A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 18. szám - Küzdelem a jogért. (Egy határszéli biróság működése) - Az 1867-es aera kezdeményei és a magyar hadügy kérdése [2. r.]

Küzdelem a jogért. (Egy határszéli bíróság működése) Irta: G. Hazánk északkeleti széle, tömör nemzetiségi lakossága, különös ethnografiai visszonyai, — valljuk meg, elhanyagolt értelmi, erkölcsi és gazdasági culturájával, ha arra gondolunk, hogy hisz ez hazánknak egy bár félreeső, de mégis jelentékeny része, Középeurópa kellő közepén: bennünk okvetlen meghökkenést kelt. Ez az a nagy darab föld, a Kárpátok legtömörebb része, mely távlatból tekintve egy rengeteget képez, mely a kincstár meg egy dúsgazdag indigena 100 milliókra rugó erdőbirtokát képezi, a folyók mentén az egésznek alig néhány száztóliját képező csekély, eke alá fogott, keskeny területtel s ahová a cultura, éppen a legegyenlőtlenebb vagyonfelosztás, az azzal járó egyéb népmivelődési akadályok miatt, a multakban éppen nem birt behatolni, ugy hogy mára kormány figyelmét és tevékenységét ellenállhatatlan erővel hivta ki, s ez speciális intézményekkel, az u. n. ruthén akcióval igyekezik a századok mulasztásait pótolni: az ország ezen része az igazságszolgáltatási visszonyok tekintetéből, — minthogy kivételes okok, kivételes okozatokkal, más és más visszonyokat idéznek elő, — különös érdekkel birhat. Éppen azért, amidőn legutóbb arra alkalmam nyilt, igyekeztem abba is betekintést nyerni. Első sorban is a hegyvidék legrejtettebb zugában, a Máramarosban volt arra alkalmam, s igy e helyen kiválóképpen annak igazságügyi feladatáról s a feladat lebonyolításáról akarok itt néhány szóval megemlékezni. Hogy mivel kell itt a biróságoknak megküzdeni, az; az összehasonlító statisztikusnak egyenesen megdöbbentő. Mielőtt részletekbe bocsátkoznám, álljon itt néhány, — előre bocsátom a leghitelesebb forrásokból merített — adat. A Szabolcs vármegye területén működő nyíregyházi kir. törvényszék önálló ügyeinek és pereinek száma volt 1905-ben 12,287, területének lakossága kerek számban 300,000 ; a máramarosszigeti kir. törvényszék ügyszáma u. a. évben 21,113, területének lakossága néhány ezer különbséggel, kerekszámban szintén 300,000- A közelíekvő hasonló lakosságú vármegyékhez képest az arány ugy áll, hogy míg Szabolcsban 1,000 ember közül csak 40-nek van a törvényszéknél pere, a máramarosiak közül 70-nek. Mig tehát másutt ezer családfő közül csak minden 100-iknak van dolga polgári vagy büntető ügyben a törvényszéknél, itt már minden 59-iknek akad a törvényszékkel dolga. Közpolgári rendes per (csak befejezettet számítva) volt a máramarosszigeti kir. törvényszék előtt 1905-ben 728, a fent például felhozott szabolcsi lakosságnak 263. Szabolcsban tehát minden 28-ik családfőnek van ilyen pere, itt pedig minden 10-iknek. A legközelebbi szomszéd Szatmármegye területén (ehhez tartozik L'gocsa fele, összesen kerekszámban 400,000 lakossal) a szatmárnémetii kir. tszék elintézett 1905. évben 446 közpolgári pert, esik 100 családfőre 11 per. Itt is többen perlekednek ugyan mint Szabolcsban, mert minden 23-ik családfőre esik egy tszéki polgári per, de még mindig több mint kétszeres a máramarosi tszéki perek száma. De mert Máramarosban a legtöbb per kis parcellák iránt folyik, érdekes volt a kis birtok, helyesebben törpe birtok iránti perek statisztikájával foglalkozni. A máramarosszigeti kir. tszék mint felebbezési birósághoz érkezett 1905-ben felebbezett sommás per 801 (ezeknek képezi nagy részét a kis parcellák körüli tusakodás), a nyíregyházi tszékhez az efféle parcellaperekből érkezett 26, mondd: huszonhat, mig a máramarosszigeti kir. tszékhez 1905-ben 2(iH uj ilyen parcellaper érkezett, tehát több mint tízszer annyi, mint a hasonló népességű Szabolcsmegyében, ha a lakosság számát figyelembe vesszük, több mint két és félszer annyi, mint Szatmármegyében. Ez már szembeszökő, töprengést keltő abnormitás. i Legszólóbb s ezzel a legszomorúbb jelensége annak, hogy a mi • körül legrendezettebbnek kellene a jogviszonynak lennie: a földbirtok jogvisszonya, itt, az a kis parcella, amin a nép, a nagy latifundiumok között tengődik, nagyon rendezetlen, vagy csak még rendezés alatt áll. Igaz, hogy a kormány igyekezik a birtokrendezések keresztülvitele, sürgetése s telekkönyvi helyesbbitésekkel a bajokon lehetőleg segíteni, ámde sok, még nagyon sok a teendő, hogy a statisztika a sanálást majd tanúsíthassa. De ugylátszik nemcsak a percellák körül, hanem egyéb kisebb érdekek körül is szívesen perlekedő e vidék lakossága, I mert mig a debreceni törvényszéknek (csak 100,000-rel kevesebb lakossal) 1905-ben 303 sommás felebbviteli ügye érkezett, addig a máramarosszigeti kir. törvényszéknek 2 és 2/9-szor annyi, 801. Még a közvetlen szomszéd Szatmármegye \ (és fél Ugocsa 100,000-rel több lakossága, mint a márama' rosszigeti kir. törvényszék területe) csak 570 ilyen felebbezési ügyet adott. Aránylag majdnem csak fele annyit; Szabolcs pedig egyenlő 300,000 lakossággal csak 2/5-ét, t. i. 326-ot. De vessünk egy pillantást a telekkönyvi és bűnvádi perekre. Telekkönyvi beadvány volt u. a. időszakban, 1905-ben, a máramarosszigeti kir. törvényszék területén 54,170, a debreceninél (csak 100,000-rel kevesebb lakos) 25,460, a szatmárnémetiinéi (100,000 több lakossal) 47,473, a nyíregyházi területén 23,336. Tehát a hasonló lakosságú megyében csak 2/6, éppen ugy, mint a felebbezett sommás pereknél. TÁRCA. y

Az 1867-es aera kezdeményei és a magyar hadügy kérdése.*) — A. J o g eredeti tárcája. — \/ (Vége.) Kiválóan érvényesült azonban a Deák-párt szelleme az 1868. július 30-tól kezdve és augusztus első napjain lefolyt első véderő vitában. Ebből tűnik ki leginkább, hogy a Deákpárt a hadsereg kérdésében nem helyezkedett a merev stabilitás álláspontjára, ellenkezőleg az 1867 : XII. t.-c. 11-14. §§-ait olybá tekinté, melyen belől a magyar állameszme és a nemzetiség teljesen érvényesülhet, — magát a törvényjavaslatot sem tekinté valamely absolut becsű műnek, — de bizva az alkotmány fejlődésében, mely a hadsereg kérdését is magába öleli, a külpolitikai láthatár borús voltára figyelve, megszavazta azt. De az akkor elhangzott beszédek értékét — és ez idő szerint alkalmazhatóságukat a mostani állapotokra vonatkoztatva — négy évtized sem csökkenté. Deák Ferenc p. o. beszédében kijelenté, hogy lehet, mikép az a vedYendsser, mely most elénk terjesztetett, hiányosnak fog egykor tartatni, s tetemes változásokon menend keresztül. Az idd fogja kimutatni célszerűségét, vagy hiányos voltát . . ha azonban célszerűtlennek bizonyítana be azt a tapasztalás, leltet idővel azon változtatni, s azt a: akkori visszonyokkos alkalmazni . . . vannak ezen törvényjavaslatok részleteiben oly pontok, melyeket én is másként óhajtottam volna ... (3; VIII. 1868.). Zichy Antal kijelenti, hogy a javaslatban megvannak a tökélyesbülés, a fejleszthetés minden elemei. *) Kivonat H o r v át h János dr. egyetemi magántanár előadás iiból (1905. évi december hóban). (VIII/1. 1868.). Klapka György mondá, óhajtana önálló magyar hadsereget, de Bécsben a hadsereg egységét semmiáron a dualismus próbakövének kitenni nem akarják; mi meg oly helyzetben vagyunk, hogy őket arra nem kényszerithetjük . . a javaslatot elfogadva vessük meg annak alapját a két nagy eszme által, mely benne foglaltatik: egy jövőbeli magyar hadsereg alapításának. Meg van győződve, hogy a mostani alapot elfogadva kiinduló pontul és a béke fönn lesz tartható; sőt háború esetén is, a honvédség a rendes sereggel vitézségben versenyezhet a csatatéren. Ez alapon is fejlődhetik, s ha nem is ugy mint ő kívánta volna, de legalább a sereg magyar része magyar jellegét és szellemét megnyeri. Azon tiz év alatt pedig, melyre a törvényjavaslat szól, remélhető, hogy a két fél közt most uralkodó bizalmatlanság helyébe barátságosabb visszony fog lépni, mely meg fogja engedni, hogy a másik fél is a re>ides hadseregre nézve az eddigieknél igazságosabb koncessiokm hajlandó legyen. (1868. Vll/30.). Horváth Lajos szerint a törvényjavaslat két nagy eszmére van fektetve : az általános védkötelezettség és a honvédség eszméjére. Kielégítő azért, mert a nemzetnek a rendes hadseregre vonatkozó egyetlen egy jogát sem adja föl. Kielégítő végre azért, mert nemcsak ki nem zárja, de sőt magában foglalja a fejlődés tételeit és lehetőségét. (1/VIII. 1868.). Tóth Vilmos megnyugtatta a képv. házat, hogy a közös hadsereg szelleme nem lesz idegei; a nemzet szellemétől, mert meg vagyok győződve, hogy az altalános védkötelezettség folytán azon válaszfal, mely a hadsereg és nép közt fennállott, önként le fog hullani, 'nem lévén a hadsereg más, mint a nép egyetemességének fölfegyverezett része; mert azáltal, hogy a magyar ezredekbe csak magyarok sorostatnak be — igen természetes, hogy a többi ezredek is rokon elemekből fognak alkottatni — meglesz a nemzeti typus, mely okvetlenül szükséges. (1868. jul. 30.).