A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 4. szám - A kiskoruak illetékessége és a perrendi javaslat - Néhány szó a bünvádi perrendtartáshoz

JOGESETEK TÁRA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Köztörvényi ügyekben. A birtok mellett a jóhiszeműség vélelme szól, mely jogi vélelemmel szemben felperesek nem mutatták ki, hogy I. r. alperesnek és jogelődjeinek a kereseti ingatlanokon gyakorolt birtoka rosszhiszemű volt, minek folytán az a birtok jóhiszemünek lévén tekintendő, a bizonyított 32 éves békés birtok alkalmas volt az elbirtoklásra. Ilyen hosszas birtoknál külön jogcím kimutatása nem szükséges. A temesvári kir. törvényszék (1899. évi december hó 29-én 26,985/1899. p. szám alatt) K. K. ügyvéd álta! képviselt B. K. J. és társai felpereseknek F. M. dr. ügyvéd által képviselt R. M. és társai alperesek ellen ingatlan birtoka s jár. iránt folyamatba tett perben következően ítélt: A kir. törvényszék felpereseket R. M. I. r. alperes elleni keresetükkel elutasítja, és végrehajtás terhével kötelezi, hogy ezen alperesnek 46 frt perköltséget ló nap alatt egyetemlegesen megfizessenek. Ellenben 2-ik alperes N. L. ellen támasztott keresetükkel csak az esetben utasíttatnak el, és 35 frt perköltségnek a fentebb jelzett feltételek melletti megfizetésére csak az esetben köteleztetnek, ha ezt a fó'esküt: <csküszöm, hogy a néhai G. M> és neje tulajdonát képezett s a kepeti 70. sz. tjkönyvbe felvett -j- 1 és 2 sor és 1,021. és 1,1148. hrszám alatti szorgalmi földeket jogelődöm G. M. és neje P. J.-nénak el nem idegenítették, ezen földeket P. J.-né 2-ik alperessel el nem cserélte és nekem mind erről semmi tudomásom nincsen» — le nem teszik, mely esetben 2-ik alperes viszonkeresetének a kir. törvényszék helyt ad és ennek tűrésére kötelezi felpereseket, hogy 2-ik alperes a kepeti 70 sz. tjkvben foglalt 1,021. és 1,048. hrsz. iparföldekre tulajdonjogát ezen ítélet alapján az illető telekkönyvnél beadandó kérvényre bekebeleztethesse. Az eskü letétele esetén azonban 2-ik alperes végrehajtás terhével köteles a kérdéses 1.021. és 1,048. hrszáinu iparföldeket 15 nap alatt felperesek birtokába átengedni, és lH94-től kezdve elvont haszon címén minden egyes évre 3-^5 frtot felperesnek megfizetni. A perköltségek azonban az esetben kölcsönösen megszüntettetnek. Erdekükben áll tehát felpereseknek a fent körülirt eskü letételére szabályszerű módon jelentkezni, s azt a kitűzendő határnapon letenni. Indokok: Felperesek keresetüket nyilvánkönyvileg bekebelezett tulajdonjogokra fektetve azt állították, hogy első r. alperes a kepeti 70, sz. tjkvben bejegyzett 3—(i sorszám alatti ingatlanokat, 2-ik r. alperes pedig az ugyanazon tjkvben -f- 1 és 2 sorszám alatti iparföldeket jogtalanul tartják birtokban, amiért mindkettőtől a jelzett ingatlanok birtokát, azontúl első alperestől pedig évenkint 4u frtot, 2-ik alperestől pedig évenként 8 frt elvont hasznot követelnek. A felperesi állitások valóságát mindkél alperes megtagadva, az első alperes azt vitatta, hogy ő a tőle követelt ingatlanokat még örökhagyó életében megszerezte, s jogelőde jogán 1860 óta békésen birtokolja, de felperesek azt rosszhiszeműen maguknak adatták át, 2-ik alperes pedig vitatja, hogy az általa birt iparföldeket P. J.-né felperesek jogelődjétől szerezvén meg, utóbbira ő 1883-ban elcserélte, tehát azok birtokát ő is jogszerűen tartja kézben. Mindketten kérték felperesek keresetének elutasítását. Tekintve pedig, hogy a használatuk tartamára tett alperesi állításokat felperesek elismerték, hogy a közjegyző előtti hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben felperesek kifejezetten elösmerték azl is, hogy első r. alperes fizette ki a birtoklásban levő s tőle követelt ingatlanokat terhelő adósságokat, minthogy tovább a hit alatt kihallgatott M. D., M. D. és B. N. tanuk vallomásával perrendszerü módon bizonyítva van, hogy első r. alperes annak jogelőde a 60-as évek óta békés és háborítatlan birtokában van a tőle követelt ingatlanoknak, B. N. pedig positiv vallomást tett arról, hogy ezek megvételénél IHOl-ben jelen volt, előtte köttetett az Írásbeli adásvételi szerződés s jelenlétében fizettetett ki a vételár, ezen bizonyító adatokkal tehát felpereseknek első r. alperes irányában keresetük alaptalansága hitelt érdemlőleg beigazoltatván, ezen alperessel szemben feltétlenül elutasilandók voltak. Második alperes irányában azonban az ez által kinált és felperesek állal elfogadott esküt utóbbiaknak oda kellett itélni, mert a felhívott tanuk legnagyobb része időközben elhalván, ezen alperesnek más bizonyíték rendelkezésére nem állott; az eskü letétele esetén 2-ik r. alperes az iparföldek átbocsátására és a kereset beadása idejétől a szakértőileg megállapított összeg megtérítésére azért köteleztetett, mert a kereset indítása előtt jóhiszemű birtokosnak tekintetett, jóllehet felpereseknek rosszhiszemű fellépését mindkét alperes ellenében támogatja a hosszas és békés birtoklás ténye, amennyiben fel nem tételezhető, hogy az évtizedekre szóló birtoklást • ürték volna, ha annak jogszerűségéről tudomásuk nincsen, miből •keztethető, hogy jobb tudomásuk ellenére jártak el akkor, a kérdéses ingatlanokat maguknak átadatták. az alpi díjfizetés A temesvári kir. ítélőtábla (1900 május hó 10-én 1,575 1900 pszám alatt) következő ítéletet hozott : A kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletének felebbezett azt a részét, a melylyel a felperesek az I. rendű alperesek ellen támasztott keresetükkel elutasittattak, 80 kor. perköltségben marasztaltattak és az L r. alperes ügyvédének perbeli munkadija 80 koronában megállapittatott, azzal a részben való változtatással, hogy a perköltség összegét 80 koronáról 133 korona 80 fillérre felemeli, hogy a felpereseket ezen felül 18 korona «"»«• fillér felebbezési költségnek 15 nap végrehajtás terhe alatt az L r. alperes részére való fizetésére kötelezi, végül hogy ezeket az összegeket az I. r. alperes ügyvéde részére saját fele ellenében is megállapítja, helybenhagyja, ugyanannak az Ítéletnek felebbezett egyéb részét azonban a kir. ítélőtábla az 1868 LIV. tc. 108 § alapján feloldja és az eijáró kir. törvényszéket utasítja, hogy a II. r. alperes N. L. által felhivott Zs. Gy., B. N., B. M. és K. J. tanukat a 2 0 alatt és B. J., G. N. és P. J. tanukat a 3/6 alatt csatolt kérdőpontokra szabályszerűen hallgattassa ki, nyújtson alkalmat a peres feleknek arra, hogy a kihallgatott tanuk vallomásai felett észrevételeiket megtehessék s a netán elhalt vagy ismeretlen helyen tartózkodó tanuk helyett II. r. alperes más tanukat bejelenthessen, mindezek teljesítése után pedig hozzon a keresetnek még el nem döntött része felett a perköltségre is kiterjedő uj ítéletet: Indokok: Az elsőbiróság ítéletének az a része, melylyel a felperesek az I. r. alperessel szemben támasztott keresetükkel elutasittattak, azért hagyatott helyben, mert az ítéletben felemiitett vallomásával bizonyittatott, hogy az I. r. alperes és jogelődei a kérdéses ingatlanokat több mint 32 év óta folytonosan és békésen birták, amely birtoklást a felperesek jogelődei hagyatékának tárgyalása, átadása és a felperesek tulajdonjogának bekebelezése, mivel az örökösök az örökhagyóval egy személynek veendők, félbe nem szakítván, az 1. r. alperes a kereseti ingatlanoknak tőle követelt részét elbirtoklás által megszerezte. Továbbá az első bíróság ítéletének az a része, melylyel felperesek az I. r. alperes részére a perköltség megfizetésérc köteleztettek, azért hagyatott helyben, mert ezzel az alperessel szemben a felperesek teljesen pervesztesek, oly körülmények pedig, amelyek a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolnák, fenn nem forognak (1868 : XLIV. t.-c. 251. §.) .Minthogy azonban az I. r. alperes javára megítélt perköltség összege, valamint az ügyvéde részére megállapított munkadíj összege tulcsekély, azért azt a per tárgyának értékére, a kifejtett tevékenységre és a teljesített készkiadásokra való tekintettel a fenti módon fel kellett emelni. Ellenben a felülvizsgált ítéletnek egyéb részét feloldani s az eljáró kir. törvényszéket a keresetnek el nem döntött részében uj ítélet hozatalára azért kellett utasítani, mert a II. r. alperes által felhivott tanuk kihallgatása a 9,963/896. sz. végzéssel elrendeltetett és annak foganatosítása iránt a buziási kir. járásbíróság megkerestetett, ugyanez a kir. járásbíróság azonban ezeknek a tanuknak megidézését, amint ez a 6,134/896. sz. végzésből kitűnik, el nem rendelte, annálfogva a megkeresés eme részét nem foganatosította, az .1868 LIV. t-c. 221. §-a szerint pedig eskü által való bizonyításnak csak akkor van helye, ha a bizonyítás a döntő körülményekre nézve más módon nem eszközölhető. A m. kir. Kúria (1904. évi szeptember hó 7-én 5.(57 l'.iu.'J. pszám alatt) ítéletet hozott: A másodbiróság Ítéletének felebbezett az a része, mely szerint felperesek R. M. I. r. alperessel szemben a keresetükkel elutasittattak s ennek az alperesnek javára perköltség viselésére köteleztettek, helybenhagyatik az abban vonatkozóan felhozott indokok alapján, s a felebbezésben előterjesztettekre tekintettel még azért, mert a birtok mellett a jóhiszeműség vélelme szól, mely jogi vélelemmel szemben felperesek nem mutatták ki, hogy I. r. alperesnek és jogelődjeinek a kereseti ingatlanokon gyakorolt birtoka rosszhiszemű volt, minek folytán az a birtok jóhiszemüinek lévén tekintendő, a bizonyított 32 éves békés birtok alkalmas volt az elbirtoklásra. Ilyen hosszas birtoknál külön jogcim kimutatása nem szükséges. Tekintettel pedig arra, hogy a tulajdoni igénynek elismerésén kivül az elbirtoklást egyedül a keresetindítás szakítja félbe, felpereseknek amaz érvelése, hogy a 32 éven belül eszközölt hagyatéki tárgyalás és annak folyományául a hagyatéknak átadása az elévülést megszakították, törvényes alappal nem bír. Az 1888 : XIX. t.-c. 1. S-ában foglalt azon rendelkezés alol, hogy a halászat a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi, ezen törvény 3. S-a azt a kivételt állapítja meg, hogy azok. kik a törvénynek 1889. május 1-én történt életbeléptekor a halászati jogot oly vizterületen gyakorolják, melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat az 1. í-ban foglalt rendelkezés ellenében is megtartják abban az esetben, ha a törvény hatályba lepte