A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

354 A JOG ismertette egyrészt ezeket a közösségre vonatkozó szokásokat, másrészt kereste a jelenlegi törvény alkalmazása és a törvényalkotás keretén belül a módokat az igények érvényesítésére. I. A belsőségek tekintetében a falusi nép között sajátos megosztási módok uralkodnak, amely megosztási módok mellett nincsenek önálló jószágtestek s ezért azok telekkönyvileg nem vihetők keresztül. Az ily megállapodások mellett joggyakorlatunk föltétlenül megadja a birói árverés utján leendő megszüntetés lehetőségét, mi ellentétben van a nép fölfogásával, amely akkor, midőn a megosztást létesiti, valami végleges állapotot akar teremteni. Fölolvasó fölfogása szerint az ily megállapodás telekkönyvileg föltüntethető a tkvi rendtartás 103. §-a alapján s igy annak érvénye biztosithaló lenne. Természetes, hogy a végrehajtási törvény 156. i?-ának törlése és a 168. §-nak az ily megosztási megállapodásokon alapuló igényekre való alkalmazása szintén szökséges lenne. Klöbbi a törvényalkotásnak, utóbbi a joggyakorlatnak hivatása. A javaslat elismeri az igény jogosultságát. Azonban előadó fölfogása szerint nem helyes, hogy az ily használati megállapodásnak érvényét időhatárhoz köti. Sokkal igazságosabb volna e helyett azt mondani, hogy a használat iránti megállapodás megszüntethető akkor, ha annak további fönnmaradása a visszonyváltozás folytán nyilván a felek valamelyikének anyagi kárával jár. Amint a belsőségnél különbség van a tényleges állapot és a telekkönyv között, szintúgy megvan a két-nyelvüség a külsőségek tekintetében, ami nem csupán jogbizonytalanságot teremtett, hanem egyúttal az olcsó hitelforrást a falusi nép elől elzárja, miután a zálogleveleket kibocsátó intézetek részingatlanokat fedezetül el nem fogadnak. Ezen segíteni lehetne a telekkönyvi megosztási eljárás egyszerűsítése utján és a tulajdonközösség megszüntetési pereknek az egyes bírákhoz való utalása által. Fölolvasó c részben azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a telekkönyvi biró akkor, ha az összes érdekeltek a telekkönvvi megosztás iránti okiratot alá nem irták, az érdekelteket idézze be és akkor, ha az érdekeltek valamelyike nem tiltakozik a megosztás telekkönyvi keresztülvitele ellen, azt elrendelhesse, föltéve, hogy a biró meggyőződése szerint az illető nem nyilatkozó félnek a megosztás után jutó rész értéktelenebb, mint az eszmei hányad. II. A közösségnek másik formája a család körében történő együttműködés utján áll elő. Ez azonban egészen kijegecesedett intézményt nem teremtett, inkább csak arról a közfelfogásról lehet beszélni, hogy a szülők mellett dolgozó gyermek, munkájának a vagyontőke értékben való leverődéséért kárpótlásban részesül. Ha a körülmények egy ily intézkedés megtételét lehetetlenné teszik, ugy akkor rendszerint előállnak ezek a családtagok azon, biróságaink által el nem ismert igénynyel, hogy nekik az apai gazdaságban eltöltött időért és teljesített munkáért legalább is cselédfizetés jár, mert ha ők nem atyjuk mellett dolgoztak volna, ugy, akár Amerikába menetel utján, akár másképp jelentékeny vagyont állt volna módjukban gyűjteni. III. Vannak azután a falusi életnek oly közösségei, melyek önálló jogalanyokat teremtenek. így a volt úrbéresek által alkotolt különféle közösségek és közbirtokosságok. Egyes szervezetek a törvény által és joggyakorlatunk által részletesen szabályozva vannak, igy az erdei közbirtokosság az 1898. évi XIX. t.-c, a hegyközösség az 1894. évi XII. t.-cikkel. Az 1894. évi XII. t.-c. a nyomásos gazdálkodási és legeltetési szervezeteket is létesiti bizonyos szük határok között, amely határok lehetetlenné teszik az ezen törvény szerinti szervezkedést a községek legnagyobb részében, pedig ezek a szervezetek állnak ott is és érvényesülnek a visszonyok nyomása alatt, miért is az, ki a közösség mértékét az alapul fekvő gazdasági igény gazdasági igazságosságában látja, nem tagadhalja meg azon a nép szokásjogában létező jogtételnek elismerését, melyet előadó akként állit föl, hogy ott, ahol az 1894. évi XII. t.-c. keretébe bele nem illő nyomásos és legeltetési közösség van, azok külön írásbeli alapszabályok nélkül is, egyrészt önálló jogalanyoknak tekintendők, másrészt az ezen közösségek keretébe tartozó parcellák csak akkor vonhatók ki, ha a közösség további fönnmaradása az illető érdekeltek nyilvánvaló anyagi hátrányával járna. E közösségek képviselete rendesen a községi elöljáróság hivatása. Ismertette ezután előadó az egyházi községek és egyéb közönségek körében jelentkező különösségeket. Az előadás után Katona Mór egyet, tanár szólalt fel és kifejtette, hogy az ily bizonytalan jogvisszonyok a gazdasági téren nem tartoznak a ritkaságok közzé. Hasonló eset van közterületbe ültetett, de magánosok használatában álló erdőrészleteknél, melyek eddigelé jogi szabályozásban nem részesültek. Kétségtelenül helyes előadó által felvetett az az eszme, hogy a jogi szabályozásnak különösen nálunk, a gazdasági élet alakulataival kell lépést tartania. Külföld. Az uj török csődtörvény. A legtöbb bajt a törökországi csődeseteknél az okozza, hogy az adósok az ingatlanaikat valamely családtagra vagy más valakire íratják, továbbá fiktív követeléseket írnak be a könyveikbe, hogy barátaik a hitelezők gyűlésén többségben legyenek. Az uj törvény értelmében a hitelezőknek legalább 30°/ o-os kvótát kell juttatni. De azért megeshetik majd, hogy a hitelezők, ha 20 vagy akár 15°/0-ot kaptak, mégis ki fogják jelenteni, hogy 30%-ot kaptak, csakhogy vége legyen az eljárásnak. A legnagyobb feladat lesz arra ügyelni, hogy a csődbe jutott kereskedők az ingatlanaik átírása vagy fiktív követelések bejelentése által ne tudják majd megkárosítani a hitelezőiket. Lelkiismeretes szakértők az ilyen visszaéléseket könnyen kideríthetnek és ha a bíróságok néhány bűnös kereskedő szigorú megbüntetésével példákat fognak statuálni, akkor a helyzet szembetűnően fog javulni. Sérelem. cÉs még azért >. . . Az alacsony költségmegállapitás régi jogos panasza az ügyvédi karnak. Sok szó esett már e kérdésről eredménytelenül. Távol áll tőlem azon remény, hogy jelen soraimmal az ügyet egy lépéssel is előre vihessem, tehát az alábbi esetet csak mint curiosumot ismertetem. Egy ingatlan iránt a temesvári kir. törvényszék előtt lefolytatott perben a törvényszék felperest keresetével elutasította s arra kötelezte, hogy az általa m képviselt I. r. alperesnek 249 korona, egy temesvári kartárs által képviselt II. r. alperesnek 169 K. perköltséget megfizessen. Felperes felebbezéssel élvén, a temesvári kir. tábla az ítéletet feloldotta, iratok beszerzését, egy tanú megesketését és uj ítélet hozatalát rendelvén el. A feloldás folytán két ízben is meg jelentem a megkeresett bíróságnál, az eskü kivételénél eljártam, azután pedig észrevételeket adtunk a beszerzett iratokra. Az uj ítélet érdemben ugyanaz volt, mint az előző feloldott ítélet, csak annyi volt az eltérés, hogy ugyanaz a törvényszék, mely a feloldott ítélet hozataláig teljesített munkánkat 249 K. és 169 koronában állapította meg, a perköltségeket a feloldás után teljesített több munkának betudásával 130 K. és 90 koronában állapította meg. Ezen költségmegállapitás ellen felebbezéssel éltünk, felebbezett felperes is az ügy érdeme miatt, — a temesvári tábla azonban helybenhagyta az ujabb Ítéletet ^indokainál fogva és még azért, mert az alperesek részére megítélt perköltség összege a szükségesnek talált védekezés költségével kellő arányban állónak találtatott.* Szóval az «és még azért* miatt megjavul a statistika egy érdemleges ítélettel, sőt megtanuljuk a másodbirói iteietből azt is, hogy a költségek kérdésében céltalan felebbezni. Vájjon nem volna helyesebb a méltányos megállapítással, a költségek felemelését célzó felebbezéseket megszüntetni ? Tornya Gyula dr. csákovai ügyvéd. Irodalom. Dolgozatok a magánjog köréből. Irta Menyhárth Gáspár dr., kolozsvári ügyvéd, tudományegyetemi magántanár. Lepage Lajos kiadása, Kolozsvár, 1905. Szerző azáltal, hogy összegyűjtötte a szaklapokban mintegy tizenkét év alatt megjelent dolgozatainak javát, kiváló szolgálatot tett jogi irodalmunknak. Fejezetei közül megemlitjük a következőket: A törvénytelen gyermekek törvényes örökösödéséről magyar jog szerint. Özvegyi jog. A kártérítés tanához. A máptk. öröklési jogáról. Jogcselekmények (különösen ajándékozás) hatálytalanításáról csődön kivül. (Magánjogi tanulmány.) Irta Menyhárth Gáspár dr., kolozsvári ügyvéd, tudományegyetemi magántanár. Lepage Lajos kiadása, Kolozsvár, 1905. A tárgynak nagy szeretetével és jogászi lelkiismeretességgel készült munka ez, amely nem egy helyen vall eredetiségre s önálló felfogásokra. Politika. Irta Concha Győző. Második kötet első fele. Közígazgatástan. Ára 10 korona. Grill Károly könyvkiadóvállalata, 1905. Ez a munka szerző hírneves Alkotmánytanára támaszkodik, mert «a közigazgatás nem egyéb, mint az alkotmány gyakorlata*. Nagystílű bevezetés után taglalja a közigazgatást mint tárgyilagos jelenséget, a közigazgatástan keletkezését, a statisztikai és népmozgalmi igazgatást, a rendőri igazgatást és a közegészségi igazgatást. Bő tárgymutató könnyíti az eligazodást a hatalmas anyagban. Megjelentek : Zeitschrift für ungarisches öffentliches und Privatrecht. Kiadja Ságody Gyula dr., társszerkesztő Márki Hugó dr. XI év VII—IX. füzet. Német gabonaraktár szövetkezetek. Irta Lachne Hugó, az Aradvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatója. Pátria, Budapest, 1904. Ara 5 korona. Vegyesek. Uj főügyészek. A hivatalos lap vasárnapi számában a főügyészi kinevezé sekre vonatkozó királyi kézirat igy hangzik : Magyar igazságügyminiszterem előterjesztésére Sztaniszlavszky Adolf zalaegerszegi törvényszéki elnököt a nagyváradi, Gozsdu