A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 11. szám - A birák és az alkotmányválság - Tartam-engedmény megítélése agentiák átruházása esetén

A JOG 82 magának, de amelynek birtokában a gyáros nincs, inert azt részletfizetésre eladta s még csak 2 — 3 részlet törleszletlen — helyt nem adnánk e a gép jelenlegi birtokosa keresetének melylyel ez a lefoglalt s birtokában levő gép — nagyobbára varrógépek — zár alul való feloldását kéri? A budapesti kir. Ítélőtábla 21,219/84. sz. a., de ujabban is 1902. G. 350. sz. a. kimondotta, hogy a végrehajtási törvény 96. §-a szerint az igény bizonyításának következménye az, hogy az igényelt vagyon a foglalás alul felmentetik; miből következik, hogy igénykeresetet mindazon harmadik személy indíthat, ki a foglalás ténye által jogában sértetett s kinek érdekében áll, hogy a lefoglalt tárgyak a foglalás alul felmentessenek. Vegyük már most azt az esetet, hogy az állat kiadója ellen vezetnek végrehajtást s lefoglalják a tartásba adott állatot, mely a szerződés szerint egy év múlva lesz nyilvános árverésen eladva, mikor is az állat kiadója és a vállalkozó a nyereségen osztozni fognak. Az kétségtelen, hogy a vállalkozónak nagy érdeke az, hogy az állat ne vétessék el tőle ; nemcsak azért, mert esetleg nem alkalmas az idő az állat értékesítésére, de lehet, hogy azért is, mert gazdaságát ugy rendezte be, hogy az állatra okvetlen szüksége van. Az a vigasz, hegy forduljon a végrehajtást szenvedő kiadó ellen, kára megtérítését ettől kívánja — reá nézve csakugyan keserű vigasz! Az anyagi igazságot ugy vélném leginkább megközelíteni, hogy a vállalkozó ellen vezetett végrehajtás esetén az állat kiadója által indított igénykeresetnek annyiban adnék helyt, hogy a szerződésben kikötött idő leteltéig a lefoglalt állatra nézve a további végrehajtási lépések felfüggesztendők. Viszont az állat kiadója ellen vezetett végrehajtás esetén a vállalkozó igénykereseténeh is helyt adnék, de szintén csak ily mérvben. jX^ A birák és az alkotmányválság. Irta HUBERT OTTÓ b.-ujfalvi kir. járásbiró. Bár nem volt szándékom, hogy az e cim alatt fölvetett kérdéshez ismét hozzászóljak, de a Jog folyó évi 10-ik számában Lengyel Imre ítélőtáblai bíró ur közleménye folytán személyesen érintve lévén, engedje meg az igen tisztelt szerkesztőség, hogy arra röviden válaszoljak. Legelőbb is hálás köszönetem nyilvánítom az ítélőtáblai biró urnák azért a jóindulatáért, hogy azt kívánja nekem, miszerint legyek én is mieiőbb ítélőtáblai biró. Azt hiszem erre, — tekintettel soha sem titkolt politikai és alkotmányjogi nézeteimre, — kilátásom aligha lehet. Inkább lehet kilátásom arra, hogy a reánk még következhető nyomor és szenvedés hatása alatt, — amelytől előreláthatólag a birák sem fognak megkíméltetni, — lemondok állásomról. De azt, hogy ez mikor történjék meg, méltóztassék reám bízni s igy az ítélőtáblai biró urnák ebben a részben adott tanácsát, sajnálom, ez időszerint nem követhetem. A felhozott francia példát, amelyet Hugó Viktornak <s-Egy bün történeten cimü munkájából, megfelelő méltatás kapcsán ismerek, a birói függetlenségre nézve a mi visszonyaink szempontjából megfelelőnek nem tartom, mert hisz III. Napóleon államcsinyje alkalmával csupán a semmitőszék azon ülését akadályozta meg, amelyben a köztársasági alkotmány-törvény alapján vád alá lett volna helyezendő. Egyébként a birák és bíróságok működésükben akadályozva és befolyásolva nem lettek. Törvénykönyveinkben a népsuverénitás beigtatva és az államfő elleni büntetőjogi kautélákkal ellátva nem lévén, a fölhozott példa nézetem szerint túllő a célon. A mi visszonyainkra alkalmasabb és megszívlelendő példa Yates angol biró esete, akinek egy alkalommal királyi jogokat tárgyazó ügyben kellett ítéletet hoznia s minthogy North miniszter személyes kísérlete, hogy a bírót befolyásolja, nem sikerült,— a miniszter III. György királylyal küldetett levelet a bírónak ; aki azonban azt a királynak, teljes tisztelettel, fölbontatlanul visszaküldte. Csak még egyet! Az ítélőtáblai biró ur válaszának utolsóelőtti bekezdéséből arra kell következtetnem, hogy álláspontja szerint a jog a hatalomtól származik. A « Maciit gc/it vor RechH jelszavát felállíthatta a német birodalmi gyűlésen a vér és vas embere : Bismarck. De egy bírónak — éppen magyar bírónak erre az álláspontra helyezkedni akkor, amikor a magyar nemzet négy század óta meg-megujuló, s most talán utolsó halálharcát vivja a hatalommal ezeréves törvényeiben gyökerező jogaiért, ez szerény nézetem szerint több mint bün, ez — hiba. Kötelességemnek tartom azonban, hogy már előre is bocsánatot kérjek kijelentésemért az ítélőtáblai biró úrtól, ha cikkének fentebb emiitett részéből helytelen következtetést vontam volna le. Tartam-engedmény megítélése agentiálk átruházása esetén. Irta GÁL LAJOS bazini kir. aljárásbiró. Egy biztosító társulat a becsatolt biztosítási szerződés alapján élvezett több évességi tartam-engedmény iránt indított sommás keresetében az alperes elmarasztalását kérte. Alperes a 2/. a. körlevéllel azt akarta igazolni, hogy a felperes összes agentiáit a gazdák biztosító szövetkézetére ruházta át, s igy ő ennek folytán a követelt összeget megfizetni nem köteles. Az eljárt kir. járásbíróság azonban elmarasztalta az alperest, mert: tényként állapította meg, hogy alperes az ajánlatot sajátkezüleg aláirta, s igy annak alapján a 10 évre szóló biztosítási kötvény föltételeit elfogadta. Tényként állapította meg a bíróság azt is, hogy a biztosítási szerződést az alperes szegte meg, illetve bontotta fel azzal, hogy a 10 évre kötelezett díjösszegek fizetését máinégy év után, tehát időelőtt szüntette meg. Alperes ugyanis a kötvény elfogadásakor alávetette magát a kötvény 4-ik §-ában foglalt ama föltételnek, amely szerint a társaságnak a biztosított fél iránt való kötelezettségeit egyedül a kötvény tartalma szabja meg. Miután pedig a kötvény tartalma szerint a 10 évre biztosított alperes 20%-°s kedvezményt élvezett; miután a kedvezmény 4 évre a kereseti tőkének felel meg; miután eme kedvezményre nézve a felek joghatályos kétoldalú szerződés alapján egyeztek meg, amiből joggyakorlatunk szerint okszerüleg az következik, hogy amennyiben a biztosítás a kikötött időnél rövidebb ideig tartott, a biztosított alperes, akinek a rövidebb időtartam felróható, a követelt díjengedményt a biztosító félnek megtéríteni tartozik : Alperesnek az átruházásra nézve tett előadása birói figyelembe vehető nem volt, mert átruházás a biztosító társulatra nézve akkor jön létre, ha valamely biztosító társaság üzletét másra ruházza át, oly módon, hogy ezen egyoldalú ténye által a közte és a biztosított felek közt létre jött szerződést felbontja, megszünteti, megsemmisíti. De ebben az esetben nem történt átruházás, hanem egyszerű megbízás, amit eléggé igazol a 2'/- a. körlevél. Ezen körlevél 1. pontjában ugyanis világosan az foglaltatik, hogy a felperesi biztosító társaság a magyarországi civil tüzbiztositási üzlet lebonyolításával a gazdák biztosító szövetkezetét bízta meg. Továbbá kinyilatkoztatja a felperes, hogy dacára ennek a megbízásnak, a nála fennálló összes civil biztositások ezek szerint a természetes lejáratig változatlanul érvényben maradnak és hogy az azok lebonyolítására vonatkozó megbízást a Gazdák biztosító szövetkezete csak azért vállalta el, mert igy módot nyer arra, hogy saját biztosítási tömbjét az által növelje. Ugyancsak a jelzett körlevél 3. pontjában az áll, hogy az 1. pontban jelzett szerződés megkötése által, a biztosított feleket illetőleg jogilag változás be nem áll, mert a Gazdák biztosító szövetkezete velük szemben mint a felperes megbízottja jár el. A biztosított felek tehát azért, mert ezen szerződés létesült, biztosítási szerződéseiket fel nem bonthatják. Ezt a körlevelet maga az alperes csatolta be. Annak tartalmát tehát ösmerte. S miután eme körlevél szerint a felperes kinyilatkoztatta, hogy az alperessel szemben elvállalt kötelezettségeiért továbbra is helyt áll, a kötvény feltételeinek továbbra is megfelel ; vagyis, hogy a közte és alperes között létrejött biztosítási jogügyletet a maga részérői továbbra is érvényesnek és magára nézve kötelezőnek ösmeri el: ez okból a felperes szerződésszegőnek nem tekinthető. A biztosítást tehát alperes önkényileg bontotta fel s ezen egyoldalú ténye folytán az előre kikötött engedményeket visszatéríteni tartozik. A biztosítási ügylet általában és lényegben kétoldalú szerződés, amelynek alapján az egyik fél, a biztosító, köteles a vagyoni hátrányt (ez esetben a kárt) megtéríteni, a másik a biztosított pedig a kikötött ellenértéket, a dijat megfizetni. A díjfizetés kötelezettsége feltétlen, a kár megtérítése feltételes (t. i. akkor kötelessége a biztositónak, ha a kár bekövetkezik). Az ismertetett esetben a felperes kötelezettsége tehát még be nem állott, mig az alperes kötelezettsége folyamatban volt. S mivel ő a kötelezettségének eleget nem tett, mivel a dij fizetést beszüntette, kétségtelen, hogy a felperes kereshetőségi joga megnyílt. A biztosítási ügylet természetéből folyóan, az ügylet megkötésére irányuló ajánlat mindig a biztosított akaratával, tudtával jön létre, tőle származik. S ha ez az ajánlat a másik féltől elfogadtatik, a szerződés perfectuálása megtörtént és a kötvény kiállítását vonja maga után, amely kötvény tartalma mindkét félre kötelező. A biztosítási ügylet alakja, módjai és tartalma a jelen