A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 9. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [7. r.]

A JOG tár nevében való megkötése jogosultsággal nem bir (1889 : XXVIII. t.-c.) s igy a felperes és a kolozsvári kir. pénzügyigazgatóság között állítólag létrejött magánjogi jogügyletből, még ha annak létrejötte igazoltatnék is,a kir. államkincstár'ellcn követelést származtatni nem lehet. Ugyanannak az ítéletnek a perköltségre vonatkozó része azért változtattatott meg, s felperes a per- és felebbezési költségben azért mai asztaltatott el, mert felperes teljesen pervesztes lett s nem forgott fenn semmi elfogadható indok arra, hogy a polgári törvénykezési rendtartás 251. §-a ama általános rendelkezésével szemben, mely szerint a pervesztes fél a perköltségben rendszerint elmarasztalandó, felperes a teher alól teljes pervesztessége dacára felmentessék, — a felebbezési költség pedig a perköltséggel egyenlő tekintet alá esik. A másodbiróságnak az árverési vételárt helyettesítő letéti összeg kiutalása kérdésében hozott végzése nem tartozik a végrehajtási törvényben helyenkint megjelölt azon végzések közzé, amelyek ellen a további fölebbvitel megengedtetik. A debreceni kir. ítélőtábla (1904. aug. 3-án 3,153 1904. P. sz. a.) V. Istvánnak és B. Jánosnak W. Farkas elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott. A kir. ítélőtábla a kir. jbiróság végzését helybenhagyja, indokainál fogva és azért, mert az 1904. évi június hó 9-ik napján hozott kiutaló végzés ellen W. F. kellő időben felfolyamodást adott be, az 1881 : LX. t.-c. 37. §-ának első bekezdése értelmében pedig a felfolyamodásnak az ingó vagyon árverésén befolyt vételár kiadására halasztó hatálya van ; és mert a királyi Ítélőtábla az árverés alkalmával befolyt készpénz kiutalása iránt 1904. évi 1,677. számú határozatával nem intézkedett, következésképp az 1881 : LX. t.-c. 37. §-ának második bekezdése alkalmazást nem nyerhetett. A m. kir. Kúria (1906. febr. 26-án 9,460/1904. sz. a.) következő végzést hozott : A felfolyamodás visszautasittatik, — mert a másodbiróságnak az árverési vételárt helyettesítő, letéti összeg kiutalása kérdésében hozott végzése nem tartozik a végrehajtási törvényben helyenként megjelölt azon végzések közzé, melyek ellen a további fölebbvitel megengedtetik. Megállapítási kereset megindításának előfeltétele az, hogy valamely jogviszony kérdésének megállapítása a felperes jogainak biztosítására szükségesnek mutatkozzék, és az hivatalból vizsgálandó, hogy forognak-e fenn oly körülmények, melyek ennek a keresetnek külön megindítását szükségessé teszik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 17. G. 391/905. polg. sz.) A S. E. 44. szövegezéséből nyilvánvaló, hogy annak alapján valamely per tárgyalása nemcsak akkor függeszthető fel, ha a másik peres eljárás azt a pert már megelőzően indíttatott meg, hanem akkor is, ha ez a megindítás annak a pernek folyama alatt történt. (A m. kir. Kúria polg. felülvizsg. tanácsa 1906. január hó 17. G. 394/1905. polg. sz. a.) Igaz ugyan, hogy a S. E. 31. §-ának 4. pontja szerint «nem képez keresetváltoztatást, ha felperes az eredetileg követelt tárgy helyett a kereset megindítása után bekövetkezett változás miatt más tárgyat vagy kárpótlást követel», ámde eme kivételes rendelkezésnek csak az a célja, hogy felperes ne legyen kénytelen a hibáján kivül beállott változások miatt az eredeti jogalapon, tehát ugyanazon jogérvényesítés iránt egy egész uj pert külön folytatni, de e rendelkezés nem terjeszthető ki annyira, hogy valamely valótlannak bizonyult jogalapra helyezett kereset elutasítása, más jogalapnak a per bármely szakában való érvényesítésével elkerülhető legyen. (A m. kir. Kúria polg. felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 13. I. G. 369/1905. polg. sz. a.) A férj közveszélyes elmebetegsége jogos oknak tekintendő arra nézve, hogy a nő külön váltan éljen és a jogos okból külön élő nő férjétől ideiglenes nőtartást igényelni jogosult. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 4. I. G. 361/1905. polg. sz. a) Habár az eladó tulajdonjogfentartással élt is, a megrendelők a vételi szerződés megkötésével és az ingó birtokba vételével, tehát az ingók tulajdonjogának megszerzésére alkalmas móddal és cimen a vételár teljes lefizetésétől függő feltételes tulajdonjogot n egszerezték. Egymagában abból, hogy a felperes és végrehajtást szenvedett testvérek es a gőzgép az általuk közösen birt ingatlanon találtatott, továbbá, hogy az okirat keltekor a végrehajtató követelése már fenállott, a kielégítési alap elvonására irányuló szándék jogilag nem következtethető és a jogügyletet a foglaltató hitelezővel szemben hatálytalanná nem teszi, mivel a kielégítési alap elvonásáról csak akkor lehet szo, ha az adósnak a követelés kielégítésére éppen az átruházás következtében elégséges vagyona nem maradt. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 16. I G. 386/1905. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A Kereskedelmi törvény 135. i;-a szerint a betéti társaság kültagjának kérelmére a törvényszék fontos okból bármikor elrendelheti ('perenkivüli uton) a könyvek és iratok felmutatását. A beltagról a törvény nem szól; a közkereseti társaságnál sincs ily irányú rendelkezés. A Kereskedelmi törvény 135. §.a ,. . _ tíüitocro-ai való közlést elrendeli, felesetében mikor a birosag a Kuuagg<u v<*.^ folyamodásnak nincs helye és igy az még inkább k, van zárva, m£r a beltag javara rendeltetik el a közlés. A társaság tagjainak egymásközti jogviszonyát a cégbejegyzés elmulasztása nem érinti.^ ^ törv.nyszék (]9o5. éyi június hó 21-én, 5,470. sz.) E. Sándor azon kérelmével, hogy S Albert az általa, mint kültag által és E. Sándor mint beltag a Ital alkotót betét, társaság üzleti főkönyvének felmutatására köteleztessek : elutasittatik. Indokok : E. Sándor az 1905. évi 1,181. k. szam alatt beadott kérvényében azt kérte, hogy Sch. Albert, az általa mint kültag által és a kérvényező mint beltag által a 3. /. alatt csatolt tarsasáéi szerződés szerint alakított betéti társaság üzleti könyveinek és iratainak felmutatására és az okozott költségeknek is megfizetésére köteleztessék azon az alapon, mivel az említett üzleti könyveknek és a társaságra vonatkozó és általa kezelt iratoknak felmutatását Sch. Albert minden jogos indok nélkül megtagadta. Az emiitett kérvény felett megtartott tárgyalás alkalmával E. Sándor fenti kérelmét oda módosította, miszerint Sch. Albert csakis a társasági üzleti főkönyv felmutatására köteleztessék. Minthogv azonban (a felek közt) ... a 3.-/. a. társasági szerződés szerint megalakult betéti társaság a cégjegyzékbe . . a mai napig bejegyezve nincsen s minthogy a keresk. törv. 16. §-ának 2. bekezdése szerint, mig a cégbejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, amelyeket a kereskedelmi törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet, kérvényező tehát a kereskedelmi törvény 135. §-ában meghatározott jogokat ez idő szerint még nem érvényesítheti: ezeknél fogva E. Sándort fenti kérelmével el kellett utasítani. A kassai kir. ítélőtábla (1905. évi augusztus hó 16-án 3,091. sz. a.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és Sch. Albertet arra kötelezi, hogy a közte és E. Sándor között 1900. évi április hó 1-én létrejött betéti társaság üzleti főkönyvét 15 nap alatt, az 1881 : LX. t.-c. 222. §-ában meghatározott jogkövetkezmény terhe mellett, E. Sándornak mutassa fel. Indokok: Az elsőbiróság végzésének indokolásában megállapított az a tény, hogy a felek az 1,181 /k. 1905. számú kérvényhez csatolt és 1900. évi április hó 1-én kelt szerződéssel létesített betéti társaságot a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe bejegyeztetni elmulasztották, a keresk. törv. 16. §-ának helyes értelme szerint csak magára a betéti társaságra nézve jár azzal a joghátránynyal, hogy ez a társaság a bejegyzés megtörténtéig nem részesül azokban a jogokban (cégoltalom, kereskedelmi könyvek bizonyító ereje stb.), amelyeket a kereskedelmi törv. a kereskedők és kereskedelmi társaságok részére biztosit. A társaság tagjainak egymás közötti jogviszonyát azonban a cégbejegyzés elmulasztása nem érinti, következően a be nem jegyzett közkereseti vagy betéti társaság tagjai a társasági szerződésből vagy a törvényből folyó egymás iránti kötelezettségeiket éppen ugy tartoznak teljesíteni, mintha a cégbejegyzés megtörtént volna. Nyilvánvaló ez a K. Z. 64., 87., 125. és 138. §-ainak ama rendelkezéséből, amely szerint a közkereseti és betéti társaságnál a társasági viszony joghatálya független a cégjegyzékbe való bevezetéstől és illetve ezt megelőzően is bekövetkezik, ha a társaság üzletét tényleg megkezdette. Minthogy pedig a K. T. 83. és 132. §-ainak egybevetett értelme szerint a betéti társaság beltagját megilleti az a jog, hogy a társaság kereskedelmi könyveit megtekinthesse és minthogy a kihallgatott tanuk vallomásából megállapítható, hogy Sch. Albert kültag, aki a fent jelzett társasági szerződés tartalma szerint a betéti társaság üzleti könyveit vezeti s azok felett rendelkezik, c könyveket és illetve az egyedüli főkönyvet E. Sándor beltagnak rendelkezésére bocsájtani ennek kérelmére hajlandó nem volt: annálfogva a tábla az E. Sándor részéről előterjesztett kérelemnek a K. T. 83. és 132. §-ai alapján helyt adott. A m. kir. Kúria (1905. évi október hó 20-án, 1,313. v. sz.) A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Indokok: A kereskedelmi ügyekben követendő peres és perenkivüli eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 43. §-ának c) pontja szerint nincs helye felfolyamodásnak a K. T. 135. §-a esetében, amikor a bíróság a mérlegnek s egyéb adatoknak a kültaggal való közlését elrendeli. A most felhívott rendelkezésből következik, hogy a felfolyamodás a joghasonszerüségnél fogva még inkább ki van zárva olyan esetben, mint a jelenlegi, amikor a kültag köteleztetik arra. hogy a könyveket su üzlet vezetésére jogosított beltaggal közölje. Bűnügy ékben. A körorvos, ki jóhiszemüleg szabálytalanságokat jelent fel. akkor is felmentendő a rágalmazás alól, ha később kiderül, hogv tévedett. A brassói kir. járásbíróság. (1904. december 14-én, 676. sz.) R. G. dr. az állítólag U, K. ellen elkövetett, a Btk. 260. §-a szerint minősülő hatóság előtti rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól a Bp. 326. §-ának 1. p. alapján felmentetik. Indokok: Magánvádló U. K. dr. panaszt emelt R. G. dr. ellen azért, mert ez egy 1903. december 29-én kelt, a felvidéki föszolgabiróhoz intézett és ottan a katonai hatósághoz áttett ira-