A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 4. szám - A kiskoruak illetékessége és a perrendi javaslat - Néhány szó a bünvádi perrendtartáshoz

vagyis 19:54. évi december 81-ig lett megállápitva. A felperes segélydijára vonatkozó közgyűlési határozat tartalmára nézve a kihallgatott tanuk eltérnek egymástól. R. X., R. L., P. E. dr. és K. F. tanuk vallomása szerint felperes részére a segélydíj az alperesi takarékpénztár alapszabály serü tartamára szavaztatott meg; ezzel lényegileg megegyez H. I). L. és Sch. J. tanuk vallomása, mely szerint a határozat ugy szólt, hogy a segélydij addig jár felperesnek, mig a takarékpénztár fennáll. H. B. tanú vallomása szerint pedig addig, mig felperes él. H. D. L. és P. E. tanuk vallomása szerint a határozat hozatalakor az is kimondatott, hogy ha a takarékpénztár feloszlik, megszűnik a segélydij. H. D. L., H. P. és P. E. tanuk vallomása szerint a határozat hozatalakor nem volt szó a segélydij megszűnése időpontjának közelebbi meghatározásáról, R. X. és R. L. tanuk szerint szó volt arról, hogy 1908. évben a takarékpénztár alapszabályszerü tartama lejár K. F tanú vallomása szerint a határozat hozatalakor meg lett határozva, hogy az alapszabályszerü időtartam 1903. évi február hó 20-án lejár, B. 1. tanú vallomása szerint pedig a határozat ugy szólt, mint az jegyzőkönyvbe vétetett, vagyis, hogy a segélydij az alapszabályszerü időtartamig, azaz 1903. évi február hó 20-ig járjon. A tanuk közül R. X. az alperesi takarékpénztár igazgatója és felperesnek sógora, kivel azonban saját előadása szerint feszült viszonyban van. R. L. a Takarékpénztár igazgatósági tagja, H. 1). L. az igazgatóval haragban van, azonban mint a takarékpénztár részvényese érdekelt, P. E. dr. a felperesnek öcscse és a takarékpénztár jgazgatósági tagja, B. I. a takarékpénztár könyvelője, ki a kérdéses közgyűlésen mint jegyzőkönyvvezető szerepelt. Habár tehát a tanuk nagy részének érdekeltségénél és a vallomásaik között mutatkozó eltéréseknél, de a kérdéses határozat hozatala óta lefolyt több évi időköznél fogva is a tanuk vallomásai nem teljesen megbízhatók, a tanuk egybevetett vallomásai és a 2 ,. alatti jegyzőkönyvi kivonat alapján megáilapitható, hogy az évi 1,200 korona segélydij felperes részérc a takarékpénztár alapszabályszerü tartamára szavaztatott meg anélkül, hogy az erre vonatkozó határozatban a segélydij megszűnésének időpontja közelebbről megjelöltetett volna. Ajegyzökönyvben, mely a tanuk vallomásai szerint csak utólag vétetett fel, 1903. évi február hó 20-ka van ugyan mint a segélydij fizetésének végpontja megjelölve, ez azonban csak a takarékpénztár alapszabályszerü tartamának tüzetesebb megjelöléséül lett ajegyzőkönyvben kitüntetve anélkül, hogy a határozathozatalkor a takarékpénztár alapszabályszerü tartamának lejárati ideje naptárszerüleg meg lett volna emlitvé. Kétségtelen ezekből, hogy a takarékpénztár a segélydijat felperesnek az intézet fennállásának tartamára kívánta biztosítani és habár a kérdéses határozat hozatalakor még nem volt szó az intézetnek alapszabályszerüleg 30 évben megállapított tartamának meghosszabbításáról és ennélfogva az érdekeltek akkor még az 19113. évet tekintették az alapszabályszerü időtartam lejárati idejének, mindazonáltal a tanuk vallomásai alapján megállapítható, hogy a segélydij fizetése nem tétetett függővé más feltételtől, mint egyrészről a felperesnek életben maradásától, másrészről pedig az alperesi takarékpénztár fennállásától. Minthogy pedig a takarékpénztár fennállásának időtartamát meghosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerüleg folytatja és minthogy az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bír azzal a hatálylyal, mintha az eddig fennállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, ennélfogva felperes jogosítva van az alperestői a segélydijat az ujabban megállapított alapszabályszerü időtartam lejártáig, illetve ezen időn belül netán bekövetkezhető elhalálozásának időpontjáig követelni. Ez alapon alperest a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett. A perköltségben alperes az 1808: LIV. t.-c. 251. §-a alapján marasztaltatott. Az ügyvédi dijak az idézett t.-c. 252. ??-a alapján állapíttattak meg. A szegedi kir. ítélőtábla (1904. évi márc. hó 3-án 759/1904. P. szám alatt) ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete, mellőzve azt a kijelentést, hogy a 27alatti határozót hozatalakor még nem lévén szó az alperes intézet alapszabályszerüleg 30 évben megállapított tartamának meghoszzabbitásáról s ekkor az érdekeltek még az 1903-ik ével tekintették az alapszabályszerü időtartam lejárati idejének, felhozott egyéb indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Kúria (1904. évi december hó 15-én 637/1904. V. szám alatt] ítéletet hozott : A másodbiróság ítélete az elsőbiróság Ítéletéből felhívott indokainál fogva helyoenhagyatik. Ha a keletben történt változtatás a keletre nézve létrejött valamely megállapodásba ütközik is, a kiigazításnak csak akkor tulajdonitható suly, ha a váltó a kelettől számítandó bizonyos idő alatt jár le. — A váltókötelezettség elvállalását az összegnek osztrák értékben történt kifejezése nem teszi érvénytelenné. (A m. kir. Kúria 1901 október 20. 1,035/904. sz. a.) A külföldi részvénytársaság belföldi fiókintézetének képviseletére jogosultakként olyan személyek, akik az illető külföldi részvénytársaság belföldi képviselőiül ki nem jelöltettek, még ha azok egyébként a részvénytársaság külföldön székelő igazgatóságának tagjai volnának is, be nem jegyezhetők. (Budapesti kir. tábla 1!KH. október 18. 2,806 V. 1904. sz. a.i Maga az a tény, hogy a váltót a telepes adta át óvatolas végett a kir. közjegyzőnek és hogy a telepes időközben más helyre költözött, mit sem változtatott az óvatolo személynek a váltótörvény 43. í-án alapuló ama kötelezettségen, hogy a váltót a telep helyén mutassa be. (A m. kir. Kúria löO'. október 4. 1:689 903. sz. a.) A bíróság székhelyén kivül lakó peres félnek a perrendtartás 240. S-a értelmében joga van ahhoz hogy a részére megítélt esküt a per bírósága előtt tegye le, ebből pedig szükségkép folyik, hogy az eskületétel körül felmerült összes költségeit, tehát az utazással és ellátással felmerült költségeit is a pervesztes tartozik fizetni. (Budapesti kir. tábla 190í.szeptember 21. 51.189 90-f. sz. a.' Oly törvényes szabály, mely a zártkutatmányok végrehajtás alá vonását tiltaná, nincs. — Az id. törv. szab. 61. s-a értelmében bányászati tárgyra kiterjedő végrehajtás csak bányabiroság kiküldöttje által foganatosítható és azt az eljárást a zártkutatmányok tekintetében a végrehajtottnak bányakapitányság által a kutatási könyvekben történt feljegyzése nem pótolhatja. (A bpesti kir. ítélőtábla 1901. okt. 6. 2,776. sz. a.) Annak megítélése, hogy a részvénytársasági alaptöke befizetésének a kereskedelmi törvény 159. g-ának 3. pontja szerint megkívánt igazolása kimutatva van-e, a cégbíróság belátására bízottnak lévén tekintendő, a cégbíróság azáltal, hogy valamely előtte kellőképp nem ismert pénzintézetnek idevonatkozó tanúsítását el nem fogadja, épp oly kevéssé sért törvényt, mint ahogyan nem tekinthető ilyennek az az eljárása ha az előtte nem ismert félnek szóbeli uton előterjesztett kérelme fölvételénél a kérelmező személyazonosságának igazolása végett általa ismeretes egyén tanúsítását igényli (cégrendtartás 21. S. Budapesti kir. tábla 1901. október 18. 2,8y5 190Í. sz. a.) A közkereseti társaság tagjait egymás irányában az üzletvezetés ellenőrzése szempontjából a kereskedelmi törvény 83. i;-ban felsorolt jogokon kivül az 1881 : LIX. t.-c. 81. és köv- S-aiban szabályozott számadás követelhetése iránti jog meg nem illeti. Ha az üzletvezetésben részt nem vevő társasági tagot az üzletvezetésben résztvevő többi társtag megakadályozza az ellenőrzés gyakorlásában, ugy a könyveknek és iratoknak rendelkezésre bocsátását követelheti, mert az üzletvezető tagnak számadási kötelezettsége éppen ezen okiratok rendelkezésre bocsátásában áll. Számadás előterjesztésére irányuló kereseti kérelemben bennfoglaltnak veendő az a kérelem is, hogy az üzlet fennállása ota vezetett könyvek és segédiratok előterjesztessenek. \ m. kir. Kúria 1901 november 10. 1,58" 903. sz. a.) A kötvényeken alapuló életbiztosítási összegre való igénynek puszta elzálogitása által a zálogtartó és birlaio csak azt a jogot nyerte, hogy az összegből magát követelésére nézve kielégíthesse, de a biztosított nem szűnt meg ezáltal a kötvények birtokosa lenni, és az elzálogitás még akkor sem egyenlő jogi hatályú az átruházással, ha az elzálogitás tárgyai elömutatóra szóló kötvények. — Ha a biztosítási kötvényben kedvezményezettként az előmutató van megnevezve, ugy a fölött, hogy a biztosított összeg kit illessen, a biztosított van jogosítva rendelkezni, s ha ily rendelkezést nem tett, ugy ezen összeg törvényes öröklés cimén törvényes örököseire száll át. (A m. kir. Kúria 190-1. október II. I. G. 232/1904. sz. a 1 Ha a biztosítási ajánlatban a biztosítás kezdetéül az ajánlat keltének napja jelöltetett meg és a kötvény az ajánlat napjának, keltével láttatott el, a biztosítás kezdete naptárszerüleg megállapítottnak lévén tekintendő, a biztosítás hatálya nem feltételezhető az az első díjrészlet tényleges lefizetésétől. Ha az ajántban a díjtáblázatra történt hivatkozás, akkor nem vitatható sikeresen az, hogy a biztosítási díj összegszerű megjelölésének hianay okából a felek közt nem jött létre a szerződés. \ .\ m. kir. Kúria 1904. szeptember 11. 65/901. sz. a) A váltóbirtokos az intézvényre nézve kitöltetlenül kapott váltót, az intézvényezettnek lakhelye tekintetében, mely egyéb fizetési hely megjelölése hiányában egyszersmind a fizetési helyet is képviseli, csakis az intézvényezett valóságos lakhelyének megfelelően töltheti ki, de a kifogásoló váltóadósokat terheli annak bizonyítása, hogy a váltó akkor, amikor a váltóbirtokosnak átadatott, nem volt a fizetési helylyel, illetve az intézvényezett lakóhelyével ellátva. (A m. kir. Kúria 1904. szeptember 21. 706/904. sz. a.) Az az ügyvéd, aki egy megtámadható jogügylet létesítésénél közbenjárt, az ezen jogügylet folytán szerzett zálogjogra szerzett alzálogjoga tekintetében a csődtörvény 35. S-ának tekintete alá eső jogutódnak minősítendő. (A m. kir. Kúria október 7. 7.5S2/903. sz. a.) A részvénytársaság összes részvényei egy tulajdonos kezeben egyesülvén, az ezen állapotban tartott közgyűlés határozatai hivatalból megsemmissitendök ; ily esetben sem utasíthatja azonban a cégbíróság a részvénytársaságot felszámolásra, mert mig ezen állapot tart, meg van ugyan akasztva a társaság szerves működése, de az által jogi személyisége még nem enyészik el és szerves működését újra kezdheti, mihelyt a részvények másokra átruháztatnak. (A budapesti kir Ítélőtábla 1904. szeptember 28. 2.72 904. v) Nem jegyezhető be az a cégjegyzési módozat, mely szerint a részvénytársaság cége kizárólag egy igazgatósági tag és egy