A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

Tervezetünk indokolása11) helyesen emeli ki, hogy a kamatok elévülési idejét, fentartásával e részben hazai jogunk ? (nem jogunk, hanem joggyakorlatunk) álláspontjának különbözőképen szabni meg, nem volna igazolható. Ezt sem a kamatok természete, sem az elévülés célja nem kívánja meg. Éppen az előadottak igazolják, hogy tervezetünk czélirányosan járt el, mikor eltérőleg az osztrák p.-t. 1,480. és a német p. t. 197. §-aitól, amelyek általában a kamatok iránti követelések elévüléséről beszélnek, kifejezetten előadta, hogy az elévülési idő egységes mindennemű («bárminő jogalapon járów) kamatkövetelésre és igy elejét vette minden magyarázatnak és következtetésnek e kérdésben.16) A német polgári törvénykönyv indokolása (I. k. 305. 1.) csak a jogügyleti kamatokra akarja szoritani a 197. §. rendelkezését, hivatkozva arra, hogy a késedelmi kamatok csak a főköveteléssel együtt évülhetnek el, e kérdésben azonban már nyilatkoztam. Különben a német polgári törvénykönyv indokolásának idézett álláspontját, a mely az I. tervezethez készült, megdönti egy későbbi tanácskozmány, a mely a jogügyleti kamatokat a törvényes kamatokkal teljesen azonosítja és módosítja az I. tervezet szövegét, a mely a törvényes kamatokat kizárta a rövidebb elévülési idő alól. A kamatok elévülési idejének megrövidítésénél és egységes szempont alá vételénél a nemzetgazdasági szempont az irányadó, amely egyenlően fenforog valamennyi kamatnál. Különben sem állják meg helyüket azon ellenvetések, amelyek tehetők, illetőleg tétettek a késedelmi kamatnak a rövidebb elévülési idő alól való kivételére. Legközelfekvőbb, a mit Curiánk álláspontjából is kiolvasni vélek, hogy a késedelmi kamat mintegy reátapad a tőkére, itt esedékes hátralékról szó nem lehet, erre vonatkozólag már fentebb nyilatkoztam. Azon ellenvetésre, amely a német polgári törvény készítésénél a tanácskozmányon felmerült, t. i. hogy a rövidebb elévülési idő az adós helyzetét sulyosbitja, mert a hitelezőt készteti tőkéjét hamarabb behajtani, megjegyzem, hogy nem ismerem el, hogy a hitelező a kamatokat önállóan ne követelhesse, de másodszor nem az elévülési idő a fő, hanem a tőkeveszély. Nem igen tételezhető fel, hogy valaki négy évig hagyja adósát késedelemben, aki pedig ugy hagyja, az bizonyára a kamatokra súlyt nem fektet. Különben is ez érv oly csekély jelentőségű, hogy figyelmet nem érdemel, ez tűlhajtása az adóspártolásnak, hisz ép ugy volna ellenvethető ez a szerződési kamat, illetőleg a jogügyleti kamat rövidebb elévülésének, hogy ez is kivonja a tőkét az adóstól. Ami pedig azon ellenvetést illeti, hogy a késedelmi kamat elévül ily rövid idő alatt, holott a magasabb kártérítés iránti követelés nem, erre szintén már nyilatkoztam, hogy a kettő nem azonos természetű. Tervezetünk törvénynyé váltával á késedelmi kamat kirovó alapja azonos lesz a jogügyleti kamatéval; fennálló jogunkban a késedelmi kamatot szokásjogunk rójja ki, de ez nem zárja ki, hogy törvényeinkben kiegészítést ne nyerjen, amint tényleg kamattörvényeinkben kiegészítést is nyer. Tervezetünk nem vádolható bőbeszédüséggel, mert az 1,328. §. 10. pontjában a «kamatok»-at «bárminő jogalapon járó» jelzővel látja el, mert ennek akkor volna mondható, ha minden ok nélkül tenné ezt, de mint láttuk, a hazai joggyakorlatban felmerült kételyek és helytelen magyarázatok késztették erre. Bőbeszédüség igenis a törvényszöveg rovására megy, a törvénykönyvnek nem kell egyszersmind commentarnak lenni, másrészt a bőbeszédüséggel esetleg többet mondunk, mint amennyit a törvényhozó intencionált, vagy legalább is alapot szolgáltatunk a tágabb körű magyarázatra a «superflua lex non loquitura elvének hangsúlyozása által. A törvényszövegnek rövidnek kell lenni, de azért számolni kell azzal, hogy kételyt ne támasszon. Ezért jó és helyes, ha a törvényalkotók számolnak mindig a joggyakorlattal és ott felmerült kételyekkel, illetőleg nehézségekkel. Nem lett volna elég az elévülési idő egységességét az indokolásban felhozni, mert a törvénynek indokolása nincs és lehetnek olyanok, kik az előmunkálatokat figyelembe nem veszik, illetőleg csekély jelentőséget tulajdonítanak ennek, sokszor joggal, különösen a németeknél uralkodik most ez állapot. Bajos az előmunkálatok figyelembe vételénél az arany középutat eltalálni. Ugyancsak helyesen járt el tervezetünk, midőn a kamathoz hozzászámított tőketörlesztési részletek iránti követelések elévülési idejét a kamatokéval azonosította, bár ezek ugy jogi, mint gazdasági természete a kamatokétól eltér, de a törvénynek nem formalistikus szempontoktól szabad magát vezéreltetnie, hanem számolnia kell az élettel, a forgalmi élet érdekeivel és szükségleteivel. Ez intézkedés a német p.-t. 197. §-ából van átvéve, •") III. k. 705. 1. **) 1,328. §. 10. pont. Három év alatt évülnek el... . bárminő ogalapon járó kamatok.... iránti követelések. amit nem gáncsul akarok felhozni, az osztrák polgári törvénykönyv ezekre nem terjeszti ki a rövidebb elévülési határidőt. Akifejtettek igazolják, hogy tervezetünk a késedelmi kamat szabályozásánál a német p. t. hatása alatt állott. Az nem baj, ha helyes intézkedéseket veszünk át, de ne fordítsunk szolgalelküen, mert a német p. t. sem örök alkotás, ez sem áll kritika felett, vannak ennek is hibái és hézagai, amivel maguk a németek is tisztában vannak. A receptiónál számolnunk kell azonfelül a hazai visszonyainkkal. Tervezetünk is egyes intézkedéseiben helyesebben járt el a német p. t-nél, mint azt ezen intézmény körében is láttuk. Bár csekély az eltérés, mégis a teljesség kedveért még egy kitérést teszek. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 857. §-a szerint jelzálog esetén az ingatlan a mindenkori követelésnek a telekkönyvben bejegyzett összege erejéig és a kikötés nélkül járó kamatnak biztosítására szolgál, holott a szerződési kamatnak csak akkor, (helyesebben a kikötés alapján járó kamatnak), ha be van jegyezve; ez helyes is, mert ha a jogügyleti kamatoknál a felek a biztosítást akarják, tessék a telekkönyvbe bejegyeztetni. Szoros összefüggésben van ez a telekkönyvbe vetett bizalom és az arra épített forgalom érdekeivel; elvégre nagy összegről is lehet szó. A német p.-t. 1146. §-a külön is kiemeli a késedelmi kamatokat, de ez felesleges, mert az 1,118. §. már emliti, hogy az ingatlan a törvényes kamatok biztosítására szolgál. Kézizálog esetén sem a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 799. §-a, sem a német p. t. 1,204. §-a nem beszélnek külön a kamatokról, hanem általában kimondják, hogy az ingó dolog a hitelező követelésének biztosítására szolgál. Belföld. Geguss Gusztáv főügyész. A király Geguss Gusztáv dr. budapesti főügyészi helyettest a budapesti főügyészséghez föügyészszé nevezte ki. A budapesti uj főügyész Pongrdcz János főügyész helyét foglalja el, akit a király egyidejűleg kúriai bírónak nevezett ki. Geguss Gusztáv dr.-nak e magasabb állásba jutása a magyar jogászköröket nem lepte meg. Már napok óta köztudomású volt, minő kitüntetés várakozik reá. Geguss Gusztáv, aki állásának jelentőségéhez képest még fiatal férfiú, minden téren, a hová őt tehetsége praedestinálta, egész embernek bizonyult. Mint jogász, mint publicista, mint szónok egyaránt mindig megfelelt feladatának. Jogászi pályáját ügyvédkedéssel kezdette, Akkoriban a szaklapokban magvas tanulmányaival és cikkeivel vonta magára a jogászközönség figyelmét. Éles elméje és erős logikája igen sok olyan jogi problémába bevilágított, amelynek megoldása körül legalaposabb törvénytudóink és törvénymagyarázóink fáradoztak. Állami szolgálatba huszonegy évvel ezelőtt lépett. Mint alügyész kezdte meg államszolgálatát a budapesti ügyészségnél, ugyanitt és a pestvidéki ügyészségnél folytatta azt ügyészi minőségben. Mint főügyészhelyettes a budapesti főügyészségnél hat év óta működik és ez idő alatt részint a nagy nyilvánosság előtt, részint hivatali helyiségében gyakran volt alkalma rátermettségét beigazolni. A közvádlói helyen mindenkor sok méltósággal, komolysággal és erélylyel képviselte az igazsággal és jogérzettel párosított állami közérdeket. A magyar ügyészi intézmény nemes tradícióit, amelyeket az öröknevü Kozma Sándor hagyott utódaira, ő nem csupán hangoztatással óvta meg a feledéstől, de hü képviselőjük és realisálójuk is volt mindenkor. Ezzel az is meg van mondva, hogy elméje és szive a legszebb harmóniában olvadt egybe, valahányszor a jogszolgáltatás nagy érdeke körül teljesítette hivatásszerű funkcióját. A nagy közönség elé csak ritkán lépett. Idejének nagy részét tanulmánynyal, administrációval és az eléje került ügyek gondos ellátásával töltötte. De fontosabb bünpörök, főleg sajtóügyek főtárgyalásakor megjelent a közvádlói asztal mellett és emberséges fellépésével még azoknak is elismerését vivta ki, akiknek az ő fungálása éppen nem vált előnyére. Mint szónok nyugodtságával, előkelő formaérzékével tünt ki. De ha küzdésre került a sor, akkor is elsőrendű bajvívónak bizonyult. Éppen mult szombaton a Zejsig-ügy íőtárgyalásán tanúsította elméjének nagy kvalitásait. Két napi és éjjeli keserves munka után a védők érveire a perbeszédek során nagy debatterekhez méltó válaszszal felelt. Mint ember egyéni szeretetreméltóságával kötelezi le azokat, akik olykor-olykor az ő előzékenységére vannak utalva. A Magyar Jogászegylet november 25-iki ülésen Nyuldszi János dr. kassai ügyvéd tartott előadást a falusi jogközösségekről. Előadó fejtegetéseinek rövid tartalma a következő: Törvényhozóink és törvényalkotóink inkább hajlanak a városi felfogás felé, miután állandóan városi környezetben élnek. Ezért a falusi népnek számos érdeke sem törvényeinkben, sem joggyakorlatunkban megfelelő elismerést nem nyer. Ezek az érdekek azonban oly intézményeket teremtettek, amelyek az érdekek kölcsönös hatása és a visszonyok kényszere folytán mintegy szokásjogilag élnek a falusi nép körében. Ezek az intézmények leginkább a közösség különféle eseteire vonatkoznak és fölolvasó