A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 9. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [7. r.]

A JOG 69 Másik bölcseleti tárgy a politika, vagy mint ujabban nevezik, alkotmánytan és kormányzattan, előbbi a közjog, utóbbi a közigazgatási jog philosophiáját foglalván magában. E két tárgy tulajdonképpen csak egy tudományágnak két önállóbb része. E tárgyak tanítása is tultengésben van, kelleténél nagyobb súlyt helyeznek rá. Tulajdonképpen mi e tárgy? Nem más, mint vélemények és felfogások a köz- és közigazgatási jogról. Legnagyobb visszaélések e tárgyak tanítása terén vannak, való­ságos absolutismus a szellemi világban. Nincs nagyobb zsarnok az olyan professornál, ki egy bizonyos bölcseleti iránynak fana­tikus hive. Egyetemeken többnyire párhuzamos tanszékek van­nak, így a jelölt sohasem tudhatja biztosan, mely tanárnál fog vizsgázni, igy ha boldogulni akar, valamennyi tanárnak vala­mennyi egymással homlokegyenest ellentétes theoriáit meg kell tanulnia. De jaj az olyan jelöltnek, ki szerepköréből kiesve, véletlenül a másik tanár könyvéből reprodukál valamit, az egyszerűen el van veszve, mert bármilyen szépen produkálja is az ellenkező felfogást, feleletét a censor nem togadja el, az ilyen jelöltnél sokkal szivesebben átbocsájtják a vizsgán, ki semmit sem produkál. Állításom némi részben talán túlzásnak látszik, de nagyban egészben igy áll a dolog. De ki kénysze­ríthet engem arra, hogy egy nekem nem tetsző, felfogásommal ellenkező bölcseleti tannak követője legyek, már pedig ma a vizsgákon ezt követelik. Azért az ilyen tudományágaknak, mint a jogbölcselet, politika, a vizsgák közt, pláne a minősítő vizsgák k'ozt semmi helyök, legfeljebb mint előadási tárgyak szerepelhetnek, ott sem a főtárgyak között. C onclusióm tehát az, hogy a politika, illetve az ujabb elnevezés szerint alkotmány­tan és kormánj-zattan a jogbölcsészet sorsát követvén, az állam­vizsgából kihagyassék. Tágabb értelemben vett bölcseleti tárgy még a nemzet­gazdaságtan és pénzügytan. A fentebb elmondottak ezekre is vonatkoznak, mégis e tárgyak kiváló fontosságát ma'már senki se tagadhatja; a társadalomtudományoknak ujabbi időben történt hatalmas fellendülése mellett, eme tárgyak a jogi oktatásban is előtérbe léptek. Különösen a köz- vagy nemzetgazdaságtan, vagy mint ujabban nevezik társadalomgazdaságtannak terje­delmes előadása jogosult, vizsgáztatása is indokolt, csakhogy óvó rendszabályok kellenek az ellen, hogy senki ne bűnhőd­jék, amiért egyik vagy másik tanárnak túlzó nézeteit magáévá nem tette, igy mint a bölcseleti fakultáson máris gyakorlatban van, gondoskodva legyen arról, hogy a jelölt lehetőleg ugyan­azon tanár előtt vizsgázzék, kinek előadását hallgatta. Ameny­nyiben ez nem lehetséges, legalább ugyanazon iskola hive előtt, hogy igy senki visszavethető ne legyen, amiért más tano­kat követ, mint censora. Az 1902. évi miniszteri Tervezet a nemzetgazdaságtant és pénzügytant az államvizsgába vette fel, azonban, mint kiválóan elméleti tárgyak, nézetem szerint oda nem valók, hanem meghagyandók ott, ahol eddig jó helyen voltak, t. i. a II. alapvizsgában, igy előadásuk is legcélszerűb­ben a II. évfolyamon történhetik. Jogi oktatásunkban vannak tárgyak, melyek sem a jog­történeti, sem a tételes, sem a jogbölcseleti tárgyak csoport­jához tartoznak. Ezek tulajdonképpen nem is jogi tárgyak, hanem tágabb értelemben vett philosophiai tárgyak, mint ilye­nek tulajdonképpen a bölcseleti karba valók, jogi oktatásba való felvételüket az teszi szükségessé, hogy ezek egyes jogi tárgyaknak segédtudományait képezik. Igy például Magyar­ország története a magyar alkotmány- és jogtörténetnek képezi segédtudományát, melyre mintegy alapra helyezkedik, igy tanítása szükséges és indokolt. A világtörténet az európai jog­történetnek, a művelődéstörténet a jogbölcsészetnek képezi segédtudományát. E két utóbbi tárgy tanítása véleményem szerint felesleges, mert a világtörténet a középiskolákban elég bő terjedelemben taníttatik, a művelődéstörténet pedig csak ideiglenesen felkapott divattárgynak tekinthető. Hátra van még az ethika tanítása. Senki se vonhatja két­ségbe, hogy a jogásznak szüksége van az erkölcstan tanítá­sára, különösen ama szoros kapocsnál fogva, mely az általá­ban uralkodó felfogás szerint, a jog és erkölcs között létezik. Csakhogy mint a jogbölcseletet, ugy az ethikát is nem az ok­tatási időszak idejére, hanem a végére kell helyezni, hogy miután az ifjúnak átnézete van a jogi stúdiumok felett, az ethika legyen az oktatás befejezése és betetőzése, hogy a jog­tanulók az ethika előadásának végső akkordjai mellett oszolja­nak szét az életbe, hogy fülükbe csengjen az Alma Mater végszava. (Vége következik.) Belföld. A Magyar Jogászeglet két 600—600 koronás pályadijat tüz ki a következő két kérdésre: 1. Határoztassanak meg a telekkönyvbe vetett bizalom oltal­mának határai, különös tekintettel a többszöri eladások eseteire és a törvényhozásnak e tekintetben való feladataira. 2. Alapul véve a hatályban lévő magyar bírói szervezetet és hatáskört, valamint az elsőfokú eljárás és a felebbezés fennálló szabályozását: mily terjedelemben volna szervezendő de lege ferenda a semmisségi panasz ? Pályázati feltételek. 1. Kívántatik egy körülbelül 4 nyomtatott iv terjedelmű magyar nyelvű értekezés, mely a kitűzött kérdés tárgyát behatóan bár, de mégis csak leglényegesebb részeiben tárgyalja és főleg önálló buvárlaton alapuló uj eredmények, valamint uj eszmék felvetése által válik ki. A szakirodalom kimerítő idézése és köz­lése nem kívántatik. A pályázatban nem egyleti tagok is részt­vehetnek. A pályadíj csakis önálló irodalmi értékkel biró munká­nak adatik ki; a bíráló bizottság a pályadíj odaítélése nélkül is egyes pályamunkákat dicséretben részesíthet. 2. A pályadijat a «Magyar Jogászegylet* igazgató-választ­mánya által kiküldött biráló bizottság ítéli oda s az bontja fel a pályadíjnyertes munkák jeligés leveleit. Az esetleg megdicsért munkák jeligés levelei csak az igazolt szerző kívánságára bont­hatók fel. 3. A pályamunka legkésőbb 1906. november l-ig az egyleti titkárság cimére (V., Szemere-utca 10.) postán ajánlva küldendő. Ezen határidőn tul semminemű ily munka el nem fogadtatik. 4. A pályamű idegen kézzel, lehetőleg géppel tisztán és olvashatóan írva és lapszámozva legyen és boritékán megjelölendő, hogy a két kérdés közül melyikre pályázik. 5. A szerző nevét, polgári állását és lakhelyét tartalmazó lepecsételt levélben ugyanaz a jelige álljon, amely a pályamű címlapján A lepecsételt levélben foglalt netáni kikötések, felté­telek tekintetbe nem vétetnek. Több szerző közös munkával nem pályázhatik; álnév alatt vagy névtelenül pályázónak a jutaiom ki nem adatik. 6. A pályadíjnyertes müvét a «Magyar Jogászegylet* kiad­ványai közt közzéteheti. 7. A jutalmat nem nyert pályamunkák kéziratai megfelelő igazolás ellenében a titkárságnál egy éven belül átvehetők. A budapesti ügyvédi kör gyermekvédelmi bizottsága. A budapesti gyermekvédelmi kör bizottsága 1905. évi december hó 14-én tartott egyetemes ülésén Nagy Dezső ügyvéd javaslatára egyhangúlag kimondotta, hogy külön védői bizottságot szervez. Ezen «védöi bizottság* f. hó 1-én tartott alakuló ülést, ezzel a napirenddel: 1. Elnöki megnyitó. 2. A védői bizottság ügyviteli szabályainak megállapítása. Előadó: Nagy Dezső ügyvéd. 3. Egyéb indítványok. 4. A tisztikar megválasztása. A védői bizottság ügyviteli szabályainak tervezete. 1. § A védői bizottság feladata : 1. a büntető hatóság elé gyanúsítottként vagy vádlottként került fiatalkorú egyének bűnügyi védelmének ellátása; 2. a megfelelő reformjavaslatok tételével és megvitatásával a gyermekvédelem általános érdekeinek fejlesztését előmozdítani. Utóbbi célját illetőleg a) előterjesztéseket tesz a bizottság plenumának a tekin­tetben, hogy miféle közigazgatási általános intézkedésekre van szükség a kormány és közigazgatási hatóság részéről; b) anyagot és véleményt szolgáltat a bizottság plenumának a fiatalkorú egyének magánjogi védelmének és a gyermekvédelem­egyesületek charitativ működésének fejlesztése tárgyában ; c) javaslatot tesz, hogy minő általános intézkedések fogana­tositandók az érvényben levő anyagi büntetőtörvénykönyvek és büntetőperrendtartás keretén belül a részben, hogy a bűnvádi eljárásnak káros hatásai a fiatalkorú bűnösökkel szemben elkerül­tessenek, vagy legalább is mérsékeltessenek, hogy a büntető hatalom gyakorlása az illető fiatalkorúval szemben a lehető leg­nagyobb mértékben erkölcsjavitó hatással birjon ; d) a védői bizottság az általa közvetlenül szerzett tapasz­talatok alapján a külföldi törvényhozás és a tudomány vívmányai­nak figyelembevételével szakvéleményt ad és javaslatot tesz a büntető törvények és a bűnvádi perrendtartásnak a fiatalkorúak érdekeit a fentebb jelzett irányban előmozdító reformja tekintetében. 2. §. A védői bizottság tiszteletbeli és rendes tagokból áll. Tiszteletbeli tagul választható mindenki, aki a gyermek­védelem érdekében kiváló érdemeket szerzett magának. Rendes tagja lehet a védői bizottságnak az ügyvédi kamara lajstromában bejegyzett ügyvéd vagy egyetemi és jogakadémiai tanár, aki belépését a védői bizottság elnökénél bejelentette. 3. §. Tiszteletbeli tagját a védői bizottság két rendes tag­nak ajánlatára szavazattöbbséggel választja. 4. §. A tiszteletbeli és rendes tagok a bizottság ülésén szavazati joggal birnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom