A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - A Btk. 400. §-ához

A J Ez által az iparbitóságok Ítéletei autoritativ jelentősémiiekké válnak mind a két fél részére és jellemző, hogy ugy Némethonban, mint Ausztriában a legtöbb ítélet egyhangúlag lesz hozva. Lehet-e ugyanezt ami iparhatóságainkról is állítani? Hozzájárulnak-e ezek a társadalmi béke fönntartásához, a kölcsönös jogok tiszteletben tartásához? í. A munkásra az iparbiróság üléseiben ülnöki minőségben való részvételből kétségkívül háramló anyagi terhet az osztrák törvény liberális módon az elmaradt munkabér összegének mngfelelő napidijakkal pótolja. Ezen napidíj Bécsben Va napra 6, egész napra 10 K.; Brünnben és a többi fentebb felsorolt iparbiróságoknál »/, napra 2, egész napra 4 K. 5. Az eljárás gyorsasága is jóval fetülhaladja a mi iparhatóságaink ítélkezését. Amint járásbíróságainknál a tömegnapok, ugy itt is az első határnap a lehető legrövidebb idő alatt — a törvény szerint harmadnapra - lesz kitűzve. Amely ügy akkor egyezség, meg nem jelenés folytán stb. elintézést nem nyer, arra egy ujabb rövid határnap lesz érdemleges tárgyalás céljából kitűzve. Szakértők meghallgatása itt fölösleges, mert maguk a birák a leghivatottabb szakértők és így a tárgyalás gyorsan és sikeresen lesz, mindkét fél érdekének gondos figyelembevételével elintézve. Itt a birák nem csupán általánosságban ismerik az iparos különleges életvisszonyait, hanem még a vita tárgyát képező iparágazatnak sajátságaiba is be vannak avatva és igy tisztán látnak, elfogulatlanul ítélhetnek a vitás kérdésekben és figyelemmel lehetnek a munkások társadalmi helyzetére is. Égető szükség van az ily kiegyenlitő közegre ott, ahol egyfelől a munkaadó görcsösen ragaszkodik a múlthoz, szokásaihoz és kiváltságaihoz, másfelől a munkás is mind tágabb következtetéseket von le a munkaerő értékéből és mindjobban érvényesiti egyénisége súlyát. Amaz csekély munkabér mellett munkaeredményt, az ennek ellenkezőjét törekszik elérni. A munkapiac constellátiói szerint hol az egyiknek hol a másiknak kell engednie, ellenkezőleg a munkaadó gazdasági romlása, vagy a munkás teljes elpusztulása áll be. Az ellentétek kiegyenlítése ez okból az állam munkásvédelmi tevékenységének legfőbb föladata és ezen tendenciát viszatükrözik a munkának oltalmát hathatósan előmozdító iparbiróságok. Mikor leszünk mi azon helyzetben, hogy törvényhozásunknak is hason üdvös, széles látkörü tevékenységéről hírt adjunk? Mai iparhatóságaink már túlélték magukat; ideje hogy a múzeumba kerüljenek. Révai Lajos dr. A Btk. 400. S-ához. Irta HALMI BÓDOG, máiamarosszigeti tszéki aljegyző. A törvényhozó, mikor az intellectualis közokirathamisitást codexbe foglalta, rendezett telekkönyvi visszonyokra gondolt. A civilis kérdést csak mint a bűncselekmény eredményét, a bekebelező végzést, gondolta jelentkezőnek és sejtelemmel sem bírt arról, hogy a hagyatéki eljárások nemzedékeken keresztül való hanyag, tökéletlen és hibás lefolytatása és az ezek nyomán támadt téves és a tényleges helyzetet és birtoklással ellentétes telekkönyvi átiratások, önkénytelen forrásai és okozói lesznek minden dolus nélkül a Btk. 400. §-ába ütköző cselelekmény elkövetésének vagy legalább is oly nyomatékos gyanúját szolgáltatják ezen cselekménynek, hogy a vádtanács kénytelen vádhatározatot hozni, a terheltet vád alá helyezni, a melyek az ilyen deliktummal olyan gyakorta terhelt közigazgatási tisztviselőre, kör vagy községi jegyzőre, azzal a szomorú következménynyel járnak, hogy a felettes hatóságuk őket hivatalból felfüggeszti és ennek a felfüggesztésnek szégyenét és ódiumát semmiféle felmentő ítélet sem oszlathatja el. A helyzet pedig ezen esetek nagy számánál az, hogy a telekkönyvi helyzet hibássága, az ingatlan tulajdonjoga felől való téves képzet, indítja meg a cselekmény elkövetését és ha a tettes szándéka a cselekmény elkövetésére irányul, akkor ez a telekkönyvi rendezetlenség ezt elősegíti, sőt ez a helyzet a tettesnek bűnsegédévé válik, az eljárás fraudulosus voltát elpalástolja, a felfedezés nehezítésére közreműködik. A büntető bíróságok ezzel a körülménynyel számoltak és mivel a szándékos közreműködés, a 100. £.-ba ütköző cselekmény egyik legfontosabb alkotó ismérve, csak ritkán és nehezen volt bizonyítható, a kétszeri eladás eseteit is ezen szerint minősítették. Ez a kiterjesztés hibás irányzat, mert ha én egy házat eladok valakinek és felhasználva azt, hogy az a vevő a telekkönyvi bekebelezést elmulasztotta, ingatlanomat mégegyszer eladom egy másnak, a ki tulajdonjogát bekebelezteti, akkor én nem valótlan tények tkvbe vezetésére működtem közre, hanem OG 383 jóhiszemű embereket ravasz fondorlattal az iránt ejtettem tévedésbe, hogy az ingatlan felett rendelkezhetem-e vagy sem, vagyis másnak megkárosításával tulajdonosnak adtam ki magamat, holott az nem vagyok és ezt nekem a vevő, vagyis a második vevő elhitte. A jogügylet, amely szerint a második eladás történt, nemcsak alakilag, hanem anyagilag is perfect, de az én fraus-om miatt érvényteleníteni kellene, de nem lehet, mert a második vevő vételárt fizetett, ő jóhiszemű. Ilyen tényállás mellett az én cselekményem csak csalást képezhet és a legnagyobb raffineriával vonható az más bűncselekmény keretébe : mivel azonban az én bűnömnek eredménye, a sértett jogsérelme, a telekkönyv tulajdoni lapjára van irva, a telekkönyvben nyert megtestesitést, tehát a gyakorlat naivitása sui generis a 400. §. 2. bekezdésében meghatározott bűncselekményt csinált belőle és pedig leginkább azért, mert a «dolus» után való fanatikus hajszánk ebben az esetben sikerre vezetett, megtaláltuk a szándékot. A többi esetekben, ahol a civilis visszonyok rendezetlensége a 400. §. belső és külső ismérveit mutatja, a bíró szándék híján felmentő ítéletet kénytelen hozni. A Btk. 400. §-án alapuló vádak az ország egyes vidékein, ahol a betétszerkesztési munkálatok még befejezést nem nyertek s ahol a közjegyzők igen nagy területen fungálnak és igy munkásságukban nélkülözzük azt a gyakran kutatást, nemzedékekre visszamenő keresést igénylő alaposságot, hol a közhatóságok az 1894. évi XVI. t.-cikk 23. §-ának abbeli rendelkezését, miszerint, ha hivatali eljárásuk közben tudomást nyernek arról, hogy egy ingatlan telekkönyvi tulajdonosa elhalálozott, ezt a hagyatéki bíróságnak bejelenteni tartoznak — nem respektálják, ijesztő számban nyújtatnak be. Elintézésre azonban ezek a vádak rendszerint csak a kétszeri eladásos esetekben vezetnek, amikor pedig nézetem szerint ez a deliktum meg nem állapitható. A Btk. 400. £-ának első bekezdése, a gyakorlatban soha elő nem fordulhat, mert a szándékos közreműködés bármiképp is nyilvánuljon, akár a meg nem történt jogügyletről szóló szerződés kiállításában, annak tanuként aláírásával, akár az abban való más irányú segédkezésben, feltétlenül valakinek materialis érdekében történt, mert hiszen minden nyilvános könyvbe anyagi érdeket érintő vagy érinthető nyilatkozatok és tények vezethetők csupán, mert a házassági anyakönyvre vonatkozólag ezen delictum elkövetése a Btk. 391. §. esetleg a 393. §. szerint minősül és pedig minősül abban az esetben is, ha konkrét joghátrányt a hamisítás nem okozott, de annak lehetősége nincs kizárva. Arra azonban, hogy valaki szándékosan, valaki jogvisszonyai és érdekeivel ellentétes hamisságot foglaljon vagy foglaltasson közokiratba és ez semmi más érdeket ne érintsen, valakinek javára ne szolgáljon, - nem találunk a gyakorlatban példát, sőt még tankönyvszerüleg sem bírunk olyan helyzetet vázolni, amelynél a szándék valami célt ne szolgáljon, mert hiszen ösztönszerű károsító, romboló szándék testi tárgyak szétmorzsolásában megnyilvánulhat de egy közokiratba hamis tény vagy valótlanság bevezetéséhez való közreműködésben nem. Ennek az első bekezdésbeli vétségnek crealása tehát erőltetett volt. Ha a törvényhozó egy kissé betekintett vagy belátott volna a jövendőbe, ugy teljes megnyugvással elhagyhatta volna az első bekezdését, mert a 92. §, alkalmazásával a 2. bekezdés eseteinek legalább is 80°/0-ánál vétségre megy le a bíróság. Ez a deliktum ugyanis szintén vérbirói szigorral van büntetve a kódexben, amely abból az elvből indul ki, hogy a bűncselekmény közjogi jellegű, hogy a nyilvánkönyv közhitelessége elleni merényletben van annak criminálissága. Az elméleti magyarázatok tényleg a közjogi jelleget domborítják ki erősen, de az esetek rideg gyakorlati szemmel mérlegelése után, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a bukás eseteit kivéve, egyetlen egy delictumot sem hárít el olyan mértékben, a civilis kérdések zűrzavara, egy deliktumnak eriminális élét sem tompítják a magánjogi érdekek és ügyletek összeütközései, vagy egyezségei, mint a 400. £-étMinden ilyen manipulációnál a bíróság nem a büntetőjogi dolust és szándékot, hanem a magánjogi jó- vagy rosszhiszeműséget veszi figyelembe és a magánjogi rosszhiszeműség fennforgása a kétszeri eladásnál elegendő a bűnösség megállapításához. Például egy ingatlan telekkönyvileg a nő nevén áll, a nő eladja az ingatlant, a férfi az eladott ingatlant eladja egy harmadiknak. A primitív életvisszonyok között élő emberek nem nézik a tulajdonjog kérdését. Abból, hogy köztudomás szerint a férj