A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 11. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [2. r.]

86 A JOG nézve a Btccaria-énál kisebb jelentőségű, de mégis kiváló művelője: Raiazzi F. Maria, a római egyetem jogtanára, aki uElementa juris criminalisn cimü művével nagy tekintélyre tett szert. Munkája négy könyvre oszlik. Az elsőben a bűntetteket tárgyalja általánosságban, amelyeknek többféle felosztását adja s amelyeknek a körében— Bcccaria-xa\ szemben — külön csoportot állit föl a vallás elleni bűncselekmények számára is, amelyeknek a megbüntetését azonban — az őt megelőző írókkal ellentétben — nem a megsértett Istenség megboszulásaként, hanem a társadalomra nézve káros cselekmény megtorlásaként kívánja. A második könyvben a büntetésekről szól s a büntető hatalom alapjául a béke föntartását jelöli meg. Elismeri, hogy a természeti állapotot a társadalmi állapotba való átmenet követte; a büntetést a gonosz érzésű emberek fenyegetéseinek és példái utánzásainak a meggátlására tartja szükségesnek. A büntetőreformról szólva, követeli a rossznak jó nevelés utján való megelőzését, a kevés és világos törvényeket; továbbá kívánja, hogy a büntetés a bűncselek ménynyel arányban álljon s hogy kelleténélne legyen kegyetlenebb. A harmadik könyvben a bűnvádi eljárás reformjáról szól. Ezekre nézve is több követelményt állit fel. így kívánja a világos és egészséges fogházakat s azoknak az állam költségén való föntartását és a torturának, mint célra nem vezető eszköznek az eltörlését. Végül a negyedik könyvben a három első könyvben kifejtett eszméit alkalmazza a bűncselekmények és a büntetések egyes nemeire. Művét általában fölvilágosodottság és tisztult fölfogás jellemz i, amelynek bölcsészeti alapon ad kifejezést. Clarus-xó\ és Fariuacius-xó\ éppen nem hízelgőén nyilatkozik s őket okolja a büntető jogtudomány korrupciójáért. Ellenben dicséri Grotius t, Puffendorf-oX. és Montesquie^-t, akiket kifejezetten is mestereinek vall. T/tót László dr. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Kinek van igaza ? (A végrehajtási törvény §-ai, vagy pedig az árverési feltételek irányadók-e ?) — Felelet A Jog f. é. 10' számában közölt nyilt kérdésre. — A tényállás hézagos. Alkalmasint egyiknek sincs — vagy ha ugy jobban tetszik — mindkettőnek van igaza. A végrehajtási törvény parancsoló rendelkezéseivel nyíltan ellenkező' árverési feltételek ugyanis érvénytelenek, ellenben a kisegítő rendelkezések azokkal hatályon kívül helyezhetők. Az 1881: LX. t.-c. 212. §-a szerint az árverés napjáig befolyt bérösszeg és más gyümölcs a végrehajtást szenvedett hitelezőit illeti. Ellenben a bár érett, esedékes, de még el nem választott, be nem szedett bért vagy más gyümölcsöt vevő az ingatlan tulajdonjogával együtt megszerzi tekintet nélkül a bérleti és gazdasági időszakokra. Az 1881 : LX. t.-c. hivatkozott 181. §-a csak azt engedik meg, hogy az árverés a bérlő — esetleg telekkönyvileg nem is biztosított — jogainak érintése nélkül adjon uj tulajdonost az ingatlannak, annak kikötését ellenben nem engedi meg, hogy a gyümölcs és haszon beszedésének joga illetve élvezete ne a jogerőssé vált árverés napjától illesse a vevőt, s e tekintetben a beszedni elmulasztott hasznot az éretlennel, még nem esedékessel, egy elbírálás alá esőnek hiszem, de viszont az árverés napjáig már beszedett haszonra a vevő igényét semmiesetre el nem ismerném. Megjegyzem még, hogy a zárlat fennállása ideére eső közterhek feltétlenül a zárlati jövedelemből fedezendők. Zsembery Gyula dr.\ budapesti ügyvéd. Vegyesek Ügyvédi vizsgák 1905-ben. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottságnál 1905. évben vizsgára jelentkezett 41 ÍJ jelölt, 14-gyel több, mint az előző évben. Ezek közül nyolcan a vizsga folyamán igazolt rosszullétük miatt visszaléptek. írásbeli és szóbeli vizsgát tett 411 (1904-ben 396). Ezek közül volt ügyvéd-jelölt 385, közjegyző-jelölt 4, bírósági aljegyző és joggyakornok 13, egyéb 9. Közülök először tett vizsgát 345 (1904-ben 340), másodszor 66 (1903-ban 56). Az első vizsgán 345-ből képesittetett 276 (80°/0), nem képesittetett 69 (20%)- A másodszor vizsgázó 66-ból képesittetett 63 (95-4°/o), nem képesittetett 3 (5 6°/o). Ezek szerint az összes 411 vizsgázóból 339 képesittetett és 72 bukott meg; tehát a bukások száma 17-5%-ot tett ki, míg 1904-ben a vizsgázóknak 22°/o-a bukott meg. A három másodizben bukott közül 2 hivatásszerű ügyvédjelölt, 1 pedig bírósági albiró volt. Tartatott 211 vizsgáló bizottsági ülés; egy-egy censorra átlag tízszer került a sor az év folyamán. A budapesti vizsgáló bizottságnál . 339-en, a marosvásárhelyinél 68-an, összesen 407-en nyertek oklevelet. E szaporodással' szemben az ügyvédek száma a mult évben fogyott: halál által 106, lemondás által 62, elmozdítás által 2, kinevezés által 3, összesen 173-mal, tehát ismét 241 oklevéllel több adatott ki, mint amennyivel a létszám fogyott. Az ötös éü a hetes bizottságok szigorúan őrködtek afelett, hogy jogosulatlanul senki se bocsáttassák az ügyvédi vizsgára. Ezen bizottságok gyakorlatából legyen szabad egy pár elvi jelentőségű határozatra rámutatni. Az ötös bizottság egy konkrét esetben kimondotta, hogy a Bosznia és Hercegovinában székelő bíróságoknál és ügyvédeknél eltöltött gyakorlat egyáltalában nem tekinthető az 1874. évi XXXIV. t.-c. szerint kivánt megfelelő joggyakorlatnak és igy folyamodó joggyakorlatából csakis a magyarországi ügyvédek és bíróságok mellett töltött joggyakorlati időt vette figyelembe. Magyarság és hazafiság szempontjából csak örömmel kell üdvözölni az ügyvédvizsgáló bizottságnak ezt a határozatát. (A budapesti ügyvédi kamara évi jelentéséből). Tömeggondnokok megadóztatása. Mult évi jelentésében panaszkodott a budapesti ügyvédi kamara arról, hogy az ügyvédek zárgondnoki,tömeggondnoki, hagyalékgondnoki stb. dijai külön megadóztatás tárgyát képezik. Köszönettel veszi most tudomásul az igazságügyi kormánynak azon intézkedését, hogy a bíróság által, illetőleg hatóságilag kinevezett csődtömeg-, zár- és hagyatéki gondnokok dijai nem képezik külön megadóztatás tárgyát hanem ezek mint az ügyvédi foglalkozás körébe tartozó működésből folyó jövedelmek, illetve, mint az adóalap mértékére befolyást gyakorló tényezők az ügyvédi foglalkozás összjövedelmének megadóztatásánál veendő csupán figyelembe. Részvénytársaságok igazgatósági tagjainak felelőssége a hitelezőkkel szemben. (A részvénytársaság csődjében létrejött kényszeregyezség joghatálya.) A takarékpénztári részvénytársaság csődügyében létrejött kényszeregyezség szerint a betevők 60%-ot kaptak. Egyik betevő az igazgatóság tagjaitól követelte a hiányzó összeget a Ker. Törv. 189. §-a alapján. Az ehó'biróság elutasította a keresetet, mert a Ker. Törv. 189. §-a alapján az igazgatósági tagok ellen érvényesíthető kártérítési igény a részvénytársaság csődtömegének vagyonához tartozik, ezt az igényt nem érvényesíthetik az egyes csődhitelezők, hanem csak a tömeggondnok, az összhitelezők képviseletében ; a kényszeregyezség erre a vagyoni igényre is kiterjed, de különben is — ugy mint a csődtörvény 227. §-a szerint a közkereseti és betéti társaság tagjai — a részvénytársaság igazgatói is felszabadulnak a társaság csődjében létrejött kényszeregyezség folytán. A felsőbíróságok megállapították felperes kereseti jogát. A tábla indokai szerint a K. T. 189. í?-án alapuló kártérítési igény az egyes hitelezőket is megilleti, ha az a csődeljárásban nem érvényesíttetett; a részvénytársaság csődjében létrejött kényszeregyezségnek az a rendelkezése, hogy az igazgatók a felelősség alól felmentetnek, felperessel szemben, ki a kényszeregyezséget ellenezte, nem hatályos, mert csak a kielégítés mennyiségére és a biztosítás módjára vonatkozó határozatok kötelezik — a csődtörvény 199—223. §-ai szerint — az összes hitelezőket; a 227. §. pedig, mely csak a közkereseti és betéti társaságokra vonatkozik, a részvénytársaság igazgatóira nem alkalmazható. A Kúria kimondta, hogy a részvénytársaság hitelezőjének az igazgatók ellen a K. T. 189. §-a alapján támasztható kártérítési igénye egyáltalában nem olyan természetű, mint amely csak a részvénytársaság csődtömege által volna érvényesíthető; minthogy az igazgatósági tagok ellen érvényesíthető igények magának a részvénytársaságnak a csődtömege ellen egyáltalában nem érvényesíthetők, a csődben létrejött kényszeregyezség hatálya pedig csak a csődtömeg ellen bejelenlés utján érvényesíthető igényekre terjed ki, a részvénytársaság csődjében létrejött kényszeregyezség nem szüntethette meg felperesnek az igazgatók elleni igényeit. (1905 nov. 15. 661/1904. v. sz. a.) Követelés engedményezése a perbeli ügyvédre. A per folyama alatt a követelés a perbeli ügyvédre ruháztatott át. Az utóbbi által tovább vitt perben az ehó'biróság elutasította a keresetet, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 57. §-a szerint a per tárgyának magához váltása tilos és semmis. A felsőbíróságok megállapították az engedményes ügyvéd kereshetőségi jogát, mert az Ü. R. hivatkozott szakasza csak az ügyfél érdekében állit fel viszonylagos semmisségi okot, melyre csak az ügyfél hivatkozhatik, de nem az adós, akinek jogaiban és kötelezettségeiben az átruházás által változás nem történik (A m. kir. Kúria 1905. október 20. 844/1904. v. sz. a.) A m. kir. államvasutak jogügyi osztályában joggyakorlaton levő ügyvédjelölt bejegyzése. Az eddigi gyakorlat szerint a m. kir. államvasutak jogügyi osztályában joggyakorlaton levő ügyvédjelöltek mint az ugyanott működő, kamarailag bejegyzett ügyészek valamelyikénél joggyakorlaton levő ügyvédjelöltek jegyeztettek be a budapesti ügyvédi kamaránál. Ujabban azt a kérelmet, hogy a bejegyzés ugy történjen, hogy a jelölt az államvasutak jogügyi osztályában áll joggyakorlatban, a budapesti kamara (1905 nov. 23. 2,920. sz. a.) elutasította, mert a m. kir. államvasutak Jogügyi osztálya nem tartozik a kincstári jogi képviseletnek az Ü. R. 11. t?-ában felsorolt szerveihez, de a szervezetére vonatkozó rendeletek szerint hatásköre is korlátolt, ugy hogy ott teljes joggyakorlat nem is szerezhető. Továbbá a m. kir. államvasutak igazgatósága nem is tekinthető oly közhatóság-