A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 15. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog lő. számához. Budapest, 1906. április 15. Köztörvényi ügyekben. Amikor a peres felek közötti bérleti szerződés fel nem bontatott és felperes csak az épités tartamára egyezett bele abba, hogy alperes egy másik házában kapjon lakást, istállóról és kocsiszínről pedig erre az időre maga fog gondoskodni, jogilag kétségtelen az, hogy felperesnek esetleg kártérítési igénye lehet abból a tényállásból kifolyólag, hogy az épités befejezése után az alperes házába megfelelő helyiségek hiánya miatt a szerződés hátralévő tartamára be nem költözhetett és a bérleti szerződést az alperes hibájából nem folytathatta. Felperes kártérítési igényének jogosságát jogilag meg nem szüntette sem az a körülmény, hogy felperes a megállapított tényállás szerint az alperes másik házában a neki felajánlott ideiglenes lakást el nem foglalta, sem az a másik körülmény, hogy felperes az ideiglenes kiköltözésbe való beleegyezéskor kártérítési igényét fenn nem tartotta. A m. kir. Kúria felülviszgálati tanácsa (1900. március 7. t G. 548. sz. 1905. p.) Schwartz Arthur ügyvéd által képviselt Ny. Lázár felperesnek, Altorjay Sándor ügyvéd által képviselt Sch. Armandné St. Jolán alperes ellen bérlemény használatában megháboritás megállapítása és kártérítés iránt az egri kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében következő végzést hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság Ítéletének az a része, amely szerint felperes a részére odaítélt 280 koronát meghaladó keresetével elutasittatott, s az elsőbirósági perköltség egy része, valamint a felebbezési költség kölcsönösen megszüntettetett, feloldatik; a felebbezési bíróság tárgyalás tartására, tényállás szabályszerű megállapítására, és a kereset elutasított részére nézve a meg nem itélt első bírósági részköltségre, valamint a felebbezési és felülvizsgálati költségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Felperes a felebbezési biróság ítéletének azt a részét támadta meg a S. E. 185. §-a a) és c) pontjai alapján felülvizsgálati kérelemmel, amely szerint az odaítélt 280 koronát meghaladó keresetével elutasittatott, s alperes az összes költség fizetésére nem köteleztetett. Panaszai pedig lényegileg arra irányulnak, hogy a felebbezési biróság a tényállást abban az irányban, jogszabályok mellőzésével meg nem állapította, hogy felperes kárigényének elutasított része is jogos alapon nyugszik, és hogy a kár valóban felmerült. Ezek a panaszok alaposaknak találtattak. A felebbezési biróság magáévá tette az elsőbiróság ítéleti tényállását, kijelentvén, hogy az helyesen van megállapítva, és a felebbezési tárgyalás során nem változott. Az elsőbirósági tényállás szerint pedig felperes elismerte, hogy ő az építkezésbe beleegyezett, és az alperessel akként állapodott meg, hogy az épités tartamára alperes neki a szomszédos házában lakást ad, istállót és kocsiszint pedig maga felperes fog másutt bérelni. A felebbezési biróság is kifejezetten azt a tényállást állapította meg, hogy az építkezés megkezdése előtt felperes és alperes közt megegyezés jött létre arra nézve, hogy felperes a bérelt helyiségből az építkezés folyamán kiköitözdödik, s hogy akkor arról volt szó, hogy alperes lakást egy másik házában ad felperesnek, istállóról és kocsiszínről pedig maga a felperes gondoskodik. Továbbá az elsőbiróság ítéletében az is tényállásként megállapittatott, hogy a peres felek között kötött bérleti szerződés, amely 1905 szeptember 30-ig tartó időre szól, felbontva egyik peres fél által sem lett, és hogy a felperes által bérben tartott és lebontott lakás, istálló és kocsiszín helyett alperes újonnan épült házábaa a felperes részére sem megfelelő lakás, sem istálló, vagy szénatartó helyiség építve nincs. Ilyen tényállás mellett, amikor a peres felek közötti bérleti szerződés fel nem bontatott és felperes csak az épités tartamára egyezett bele abba, hogy alperes egy másik házában kapjon lakást, istállóról és kocsiszínről pedig erre az időre maga fog gondoskodni, jogilag kétségtelen az, hogy felperesnek esetleg kártérítési igénye lehet abból a tényállásból kifolyóan, hogy az épités befejezése után az alperes házába, megfelelő helyiségek hiánya miatt a szerződés hátralévő tartamára be nem költözhetett és a bérleti szerződést az alperes hibájából nem folytathatta. Felperes kártérítési igényének jogosságát jogilag meg nem szüntette sem az a körülmény, hogy felperes a megállapított tényállás szerint az alperes másik házában a neki felajánlott ideiglenes lakást el nem foglalta, sem az a másik körülmény, hogy felperes az ideiglenes kiköltözésbe való beleegyezéskor kártérítési igényét fenn nem tartotta, mert felperes kárigényének elutasított részét nem a lakás nem használhatásából, hanem abból származtatja, hogy nem kaphatott oly istállót, amelyben annyi lovat tarthatott volna, hogy fuvarozási üzletét oly terjedelemben folytathatta volna, amilyenbe azt az alperestől bérben tartott istálló használata mellett folytatta s üzletének jövedelme részint üzletének kevesebb lóval és kocsival való folytathatása miatt, részint a kedvezőbb helyen volt bérlemény elvesztése miatt csökkent, lovait pedig kényszerhelyzetben olcsón eladni volt Kénytelen és mert másrészről felperes a kár érvényesítése iránti jogáról arra az esetre, ha az épités befejezése után az uj házban a bérletet nem folytathatja, le nem mondott azáltal, hogy az ideiglenes kiköltözésbe való beleegyezéskor ezt az igényt fenn nem tartotta. Minthogy azonban a felebbezési biróság téves jogi álláspontjának megfelelőleg nem bocsátkozott a tényállás megállapításába sem arra nézve, hogy mikorra lehetett volna az uj házba felperesnek visszaköltözködni, ha számára a megfelelő helyiségek készíttettek volna, sem arra nézve, hogy felperes kénytelen volt-e fuvarozási üzletét kisebb terjedelemben gyakorolni s származott-e ebből neki elmaradt haszna, és mennyi, továbbá arra nézve, hogy kénytelen volt-e lovai egy részét olcsó áron eladni és mi volté körüli vesztesége, ennélfogva a tényállás hiányos volta miatt a keresetnek elutasított része tekintetében az ügy érdemi eldöntésre nem lévén alkalmas, a rendelkező résznek megfelelő feloldó határozatot kellett a S. P. 204. §-a alapján hozni és további eljárást rendelni. A felülvizsgálati eljárás költsége ezúttal csak megállapítandó volt, mert a hozandó uj határozatra fog tartozni az, hogy ezt a költséget, valamint a meg nem itélt részköltséget és a felebbezési költséget melyik peres fél viselje. Felperesnek egyéb panaszai a feloldás által tárgytalanokká váltak. Az állandóan követett törvénykezési joggyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy ha csak általánosan jelentetett ki a szerződésben, hogy a feltételek megszegése esetén a haszonbérlet megszüntethető, ez csakis a szerződés lényeges feltételeit érintő szerződésellenes cselekményekre, vagy mulasztásokra értendő. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 19. I. G. 607/1905. polg. sz. a.) Az a kérdés, hogy a S. E. 16. §-a szerint kivételesen és csak e szakaszban körülirott feltételek mellett megengedett megállapítási keresetnek helye van-e, hivatalból vizsgálandó. Ugyanis a kötelezettség megállapítása minden perben előfeltételeként jelentkezik a marasztalásnak, s kivéve a S. E. 167. §-ában szabályozott kivételes esetben ezzel kapcsolatosan oldandó meg. Tehát ki van zárva, hogy azért, mert a teljesítés ideje még el nem érkezett, a kötelezettség megállapítása külön megállapítási kereset tárgyává tétethessék. A m. kir. Kúria polg. felülvizsgálati tanácsa (1906. évi február hó 3. I. G. 443/190Ó. p, sz.) A gyámhatóság határozatának joghatálya a határozat kézbesítésével vévén kezdetét, nem bír jogi jelentőséggel az a kérdés, hogy az mely időben vált jogerőssé A kiskorúak vagyona, azok kezelése és jövedelmének hováforditása iránt rendelkezés törvénynél fogva a gyámhatóság hatásköre alá tartozik és a biróság a gyámhatóság törvényes hatáskörében hozott határozatainak törvényszerűségét vizsgálat tárgyává tenni hivatva nincs. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1906. évi február hó '11. G. 513/1905. p. sz.) Az 1896. évi XXV. t.-c. 2. §-a szerint megváltásnak csak akkor van helye, ha a jelenlegi birtoklás az 1848. év előtti birtokállapotnak a birtokos személyére is alkalmazandó folytatása, vagyis ha a birtokos személyére nézve is megállapíthatók a folytonosság ismérvei. Ez a folytonosság hiányzik akkor, ha a birtok 1848. után a volt földesúr szabad rendelkezése alá került s a folytonosság hiányát nem szünteti meg az, ha a volt földesur a szabad rendelkezése alá visszakerült birtokot más személynek s ennek birtoklása megszűntével ismét az előbbi birtokosnak engedi át, mert az 1848. után történt ilyen átengedés egy teljesen uj szerződési visszonyt hozott létre, amelyet az 1848. év előtt keletkezett birtokvisszonynyal azonosítani, vagy jogi összefüggésbe hozni nem lehet. Minthogy pedig az 1896 évi XXV. t.-c. 4. §-ának 3. pontja a megválthatóság köréből kizárja azt az esetet, amelyben az 1848. január 1-én fennállott és a jelenlegi birtokállapot között a folytonosság hiányzik: helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a kereseti birtokterületen levő szolgáinlányokat meg nem válthatóknak mondotta ki. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1.11)6. évi február 22. I. G. zs. 5/19%. sz.i Az a kötelezvényben kikötés, hogy alperes a jelzálogul lekötött ingatlant a kölcsön egész tartama alatt a hitelező által kijelölendő intézetnél és az ugyanaz által megállapított összeg-