A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 15. szám - Válasz a végrehajtási törvény köréből felvetett két kérdésre

114 A JOG juk az ügyvédi kar erdekeinek előmozdítását, számtalan sebeinek szakértő és jóindulatú gyógyítását. Judicaturánkat is e napokban nagy csapás fenyegette. Legfőbb itélőszékünk élére, — Szabó Miklós utódjának, — oly egyén volt kiszemelve, aki e magas polcra már azért sem volt hivatva, mert kinevezésével nálánál méltóbb, aránytalanul magasabb képzettségű és hosszú, eredménydus szolgálatban kipróbált ember jogosult igényei mellőztettek, rajta méltatlan sérelem elkövettetett és az egész birói kar jogérzete megrendittetett volna. Quod bonus Deus avertat! Az utolsó percben e súlyos csapás alól menekültünk. Es most már Polónyi feladata lesz a Kúria, az egész jogászközönség és a jogkereső közönség egyhangú kérelmét teljesíteni és azon férfiút az ország legfőbb itélőszékének első elnökévé kinevezni, aki arra minden tekintetben reátermett, aki a közvélemény szerint Szabó Miklósnak legméltóbb, egyedül hivatott utóda: Oberschall Adolf-ot. A legkevesebben tudják, hogy mily katastropha fenyegette az utolsó napokban a nagy talentumokban amúgy is oly szegény igazságszolgáltatásunkat. Oberschall, Csathó és velük néhány tanácselnök és kúriai biró le akarták vonni az oktroyált, — tisztán politikai, sőt hazaellenes szolgálatok jutalmául már ugy> szólván perfektté vált — elnöki kinevezés consequentiáit és nyugdíjba menni. Egymagában Oberschall visszalépése is felér egy vesztett csatával, — hát még a többiekével együtt. És ki tudja, hogy milyen gyászos folytatása lett volna még ezen jogosult és indokolt felháborodásnak ? A Kúria élére csak «vir integer, scelerisque purus» való. Hogy várjon már most valaki egy bíróságtól igazságot, pártatlanságot és személy válogatása nélkül való, a legmagasabb igényeknek is megfelelő ítélkezést, — midőn annak feje egy absolutistikus, az ország jogait lábbal tipró kormánynak tagja, sőt spiritus movens-e volt ? Oberschall-ban mindazon magasztos erkölcsi és szellemi kipróbált tulajdonságok vannak, melyek őt e magas állásra praedestinálják. Alatta a Kúria eddigi nymbusát nemcsak fentartani, de jóval öregbíteni fogja. Ü a hivatott ember, aki az itt is felburjánzó formalismust kigyomlálni és ezen diszes testületet a jog és igazságért küzdő Szent-György lovagjává avatni fogja. Tőle várjuk Kúriánknak minden időkre emlékezetes ujabb fellendülését, regenerációját. És ezen vágyunk teljesítése most Polónyi kezébe van letéve. Ne hagyja magát politikai és opportunitási syrenhangok által eltántorittatni. Wlassics jeles ember, nagy jogász, mindenhová, csak a Kúria első elnökének székébe nem való, mert erre nálánál kiválóbb embernek van elvitathatlanul elsőbbsége. Igazságügyérünk első ténye legyen Oberschall kinevezése és az anticipált bizalom nyomban erős gyökeret is fog verni. Ezen egy tette már egy egész programm volna és nem leszünk kénytelenek róla épugy hallgatni, mint közvetlen elődéről. Nagy elégtételünkre fog szolgálni, ha Polónyi működéséről mi is két szóval fogunk megemlékezhetni, — két szóval, mely mindent kifejez: «Ali right» ! Révai Lajos dr. >

Válasz a végrehajtási törvény köréből felvetett két kérdésre. Irta ÍML3NG KONRÁD dr., kir. Ítélőtáblai tanácselnök. A «Jog» f. évi 10. számában Ignotus oly nyílt kérdését tette közzé, amely azl881:LX. t. c. 181.§-án fordul. Magánlevelet kaptam, amelyben ennek — és ha nem csalatkoztam : a nyílt kérdésnek is — irója megkér, hogy a felvetett kérdésre nézve nyilatkozzam. A Jog f. é. 12. sz.-ában meg Rosenthal Mór dr. ur: «A végrehajtási térvény 16. §-á/i03» cimü cikkét egyenesen az én címemre intézett nyilt kérelemnek minősítette. A responsumokból kivénültem ugyan már, mindamellett hódolva annak az illemszabálynak, hogy levélre felelni kell, a felvetett két kérdésre vonatkozó nézetemet röviden ime előterjesztem. 1. Azt a kérdést, vájjon a leirt esetben a beszedett házbér egészben a végrehajtást szenvedőt, vagy részben az árverési vevőt illeti-e — kizárólag az 1881 : LX. t.-c. 181. §-a alapján kell eldönteni. A 212. §-nak ehhez a kérdéshez semmi köze sincsen*). Ez a szakasz arról intézkedik, hogy az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében a függő termésből befolyt összeg vagy a beszedett bérösszeg miképpen oszoljék meg azon hitelezők közt, akik egyfelől a végrehajtást a haszonélvezetre vezették, és (a vételárhoz csatolás utján) azok között, akiknek javára másfelöl magára az ingatlanra jegyeztetett be a végrehajtási zálogjog, vagy jegyeztetett fel a végrehajtási jog. A felvetett kérdés ellenben az: vájjon a bérösszeg a végrehajtást szenvedöé-e, vagy az árverési vevőé. E tekintetben pedig teljesen mindegy, vájjon a bérösszeget a 208. §-hoz képest kinevezett zárgondnok szedte-e be, vagy a bérlő még a végrehajtást szenvedő kezéhez fizetett, és esetleg azt a 181. §. 2. bekezdése értelmében a bíróságnál letette. A 181. §. (1. bek.) szerint már most a) a bérlő a használati jogot a vevőnek átbocsátani tartozik; b) az árverés napja után esedékes bérösszeg a vevőt illeti. Az a) szabályt tartalmazó mondatban azonban a törvény a szabályhoz azt a megszorítást fűzi: «ha csak az árverési feltételekben más ki nem köttetett.» Vagyis a törvény az d) szabályt nem imperativ, hanem csak dispositiv szabályként állítja fel. De áll-e ez a megszorítás a közvetlenül következő mondatban felállított b) szabályra is? Lehet-e az árverési feltételekben kikötni, hogy az árverés napja után esedékes bérösszeg ne a vevőt, hanem — egészben vagy részben — a végrehajtást szenvedőt, illetve ennek záloghitelezőit illesse? Ha lehet, akkor a nyilt kérdés esetében az árverési feltételeknek az a rendelkezése érvényesül, mely szerint a birtokbalépéstől (jun. 10-től július végéig) a házbér az árverési vevőt illeti. Ha az árverési feltételek ama kikötése nem állhat meg a törvénynyel szemben, akkor a vevőnek az árverés előtt esedékes volt házbérre nincs igénye. Véleményem szerint a 181. §. első mondatának megszorítása ("hacsak stb.») a második mondatra grammatice ki nem terjed. A második mondat szabálya, hogy «az árverés napja után esedékes bérösszeg a vevőt illetiJ>, az első mondat szabályától teljesen független. Miután tehát a megszorítás csak az első mondat szabályához van fűzve, a másik mondat absolut szabályt tartalmaz, olyat, amelytől az árverési feltételekben joghatályosan nem lehet eltérni. Mindamellett a második szabályt sem tartom absolut szabálynak. Ismeretes dolog, hogy az 1881: LX. t.-cikk alkalmazásánál a grammatikai magyarázatnak — a törvény rendkívül pongyola szerkesztésénél fogva — igen gyakran nem lehet hasznát venni, mivel ennek szabályai szerint egyáltalában el nem fogadható eredményekre jutunk. így vagyunk a 181. §-sal is. Tegyük fel, hogy az elárverezendő ingatlanért a haszonbért egy teljes évre utólag fizetik, és hogy az árverés két-három nappal a bérfizetési határidő előtt foganatosittatik. Nemde az árverési vevő igazolatlan kedvezményezése volna az, ha a törvény értelmében őt illetné az elmúlt egész évre eső bérösszeg — oly kedvezményezés, amelynek a kiküszöbölését az árverési feltételek utján okvetetlenül meg kell engedni. Viszont éppen oly igazolatlan hátrány érné a vevőt, ha csupán az árverés után esedékes bérösszeg illetné oly esetben is, amikor a teljes évre előre fizetendő bér két-három nappal az árverés előtt vált esedékessé — habár talán megfizetve még nincsen vagy birói letétbe van helyezve, s e szerint az árverési vevő még hozzája férhet. Ily esetben is okvetlenül meg kell adni a törvényes szabály korrektúráját az árverési feltételek segélyével. Ne feledjük el azt se, hogy a törvény (165. §.) külön jogorvoslatot statuál az árverési hirdetménynek az árv. feltételeket megállapító része ellen. E szerint a hirdetménynek (az árverési végzésnek) ez a része az árverés tényleges megtartásakor éppen oly jogerős birói határozat, mint a bíróság bármely másnemű határozata ; és ezért a hirdetménynek az a része az árverésnél érdekelt összes felek jogvisszonyait még abban az esetben is szabályozza, ha történetesen a törvény rendelkezéseinek meg nem felelne. Nem is lehet ez máskép. A 170. §. szerint az árverés megkezdése előtt a kiküldött nem a törvény vonatkozó rendelkezéseit, hanem «az árverési feltételeket olvassa fel». Ezekhez tartja magát mindenki, aki *) Ez Zsembery Gyula dr. urnák szól, aki a 1 o g f. évi 11 számában a 212. §. segélyével akarja a kérdést elintézni.