A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 12. szám - Az ügyvédi tisztesség parasitái [1. r.]

A JOG ítl Bei; azoltnak véljük a félhozottakkal, hogy a szóban forgó cégjegyzés semmiféle közérdeket nem sértett és igy a lejegyzés elrendelése ellen ez okból aggály nem merülhetett fel. Ily esetben pedig a kérelemnek már a fontos magánérdek megóvása szempontjából is hely adandó. Lássuk most már az elutasító első bírói határozatnak többi indokait. «Az üzletnek részletekben való átruházásával kapcsolatos cégátruházás a gyakorlatban azt eredményezhetné, hogy ugyanazt a céget az átruházó és az átruházott felek egyidejűleg többen használhatnák és korlátozás hiányában ismét tovább ruházhatnak át». Bár nehezünkre esik a föltevés, mégis a látszat amellett szól, hogy az első bíró nem volt egészen tisztában a ((könyvkereskedés)) és «könyvkiadóhivatal» közti lényeges különbség iránt: ugylátszik, mintha mindkét ügykört egy és ugyanannak vette volna, különben nem szólna ugyanazon cégnek együttes használatáról. A könyvárus mások által kiadott könyveket bizonyos rabatt mellett árusít, azokat bizományba, szoros számlára (fest) vagy készpénz mellett beszerzi és raktáron tartja. A könyvkiadó ellenben csak a saját kiadványait hozza a könyvárusok utján forgalomba, ü a termelő, a könyvárus csak a visszelárusitó. Nincs tehát eset rá, hogy e két üzletág azonosnak tekintethessék. Ezt bizonyítja a számos idézett példa is. Kiemeli még az első bírói végzés: «hogy az eladók, — ha a cég további átruházása iránti joguk szerződésileg nincs is korlátozva — a jogelődüktől megszerzett céget az egész üzlettel együtt is csak változatlan cégszöveggel ruházhatnak át». (Ez ekkép meg is történt!) «Az a tényük tehát, hogy a cég használatának a maguk részére megtartása mellett (?) egy a cégszövegből kiszakított és ilyen alakban reájuk nézve idegen névnek toldatban felvételét engedik meg, a törvény által megengedett cégátruházás jelentőségével nem bir.» Igazán fájdalmasan érint, midőn a különben olyjeles cégbíróságunk részéről itt ujabb felületességet kell konstatálnunk. ElaJótí a cég használatát a maguk részére nem tartották B Behrs Verlag Berlin és B. Behrs Buchhandl Heinrich Caspari Berlin. 1903-ig egy üzlet volt Walter Bloch tulajdonossal. Ekkor a könyvkereskedés külön lett választva és Heinrich Casparinak eladva. (29. lap.) J. Bensheimer ésj. Bensheimers Sortiment, Mannheim Egy üzlet volt. 1882 ben Albert Bensheimer megtartván a könyvkiadványokat, a könyvkereskedést eladja Ernst A 1 e 11 e r-nek. Azóta különvált két fenti cég. (31. lap) B. S. Béren ds oh n és Gebrüder Berendsohri, Hamburg, könyvkereskedés és képkereskedés. Közös tulajdonos : Ottó Berendsohn (32. lap) Július B e r g a s Buchhandlung és Július Bergas Verlag Schles- ! wig. 1869-ig egy üzlet volt, most kettő, egy tulajdonos alatt. (32. lap.) ! kihallgatandók ezen körülményre és továbbmenőleg arra nézve: vájjon a költségperhez 5/- 6/' és Íj- alatt csatolt N. N. által ügyfeléhez intézett levelekben róluk tartalmazott jelentések a valónak megfelelnek-e? De vizsgálat volt elrendelendő X. Y. dr. ügyvéd ellen is, periratainak hangja és védekezésének módja és irányzata miatt. Illetlen gyanánt kell megjelölni — igy szól a fenti sz. határozat — a hetyke hangot, melyet ama periratokban a nálánál sokkal öregebb kartárssal szemben használ. Egyenesen az ügyvédi tisztességtudásba ütközik a védekezés, amelylyel a keresethez mellékelt készkiadásjegyzéknek minden egyes legapróbb tételét, pl. a levélportókat és villamoskocsifuvart is, tagadásba vette. Ily bosszantásra szánt, nyilván rosszhiszemű védekezésre vállalkozni senkivel szemben sem szabad és különös megrovás alá esik akkor, ha kartársnak készkiadás-igényével szemben történik. Az ebben fellelhető fegyelmi vétséget nem mentesiti, csupán enyhítheti a körülmény, ha az az ügyfélnek egyenes utasítására történt s a fegyelmi vizsgálat ennek kipuhatolására is kiterjesztendő lesz. A fegyelmi vizsgálatnak kell kideríteni azt ís, vájjon ügyfele felhatalmazta-e X. Y. dr.-t arra, hogy a 200 és 400 koronának rendeltetésre szánt fordítását tagadja ?» A Kúria 517/1905. k. fegy. sz. a. 1905. nov. 4-én a kamara határozatát helybenhagyta. 2. Paktálás az ellenféllel. Sok olyan eset fordul elő, midőn az ügyvédek némelyike az ellenféllel, — annak saját ügyvédjének megkerülésével, — érintkezésbe lép és alkut köt a pertárgyát illetőleg. Ilyen az alábbi eset. A bpesti fegyelmi bíróság N. N. dr. ügyvédet a vád alól felmenti, ellenben mint választmány 1905. okt. 20 án kelt I fenn. A cég használatának jogát ők minden korlátozás nélkül ' vevőnek adták el, — maguk részére pedig egy uj cég, a «G. K. könyvkiadó vállalat)) címének bejegyzését tartották fenn. Ennek folytán vita tárgyát képezheti esetleg, vájjon bejegyezhető-e ezen régi cég mellett az uj cég6), — de kérdés alá nem vonható a régi cég fennállásának és bejegyzésének jogosultsága. A bíróság skrupulusai menthetők voltak talán az uj cég bejegyzésénél, de minden jogalap nélkül szűkölködők a régi céggel szemben. Ez valóságos filíüs ante patrem! «A folyamodóra nézve is — igy végzi be indokolását az I. b. határozat, — idegen G. név a folyamodó személyének vagy üzletének közelebbi megjelölésére nem szolgál, — abban az esetben sem, ha a folyamodó által megszerzett üzlet előbb a «G. K.» cég alatt folytattatott.» A bírónak az ily állítást csak akkor szabad kockáztatnia, ha álláspontját a törvényre vagy jogszokásra, az állandó bírói gyakorlatra alapíthatja. Ez az eset azonban itt fenn nem forog. A fent említett 'J'ettey esetet kivéve, — hason eset még cégbíróságainknál elő nem fordult és a birói tekintélybe vetett hitünk nem elég erős, hogy az ily apodiktikus tételt, minden kritika nélkül menten elfogadjuk. Böngésztünk minden döntvénytárban (pedig ezek száma manapság elég nagy!), kutattuk Vályi Sándor dr. jeles «Magyar cégjogát» — de mind hiába, analógiára nem bírtunk akadni. És ezért nagy kíváncsisággal tekintettünk a kir. Tábla határozata elé, mely ezúttal elvi jelentőséggel bír. E határozat igy hangzik. 6) «A Tábla az elsőbiróság határozatának megváltoztatásával a bejegyeztetés iránti kérelmet elutasithatónak nem találja és az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja azon okból mert : Üzletátruházás és ezzel kapcsolatos eset fenn nem forogván, a K. T. 12. §-ának rendelkezése jelen esetben alkalmazást nem nyerhet. Mindamellett mégis jogos az a kérelem, hogy kérvényező cégéül a «G.-féle könyvkereskedés B. Gyula» cég a cégjegyzékbe bevezettessék. Mert a K. T. 11. tj-a alapján nem lehet megtagadni a kérvényezőtől azt, hogy cégéül használt polgári neve, a B. Gyula céghez, a «G.-féle könyvkereskedés» toldást, melynek használatába a könyvkereskedést használó cég tagjai beleegyeztek, csatolhassa. Ez a toldás kétségtelenül az üzlet közelebbi kijelölésére 6J Az átruházó fél az átruházott cég használatához való jogot elveszti. Tehát még oly esetben is, ha az átruházott cég az átruházónak polgári nevét tartalmazza. Ez alatt a név alatt uj üzletet csak oly módon nyithat, hogy cége az átruházott cégtől világosan különbözzék. (Vályi id. m. 165. 1. 6. p.) <M A táblai határozat teljes szövegét lásd a jelen számunk Jog' esetek Tárában. 2,424/1905. fegy. sz. ítéletével az ürdts 73. §-a alapján csekélyebb kötelességszegés miatt meginti és rendreutasítja a következő indokok alapján : «A fegyelmi bíróság nem tartja ügyvédi szempontból megengedhetőnek, hogy az ügyvéd ellenfelével, ennek ügyvédje megkerülésével érintkezésbe lépjen és azt bizonyos jogi lépések megtételére rábírja — és ilyen eljárás, adott esetben, fegyelmi vétséget képezhet. Tekintve azonban, hogy vádlott nem a saját otthonában kereste fel a panaszost, hanem őt a községházára hivatta s a rábeszélés a biró és jegyző jelenlétében történt, minthogy panaszos vádlott ügyfelének testvére és vádlott ügyfele egyszersmind házmestere és bizalmi embere is volt; minthogy vádlott a vizsgálat adatai szerint minden ellenérték nélkül járt el ügyfele érdekében: ezért vádlott cselekedetében fegyelmi vétség jelenségeit felismerni nem tudta s őt a vád alól felmentette. Minthogy azonban vádlott Ígérete dacára a feljelentés visszavonásáról kartársát, H. K. dr.-t nem értesítette, ezért a bíróság kisebb~kötelességszegést látott fennforogni s ehhez képest az ürdts. 73. § a értelmében őt rendre kellett utasitani». 3. A hamisított signatura. A zugprókátorok száma nem fejlődnék oly gombamódra, ha azt kötelességükről megfeledkezett, erkölcsi züllésben lévő vagy önhasznukat leső ügyvédek : signatura adásukkal elő nem mozdítanák. íme egy eset: A bpesti fegyelmi biróság N. N. ügyvédjelöltet 1905. okt. 24-én kelt 2,475/1905. fegy. sz. ítéletével vétkesnek mondja ki az ürdts 108. §-ába ütköző vétségben és ezért gyakorlati idejének 6 hónappal leendő meghosszabbítására ítéli, — az alábbi indokolás mellett: «A tárgyalás során megállapítást nyert, hogy vádlott sajá t