A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 16. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [2. r.]

128 A JOG l gy kezel és. Hogy ez napról-napra több dolgot ad, az az egylet fejlődésének természetes következménye. Iktató és elintézési könyvünk tanulsága szerint a mult év folyamán egyletünkhöz 218 drb. beadvány érkezett, amelyeket részben elnökileg, részben a 8 választmányi ülésben intéztünk el. Az összes beadványok iktatása, a fogalmazványok leírása, sok esetben az adott utasítás értclmébeni megszerkesztése, mindannyinak és az évi jelentéseknek kiadmányozása az irodakezelö Weil Károly kir. ítélőtáblai irodat;sztre maradt. Epp azért javasoljuk, hogy eddigi 100 korona tiszteletdija, amely a ránehezedő munka súlyával nem áll arányban, '200 koronára emeltessék és a 100 korona többlet, tekintettel a teljesített nagy munkára, a lefolyt évre is kiadassék. Pénztári kimutatás az 19üo. évről. Bevételek.- 16,060 K. 74 f., ebből készpénz és kölcsönk'ötvény 1,300 K. Ingóságok leltári értéke 388 K. 85 f. Takarékpénztárban 9,8(31 K 59 f. Füztelep alapja 4,363 K. 64 f. Pénztári készlet 74 K. 66 f. Hátralékos tagsági dijak (36 tag után) 72 K. Kiadások : 16,060 K. 74 f. Segélyezésekre 667 K. 82 f. Irodakezei'! fizetése 100 K. Pénztáros fizetése 10D K. Kántori fizetés 111 K. Szolga fizetése 50 K. Nyomtatványokra 79 K. Irodai költségekre 48 K. 92 f. Egyenleg 14,904 K. r. I. Külföld. A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta THÓT LÁSZLÓ dr. -V'^ (Folytatás.) Pcdro Ciruelo <s.Reprobaciím de snpersticionesv (1539) cimü munkájában, a babonaság ellen kel sikra s egyszersmind a bűntetteseknek a babonás előítéletek alapján való megkülönböztetését is elitéli. Egy másik, «Astrologia christianat> cimü munkája azért nevezetes, mert abban a csillagjóslás elveit a katholikus hit tanaival igyekszik összeegyeztetni. A bűntettesek jellemvonásait többnyire külső vonások alapján állapítja meg. A Ciruelo-t követő időszakban föllépett írók többnyire az ő nyomdokain haladtak. így: Maestro Scrrano (154-2), Peres de A/eset (1550), Baltasar de Mendoza (1554), Francisco Barrientos (1558), Juon Davilo (1558). A Ciruelo-t követő írók közül ki kel emelnünk Pluarte de San Juaut, aki aExatoen de ingeniosn cimü művében, a szellemi hiányokban és ferdeségekben kereste a büncse1 íkrnények okait. — Hasonló irányban dolgozott Miguel Medina is, aki az asztrológiát a «minden babonaság legtermékenyebb anyjának)) nevezte vDc recta in Deum fiden (1564) cimü munkájában. Francisco de Avila «.Diálogos del desengano del Iwrnbren cim alatt (1576) kiadott művében, a lélek és a test nyomoraságos állapotainak és szerencsétlenségeinek tulajdonítja a büntettet, amelyet — szerinte — a jó érzéssel, okossággal és előrelátással lehet ellensúlyozni. — Francisco Vaííés, salamancai egyetemi tanár «De Sacra Philosophian (1587) cimü munkájában, fisionómiai alapon foglalkozik a bűn, illetve a bűncselekmény okaival. Hasonlóan fisionómiai irányban dolgozott: Feijóo (1588) és Benitó Pereira (1591) is. — Martin del Rio <s.Disquisitiones magicaer>-]éb&a (1600) a babonaság ellen kel sikra s az asztrológiát «babonásnak és haszontalannak)) nyilvánítva, a bűn eredetét a szervezet anomáliában keresi. Követői közül megemlítjük Simon Ramost (1610) és Gaspar Navarrót (1681) — Hermando de Castrilló (.(Mágia naturah cimü művében (1643) a bűntett eredetét a természeti ösztönre vezeti vissza s azt állítja, hogy a bűntettesek legnagyobb része javíthatatlan. — Végül megemlítjük még Jüan de Zabaletát, aki az egész asztrológiát mesének minősítette s aki a bűncselekményt is filosófia alapon vizsgálta,«Teatrodel hombrev (1652) cimü munkájában. — Ugyancsak filosófiai irányban tárgyalta a bűncselekmény és a bűntettes problémáját : Quevedo, Pcdro de Montis, Francisco de Avila, Jeroninw Grácián és Jnan dc Móra is. Mig az eddig ismertetett irók tulnyomólag az u. n. titkos tudományok (astrologia, fisionomia, oftalmoscopia, stb.) alapján igyekeztek a test és a lélek közötti visszonynak megállapításával, a bűntett problémájával is foglalkozni, addig a XVI. században két uj iskola alakult meg Spanyolországban, amely két iskola írói teljesen szakítottak elődeik irányával. E két iskola: a thcologusok és a praktikusak iskolája volt, amelyek közül az előbbi .főleg erkölcstani, az utóbbi pedig, gyakorlati illetve jógi szempontból tárgyalta a büntetőjog egyes kérdéseit. A theologiai iskola megalapítója : Alfonzo de Castro, salamajncai franciskánus theologiai tanár volt, aki «Dé fusia hacreticorum punitionco (1550) és «De potestate juris poe?iaÍÍSD cimü munkájában, számtalan büntetőjogi kérdés megoldására kiterjeszkedett. Szerinte a büntetőtörvény fogalma a törvény általános és a büntetés fogalmát foglalja magában A büntető törvény azon büntetést állapítja meg, amelyet valakire, bizonyos elkövetett bűncselekmény miatt ki kell szabni. A büntetőtörvény tulajdonképpeni jellege — szerinte — repressiv, mert senki sem büntethető azért, hogy a bűncselekmény elkövetése a jövőre nézve meggátoltassák, hanem csak valamely már előzőleg elkövetett bűncselekmény miatt. A büntető törvényeket két csoportba osztja: c<tiszta» és «vegyes» törvényekre. Az előbbiek alatt azokat érti, amelyek semmit sem parancsolnak, vagy tiltanak, hanem amelyek csupán büntetést állapítanak meg arra, aki valamely cselekményt elkövet, vagy elmulaszt. «Vegyes» büntetőtörvények alatt pedig azokat érti, amelyek valamely cselekményt tiltanak, vagy parancsolnak, s egyidejűleg büntetést is állapítanak meg azok ellen, akik ezen parancsnak, illetve tilalomnak ellene szegülnek. Hatásukat tekintve, a büntető törvények kétfélék : némelyek egyenesen megállapítják valamely bűncselekményre nézve a büntetést, mások pedig a bíróra bízzák, hogy azt megállapítsa, vagy kimondja. Az előbbi módon származó büntetések: latae scutentiae, az utóbbiakból eredők pedig a ferendae sententiae elnevezéssel jelölendők meg. Minthogy a büntetés — Castro szerint — sokszor inkább az önkénytől, mint a józan észtől függ, sokszor megesik, hogy egy és ugyanazon bűncselekményt különböző módon büntetik az egyes népeknél. A büntetés különböző módon hozható visszonyba a büncselekménynyel, legtöbbször azonban annak az elkövetése előtt, vagy után; az elkövetés előtt a büntetést a bűncselekmény elkerülése végett állapítják meg, a bűncselekmény elkövetése után pedig, a törvényben már megállapított büntetést kell kiszabni. A büntetőtörvény értelmezését illetőleg az in poenis benignior est intcrfiretattda-féle elvet vallja. A törvény kiterjesztő magyarázatának nem ad helyet a büntetőjogban, amennyiben azt mondja, hogy «a büntetőtörvény sohasem terjesztendő tul magában a törvényben megállapított bűncselekményen, személyen vagy eseten, még ha más bűncselekményeknél, vagy más esetekben, ugyanazon ratio található is, mint a törvény által kifejezett esetben.» Amint ez idézetből láthatjuk, Castro a római és kánonjog elvét vitte át a világi büntetőjogba. Szerinte a természetes ész, amely mindnyájuknál ugyanaz, megmutatja ugyan, hogy mely bűncselekmények méltók büntetésre, de nem mondja meg azt, hogy milyen büntetésekben részesitendők a bűntettesek. Ennek a megállapítása tehát az emberi észt illeti, amely már változó s ennek az eredményeként különféle büntetéseket diktál. Viszont ebből következik az, miszerint az wargumentum a similibusa, illetve «ab identitate rationis», nem érvényes a büntetőtörvényekre nézve. (Folyt, köv.) Vegyesek. Ali right cimü multheti első cikkünk megjelenése alkalmából, egy vidéki nagyforgalmu járásbíróság vezetője, lapunk szerkesztőjéhez, Révai Lajos dr. úrhoz a következő sorokat intézte: »Tekintetes Szerkesztő Ur! B. lapjában a «Jog» 15. számában " Ali right* cimü cikkében lefektetett igaz és helyes szavaiért fogadja egy régi előfizetőjétől és mindig tisztelőjétől az elösmerést és köszönetet. Mi itt a vidéken érezzük és látjuk, hogy igazságszolgáltatásunknak mily óriási bajai vannak. Törvényeink mily rosszak, hézagosak, nem illenek bele a mai életbe. Látjuk, hogy birói függetlenségünk pártok, emberek szeszélyétől füg%. Akinek nincs protekciója — legalább is egy udvari ember — az várhat ad gratcas calendas az előléptetésre. Látjuk, hogy a kapaszkodnokok hogy másznak elő érdemetlenül, és e mellett megfejthetetlen takarékosságból minden nap egy-egy embert vesznek el tőlünk, minket pedig a ministertől le a törvényszéki elnökig mindenki kíméletlen hangú utasításokkal ösztönöz a munkára, amellyel túlterhelve vagyunk és sorainkból az érdemest, a munkást, a sanatoriumokba viszi a megfeszített munka. Sokat Írhatnék erről, de szavam — tudom — a pusztába kiáltó szó. Még egyszer mély köszönet!* Kárbiztositás : elégett széna érteke a gazdálkodó biztosítottra nézve. A gazdaságban elégett széna értékét a Kúria (1905. dec. 29. 925/904. v. sz. a.) akkép állapította meg, hogy a legközelebbi piacon jegyzett árhoz hozzáadta az illető piac helyéről a gazdaságba való fuvarozás költségét, mert a biztosítottra, mint gazdálkodóra nézve a széna azzal a rendeltetéssel birt, hogy a gazdaságban felhasználtassák és igy a biztositó által nyújtandó teljes kártérítés a piaci árnak és a tüzeset színhelyéig való fuvarozás költségeinek összetételéből alakul. P.*T .-'x~T»««A»Á0 NYOMDÁJA 6UO*PMTE»l.