A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 9. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [7. r.]

A J OG tában magánvádlót azzal vádolja, hogy ő a Rozsnyó község elöljáróságánál vezetett járványos betegségeket feltüntető kimutatást meghamisította és az 1903. december másodikán kelt feljelentésében azzal vádolja, hogy ö mint orvos egy állítólag általa kezelt tifuszbetegről a községi elöljáróság előtt a jelentést meg nem tettes igy mulasztást követett el s minthogy a magánvádló ellen vezetett fegyelmi eljárás során a felhozott vád alaptalannak bizonyult, magánvádló vádat emelt R. G. dr. ellen a Btk. "260. §-ában irt rágalmazás vétsége miatt. Terhelt beismeri, hogy a vád tárgyává tett két feljelentést ö készítette és adta be felettes hatóságához, de nem sértő szándékkal, hanem kötelességéből kifolyólag tette s'a vádbeli állitások a magánvádló által az ezredparancsnoksághoz beadott nyilatkozatával és a rozsnyói elöljáróság jelentésével bizonyítva vannak, tagadván, hogy ő magánvádlóról azt állította, hogy a nyilvántartási jegyzőkönyvet ő hamisította meg, hanem csak azt állította, miszerint az meg lett hamisítva. Terhelt a neki tulajdonított vád alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján büntetendő cselekmény hiányából felmentendő volt, mert a panasznak azon részére nézve, miszerint terhelt a magánvádlót azzal vádolja, hogy ő a kimutatást meghamisította, tekintve, hogy magánvádló 1904. április 12-én kelt igazoló nyilatkozataiban maga elismeri, hogy K. K., kit nov. 10-én, illetőleg két hónappal későbben, tehát november 12-én vett volt kezelés alá, csak november 24-én lett bejelentve, holott a nyilvántartási jegyzőkönyvben (98. tsz.) ugy lett kitüntetve, mintha a bejelentés november 18-án történt volna s tekintve, hogy S. A. dr. 19<H. április 19-én kelt nyilatkozata szerint a K. házaspárt a nyilvántartási jegyzőkönyvben nem U. K. dr., hanem ő maga U. K. aláírásával bevezette, terheit joggal tehette fel, hogy e jegyzőkönyv hamisítva lett; mert továbbá a panasznak azon részére nézve, hogy terhelt 1903. december 2-án (s nem 3-án) kelt feljelentésében magánvádlóról azt állította, hogy ő mint orvos egy általa kezelt tifuszbetegről a községi elöljáróság előtt a jelentést meg nem tette, tekintve, hogy a rozsnyói elöljáróságnak 1904. március 25-én kelt jelentése szerint R. P. az elöljáróság előtt kijelentette, hogy tifuszbeteg gyermeke U. dr. kezelése alatt állott és a betegsége az elöljáróságnak nem jelentetett be s tekintve, hogy annak alapján tette R. dr. az 1903. december 2-án kelt jelentését a főszolgabirósághoz ; tekintve, hogy az u. n. nyomozati iratokból kitetszőleg U. K. dr. a tífusz- és a skarlát-, valamint vöröshimlőbetegeket az elöljáróságnak nem jelentette be s e tekintetben, mint orvos, mulasztásokat követett el, tekintve ezeket és a már felhozottakat, R. G. dr. feljelentését nem tette meg gondatlanul, hanem azok megtevéséhez alapja volt s igy a Btk. 260. §-ában irt vétség tényálladéka nem forog fenn. A brassói kir. tszék. (1905. február 21-én, 1,491. sz.) Az elsőbiróság ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában irt semmisségi ok fenforgása következtében megsemmisíti és dr. R. (i. vádlottat a Btk. 260. §-ába ütköző és aszerint minősülő két rendbeli rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki, melyet az által követett el, hogy a Rozsnyón 1903. december 29-én kelt, a brassói felvidéki járási főszolgabíróhoz beadott és utóbbi által az illetékes katonai parancsnoksághoz áttett feljelentésében U. K. dr. cs. és kir. ezredorvost azzal vádolta, hogy utóbbi a Rozsnyó község elöljáróságánál a fertőző betegekről vezetett 1903. évbeli jegyzék 97. és 98. f. szám alatti K. J. és K. K. hasi hagymázban megbetegedettekre vonatkozó bejegyzéseknél a bejegyzések keltét hamisította; továbbá az ugyancsak Rozsnyón 1903. december 2-án kelt és a fentebb megnevezett főszolgabíróhoz beadott és utóbbi által a katonai parancsnoksághoz áttett feljelentésében U. K. dr. cs. és kir. ezredorvost azzal vádolta, hogy ütóbbi az általa kezelt hasi hagymázban megbetegedett R. P. rozsnyói lakos fiának megbetegedését bejelenteni elmulasztotta és ezért a Btk. 260. §-a alapján a 92. tj. alkalmazásával, a Btk. 102. §-ára való tekintettel, behajthatlanság esetén 1 — 1 napi fogházra átváltoztatandó 10—10 K pénzbüntetésre itéli. Indokok. Vád tárgyává tétetett vádlottnak a brassói felvidéki járási főszolgabíróhoz beadott s ez utóbbi által az illetékes katonai parancsnoksághoz áttett, a rendelkező részben leirt két feljelentése. Minthogy a vádlott e feljelentései folytán magánvádló ellen a katonai hatóság előtt a fegyelmi eljárás folyamatba tétetett, azonban miután a feljelentésben emelt vádak alaptalannak bizonyultak, magánvádló ellen a fegyelmi eljárás megszüntettetett. Vádlott beismerése alapján megállapítja a törvényszék továbbá, hogy az említett feljelentéseket vádlott irta és adta be a brassói felvidéki járási főszolgabíróhoz. Megállapítja végre a Rozsnyó község elöljáróságának a fertőző betegségekről vezetett 1903. évbeli jegyzékéből azt is, hogy azon rotrat, melybe K. Jánosra vonathozóan november 20-iki, K. Katalinra pedig november 18-iki kelet beíratott, nem a bejelentés idejének beírására szánt rovat, hanem abba a rovatba a betegség ideje (megbetegedés ideje) vezetendő be. E tényállás mellett, tekintettel arra, hogy a vádlott által a főszolgabíróhoz beadott feljelentésében foglalt azon vád, hogy magánvádló a Rozsnyó község által a fertőző betegségekről vezetett jegyzékbe, tehát közokiratba hamis adatokat vezetett volna be, valamint azon vádja is, hogy R. Péter fiának hasi hagymázban történt megbetegedését bejelenteni elmulasztotta, amennyi- | ben ez utóbbi esetre vonatkozóan a katonai fegyelmi iratok mellett elfekvő, S. Alajos dr. cs. és kir. ezredorvos nyilatkozata szerint hashagymázban nem szenvedett, hanem más, nem fertőző betegségben : vádlott cselekménye a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás tényálladékát megállapítja s minthogy vádlott két külön beadványban emelte a fentebbi vádakat, az elsőfokú bíróság ítélete a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisítendő és vádlott kétrendbeli, a Btk. 260. igában meghatározott rágalmazás vétségében bűnösnek kimondandó vplt; A büntetés kiszabásánál a tszék mint nyomatékos enyhítő körülményeket vette figyelembe vádlott büntetlen előéletét, továbbá azon körülményt is, hogy hivatali állásban való túlbuzgósága vezethette a feljelentések megtételére s valószínűleg annak megtételére okul szolgálhatott vádlott ama téves nézete, hogy a megbetegedés napját feltüntető rovatot a bejelentés ideje rovatának tekintette és eme enyhítő körülményeknek figyelembe vételével, tekintettel arra, hogy súlyosító körülmény nem merült fel, a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazásba vételét indokoltnak találta és ennek alkalmazása mellett a büntetést az ítélet rendelkező részében kiszabott mértékben vádlott bűnösségével arányban állónak találta. A m. kir. Kúria (1905. október 4-én, 8,511. sz.) Vádlott védőjének bejelentett semmisségi panasza folytán : A semmisségi panasz alaposnak találtatván, a tszék ítélete a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott okon a Bp. 437. ij-ának 3. bekezdése alapján megsemmissittetik s vádlott a vád alól a Bp. 320. £-ának 1. p. alapján felmentetik. Indokok : A tszék ítélete szerint bizonyítottan áll az, hogy vádlott által a járási főszolgabíróhoz intézett s a jelen eljárás alapját képező két rendbeli beadványból vád tárgyává tett állitások valótlanok. Ámde a tszék azt is valónak fogadta el, hogy vádlott ama panaszok megtevésekor körorvos volt, miből folyóan közhivatalnoki minőségében hivatva volt a közegészségügy terén működőket ellenőrizni. Vádlott ez alapon jelentette fel illetékes felsőbbségénél a fenforogni vélt szabálytalanságokat. Minthogy azonban a tszék ítéletében megállapított s vádlott által észlelt tények mellett joggal lehetett vádlott ama, különben tévesnek bizonyult feltevésben, hogy magánvádló részéről mulasztás, illetve visszaélés követtetett el, ennélfogva eljárásában nem ismerhető fel a gondatlanság, mely pedig a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének egyik alkatelemét képezi. Tévedett tehát a tszék, midőn ez alkotó elem hiányában vádlott ellen a rágalmazás vétségét megállapította, minélfogva ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okon a Bp. 437. g-ának 3. pontja alapján megsemmisíteni s minthogy e szerint büntetendő cselekmény fenn nem forog, vádlottat a Bp. 326. §-ánakl.p. szerint a vád alól felmenteni kellett. A kartársi és baráti visszony és kapocs egymagában, a független bíróval szemben az elfogultság feltevésére nem szolgálhat jogos alapul; azon körülmény pedig, hogy az illetékes kir. törvényszék elnöke a panasz tárgyát képezett elj'árást, mint a sértett fél felügyeleti hatósága, saját hatáskörében elbirálta, a törvényszék elfogultságát szintén nem eredményezheti, legföljebb az elnökre nézve szolgálhat mellőzési ok gyanánt. A m. kir. Kúria (1908. január 31-én 10,580/1905. B. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt D. Pál és B. Dénes elleni ügyben következő végzést hozott: A biróküldéskérés elutasittatik s erről a felterjesztett ügyiratok kapcsán tudomás és a kérelmező értesítése végett a székelyudvarhelyi kir. törvényszék, valamint a koronaügyész. hivatkozással az 1905. évi december hó 5-én 4,363/k. ü. sz. a. kelt átiratára jelen végzés kiadmányával értesíttetnek. Indokok: B. D. vádlott azon okból kéri az illetékes székelyudvarhelyi kir. törvényszék helyett hasonló hatáskörű más bíróság kiküldését, mert az eljárás tárgyát képező ügyben Cs. Z. székelyudvarhelyi kir. járásbiró a sértett fél és mivel a kérdéses ügyben a nevezett törvényszék elnöke is érdekelve van, amennyiben a vád tárgyát képező rágalmazás a hozzá beadott panaszban lett elkövetve, amely panaszt mint felügyeleti hatóság elutasított s mivel mindezen körülményekre tekintettel az elnök és a többi bíró között fennálló harmónia a kartársi és baráti visszonyra figyelemmel, a székelyudvarhelyi kir. törvényszéktől részrehajlatlan eljárás és határozat nem várható. A felhozott okok azonban, tekintettel a bp. 29. §-a rendelkezésére, a biróküldésre törvényes alapul nem szolgálhatnak s ezért a kérés elutasítandó volt, mert a kartársi és a baráti visszony és kapocs egymagában a független bíróval szemben az elfogultság feltevésére nem szolgálhat jogos alapul, azon körülmény pedig, hogy az illetékes kir. törvényszék elnöke a panasz tárgyát képezett eljárást, mint a sértett fél felügyeleti hatósága, saját hatáskörében elbirálta. a törvényszék elfogultságát szintén nem eredményezheti, legföljebb az elnökre nézve szolgálhat mellőzési ok gyanánt. A Bp. 556. ij-ának második bekezdése szerint felebbezett ügyben hozott törvényszéki ítélet ellen, ha az elbirálás tárgyat mind a vád, mind az Ítéletek szerint csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség képezi, csak a jogegység érdekében hasznaiható perorvoslatnak van helye.