A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - Jegyzetek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének egyes szakaszaihoz

384 A JOG használta az eladott ingatlant, arra a konkkisiora jutnak, hogy az a föld ennek tulajdonát is képezi. A cselekmény formális delictumu lévén, arra való tekintet nélkül, hogy a telekkönyvi hatóság mit csinál a bekebelezési kérvénynyel, a közreműködés a valótlan ténynek nyilvánkönyvi bejegyzésére vagyonszerzési célból fennforog, mert abból az életközösségből amely a férj és feleség között létezik fictio utján megállapíttatik, hogy a férj az első elidegenítésről, amelyet felesége eszközölt, tudomással birt, tehát a második eladásra vonatkozó adásvevési szerződés tényállásszerüleg hamisnak mondatik ki. Ha tehát egy bűncselekmény megállapittatásához magánjogi fictiora van szükség, amely fictio által szolgáltatott tény bármilyen plausibilisnek látszik, mégis csak subiektiv és nem obiectiv igazság, akkor az a 6 hónapi minimum, amelyet a 400. íj. 2. bekezdése esetén alkalmazhatunk, bizony nem áll arányban a vádlott bűnösségével, mert a criminális és civilis bűnösség két különböző fogalom és ennek a különbségnek érvényt kell szereznünk. A büntető gyakorlat megállapította a íOÖ. 2. bekezdését egy esetben, midőn valaki ingatlanát eladván, vevő a vételárra többszöri felszólítás dacára sem fizetett egy krajcárt sem, sőt a felszólításokra nem is reagált; erre az eladó megharagudott és egy másik jelentkezőnek adta el az ingatlant, így tehát az eladó criminalisba került egy olyan tény miatt, amelyet bármely polgári bírósági Ítélet felhatalmazásával megtehet. Nem tudom megérteni azt az intentiot, amely oly fanatismussal veti magát ezen delictumokra, mert a civilis visszonyok ilyetén való forcirozott rendezése nem járhat olyan sikerrel, mint egy jól végrehajtott birtokrendezés, vagy jól szervezett közigazgatás. Ez még a fennforgó rosszhiszeműség, vagy dolus esetén is elfojthatja és csirájában elülheti a íOO. elkövetését és a büntető igazságszolgáltatás policialis szigorát arra a sokkal gonoszabb és veszedelmesebb terrénumra fordíthatja inkább, amelyet az ingók forgalmának bűnei, a csalás 384. §-a esetében, valamint a bukásoknál, annyi érdeket letipró módon tapasztalunk. Jegyzetek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének egyes szakaszaihoz. Irta KREMMER GÉZA, Gyünk. A közönség ilyen alkotásokról, mint az 1900-iki magyar kodex-tervezet, ezeknek megjelenése előtt feltételezi a tökélynek egy oly fokát, mely ezeknek kritikáját egyéb jogtudományi művek kritikájától különbözővé teszi. A codexhez közelebb álló keletkezési torrás a doktrína és disciplina, a távolabb eső a joggyakorlat, a casuistika. A codexnek egy uj joggyakorlatot kell teremtenie, s a tudomány feladata az abban foglalt szabályok elméleti védelme és fentartása. Részünkről az 1900-iki tervezetet egy remekműnek tartjuk, s pl. a 914-1793. §£-ig terjedő kötelmi jogban az alább jegyzetekkel kisért §§-okon kivül olyat, melyben benső ellentmondás által okozott hiba volna, nem találtunk. * 997. §. Az utolsó bekezdéshez: «A szerződésre előirt alak ismétlése nem szükséges » helyett: «Ha a szerződés szóbeli volt, a megerősítés szóban vagy írásban történhetik; ha írásbeli volt, a megerősítés az eredeti okiratba foglalandó; ha az írásbeli szerződés időközben megsemmisíttetett vagy elveszett, a szerződésre előirt alak ismétlése szükséges.)) Indok : E hozzátoldásba foglalt imperativ szabály felállítása által az első bekezdésben emiitett kétséges esetek előfordulása a gyakorlatban a lehetőségig korlátoztatik; másrészt az írásbeli és szóbeli szerződések közti különbségek is, a dolog természete szerint szükségessé teszik e módosítást. 1,004. §. L. a 997. í?-hoz irt jegyzetet. 1,011. §. A szakaszban használt «harmadik személy» kifejezés helyett, a mennyiben ezalatt a képviselten (vagy meghatalmazón) kivül egy másik szerződő fél értendő: «másik személy» kifejezés használata indokoltabb, annál inkább, mert a szerződésből eredő kötelmi visszony csak két fél közt jő létre, egyik a meghatalmazó, másik, a kivel a meghatalmazott szerződésre lépni óhajt. Hogy minél inkább élessé tétessék a szövegben azon különbség, mely a szerződő felek (tehát a meghatalmazó s a másik fél) magánjogi visszonya s a meghatalmazotté közt fönnáll, helyesebb, ha képviselet esetében a meghatalmazottat nem tekintjük harmadik személy képviselőjének. Ez az álláspont egyébként a szakasz azon céljának is megfelel, melynélfogva a §. épen a meghatalmazottnak önmaga nevében való szerződés-kötéseit tiltja. Nem pusztán terminológiai, hanem jogi szempontból is fontos annak figyelembe vétele, hogy bár alakilag és tényleg három személy ténykedése szükséges a meghatalmazott által kötött szerződések eseteiben, lényegileg és jogilag a kétoldalúság temészetéből kifolyólag mindig két szerződő fél jut kötelmi visszonyba. Harmadik személynek szokták nevezni a gyakorlati életben a kétoldalú jogügyletet kötő feleken kívüli személyt. 1,015. §. Az előbbi §-nál mondottakból következik, hogy e §. harmadik sorában a «harmadik személylyeb helyett indokoltabb a «meghatalmazója nevében» kifejezés használata. Alább a hatodik sorban a «harmadikkal» helyett a «meghatalmazó nevében.» 1,039. §. Itt csak azon sérelemről van szó, mely magából a rendelkézési jogosultság hiányából származhatik s nem általán sérelemről. A rendelkezési jogosultság nélkül véghez vitt jogügyletek folytán kettős jogvisszony keletkezik : t. i. egyfelől a kötelezett s a kedvezményezett fél közt; másfelől az ígéretvevő s a kedvezményezett közt. Az előbbi a kölcsönösen teljesített szolgáltatás folytán kimerül s megszűnik, mig az utóbbiból a kedvezményezettnek követelési vagy kártérítési joga származik az igéretvevő ellen. E jogról a §. nem rendelkezik Szükséges tehát a §-t az indokolás következő szavaival. (III. kötet 208. lap.j kiegészíteni: . . . «Hogy a kedvezményezett az ily jogosulatlan rendelkezés miatt az igéretvevőtöl mennyiben követelhet kártérítést : az a kettőjük közti jogvisszony szerint bírálandó el.» 1,172. §. Eltekintve attól, hogy v-a választásra jogosult fél választásán kifejezés kétértelmű, mert itt egyaránt jelenti a kötelem vagylagosságát feltételező dolgok közti választás jogát, ugy a szolgáltatások lehetetlenné válása esetén a tóbbi tárgyak szolgáltatása vagy a kártérítés közti választás jogát, feltételezietik, hogy mindig az előbb emiitett jogot értjük választási jog alatt a vagylagos kötelmeknél. A §. második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés azonban egyéb okból hiányos. A vagylagos kötelem tartalmát képező szolgáltatások közti választás joga hol a hitelezőt, hol az adóst illeti meg s előfordulhat, hogy e jogot a szerződés megkötésekor egy harmadik személyre ruházzák. Ha a szolgáltatások egyike a hitelező, vagy az adós felelősségére eső okból lehetetlen, a kártérítés vagy a lehetséges szolgáltatás teljesítése vagy éppen a kötelezettség megszüntetése közti választás jogát indokolatlan volna a felelősséggel terheltre ruházni, vagy a szerződésileg megállapított választási jogát ennyire kiterjeszteni, miután ez által a másik (felelősséggel nem terhelt) fél érdeke veszélyeztetve volna. A második és harmadik bekezdés rendelkezésének tárgyát képező esetekben kell, hogy a kártérítés vagy a szolgáltatási kötelezettség megszüntetése közti választás jogát, mindenkor a felelősséggel nem terhelt másik fél gyakorolja. Mert, ha pl. a második bekezdés rendelkezésének tárgyául szolgáló esetben, a szerződésnél fogva, éppen az adós a választásra jogosult fél, akkor a választási jogának gyakorlása által ő, mint felelősséggel terhelt fél több jogot nyerne a saját érdekei megvédésére s ennek megfelelő intézkedésre, mint a hitelező, kit felelősség nem terhel. Ugyanez áll viszont a harmadik bekezdés tárgyául szolgáló esetre. Holott az első esetben néha a lehetséges szolgáltatás, máskor a kártérítés felel meg inkább a hitelező érdekeinek s a második esetben néha a kötelezettség megszűnte, máskor a kártérítés melletti szolgáltatás felel meg inkább az adós érdekeinek. Ezek alapján a §. második bekezdésének szövegmódosítása következő: 1,172. §. második bekezdése: «Ha a szolgáltatások egyike az adós felelősségére eső okból válik lehetetlenné, a választásra jogosult fél választásától függ, hogy az adós kártérítést legyen-e köteles nyújtani, vagy a többi tárgyak valamelyikét szolgáltatni.)) «Ha a szolgáltatások egyike az adós felelősségére eső okból válik lehetetlenné, a (felelősséggel nem terhelt) másik fél, esetleg a szerződés kötésekor választásra feljogosított harmadik személy választásától függ, hogy az adós kártérítést legyen-e köteles nyújtani vagy a másik tárgyat, illetőleg a többi tárgyak valamelyikét szolgáltatni.)) Harmadik bekezdésben: «a választásra jogosult fél választásától függ» helyett: «a felelősséggel nem terhelt másik fél, esetleg a szerződés