A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 4. szám - A kiskoruak illetékessége és a perrendi javaslat - Néhány szó a bünvádi perrendtartáshoz

1 i A JOG után legkésőbb egy év alatt ebbeli jogukat az alispánnál bejelentik s ennek folytán jogosultságukat kimutatják. Ha az, aki a halászati jogot gyakorolta, ezen rendelkezéseknek megfelelt, ugy maga az a körülmény, hogy a partbirtokosok a halászatot szabadon gyakorolták, joggyakorlatot nem bizonyit s a halászati jog őket ezen jog átruházásának hiányában nem illeti meg, mert a halászat joga az 1888 évi XIX. t.-c. meghozataláig kizárólagos földesúri jog volt és mint ilyen a királyi kisebb haszonvételek, u. n regálék közé tartozott s ez világosan kimondatott az úrbér VI. fejezetének 3. S-ában, valamint az 1836: VI. t.-c. 8. S-ában, amelyek a volt jobbágyokat a halászati jog gyakorlásából kizárták, és az a jog, mint u. n. regale, kizárólag a földesúrnak volt fentartva. (A m. Irir. Kúria 1904. október 18. 4,878/903. sz. a.) Ha a közgyűlés a városi tanácsot a szerződés megkötésével megbizta, abból az következik, hogy a szerződés létrejötte írásbeli alakhoz volt kötve, minthogy pedig az írásbeli szerződést, melyben annak érvényét felperes maga a közgyűlés jóváhagyásától tette függővé, a közgyűlés nem hagyta jóvá, kimondatott, hogy a felek közt szerződés létre sem jött. (A m. kir Kúria 19UÍ. nov. 2. ti, • i(i 903. p. sz. a.) A zárgondnoknak jogkörét nem lehet olyképp korlátozni, hogy a lakásoknak kiadását és a házmesterek fölötti rendelkezést engedje át a végrehajtást szenvedettnek, hogy a javításokat ezzel egyetértőleg végeztesse és a számadásokat ezzel is láttamoztassa. (Budapesti kir. tábla 1904. október 5. 3,701/904. p. sz. a.) A m. kir. miniszterelnöknek Ö Felsége legfelsőbb engedélyezésén alapuló rendelkezése, közigazgatási természetű: annak megbirálása, hogy e rendelkezés törvényes, vagy törvényellenes-e ? a polgári bíróság hatósága alá nem tartozik. (A m. kir. Kúria 1901. nov. 22. 9,110,904. p. sz. a.) Azon kérdés eldöntésénél, hogy a felperes haszonélvezete alatt álló erdőn átvonuló erdei útnak használata megilleti-e az alperes község közönségét, avagy az csak az illető erdőbirtokosnak a magánutja, nem a telekkönyvi jogok szerzésének vagy megszűnésének módjaira vonatkozó, az osztr. polg. törvénykönyvben foglalt jogszabályok, hanem hazai törvényeink és jogszokásaink az irányadók. — Valamely ingatlannak korlátlan haszonélvezőjét megilleti az a jog, hogy annak az ingatlannak a birtokát harmadik személyekkel szemben megvédelmezze. Jogának érvényesítésénél az ingatlan tulajdonosának beleegyezését vagy hozzájárulását sem kell igazolnia, amennyiben az ingatlannak korlátlan haszonélvezőjét a birtok megvédelmezésében a tulajdonos sem akadályozhatja, sőt birtokát ez ellen is jogosult védeni. (A m. kir. Kúria 19U4. október 5. 5,812,903. sz. a.) A hozományi javak, ezek rendeltetésénél és a hozomány jogi természeténél fogva, a hozományban részesült házastársak részéről utóbb elkövetett durva hálátlanság okából nem követelhetök vissza. (A m. kir. Kúria 1904 nov. 17 7,431 sz. a.) Ha a vevőre már átirt tehermentes jutalék, a terhelt többi jutalékok végrehajtás alá vonása folytán az 1881 :LX. t.-c. 156. S-a értelmében oly időpontban került árverés alá, amikor az eladó a szerződésileg elvállalt kötelezettségének már eleget tett, ugy az árverés veszélye a vevőt s nem az eladót éri, amiért is a vevőnek nincs joga ez okból a szerződés felbontását kérni. (A m. kir. Kúria 1904 október 14. 4,536/903. sz. a.) Olyan esetben, midőn a szerződő felek írni és olvasni tudnak, a szerződés érvényesen megkötöttnek tekintendő akkor is, ha annak tartalma aláírás előtt a felek előtt fel nem olvastatott és meg nem magyaráztatott; mert az írásba foglalt szerződés érvényességének nem szükségképpen feltétele az, hogy azt szóbeli megállapodás vagy akaratkijelentés előzze meg, hanem a szerződésben felvett feltételek akkor is kötelezővé válnak, ha a szerződés az egyik fél által irásba foglaltan, a többi szerződő felekkel elfogadás és aláírás végett közöltetik és azt az irni és olvasni tudó ellenérdekű felek tényleg aláírják és az ekként a másik szerződő fél jelenléte nélkül elfogadott szerződés világos tartalmával szemben nem is vitatható sikerrel, hogy a szerződés nem foglalja magában a szerződő felek valódi szerződési akaratát, csak ha az bizonyittatik, hogy tévesztés vagy menthető tévedés esete forog fenn. (A m. kir. Kúria 1904 október 25. G. 265.) A birtok, mint főtárgy és az elvont hasznok, mint melléktárgy közötti viszonyból következőleg, ha az elvont haszon a birtokkal együtt nem érvényesíttetett, sem a birtok iránti perben annak külön érvényesítése indokoltan fenn nem lett tartva: a tulajdonos erről lemondottnak tekintendő. (A m. kir. Kúria 1904 október 6. 938/904. sz. a.) Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint, ha a haszonbérbeadó a haszonbért utólagos jogfentartás nélkül fogadja el, a haszonbérfizetésnek eme késedelmes teljesítése okából a haszonbérletből kimozditást nem követelheti. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1898. G. 568., 1900. G. 574. és 1902. G. 649. számok alatt. ( A m. kir. Kúria 1904. nov. 10. G. 575.1 A cséplés körül egyrészről a termények tulajdonosait, másrészről a gép tulajdonosát együttes intézkedési jog illetvén, ebből viszont minden egyesre az a kötelezettség hárul, hogy a munka elvégzésénél kölcsönösen oly elővigyázattal és körültekintéssel járjanak el, hogy minden balesetnek eleje vétessék, mivégből intézkedési jogokat kellő mértékben érvényesíteni is tartoznak ! s a mennyiben ezt tenni elmulasztották, a bekövetkezett kárért ' mindazok felelősek, a kiket a szükséges intézkedések megtételénél gondatlanság vagy mulasztás terhel. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy ha a károsodás megtörténtére a károsultak ténykedése vagy mulasztása is hozzájárult, a kárt a károsító és károsult megfelelően megosztva kötelesek viselni, (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1896. évi deczember 16 án G. 404. sz. a. és 1899. évi december 9-én G. 456. sz. a.) ÍA m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. nov. 2. G. 221. sz. a.) Az atya tartozik ugyan kiskorú gyermekének elkerülhetetlenül szükséges ruházatáról társadalmi állásának és vagyoni visszonyainak megfelelőleg gondoskodni, azonban kizárólag reá tartozik annak a meghatározása, hogy a kiskorú fiúnak minő ruházatra van szüksége és mikor, minélfogva az ő tudta és beleegyezése nélkül, a fia részére kiszolgáltatott ruhanemüek árának megfizetése öt nem terhelheti. — Kiskorú gyermek tartása és ruházása a családfőt terhelvén, apa. létében az anya ezekért felelősségre nem vonható. (Budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa 1904. szeptember 2<i. III. E. 261/904. sz. a.) Abból a szabályból, hogy több gyermek közt törvényes örökösödés esetében az örökség egyenlően osztatik fel, következik, hogy az, amit valamelyik gyermek szülőjétől ennek életében előre kikapott, örökrészébe betudandó, ámde ezzel szemben jogszabály az is, hogy ha valamelyik többet kapott előre, mint a mennyit örökrésze tenne, a többletet a dolog természete és törvénykezési gyakorlatunk szerint is megtéríteni nem köteles, hanem az örökrészen felül tuladományozott örökös az osztályból egyszerűen kihagyatik. (A m. kir. Kúria 1904. okt. 2 1,140.) Alaptalan a panasz az a része, hogy a felebbezési bíróság jogszabályba ütközöleg mondotta ki, miként a munkaadó az általa alkalmazottjának adott előleget a birói letiltás ellenére is annak járandóságából levonhatja, mert a fizetési vagy egyéb díjelőleg előre kiadott járandóság lévén, kétségtelen, hogy azt a munkaadó újból megfizetni nem tartozik és azt más megállapodás hiányában, az előleg adását követő időben esedékes járandóságból tetszés szerint levonhatja s ugyanezért a birói gyakorlat is már megállapodott abban, hogy a későbbi foglalás nem foszthatja meg a munkaadót attól, hogy az az alkalmazottjának előbb adott előleget levonásba hozhassa. (A bpesti kir. Tábla ly04. szept. 29. I. G. 127.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minthogy a takarékpénztár fennállásának időtartamát meghosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerüleg folytatja, és minthogy az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bír azzal a hatálylyal, mintha az eddig fennállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, ennélfogva felperes jogosítva van az alperestől a segélydijat az ujabban megállapított alapszabáíyszerü időtartam lejártáig, illetve ezen időn belül neían bekövetkezhető elhalálozásának időpontjáig követelni. Az újvidéki kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1908. évi december hó 21-én 12,008 polg. 1903. szám alatt) Nemes Sándor dr. ügyvéd által képviselt P. S. felperesnek, Schlieszcr Ármin ügyvéd által képviselt palánkai járási takarékpénztár alperes ellen az 1903. évi április hó 8-án 3,679. számú rendes keresettel évi 1200 korona segélydij és járulékai iránt folyamatba tett kereskedelmi perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek évi 1,20) korona segélydijat, az 1903. évi június hó 20-án tul terjedő időre is, az alperesi takarékpénztár alapszabáíyszerü tartamáig, illetve a felperesnek ezen időn belül netán bekövetkező elhalálozásáig havi 100 koronás előleges részletekben és pedig az 1903. évi június 29-től a mai napig lejárt részleteket egy összegben 15 nap alatt, az ezen tul lejárandó részleteket pedig minden hó 20-án végrehajtás terhe mellett megfizetni; köteles továbbá felperesnek 172 korona 50 fillér perköltséget ugyancsak lő nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : A 2\. alatti jegyzőkönyvi kivonat szerint az alperesi takarékpénztár 1894. évi március 18-án tartott rendkívüli közgyűlésén oly értelmű határozatot hozott, mely szerint felperes részére az általa, mint az intézetnek 21 éven át volt vezérigazgatója által szerzett érdemei elismeréséül 1894. évi március 15-tŐI kezdődőleg havonként előre fizetendő 600 frt. évi segélydijat szavazott meg azzal a meghatározással, h ogy ezen összeg a takarékpénztár alapszabáíyszerü tartama, vagyis 1903. évi február 20-ig feltétlenül folyósítandó. Folyó évi február hó 20-án, illetve felperes kérelmére hozott ujabbi határozatával folyó évi junins hó 20-án, alperes a segélydij kifizetését megszüntette azon az alapon, hogy az intézetnek megalakulásakor 30 évben megállapított alapszabáíyszerü tartama lejárt és ennélfogva felperesnek a segélydíjban való igénye megszűnt; ezzel szemben felperes azon állásponton áll, hogy a segélydijhoz továbbra is igénye van, mert alperes folyó évi február hó 1-én tartott közgyűlésen alapszabályait akként módosította, hogy a takarékpénztár tartamát 1903. évi január hó 1-től kezdődőleg 31 évre, vagyis 1934. december hó 31-éig terjedő időre állapította meg és mert a segélvdij részére a takarékpénztár tartamára élethossziglan szavaztatott meg. Azt az alperes nem tagadta, hogy a takarékpénztár tartama a folvó évi február hó 1-én hozott közgyűlési határozattal további 31 évre,