A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 15. szám - Mily módon ruházható át a kereskedelmi cég?

A JOG 115 az árverésben részt vesz, és az ezekben foglalt határozmányok szem előtt tartásával szabja meg mindenki vételár-igéretét. Teljesen indokolhatlan volna tehát a feleknek az árverésből folyó jogaikat és kötelezettségeiket a jogerős árverési teltételektől eltérő határozmányok szerint megítélni. 11. A 'Jog 12. számában közölt eset helyes megítélése végett szerintem abból kell kiindulni, hogy : A végrehajtásnak célja annak, az államhatalom segélyével való, kikényszerítése, amire a végrehajtható közokirat tartalma szerint valaki kötelezve van. Miután pedig fel kell tennünk, hogy a végrehajtható közokirat a kötelezettséget az anyagi jognak megfelelően állapította meg: a végrehajtás kényszereszközökkel tulajdonképpen az anyagi jognak, az ennek szabályai szerint fennálló kötelezettségek értelmében akar érvényt szerezni. A végrehajtást szenvedőt arra kényszeritjük, hogy az anyagi jog szerinti kötelezettségét és ha bírói ítélet alapján elrendelt végrehajtásról van szó, az ebben az ítéletben az anyagi joghoz képest megállapított kötelezettségét teljesítse. E célon kívül vagy e célon tul a végrehajtásnak nincs létjogosultsága. Ezért: ha az adós (tág értelemben véve) azt a kötelezettségit teljesítette, ellene végrehajtás elrendelésének jogszerűen nincs helye*); ha pedig a kötelezettség teljesítése már a végrehajtás folyamán történt, minden további végrehajtási lépés válik jogszerűtlenné. Ezeket a fennforgó esetre alkalmazva: A marasztalt alperes a végrehajtás elkerülése végett az ítélet értelmében köteles volt fizetni a nyertes felperesnek. Ez azonban időközben (talán a per folyama alatt) meghalt. Ha a haláleset a követelés lejárta előtt következik be és a hitelező utáni örökösödés kérdése még nincs eldöntve, az adós, hogy kötelezettségének megfeleljen, nem tehetett volna mást, mint hogy a hagyatéki bíróság kezéhes fizet; lévén minálunk anyagi jogszabály az : hogy a hitelező elhalálozása esetében addig, amig eldöntve nincsen, hogy a követelés most már kit illet, az adós a tartozást a hagyatéki bíróságnál leteheti liberáló hatálylyal, oly hatálylyal, mintha a fizetés az ennek felvételére jogosított hitelező kezéhez történt volna. Nos hát, miután a hitelező a követelés lejárta után, de a marasztaló ítéletben kitűzött teljesítési határidőn belül, tehát a végrehajthatóság bekövetkezte előtt halt meg, a marasztalt félnek, hogy a végrehajtást elkerülje, szintén a hagyatéki bíróság kezéhez kellett fizetnie; és ha így fizetett, a végrehajtás ő ellene éppoly kevéssé volt jogszerűen elrendelhető, mint amikor a marasztalt fél, a birói határozatban megállapított teljesítési határon belül magának as e:cn határozatban megnevezett pernyertes félnek kezéhez teljesítette a fizetést. Szerintem tehát kétségtelen az, hogy a fennforgó esetben a felperes (még nem igazolt) jogutódjainak nem volt joguk a végrehajtásra, főleg ha — ami az eset közléséből ki nem tűnik — a marasztalási összegnek a birói letétbe való helyezéséről a végrehajtási kérelem előterjesztése előtt tudomásuk volt. De ha tudomásuk sem volt, tehát minden esetben, az elrendelt végrehajtás megszüntetése iránt eredménnyel okvetlenül perelhetett a végrehajtást, szenvedő, mivel a marasztalási összeg birói kézhez való letételénél, tehát oly ténykörülménynél fogva, «amely a határozat hozatal it megelőző peres eljárás befejezése után merült fel», «a végrehajtatónak végrehajtási joga egészben megszünt» (30. §. a) pont). Mondom: a végrehajtás e jogosultságán nem változtat az, hogy a pernyertes fél a marasztalási összeg letételéről tudomással nem bírt. Az erről való tudomás vagy ennek hiánya esetleg csak az a fölötti döntésre bir befolyással, hogy ki viselje a végrehajtás megszüntetése iránti per költségeit. Más kérdés az, hogy a marasztalási összegnek a perbíróságnál való letétele elegendő alap-e arra, hogy a bíróság a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet elutasítsa. Tulajdonképpen ez az, amire nézve Rosenthal dr. ur véleményem nyilvánítását kéri. E tekintetben pedig a végrehajtási törvény 41. §-a az irányadó. Ennek értelmében a végrehajtás elrendelésének vagy az elrendelt végrehajtás foganatosításának elkerülése végett a marasztalt félnek jogában áll a marasztalási összeg kifizetését a perbíróság közbenjóttével teljesíteni. Teheti pedig ezt kétféle módon . vagy ugy, hogy megjelenik a pernyertes féllel és közvetlenül ennek fizet jegyző*) Ami természetesen nem ^zt jelenti, hogy a bíróság a végrehajtás elrendelésének kérdésében azt, hogy a kötelezettség bíróságon kívüli teljesítése megtörtént-e vagy sem, nyomozni volna kénytelen, hanem azt, hogy a való tényállás elhallgatásával vagy éppen valótlanság előadásával jogszerűtlenül kieszközölt végrehajtást meg lehet szüntetni (végr. tv. 30. §), vagy a jogosulatlanul kikényszeritett szolgáltatást tartozatlan szolgáltat as errtn vissza lehet követelni. könyv felvétele mellett; vagy csak maga jelentkezik a bíróságnál, amire a nyertes fél a pénzfelvételre haladék nélkül megidézendő és ha meg nem jelenik, a marasztalt félnek jogában áll a marasztalási összeget, mint olyat, amely a nyertes felet illeti, ennek részére a bíróságnál letenni. Más módon történt letétel a kért végrehajtás elrendelésének akadályául nem szolgálhat. Ezt a szabályt a fenforgó esetre alkalmazva, a marasztalt félnek a perbeli felperesi képviselőt a perbíróság elé kellett volna idéztetnie; itt fel kellett vplna hivnia, hogy a felperes elhalálozásánál fogva jelölje meg és igazolja a marasztalási összeg felvételére jogosult örököst vagy hagyományost; ha a felperesi képviselő ezt megteszi és a jogosult fél megjelenik, ennek részére kellett volna fizetnie; ha pedig a jogosultság nem igazoltatik, vagy ha a jogosult fél megidézésre meg nem j' lenik, akkor, de csakis akkor kellett volna a marasztalási összeget a perbíróságnál letennie azzal, hogy ez a jogosult fél meg nem jelenése esetén letétként maga kezelje, a jogosultság nem igazolása esetén pedig a befizetett összeget a hagyatéki bírósághoz tegye át. A marasztalt fél a kérdésben lévő jogesetre vonatkozó közlemény értelmében nem igy járt el, hanem a marasztalási összeget egyszerűen letette a per bíróságánál avval a határozott és feltétlen kérelemmel, ahogy azt az igazolandó örökösök részére leendő kifizetés céljából (a hagyatéki bírósághoz) tegye át.» Az ily módon és törvényszerű eljárás mellőzésével fórtént letétel nem minősíthető «a perbíróság közbenjóttével teljesített fizetésnek» ; és ezért a végrehajtás elrendelésének akadályául alkalmatlan. Nem a kir. ítélőtábla közölt indokaiból, de az ime kifejtett okból a végrehajtást igenis el kellett rendelni és az elrendelő végzés elleni felfolyamodást el kellett utasítani. Mily módon ruházható át a kereskedelmi Irta VÁLYI SÁNDOR dr., budapesti kir. keresk. és váltótszéki biró. Szívesen teszek eleget Révai Lajos dr. ur annak a felhívásának, hogy a fent irt cim alatt megjelent közleményeire még egyszer visszatérjek. Valamennyi megjegyzését ez alkalommal sem tehetem méltatás tárgyává. Mert ugy a megelőző cikkemben történt felszólalásomnak, mint e soraimnak is céljául nem azt tűztem ki, hogy a cimben feltett kérdésre vonatkozó jogelméletet akár általánosságban, akár pedig a felvetett concrét esettel való vonatkozásban — ily szűk keretben — fejtegessem. Hanem egyedüli célom a cikkíró ur bírálatával szemben kimutatni, hogy az elsőfokú cégbíróságnak kifogásolt határozata nem ötletszerű állásfoglalás, hanem elvi alapon létrejött megfontolás eredménye volt. A szóban forgó határozat létrejöttének indító okául a következő alapelvek megfontolása szolgált: Valamely már bejegyzett cég, az 7/tódlást kifejező toldással, vagy anélkül — a K. T. 12. §-a értelmében — csak oly módon ruházható át, hogy: a) a céghasználatot megszerző fél egyúttal az átruházó kereskedő összes üzleti tevékenységét magában foglaló egész üzletet megszerzi. Ebből következik egyrészt, hogy az üzlet egyes részeinek (üzletágaknak) megszerzésével kapcsolatos cégátruházásnak nincsen helye ; másrészt, hogy az átruházó az átruházott cég használatának jogát az átruházás időtartamára vagy ilyennek kikötése hiányában bizonytalan időre elveszti. b) A cég csak az átruházás idején bejegyzett alakjában változatlanul képezheti átruházás tárgyát és — szerződési korlátozás nem létében — a megszerző fél a céget az üzlettel együtt ismét tovább ruházhatja át, de csak az előbb ismertetett alapelvek korlátainak szigorú betartásával. A cégátruházás e szabályainak megtartása mellett ki van zárva annak az abnormis esetnek bekövetkezése, amit cikkíró ur egész természetes postulatumként állit fel. hogy valamely átruházott cég utóbb — pláne az eredeti átruházófiak tudta és engedelme nélkül — többféle alakban, különféle toldatokkal és körülírásokkal kerülhessen forgalomba. Hogy pedig a fentebb irt jogelvek nem a cégbíróság autosuggestiójának szüleményei, már mult cikkemben idézett előkelő hazai jogiróink véleménye mellett nem kisebb tekintélyre hivatkozhatunk, m-'nt Staub-ra. E nagynevű jogiró az uj német kereskedelmi törvénynek — ami törvényünk 12. i ával tartalmilag egyező — 22. i;-ára vonatkozó magyarázatában többek közt következő megjegyzéseket. teszi: «Dabei ist hier der Fali dcs Volleriverbes des Geschafts