett követelése törlesztésére fordíttatott, kitett pedig ez a követelés tőkében 9,000 K.-t, annak 1898 július 28-tól járó 8"/o-os kamata fejében járó 360 K. per- és végrehajtási költségért járó 299 K. 54 fill., amely összegekből levonva a 3,253 K. 40 fül. vételárat, a takarékpénztárnak fennmaradt követelése kitett 6,422 K. 14 fill. és ennek 1899 január 23-ról tovább folyó 8°/n-os kamatát, amihez járul még 115 K 54 fill. ingó árverési költség és 42 K. 40 fill. ingatlan árverési kérési költség. Ezen követeléseire a takarékpénztár, miután az ingatlan elán erezési költsége ugy a többi előnyös tételek 265 K. 20 fill. bánatpénzből lettek kielégítve, az iratoknál levő nyugta szerint 3,734 K. 80 fill. kapott 1899. május 29-én, amit levonva a jelzett takarékpénztári fenmaradt követelésből és a tőkének 4 hóra eső 171 K. 26 fill. kamatából, fennmaradt a takarékpénztárnak 3,016 K. 54 fill. tőke, és ennek 1899. május 29 tői járó 8u/o-os kamata iránti törlesztetten követelése. Tekintve pedig azt, hogy felperes sem vonta kétségbe, hogy ezt a fennmaradt takarékpénztári követelést az alperesek fizették ki, de másrészt alperesek mivel sem bizonyították, hogy a fennmaradt tőke után mily időre fizettek kamatot és mennyit, és különben az ingatlanok hasznát élvezték, ugyanezért e cimen csak 3,016 K. 54 f. ellenérték volt alperesek javára számításba vehető. Az előadottak következtében tehát az 1896. évi december 15-én létrejött vagyonátruházási szerződés 5,754 K. 54 f. érték erejéig adásvételi, 3,245 K. 40 f. érték erejéig pedig ajándékozási ügyletnek volt minősítendő és ennek folyományaként és azért, mert peres felek elismerték, hogy alperesek a kérdéses ingatlanok egy részét már el is adták: és mert az ajándékérték a felperesi követelést teljesen fedezi, ki volt mondandó hogy alperesek a felperesnek az özv. S. Gy.-né ellen megítélt 1,400 K. tőke, ennek 1897. évi január hó 1-től járó 5<V0-os kamata és 260 K. perköltség iránti követelését, ugy a jelen perben felmerült és az elsőbirósági Ítéletben foglalt egyéb költséget, amely költség alpereseknek összes vagyonát terheli : megfizetni kötelesek. Ezekből az okokból volt tehát az elsőbiróságnak ítélete a per főtárgya tekintetében helybenhagyandó. A m. kir. kúria (1905. május hó 23-án 7,427. P. szám alatt kö vetkező itélelet hozott A budapesti kir. Ítélőtáblának, ítélete az abban felhozott és felhívott indokoknál és azért is helybenhagyatik; mert miután alperesek néhai S. Gy.-névelugy a vele kötött adásvétel előtt, mint azután is közös háztartásban együtt éltek, az adás-vételi szerződésben kikötött haszonélvezet, az ügyfelek közötti szoros családi visszonyt és az átruházott ingatlan értékél tekintve, a birói gyakorlat szerint a megvett ingatlan részbeni ellenértékéül nem volt számításba vehető; és mert a másodbiróság által a hiányosan beszerzett végrehajtási iratok alapján megközelítőleg tett és helyesen indokolt számítást véve alapul e helyütt is elfogadtatott, hogy alperesek a kartali 254. számú tkvben foglalt ingatlanok megszerzése folytán ellenérték nélkül oly nagyobb többlethez jutottak, melyből felperesnek már jogérvényesen megítélt követelése és járuléka fedezhető. Az orvosszakértök által bizonyittatni kivánt az a körülmény, hogy alperes a fogamzási időben a nemi közösülésre képtelen volt, utólag hosszabb idő elteltével elfogadhatóan már meg nem állapitható. A felebbezési bíróság tehát nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy e tekintetben az orvosszakértök kihallgatását indokolással mellőzte. A felebbezési bíróság területén alkalmazandó o. p. t. k. 163. §-ában felállított vélelemmel szemben a másokkal való közösülés kifogása sikerrel ellen nem vethető és így jogszabály megsértéséről e részben sem lehet szó. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1906. február 23-án I. G. 503. szám. 1905. polg.) Rónai János dr. ügyvéd által képviselt Cs. Jakab, mint kisk. Cs. Mária törvényes, képviselője felperesnek, Maniu Gyula dr. ügyvéd által képviselt L. Valér alperes ellen gyermektartás és járulékai iránt a balázsfalvi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében következő végzést hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság itéltte feloldatik, ugyanaz a bíróság uj tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és a költség ki által való viselésének kérdésére is kiterjedő uj határozat hozatalára utasitattik. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében felhozott panaszok részben alaptalanok, részben pedig alaposak. Alaptalan alperesnek az orvosszakértők kihallgatásának mellőzésére vonatkozó panasza, mert az orvosszakértők által bizonyittatni kivánt az a körülmény, hogy alperes a fogamzási időben a nemi közösülésre képtelen volt, utólag hosszabb idő elteltével elfogadhatóan már meg nem állapitható, a felebbezési bíróság tehát nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy e tekintetben az orvosszakértök kihallgatását indokolással mellőzte. Alaptalan alperesnek az a további panasza is, hogy a felebbezési bíróság a törvénytelen gyermek anyjának M. Vaszilie-vel a válságos időben folytatott szerelmi visszonyára vonatkozóan felhívott tanuk ki nem hallgattattak, mert csak a lényeges körülményekre felhívott tanuknak a kihallgatása nem mellőzhető. Már pedig az alperes tanúi nem ügydöntő körülmény bizonyítására hivattak fel, mivel a felebbezési bíróság területén alkalmazandó o. p. t. k. 103. tj-ában felállított vélelemmel szemben a másokkal való közösülés kifogása sikerrel ellen nem vethető és így jogszabály megsértéséről e részben sem lehet szó. Ellenben alapos alperesnek az a panasza, mely arra vonatkozik, hogy a felebbezési bíróság a S. E. 96. §-a rendelkezéseit megsértette. Ugyanis a S. E. 95. §-a azt a kötelező bizonyítási szabályt tartalmazza, hogy a biró abban az esetben, ha az egyik felet eskü alatt kihallgatta, a másik felet is köteles eskü alatt kihallgatni, amennyiben ezt az eskü kivétele előtt kérte és csak azután döntheti el, hogy közülök melyiket bocsássa esküre, amelyrendelkezésnek célja az, hogy a bíróság az eskü kivétele előtt mindkét fél eskü alatti kihallgatása után az ellentétes vallomásokat behatóan mérlegelje. Az adott esetben tehát, midőn mindkét fél kérte eskü alatti kihallgatását, a bíróság csak a felperes leányának és az alperesnek eskü alatti kihallgatása után volt hivatva a S. E. 96. §-a rendelkezésének figyelembe vételével eldönteni azt, hogy melyik felet bocsássa vallomásának esküvel való megerősítésére. Minthogy alperes a felebbezési tárgyalásra személyesen idézve nem volt és igy az, hogy alperes a felebbezési tárgyalásra személyesen meg nem jelent, az ő hátrányára nem szolgálhat és minthogy a felebbezési bíróság az elsőfokú bíróság előtt felvett tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint alperesnek eskü alatti kihallgatását annak ellenére mellőzte, hogy ő eskü alatti kihallgatását kiskorú Cs. Mária megesketése előtt kérelmezte, a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, amidőn alperest eskü alatt ki nem hallgatta : ebből az okból a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldani ugyanazt a bíróságot uj tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és uj határozat hozatalára kellett utasítani. A tartásdíj összegére vonatkozó alperesi panasz az ítélet feloldása következtében tárgytalanná vált. A felülvizsgálat költsége ezúttal csak megállapittatott, annak ki által való viselésének kérdése a hozandó uj határozatnak tartatott fenn. Oly tényállás mellett, amely szerint a felperes jogelőde a bérelt lakásokat az átalakítások után albérlői által használatba vétette és ezek a lakások, a nedvesség okából összesen csakis 10 napon át voltak a használhatóságból kizárva, a használhatlanság okának elhárítása után pedig újra használatba vétethettek, felperes jogelőde a rövid idei használhatlanság okából nem volt jogosítva a bérleti szerződéstől egyoldalulag elállaní és a fél évre előre kifizetett kereseti bérösszeget az alperesektől visszakövetelni, hanem esetleg csak kártérítésre, illetőleg bérleengedésre volt volna a felperes jogelődének igénye, amely azonban ennek a pernek tárgyává nem tétetett. (A m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 27. I. G. 718/1905. p. sz ) Habár jogszabály, hogy az írásbeli szerződéssel egyidejűleg létre jött szóbeli megállapodások figyelembe nem vehetők, a felek nem zárhatók el annak bizonyításától, hogy az okiratból valamely lényeges megállapodás tévedésből vagy megtévesztés következtében kimaradt. (A m. kir. Kúria polg. felülvizsgálati tanácsa 19^6. évi február hó 13. I. G. i72 sz. 1905. p.) A felebbezési bíróság a tartásdíj megállapításánál, illetve összegének leszállításánál abból a jogi álláspontból indult ki, hogy a természetes atyát a gyermektartásdíjnak csak aránylagos része terheli és hogy a gyermek eltartásához vagyoni visszonyaihoz mérten az anya is hozzájárulni köteles. Ez a jogi álláspont azonban merőben téves, mert annak kimondása után, hogy a gyermeket ki nemzette, a tartás első sorban a vélelmezett apát terheli, amennyiben arra képes. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi február hó 10. I. G. 463/1905. sz. p.) A háztartási visszonyból folyólag a nő férjét ápolni és tevékenységével a családeltartás terheiben osztozni köteles, a házastársak vagyonjogi visszonyánál fogva pedig a férj a felesége különvagyonának jövedelmét a család eltartási költségeire fordíthatja, aminek további folyománya, hogy a nagykorú gyermek addig, amig az ő vagyona és felesége vagyonának jövedelme és keresménye a saját és felesége eltartására elégséges, a saját eltartását szüleitől nem követelheti; végül szabály az, hogy a gyermek a tartás pénzbeli kiszolgáltatását a szülő tartozási kötelezettségének beálltával is csak annyiban igényelheti, amennyiben a természetbeni tartás igénybe vételét a fenforgó körülmények lehetetlenné teszik. A nős nagykorú gyermek részéről anyja ellen tartásdíj iránt folyamatba tett perben tehát nem mellőzhető annak tárgyalása és megállapítása, hogy saját magának és a vele együtt élő nejének van-e és mily keresménye, van-e és mit jövedelmező vagyona, s hogy az ő és neje külön