A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 13. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [4. r.]

A JOG kifizetését követelheti s reá nézve teljesen közömbös az, hogy az általa jogosan nem követelhető összeg felett az adós mily módon rendelkezik. (Budapesti kir. tábla 19D5. november 30. II. G. 140/905 sz. a.) A végrendeletben kikötött az a feltélel. hogy az örökös örökösödési jogának különbeni elveszése terhe mellett arra köteleztetett, hogy egy községből eltávozzék s oda vissza ne lérjen, nem tartalmaz sem törvénybe ütköző, sem erkölcstelen, sem a teljesítés tekintetében lehetetlen olyan feltételt, amely nem létezőnek volna tekinthető. (A m. kii. Kúria £906. január 23. 10,372/904. sz. a.) A kölcsönadó a kért kölcsön megadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az adóslevelet a kölcsönvevő azon község elöljárósága előtt állitsa ki, ahol a jelzálogul lekötött ingatlana van. A községi elöljáróság két tagja az adóslevelet, mint tanú aláirta, annélkül, hogy az adós személyazonosságáról és aláírása valódiságáról meggyőződött volna, ami pedig mint előttemező tanuknak kötelességükben állott, amiért is megállapittatott kártérítési kötelezettségük a kölcsönadóval szemben, aki a kölcsönt az ekként igazolt egyénnek leolvasta, s akiről később megállapittatott, hogy nem azonos azzal, akinek részére a kölcsön engedélyeztetett. (A m. kir. Kúria 1906 január 9. 3,914. sz. a.) Ha valamely folyó egyik partját lassan, észrevétlenül mossa el és a túlsó parton iszapolás folytán uj földterület keletkezik, ugy az elmosott part tulajdonosa a túlsó parton iszapolás által keletkezett területre igényt nem tarthat, mert a természetes iszapolás a parti birtok növedékét képezi. (A m. kir. Kúria 19Uti. január 24. 727/905. sz. a.) A házassági együttélést felperes szakította meg, azonban alperes a házassági együttélés alatt más nőkkel nemileg közösült ; már pedig ez az xitóbbi körülmény, habár ezt felperes esetleg csak az alperestől eltávozása után tudta meg, jogilag alkalmas annak a megállapítására, hogy a peres felek különélése egyedül az alperes hibájára vezetendő vissza ; aminek a jogszerű folyománya, hogy alperes felperessel szemben ideiglenes külön eltartásra kötelezendő. (A m. kir. Kúria polg. felülvizsg. tanácsa G. 19U6. évi január hó 4. 356/1905. sz. a.) A S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperes már az esküvő utáni napon azzal a kijelentéssel, hogy azt tapasztalta, miként nejének már mással viszonya volt, azzal az együttélést megtagadta ; és minthogy alperes a tényállásból kitűnően oly tényeket bizonyítani és megállapittatni nem kért, amelyekből következtetni lehetne, hogy az együttélés megtagadása jogos alapon nyugszik, kétségtelen, hogy alperes volt okozója annak, hogy a peres felek között a házastársi együttélés meg sem kezdetett (A m kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 5. I. G. 3(17 1905. sz. a.) Alperesek nem voltak elzárva attól, hogy amikor a kötelezvény határozott napra szóló lejáratot kifejezetten nem tartalmaz, a lejáratra vonatkozó szóbeli magállapodást tanukkal bizonyíthassák, söt ez a joguk fennállott volna még akkor is, ha a kötelezvény határozott napra szóló lejáratot kifejezetten tartalmazna, mert a bizonyítás meg van engedve arra nézve, hogy valamely okirat nem a szerződő feleknek valódi egyértelmű megállapodását tartalmazza. (A m. kir. Kúria I. felülvizsg. tanácsa 190ö. évi január hó 12. I. G. 37Ö/1905. polg sz. a.) Az ideiglenes nőtartás megállapításánál nem az az irányadó, hogy anö olyan értelemben folytasson erkölcstelen életet, amint az a törvénytelen gyermek tartása iránti perekben az anyára nézve a kereseti jog elenyészése tekintetében felállíttatik, hanem az, hogy követett-e el a nö olyan tényt, melylyel a női tisztességet és hűséget megszegte. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 9. I. 521/1905. sz a.) Az hogy az anya a válságos időben feslett életet folytatott-e? nem tény, hanem megfelelő tényekből vont következtetés utján eldöntendő jogkérdést képez. A felebbezési bíróság elfogadja ugyan az elsöbiróság amaz ítéleti megállapítását, hogy "felperes a kritikus időben többekkel közösült és a katonákkal erkölcstelen életet éít», ámde ez utóbbi kijelentés már magában előző tények fenforgását és megállapítását feltételezi s az, hogy felperes a fogamzási időben alperesen kivül mással is közösült, egymagában még nem oly tény. amelyből az anya feslettségére jogi kövezkeztetés lenne vonható. S minthogy addig, míg a tényállás szabályszerűen megállapítva nincs, a felhívott tanuk kihallgatásának mellőzésére az, hogy vallomásuk s már bizonyított tényeket le nem ronthatná, a S. E. 64. §-a szerinti tüzetes indokolásnak el nem fogadható : anyagi jogszabályt és eljárási szabályt sértett a felebbezési bíróság azzal, hogy a tényállás szabályszerű megállapítása nélkül az ügyben itéletileg döntött. iA m. kir. Kúria polg. felülvizsg. tanácsa 1905. évi december hó 15. I. G 323/1905. polg. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a segéd, akire a főnöke napközben az üzletét rábízza, az üzletet csak azért, hogy egy mutatványos bódét megnézzen, ott hagyja és az üzlettől öt negyed orán át elmarad, ugy ezzel az eljárásával nyilván visszaél a főnöke bizalmával és e visszaélés által az üzlet érdekeit is oly annyira veszélyezteti, hogy a szolgálatnak ily körülménvek közt történt abbahagyása — habár a szünetelés nem is tartott egy egész munkanapon át, — mint i d < a tri contia alá eső szolgálati vétség, jogos és váltótörvényszék 1905. évi október hó 30. 361/90o. sz. a.) A szerződő felek közötti jogviszony minősitésénél nem a I hasznait szavak betűszerinti értelme, hanem a szerződő fe ek szerződési akarata az irányadó, az pedig és illetve annak megállapítása, hogy a szerződő felek szerződési akarata es célzata mire ira: nyúlt ténykérdést képez A kérdéses jogügylet létesítésénél nem 1 az volt a szerződő felek szerződési akarata es célzata hogy külcsönügyletet létesítsenek hanem az, hogy alp. res a felperes férje elleni csöd kiegyenlítése céljából felperes férje hitelezői részére bizonyos fizetéseket teljesítsen. Az ekkép megállapított i tényállásból jogilag az következik, hogy a peres felek nem kölcsönszerződést vagy még a jövőben kötendő kölcsönszerződést ! kötöttek avagy ilyen iránt állapodtak meg, hanem az, hogy azok végleges szerződést kötöttek az irányban, hogy alperes a ! felperes férje elleni csöd megszüníethetése céljából ennek hiteleí zőit kiegyenlíteni legyen köteles. A dolog ily állásában a lete' sült jogügyletből eredően felperesnek csak arra nyílhatott joga, ' hogy alperestől a férje elleni csőd megszüntethetése céljából a hitelezők kielégítése iránt tett Ígéret teljesítését követelhesse, arra azonban, hogy alperes a teljesiteni igért fizetések helyett, a vonatkozó összeget mint kölcsönösszeget neki leolvassa, felperes jogot egyáltalán nem nyert. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 12. I. G. 377/1905. sz. a.) Bűnügyekben. Tolvaj ellen nincs jogos önvédelem,sem annak tulhágása, haja tolvaj menekül. Egy szem elvesztése is a B. T. K. 303. £-a alá esik. A zombori kir. törvényszék: Ifj. G. Antal vádlott bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 301. §-ába ütköző s 303. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés büntette helyett aB. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a 20. §-hoz képest a súlyos testi sértés vétségében, melyet az által követett el, hogy Kulán 1904. április '24-én B. János sértettet földre teperte, lábaival tiporta s ezáltal sértett y napon tul, de 20 napon belül gyógyuló testi sérüléseket szenvedett s azonfelül jobb szemének a látóképességét elvesztette s ezért. . . . Indokok: Ifj. G. Antal vádlott tagadja a terhére rótt cselekmény elkövetését és azzal védekezik, hogy ő nem bántalmazta sértettet, hanem sértett leesett a létráról és ugy sérthette meg önmagát. A törvényszék azonban B.János sértett, R. József, F. Bernát, Sz. Mátyás, B. János és Sch. József tanuk vallomásai alapján tényként megállapította, hogy vádlott Kulán 1904. évi április 24-én ugyanakkor, amidőn és azért, mert sértett vádlottól kukoriczát lopott, sértettet az ittas állapotban levő vádlott a létráról lerántotta, földre teperte és összegázolta, minek következtében sértetten az orvosszakértői véleménynyel megállapítottan nemcsak nyolc napon tul és 20 napon belül gyógyuló testi sérüléseket, hanem azon felül olyan lesti sértést is okozott, minek következtében sértett jobb szemének látóképességét elvesztette. Vádlottnak ezen cselekménye a B. T. K. 303. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát állapítja meg. A törvényszék azt, hogy sértett valamely kiálló kőbe vagy más tárgyba ütötte magát és ekként okozta magán az orvosi látleletben körülirt sérüléseket, kizártnak tartja azért, mert B. János és Sch. János tanuk vallomásával bizonyítva van az, hogy a sértett a sima földön, ahol sem kő, sem más kiálló hegyes és kemény tárgy nem volt, lett vádlott által bántalmazva és mert vádlott sértettet a létráról lerántotta és a földre teperte és összegázolta s hogy nagyon hevesen gázolta, arra az a körülmény is enged következtetni, hogy sértettet gázolás közben megöléssel is fenyegette. . . (1905. február 4-én, 462. sz.) A szegedi kir. itélő tábla: A törvényszék ítéletének ifj. G, Antal vádlott elitélésre vonatkozó felebbezett része érintetlenül hagyatik. Indokok: Az elsöbiróság előtt tartott főtárgyaláson és a tábla által hozott végzéssel elrendelt bizonyitásfelvétel folyamán megszerzett bizonyítékok alapján az a tény nyert bebizonyítást, hogy ifj. G. Antal vádlott 1904. április 24-én este i/210 órakor a házánál lopáson ért B. János sértettet azután, hogy ez a házhoz támasztott létráról leesett vagy leugrott, a ház előtt levő árokban többszörösen tettleg bántalmazta és lábaival gázolta, mely bántalmazásokból eredett sértésekre s ezek között különösen a jobb szem látóképességének elvesztését maga után vont sértésre nézve is ugyan azon napon dr. O. Kálmán szakértő által kiállított orvosi lelet és vélemény, nemkülönben a törvényszéki orvosi vélemény is kizártnak tartja azt, hogy a szem sérülése e napot megelőző időből keletkezett volna. Ugyancsak a kihallgatott tanuk vallomásai szolgáltatnak alapot annak a megállapítására is, hogy vádlottnak ez alkalommal sem a személye, sem a vagyona nem volt oly közvetlen és jogtalan megtámadtatásnak kitéve, hogy ennek elhárítására a sértettnek súlyos megsérelmezésére szükség lett volna, mert a sértett a vádlott előadása szerint is az ő közeledtére leugrott vagy leesett a létráról, megszűnt tehát már akkor a vádlott vagyona elleni jogtalan fellépés, amidőn vádlott a helvszinére ert, sot sertett menekülni akart ; a fennforgó esetben továbbá vádlott a félelemből vaey a megzavarodásból eredő, a jogos önvédelem határának túllépése