A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [3. r.]

A JOG 385 kötésekor választásra feljogosított harmadik személy választásától lügg». . stb. 1,769. §. Második bekezdés. A §. második bekezdésének elemzéséhez, röviden összefoglalva, a következőket kell előrebocsátani. A kivételről szóló rendelkezésben az van mondva, hogy a kötelezettség elvállalásában álló szolgáltatás esetén helye van a visszakövetelésnek: és hogy a kötelezettség teljesitésére tett szolgáltatásnál nincs helye a visszakövetelésnek. Holott e szavak : ckivéve, ha a szolgáltatás kötelezettség elvállalásában állott» éppen a visszakövetelés lehetetlenségét akarják kifejezni s a kivételről szóló rendelkezést éppen ez teszi szükségessé. Ugyanis valamely kötelezettség elvállalásában álló, és ugyanezen kötelezettség teljesítésében álló szolgáltatás közt a dolog természetéből folyó különbség van. Visszakövetelés kötelezettség elvállalása esetén azért lehetetlen, mert itt átadás nem történik; visszakövetelés csak átadás esetén lehetséges. Itt tehát a visszakövetelésnek megfelelő tény a kötelezettség alóli felmentés. A kivételről szóló rendelkezés a kötelezettség elvállalásában álló s a kötelezettség teljesítésében álló szolgáltatás közti — a dolog természetéből folyó — különbségen alapul, mely különbség a visszakövetelés és a kötelezettség alól való fölmentés (illetőleg a teljesítés iránti követelés elleni kifogás) lehetőségét is egymással szembe helyezi. Ha tehát az előbbi, — a dolog természetéből folyó — különbség a §. szövegébe fel van véve, akkor következetesen a visszakövetelés és a kötelezettség alóli felmentés közti különbséget is ki kell tüntetni. Ennélfogva a kötelmijogi részhez irt indokolás (IV. kötet 605. lap. első bekezdés utolsó pontja) szavainak betoldásával az 1,769. §. második bekezdése szövegének módosítása következő : «A visszakövetelés ki van zárva, ha azt, aki a szolgáltatást teljesifette, hasonló hiba terheli, kivéve, ha a szolgáltatás kötelezettség elvállalásában állott, mely esetben ugyanis az adós a teljesítés iráni követeléssel szemben kifogással fog élhetni, valamint követelhetni fogja a kötelezettség alól való felmentését. Az ily kötelezettség teljesitésére tett szolgáltatás vissza nem követelhető.» Még egy fontos kérdés merül itt fel. Vájjon kötelezettség elvállalásában állhat-e egyáltalán szolgáltatás- Kimeriti-e a szolgáltatás fogalmát a kötelezettség elvállalása általában : Amint láttuk, mi az eddigiekben azon álláspontot tettük magunkévá, a §. tartalmával megegyezőleg, hogy a kötelezettség elvállalását szolgáltatásnak vettük Azonkivül egy másik nézet helyessége is vitatható. Hogy t. i. a kötelezettség elvállalásának ténye nem szolgáltatás, annál kevésbbé szolgáltatás teljesítése, hanem a szolgáltatásnak egy része, vagy a szolgáltatásnak oly előföltétele, melynélfogva a szolgáltatás teljesítése az elvállalt kötelezettség teljesítésekor következik be. Ha a szolgáltatást általában a kötelem tartalmának veszszük, akkor mindig meg kell különböztetni a szolgáltatást a szolgáltatás teljesítésétől Mert lehetséges egy oly felfogás is, mely szerint a szolgáltatás és a szolgáltatás teljesítése közt különbség nincs, hanem maga a szolgáltatás nem egyéb a szolgáltatás teljesítésénél. Ezzel szemben leghelyesebb a szolgáltatás teljesítése alatt oly tényt érteni, melynek megtörténte által a kötelem kimerül és megszűnik. A kötelmi visszony fennállásának ideje alatt három időpontban három tény különböztetendő meg : 1. a kötelem keletkezésének időpontja = a hitelező szolgáltatása, mi valamely dolognak átadásában áll; 2. a kötelezettég elvállalásakor a kötelmi visszony szabályoztatik s az adós szolgáltatása: az ellenszolgáltatás meghatároztatik ; 3. a kötelem megszűntének időpontja: az adós elvállalt kötelezettségének teljesítése által az ellenszolgáltatást teljesiti. A kötelezettbég elvállalásakor az adós kötelezőleg kijelenti és megjelöli, hogy miben fog állani az ellenszolgáltatás teljesítése. A kötelezettség elvállalása tehát szóbeli vagy írásban adott kötelező ígéret valamely szolgáltatás teljesitésére. Mindezek arra engednek következtetni, hogy kötelezettség elvállalásában nem állhat szolgáltatás. Ha már most ezt az álláspontot fogadjuk el, akkor a kötelezettség elvállalásának esetét nem lehet a teljesített szolgáltatások alóli kivételek egyikének tekinteni s ezek közzé sorozni. S akkor a §. következőleg módosul: «Ha hasonló hiba terheli azt, ki a szolgáltatást teljesítette, a visszakövetelés ki van zárva; ha pedig hasonló hiba terhel valakit valamely kötelezettség elvállalásánál fogra, akkor a teljesítés iránti követelés ellenében kifogással élhet, valamint követelheti a kötelezettség alóli felmentését.* A végső pont kimarad. Ez esetben, minthogy nincs szó kivételről a módosítás szerinti szövegben: a §. második bekezdésének végső pontja fölöslegessé válik és kihagyandó volt; mert ezen szavak: «aki a szolgáltatást teljesítette a azon esetre nézve is rendelkezést tartalmaznak, midőn a teljesitett szolgáltatás « kötelezettség teljesitésére tett» szolgáltatásban áll. A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótnlajdonos felelősségének korlátozásáról. Közli KRÁL MIKLÓS dr., bpesti kir. trszéld jegyző. X (Vége-.' Az elnök: A propositiót raisonabilisnek találom. A nemzeti kiküldöttek egymásközt is eszmecserét folytathatnak s a holnapi nap folyamán talán eredményes lesz a tárgyalás. A szövegezésre talán létrejöhet a megállapodás. A mi pedig Mac Artknr javaslatát illeti, hogy az 1899. évi londoni határozmányokon tul ne menjünk, ez is megvitatható a Carver-íé\e javaslattal párhuzamosan a nemzeti bizottságokban. Fel kell hivnom a kongresszusi tagok véleményét arra, hogy a VI. art nézetem szerint nem egyéb, mint szorosabb meghatározása az I. art. azon kitételének, amely a hajós kapitány által kötött szerződésekről intézkedik, azonban Carver és Mac Arthur javaslata mégis eltérő, mert Mac Arthur csupán a helytelen hajózásból eredőleg korlátolná a felelősséget, Carver javaslata elfogadása esetén pedig a hajóparancsnok és személyzet cselekményeiért a hajótulajdonos a nemzeti jog szerint volna felelős. Mac Arthur M. P. Az általános vita holnapra elnapoltatván, az [. art. c. pontjához kívánok szólani, amely a felelősség mértékét határozza meg, a) A hajó értéke erejéig; bi a fuvardíj erejéig: c) azon összegek erejéig, amelyeket a hajó tulajdonosa kap nagy havaria, összeütközés vagy más a hajót útjában ért sérülés esetén — levonva ezen összegből azokat a kiadásokat, amelyek a hajó kijavítására fordíttattak. Ha feltéve, hogy a hajótulajdonos felelőssége akként korlátoztatok, hogy a koriátolt felelősség a parancsnok és személyzet cselekményeire terjed ki, azonban a parancsnok kötötte szerződésekre az ki nem terjed, ugy óvatosaknak kell lennünk a mérték meghatározásában. Nézetem szerint elegendő a hajónak az az értéke, amelylyel bírt utrakelésekor és a nettó fuvardíj- A c) pontban jelzett összegek azonban ne szolgáljanak kielégítési alapul. Különösen a nagy havariából eredő összegek ne vétessenek kielégítési alapul, mert a nagy havaria olyan kiadásokból és károkból keletkezik, amelyek a hajó és rakomány együttes biztonsága megőrzésére fordíttattak s illetve azért okoztattak. Ha a hajókban okozott károk kijavítására kapott összeget a hajótulajdonos hitelezőinek módjában volna lefoglalni. Hasonlóképpen áll az összeütközés esetén a vétkes hajótól kapott összegekre nézve. Hiszen ezt lényegileg a biztosító kapja, nem is a hajótulajdonos. Ezek alapján a c) pontot mellőzni javasolom. Mr. K. M. Emslie kárbecslő. Mr. Mac Arthurral ellenkező nézeten vagyok. A javaslat ugyanis a hajónak azt az értékét veszi alapul, amelylyel az az ut befejezése után bír, vagyis a hajótulajdonos a helyett, hogy 8 L-tot fizetne, azt mondhatja, annyit fizetek majd, a mily értékű lesz a hajóm az utazás befejezése után. Nem hiszem, hogy a javaslat szerzői ugy értették, hogy pld. ha Londonból elindul egy hajó Ausztráliába és a javaslatszabályozta valamely cselekmény folytán én e hajónak hitelezője lettem, a hajó egész útjában viselem a hajóértékcsökkenésének kockázatát s ha a hajó Ausztráliába ér, ugy a megérkezéskor bírt értéke alapján nyerjek kielégítést. Ezt én igazságtalannak tartom, s ezért azt javaslom, hogy a hajó azon értéke vétessék alapul, amelylyel az utazás megkezdésekor birt, illetőleg az az értéke, amelylyel közvetlenül a hajótulajdonos felelősségét maga után vonó cselekmény elkövetése előtt birt. Mc. Carver Érthetetlen előttem Emslie álláspontja, de nem osztom Mac Arthur felfogását sem. Ha azonban a c) ponthoz a «to indemnities» szavak szerkezetileg igy változtatnának meg, «to an amout equal to indemnities», akkor Mac Arthur fejtegetését egyébként elvi szempontból elfogadom. Ugyanis az említett esetekből kifolyólag a hajóra eső kártérítési összegek a biztosító zsebébe folynak, de viszont ez sért: a hitelező érdekét. Az kétségtelen, hogy a járulékhoz való jog a biztositótól el nem vitatható, ezért az általam javasolt szerkezeti módosítássá] a hitelezők érdeke is ki lenne elégítve.