A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 12. szám - Az ügyvédi tisztesség parasitái [1. r.]

90 A JOG korlátozás és fenntartás nélkül, a kérelem értelmében elrendelte volna. Ennek ellenében azonban az eladó mindenekelőtt uj ccgét jegyeztette be és csak akkor látott hozzá, hogy a régi eladott cég is tale quale bejegyeztessék. A budapesti kir. keresk. és váltótszék mint cégbíróság azonban, még ezen higitott engedély dacára sem volt hajlandó a kérelemnek helyt adni és 1905. évi október hó 11-én kelt 80,597/1905. I. sz. határozatával a kérvényt a következő indokolás mellett visszautasitotta :8) «A K. T. 12. £-ának — úgymond — helyes értelme szerint, céghasználat átruházásának csak a kereskedő összesüzleti tevékenységét magában foglaló egész üzlet, nem pedig annak egyes részei megszerzésével kapcsolatosan van helye. A kérvényből azonban nem tűnik ki, hogy a cég egész üzletének átruházása és ezzel kapcsolatban a «G. K. könyvkiadó vállalata» cégnek fórlése is szóban forogna.» Álljunk meg itt egy pillanatra. A cégbiróság a fentiek szerint nem hivatkozik magára a törvényre és ennek valamely azt nyíltan rendelő vagy eltiltó szakaszára, hanem csupán a K. T. 12. i}-ának nézete szerinti «helyes értelmére*, — tehát a törvényből vont, vagy abba többé kevésbbé értelemhiven belesuggerált interpretatiókra és következtetésekre. Ez mindig hálátlan és a biróra nézve ezen felül kényes feladat. Ha már interpretatio okvetetlenül kell és ha a jogeset interpretatio híján absolute meg nem állhat — akkor a jogszabály az, hogy a magyarázat kiterjesztően, nem pedig megszoritóan alkalmaztassák, hogy abból inkább a jogszerzés, mint bármely jognak konfiskálása leszármaztassék. A törvény nem provideálhat minden esetet, azonban ugy egyes intézkedései, mint az azt átlengő szellem oly liberális, hogy az esetleges joganalogiákat is éppoly szabadelvűén kell alkalmazni. Ahol tehát oly fontos anyagi érdek forog a kockán, mint a jelen esetben, ott nem szabad a bírónak a K. T. 12. i?-ába: nem létező tilalmakat vagy korlátozosokat belemagyaráznia, hanem a törvényt oly értelemben kell alkalmaznia, hogy a kötött jogügylet mellette fennállhasson, — kivéve természetesen, ha ezen fennállás valamely közérdekbe ütközik. Ily közérdek azonban itt fenn nem forog. A két cég különböző, a cég elnevezésében is kifejezésre jutó üzletkörénél fogva — mert «könyvkereskedés» és «könyvkiadó vállalata két különböző ügykört és üzletágat jelent — minden nehézség nélkül fennállhat annélkül, hogy ezáltal a közérdek a legcsekélyebb mérvben is sérelmet szenvedett volna. Ellenben súlyos és semmi által nem indokolt sérelmet szenved a vevő magánérdeke, — a törvénynek ilynemű, szűkre s) Az I. bírósági végzés teljes szövege mai számunk Jogesetek Tárában foglaltatik. szabott értelmezése által. A megvett cimmel együtt elveszti a vevő a cég nevétől elválaszthatlan vevőkört, elveszti a régi jóhirnevü cégnek notorietását és az abból folyó biztos positiót a vevő közönséggel szemben, melyet mint saját neve alatti uj cégnek, mint kezdőnek — csak évek hosszú során át, lassan szerzett bizalom révén és a konkurrentiával folytatott heves küzdelem mellett sikerül majd elnyernie — ha sikerül! Ez elől a bírónak és kiváltkép a gyakorlati élet terén működő kereskedelmi birónak elzárkóznia nem lehet. Igaz, hogy nemcsak a törvény nem ad semmiféle positiv ujjmutatást e kérdés eldöntésére, de még a judicatura is cserben hagyja a fürkészőt. A K. T. fennállása óta ez az első, — és ez okból elvi jelentőségű eset, — ami már magában véve is nagy óvatosságra int. Egy pillantás a gyakorlati életbe, rögtön tájékoztathatta volna a bírót aziránt, hogy hason cégek a külföldön tényleg nagy számmal léteznek, sőt régibb időben sporadice nálunk is léteztek. A quid facti-t szükségképp nyomban követte volna a quid juris et consilii — és mindez a kérelem helytadása mellett érvelt volna. Így Budapesten régebben szerepelt a «Tettey Nándor és Társa» könyvárusi cég. Ennek egyik beltagja B. Gy. a továbbra is változatlanul fennálló cégből kilépvén, uj cégét (.Í Tettey-íéle könyvkiadóhivatal» cím alatt minden akadály nélkül bejegyeztette és ezen cég — évtizedek során való fennállása után — csak most, néhány hét előtt lett törölve. Ausztriában és Németországban az ily bifurcatók - éppen a könyvárusi és könyvkiadói szakmában —igen gyakoriak. Csak futólag pillantottunk bele a német könyvárusok hivatalos címjegyzékébe*) és sok száz közül a következő cégeket jegyeztük ki :i *) Offizielles Adressbuch des deutschen Buchhandels. (Gegründet von O. A. Schulz. t8. évf. Leipzig 1906.) Theod. Ackerman ésAckermans Kunstverlag München. Egy üzlet volt. Később a könyv- és képüzlet a fenti cégek alact külön vált. G. M. A 1 b e r t i s Hofbuchh. és A 1 b e r t i s Verlag, Hanau. Mint egy üzlet alapíttatott 1865-ben; 1900-ban ketlé vált, ma két külön tulajdonosé. Joh. A 11 és Joh. A 11 Verlag, Frankfurt a/M. Alakult 1868-ban, 1894-ben ketté vált. Amelangsche Sortiment Buchh. és Amelangsche Buchund Kunsthandlung (Eggers Beneke) Berlin. Ketté vált üzlet. Ernst Arnold és Arnoldischc Buchhandlung Dresden. Ketté vált üzlet. Fr. Beck Wien és Becksche k. u k. Univ. Buchh. Wien. Ketté vált üzlet. Tettey Nándor és Társa és Tette y-féle könyvkiadóhivatal (Benkő Gyula) könyvkereskedés 1883 ban. Az előbbi üzlet kiadványaival alapított uj cég eladta kiadványait B e n k ő n e k). R. Lechnerin Wien és R. Lechners k. u. k. llof- und Univ. Buchhand. (W. M ü 11 e r) Wien. Ketté vált üzlet. TÁRCA. Az ügyvédi tisztesség parasitái. -N- AJog eredeti tárcája. — Akadnak az ügyvéd életében oly pillanatok is, midőn a Kamarai Közlöny átlapozgatására szánja magát, - jóllehet ez a hivatalos közlönyök fatumát: az unalmasságot hűségesen megosztja. így futottam én is át a Közlöny ez évi februári számát és nyomban meghökkentem a tömeges fegyelmi bírósági határozatokon. Eddig büszkék voltunk arra, hogy az ügyvédi kar nagy számához arányítva eltűnőén csekély a fegyelmi esetek száma. Megváltoztak volna azóta a visszonyok, hogy csak egy számban is annyi fegyelmi eset közölhető legyen ? Kíváncsi lettem, hogy mik lehetnek és egy forrásból fakadók-e a vétségek, melyek az illető ügyvédek ellen a fegyelmi eljárást maguk után vonták. És meglepetésemre azt egyes esetek mindegyike egész külön, élesen eltérő typusokat állított szemem elé. Az ügyvédi tisztesség mezeje oly tág, hogy e modern világban a legkülönfélébb alakzatokban lehet ellene véteni és csak helyeseljük a kérlelhetlen szigort, mely, lyel kamaránk ujabban a vétkezőkkel szemben fellép. Az érintett 7 eset közül sok közismert speciesre akadunk és azért az illetőket itt sorban kívánjuk bemutatni. Még csak kiemelendőnek tartjuk a fegyelmi bíróságoknak minden egyes esetben magas nívójú és az ügyvédi kar epuratiójára törekvő ítélkezését. Az indokok alapján örömmel constatálhatunk, hogy a kamarai fegyelmi bíráskodás *jó kezekbe van letéve. Ez pedig részünkről kettős dicséret. t 1. Az informatió. Ezen, a nyilvánosság és szóbeliség mellett ismeretlen intézmény — addig, amig azok minden téren meg nem valósithatók, szükséges rossz, mely a számtalan, — tiszta és piszkos forrású befolyásolásnak és egyéb rut visszaélésnek tárt kaput nyit. Ily visszaélés tükrét nyújtja az alábbi fegyelmi eset. N. N. ügyvéd ügyfelétől 200, majd 400 koronát kért és kapott avégből, hogy ezen összegekkel a kir. Kúria biráinál érdekében informáló 2 ügyvédet díjazza. Mikor később N. N. volt ügyfelét ügyvédi jutalomdijára és költségére megperelte, ez X. Y. képviselője utján tagadta, hogy emez összegek a fenti célra fordíttattak volna. Az informatiórol a fegyelmi biróság (1,677. és 1,810/1904. fegy. sz. — a vizsgálatot elrendelő határozatában) ekkép nyilatkozik : «Az ítélő bíráknak a bíróságnál folyamatban levő ügyekre nézve értesítése (informatió) korholható lehet általános igazságszolgáltatási tekintetekből, — ámde mindaddig, mig tiltva nincs, de sőt a birói ügyviteli szabályok 35. §-a annak lehetőségét kifejezetten megadja, — az ügyvédi tisztesség szempontjából, a legszigorúbb elvek alkalmazása mellett sem esik kifogás alá. Epp oly kevéssé róható meg fegyelmileg, ha N. N. az informálás körül más kartársaknak közbenjárását is igénybe vette és csak természetes, hogy ezeknek ügyfele által leendő díjazását közvetítette. Ügyfelének tagadásával szemben azonban fegyelmi vizsgálatra szorul azon körülmény, vájjon a fent nevezett két kartársnak igénybevétele és díjazása csakugyan megtörtént-e ? Mert nemleges esetben, az ügyvéd ügyfelének megtévesztésével j szerzett magának jogtalan vagyoni hasznot. S. E. dr., és R. V ügyvédek tehát tanukként lesznek