A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905 / 53. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [3. r.]
A JOG kötelesek 1U0 K. perköltséget, - D. Gy. J. r. alperes pedig köteles még külön 80 K. 00 f. perköltséget lő nap alatt végrehajtás terhével felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy saját pecsétjével ellátott 34 hordóját, az ezekben levő 242 hl. és 94 1. borával együtt a D. Gy. í. r. alperestől kibérelt pincében most nevezett alperes visszatartotta, azoknak elszállítását megakadályozta és pedig állítólag azért, mert G. I. [I. r. alperestől, ki felperesnek borvásárlója volt, l). Gy. [. r. alperes zálogba kapta az általa (D. Gy. által) G. I.-nak adott 3,000 K. kölcsönösszeg erejéig a visszatartott hordókat és bort, melyeken D. Gy. I. r. alperes ezen kölcsönösszeg erejéig tényleg zálogjogot akar érvényesíteni, D. Gy. 1. r. alperes azonban nem szerezhetett a hordókra, illetve borra zálogjogot, mert azok felperesnek tulajdonát képezték, miről Di Gy. í. r. alperesnek az állítólagos zálogjog megszerzésekor tudomása volt. G. I. II. r. alperes pedig jogtalanul zálogosította el a tulajdonát nem képező hordókat és bort, miért is D. Gy. [. r. alperesen kivül, G. I. II. r. alperes is felelősséggel tartozik a hordók és bor kiadásáért, illetve ezek kézpénzbeli egyenértékéért. Ezek alapján kérte felperes, hogy alperesek a visszatartott hordók és bor kiadására, vagy ezeknek egyenértékeként 5,220 K.-nak megfizetésére köteleztessenek. D Gy. I. r. alpe res a keresettel szemben előadta, hogy a G. I. II. r. alperes által elzálogosított hordókra és borra, mint jóhiszemű személy szerzett a G. I. II. r. alperesnek köl csön adott összeg erejéig zálogjogot, miért is visszatartotta a hordókat és bort, mert felperes a kölcsönösszeg kifizetése nélkül akarta azokat elszállítani, — holott felperes tulajdonjogát az ő (I. r. alperes) mint jóhiszemű zálogbirtokos hátrányára az 1875 : XXXVII. t.-c. 299. §-a értelmében nem érvényesítheti. Ezek alapján kérte D. Gy. II. r. alperes a keresetnek elutasítását. G. I. II. r. alperes a K. A. di\, ügyvédnek adott meghatalmazást visszavonván, nem védekezett, — miért is ellenében az 1868. évi t.-c. 111. §-a értelmében a keresetben felhozottak valóknak tartandók. A felperes által hivatkozott F. B., ifj. R. M. és K. H. tanuk igazolták, hogy D. Gy. I. r. alperesnek tudomása volt arról, miszerint a keresetbe vett hordók és bor felpereseknek tulajdonát képezték akkor, midőn azokat G. I. II. r. alperes, D. Gy. I. r. alperesnek elzálogosította, — miért is D. Gy. I. r. alperes mint rosszhiszemű személy nem szerezhetett az 1875 : XXXVII. t -c. 299. §-ban megjelölt hatálylyal a keresetben vett hordókra és borra zálogjogot, — tehát nem áll jogában azoknak visszatartása, illetve a felperes által megkísérelt elvitelüknek megakadályozása sem. Ezekből folyóan indokolt alpereseknek a rendelkező rész szerinti marasztalása. A költségekre vonatkozó rendelkezés az 1868: LIV. t.-c. 251. illetve 252. >;-ain alapszik. A temesvári kir. ítélőtábla (1904. szeptember 13-án 2,573. p. sz. a.) következően ítélt : Az első bíróság ítéletének D. Gy. I. r. alperest is, a kereseti hordók és bormennyiség kiadására, vagy egyenértékének, ugy szintén a perköltségnek megfizetésére kötelező, egyedül felebbezett részét megváltoztatja, ezzel az alperessel szemben a felperest keresetével elutasítja és őt arra kötelezi, hogy az I. r. alperesnek 140 K. perbeli, valamint 61 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok: A per adatai szerint G. I. II. r. alperes, a keresetbe vett hordókat és bormennyiséget az I. r. alperestől bérelt pincében helyezte el és abban az összegben, melyiyel az I. r. alperesnek adósa volt, a pincében 800 K.-nyi bére is benfoglaltatván, ennek erejéig az I. r. alperes a kereseti ingóságokra nézve arra az esetre is törvényes zálogjoggal bírt, ha ez ingók a II. r. alperesnek tulajdonát nem képezték ; következéskép azoknak kiadását bérkövetelésének kiegyenlítéséig jogosan tagadhatta meg; attól az időponttól pedig, amikor a pincehelyiség bérösszegének megszerzése és kifizethetése végett a hordókat és a bort a II. r. alperesnek rendelkezésére bocsátotta s ekkép a zálogbirtokkal fölhagyott, ez ingók kiadásáért, vagy egyenértékük megfizetéséért az I. r. alperest szavatosság nem terheli, mert sem az A . • alattiban foglalt vételi ügyletből folyóan, sem a per során felmerült egyéb tények alapján a felperes és I. r. alperes között oly kötelmi jogvisszony nem áll fenn, melynek következményeképp a kereseti ingók kiadásáért I. r. alperesnek a felperessel szemben való felelőssége megállapítható volna. Ezeknek alapján az első bírói ítélet fent körülirt neheztelt részének megváltoztatásával, a felperest I. r. alperes irányában keresetével elutasítani s ennek részére mint pervesztest az 1868 : LIV. t.-c. 251. § értelmében a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség megtérítésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1905. november 5. 1449/V. sz. a.) következőleg Ítélt: A másodbiróság ítéletének az a része, amely szerint felperes az I. r. alperes D. Gy. irányában a kereseti hordók és bormennyiség kiadása iránti keresetével elutasittatott, helybenhagyatik; egyebekben azonban a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletének az a része, amely szerint D. Gy. I. r. alperes a hordók, illetve bor egyenértéke fejében 5,22 I K. nak a II. r. alperessel egyetemleg leendő megfizetésére köteleztetett, azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy amennyibeu II. r. alperes a hordók és bor természetben leendő kiadása iránti kötelezettségének a kitűzött határidő alatt nem felel meg. D. Gy. I. r. alperes a hordók és bor egyenértéke fejében 4,420 K.-nak és 100 K. perköltségnek a II. r. alperessel egyetemleg és ezen felül 65 K. 30 f. felebbezési költségnek 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére köteleztetik. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásából megállapítható az, hogy I. r. alperes abban az időben, amidőn a kereseti tárgyakat követelésének fedezetére a II. r. alperestől kézi zálogjogul kapta, tudta azt, hogy azok tulajdonát felperes a II. r. alperestől megszerezte és midőn annak dacára azokra 1. r. alperes a 800 K. bérkövetelésén felül egyéb követelésének fedezetére II- r. alperes irányában zálogjogot szerzett, rosszhiszeműen járt el, amiből következik, hogy a II. r. alperesnek visszaadott áruk kiszolgáltatása miatt a felperesnek jogtalanul okozott kárért felelős. Amenyben I. r. alperes a kérdéses árukra 800 K. bérkövetelésére néz\ ' törvényes zálogjogot szerzett, az még őt fel nem jogosíthatta, hogy a felperesnek tulajdonát képező összes hordókat és bort a II. r. alperesnek kiadja a végett, hog\ utóbbi azok további elzálogosításával kölcsönt szerezvén, abból 1. r. alperesnek a bérkövetelésen felül fennállott egyéb követeléseit is kifizethesse, ami meg is történt, hanem csak ahhoz volt joga, hogy a zálogul szolgáló tárgyakból magát 800 K. bér követelésére nézve kielégíthesse, illetve legfeljebb 800 K. értékű árut adhatott ki a II. r. alperesnek. .Minthogy pedig I. r. alperes az összes hordókat és borokat II. r. alperesnek további elzálogosítás végett kiszolgáltatta, az áruk egyenértékének 800 K-án felüli részével felperesnek felelős abban az esetben, ha II. r. alperes a hordókat és bort felperesnek a köztük létrejött vételi ügylet alapján keletkezett első bírósági itélet folytán természetben ki nem adná; Ezekből az okokból felperes a hordók és bor természetbeni átadását I. r. alperestől nem követelheti és e részben a Il-od bíróság Ítélete volt helybenhagyandó. Egyebekben azonban a Il-od bíróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság Ítélete azzal a változtatással hagyatott helyben, hogy az abban az esetben, ha a II r. alperes a hordók és bor természetben átadása iránti kötelezettségének a kitűzött határidő alatt nem felel meg, I. r. alperes az 5,220 K. egyenértékből a 800 K. bérkövetelés levonása után fennmaradó 4,420 K.-nak a II. r. alperessel egyetemleg leendő megfizetésre köteleztetett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Bevásárlási és eladási kartellsz erződés jogvédelemben nem részesül. A m. kir. Kúria (1905. nov. 7. 666/904. sz. a.) Törvénykezési gyakorlatunk, amint ez a m. kir. Kúriának 2,554 V. 1883., 6,630/P. 1897., 1,505/P. 1899. és 1,900. I.. G. 1903. számú határozataiból és illetve ezeknek indokolásából is kitűnik — az olyan megállapodást, mely szerint két vagy több személy avégből egyesül, hog\ közös eljárással valamely az ipari és kereskedelmi forgalomnak tárgyát képező árunak, vagy ezek előállításához szükséges terményeknek és illetve nyers anyagoknak s általában a közfogyasztás alá eső valamely árunak a kereslet és kinálat törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát lenyomja, akár azoknak beszerezhetését drágábbá tegye, a közönség érdekét biztosító szabad verseny korlátozására és a fogyasztó közönség megkárosítására irányuló célzatánál fogva, a jó erkölcsökbe és illetve a közrendbe ütközőnek tekinti, s az ilyen megállapodásból származtatott igényeket a bírói oltalomból egyáltalán kirekeszti. Felperes válasziratában nem tagadván, a prts. 159. §. értelmében beismerte alperesnek elleniratban tett annak a tényállásnak valóságát, üogy a D) éa F) alatti okiratokban foglalt és utóbb a következő évre is kiterjesztett azon megállapodásnak létesítésére, hogy az 1891. év folyamán a budapesti mészárosoktól a borjú-, bárány- és marhabőröket közös veszteség és nyereségre közösen megállapítandó vételárban megveszik és azokat szintén közösen meghatározandó vételárban adják tovább, a megállapodásban részt vett felperest, továbbá a keresetben alperesekként megnevezett S E., L J. és fia és F. J. cégeket az a törekvés vezette, hogy ilykép az említett nyers anyagoknak beszerzési árát lenyomják, azoknak a bőrgyárosok részére való továbbadásánál pedig az árakat felhajtsák. Felperes I. r. alperesnek az imént előadottakban kifejtett azzal a védekezésével szemben, hogy érdekeltek a kedvezőbb árviszonyok előidézésére és kiaknázására ármegállapitó összebeszélést létesítettek az alperes által a perben különben is megcáfolt azon előadáson kivül, hogy feleket eljárásukban az üzemköltség leszállításának tekmtetei vezették, csupán azt hozta fel. hogy a jelzett megállapodásnak kartell és illetve ringszerü jogi jelentőség azért nem tulajdonitható, mivel az ebben a megállapodásban résztvett feleken kivül ugyanabban az időben Budapesten mások is foglalkoztak a szóban forgó nyers anyagoknak a beszerzésével és eladásával és illetve ezeket az áraknak kedvező alakulásával, akadálytalanul megtehették volna a bécsi és illetve a környékbeli kereskedők is. Azonban még ha minden részében meg is felelne felperesnek most említett előadása a valóságnak és ha alperesnek ezzel szemben a viszonválaszban felhozott, a felperesnek odakínált, ez által azonban el nem fogadott, hanem alperesnek visszakínált főeskü által bizonyítani is kivánt az a tényállítása, hogy a D) és E) alattiakkal létesített egyesülés idején az azt kiállító feleken kivül Budapesten tényleg nem volt más marha- és borjubörkereskedő cég, és hogy a kérdéses megállapodáshoz a J. W. & Co., a J.-féle, a M.-féle bőrgyárak, továbbá