A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 47. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [4. r.]

A JOG 337 kir. törvényszékhez, vagy éppen valamely felsőbb bíróság- I hoz, amely bár nem tartana a bizonyítás megismétlésével járó uj tárgyalást, hanem szükség esetén saját megkeresett (megbízott) birájával szereztetné be a szükséges adatokat. Kétségtelen, hogy a kihágási eljárásban még ezek a részleges módosítások is, csak nehézségek árán, sok hatásköri súrlódás, féltékenykedés árán volnának keresztülvihetők ; nem is tartjuk őket olyan fontosaknak, mint a nagyobb bűnügyekben való nyomozás terén javasolt reformot, -- amelynek életbeléptetése, ugy véljük, egyszersmindenkorra útját vágná annak, hogy a bűnügyi kutatás sikere érdekében, az egyén legféltettebb jogain — jó- vagy rosszhiszemben okozott, — de mindkét esetben egyformán súlyos sérelmek történjenek. A késedelmi kamat kérdéséhez. Irta BALOG ELEMÉR dr. V (Folytatás.)* Ez volna inkább összhangban Tervezetünk 1,200. §-ával, amely szintén helyesebb, mint a német p. t. 302. §-a, amely csupán azon esetre kötelezi az adóst az elfogadási késedelem tartama alatt az általa húzott hasznokat megtéríteni, ha az adós a dolog hasznainak a kiadásával, illetőleg megtérítésével tartozik. Mig tervezetünk szerint az adós, a szolgáltatás tárgyának az elfogadási késedelem idejére eső hasznaiért, amennyiben ilyeneket tényleg húzott, minden esetben, minden korlát nélkül felelős. Tervezetünk 1,199. §-a szövegének gondolata tulajdonkép Grossckmid művében van lefektetve (1. i. m. 11. k. 142. L), hol a német p. t. 301. §-át és az ezzel kapcsolatban emlegetni szokott ama tételt, hogy ha a hitelező a fizetést, illetőleg a felajánlott összeget elfogadta volna, az adós szabadult volna a kamatfizetési kötelezettség alól, birálólag ismerteti. E tételre a hitelező könnyen ellenvetheti, hogy az adós a pénz élvezetében maradt. Tervezetünk álláspontja meg volt már a jog őrök mestereinél, a rómaiaknál is, t. i. egymaga a hitelezői késedelem itt sem mentesítette adóst a kamatfizetési kötelezettség alól, hanem adós csak akkor szabadult, ha a pénzt nem használta, hanem készenlétben tartotta. Debitor usurarius creditori pecuniam obtulit, et eam quum accipere noluisset, obsignavit ac deposuit, ex eo die ratio non habebitur usurarum (7. §. D. 22., 1 .).**) Mint látjuk Tervezetünk sem ment, dicséretére legyen mondva, a római jogi hatásoktól, hanem számos római jogi tétel van recipiálva benne, — részben közvetlen, részben a német p. t. révén. Ugyancsak a római jogból van átvéve a kezes felelőssége a késedelmi kamatokért is.20) Nem osztom a német p. t. indokolásának ama álláspontját,31) amely szerint ha a hitelező bebizonyítja, hogy az ő késedelmének időtartama alatt az adós kamatokat húzott, ugy a 302. §. jő alkalmazásba. Erre ellenvetem, hogy a 301. §. kategorikusan minden megszorítás nélkül mondja ki a hitelezői késedelem esetén a kamatfizetési kötelezettség alól való mentességet, másrészt a 302. §. tényálladéka a pénztartozásra nem talál. Az irodalom legkiválóbb képviselői is minden megjegyzés nélkül siklanak el a 301. §. mellett. így Dernburg (i. m. II. 182. 1.), Plank22) Láthatjuk ebből a tényből is, hogy az előmunkálatoknak nincs valami nagy szerepük Némecországban. A magyar általános polgári törvénykönyv 1,200. illetőleg a német polgári törvénykönyv 302. §-a esetén a késedelmes hitelező tartozik az adós által húzott hasznokat, illetőleg azok nagyságát is igazolni, mert itt a vélelem a nem használás mellett szól, mig az 1,199. §. esetén a vélelem, hogy adós a pénzt felhasználta, tehát ő tartozik az ellenkezőjét bizonyítani. Nézetem szerint jó volna a bizonyítási kötelezettséget, kételyek kizárása végett, mindjárt az 1.199. §. 1. bekezdésében kifejezni, jelesül hozzáfűzni e clausulát: «E tekintetben az adóst terheli a bizonyítás.» Magánjogunkban általános jogelv, hogy kikötés nélkül kamat nem jár. Tervezetünknek és a német polgári törvénykönyvnek is az az álláspontja, hogy a kamatfizetési kötelezettséget nem lehet vélelmezni, hanem csak akkor lehet szó kamat- ' tartozásról, ha a felek ezt határozottan kikötötték, akár élő- | szóval, akár Írásban, avagy a felek szándéka a körülményekből világosan kitűnik, avagy ha törvényes rendelkezés állapítja meg I a kamatfizetési kötelezettséget. A joggyakorlatban és jogirodalomban vitán kívül áll e tétel, azonban e tétel nem áll útjában annak, hogy az adós késedelme folytán a hitelezőt *) Előző közlemény a Aí. számban. ">) L. még 28 §. 1 D. 26, 7. ; 1 §. 3 D. 22, 1. ; 1.; 2. C. i 32. etc. ''") 1,220. egybehangzó a német p. t. 767. §-ával, mindkettő azon elvet vallja : cOuum reus moram facit et fideiussor tenetun) (24 §. 1 n. 22, i.) ") II. k. 75. 1. »»j Bürgerliches Gesetzbuch II. k. 76. 1. késedelmi kamat követelése iránti jog illesse meg. Már a legrégibb iróink is ezt elismerik, de kifejezésre jut már a Planumban is, amely per analógiám Hk. II. 71. ") megállapítja adós késedelmi kamatfizetési kötelezettségét. Számos döntvényünk is van, mely a lejárat napjától fogva késedelmi kamatot állapit meg, ha kamat kikötve nem is volt. így, hogy csak a legújabbat idézzem, Dt. U. F. 22 k. 59. sz. Ez volt már a római jog álláspontja is. Tervezetünk és a német p.-t. álláspontját már fentebb ismertettem, csupán a római jog álláspontjának igazolásául hozom fel 32 §. 2 D. 22, 1 : «In bonae fidei contractibus ex mora usurae debentur»2*); annak igazolásául, hogy nem kell feltétlen szerződés, hanem egyoldalú ígéret, sőt végintézkedés is elegendő volt a római jogban, legyen szabad idéznem 3 §. 6 D. 33, 1. és 10. D. 50., 1.") Kétséget nem szenved, hogy kamat után kamat fennálló jogunkban kikötés nélkül nem követelhető.20) Hasonlóképp nem jár kamat joggyakorlatunk szerint a kötbér után sem.27) A kamat után is jár kamat a kereset beadásától fogva, még pedig akár önállóan, akár a tőkével együtt követelhetik. Kimondja ezt már az 1868. XXXI. t. 4. §. Lejárt kamatok után csak akkor jár kamat, ha az világosan kiköttetett, vagy pedig, ha a lejárt kamat bepereltetett, mely utóbbi esetben az a kereset benyújtása napjától számittatik. Tervezetünk 1,180. §-a, ellentétben a német p. t. 289. §-ával, a kamattartozás után is megállapítja a kamatfizetési kötelezettséget, mégis azzal, hogy ellenkező kikötés hiányában csak a keresetlevél kézbesítésétől fogva és ez intézkedés teljesen indokolt is, eltekintve attól, hogy a kamattartozás önállóan is követelhető. A német p.-t. 291. §-a kifejezetten kiemeli a jogfüggőség alatti kamatfizetési kötelezettség alól is a kamattartozást, jóllehet előbbiek kihatnak minden pénztartozásra, még ha késedelem fenn sem forog. De a német p.-t. 289. §-a kiemeli, hogy ámbár a kamatok után késedelmi kamatok nem járnak, mindamellett a hitelezőnek a késedelemből eredő kárköveteléshez való joga érintetlen marad. Azonban én tovább mennék fennálló jogunknál és tervezetünknél és a kamattartozás után is a késedelem egész tartama alatt állapítanám meg a kamatfizetési kötelezettséget, mert az indok, a mi a késedelmi kamat létjogosultságát indokolja a tőke után, fenforog az esedékesség dacára a meg nem fizetett kamatokra vonatkozólag is. Nem szabad merő formalisticus dolgoktól magunKat vezettetni és azért, mert a kamat csak egy járulékos követelés, más szabályt állítani fel; a kamat is tőke a hitelezőre és ha az esedékesség időpontjában meg nem fizettetik, épp oly gyümölcsözetlenül hever, mint a tőke. Tervezetünk, helyesen, az értékpapírok kamatszelvényéi után a késedelem beálltától fogva megállapítja a kamat fizetési kötelezettséget. Az, hogy ezen szelvények önálló értékpapírok a forgalomban, nem dönti meg, hogy materialiter mások volnának, mint kamat, helyesebben, hogy rendeltetésük, jogi természetük más volna, mint a kamaté. A kamatokról is csakúgy disponálhatok, mint az értékpapírok kamatszelvényeiről ; a materialis hátrány az adós késedelme esetén itt épen úgy érinti a hitelezőt, mint a kamatszelvényeknél. Eltekintve a kifejtettektől, ha a Tervezet már ragaszkodik ahhoz, hogy a keresethez köti a kamat után járó késedelmi kamatokat, akkor ne a kereset kézbesítéséhez fűzze a kezdőpontot, hanem a kereset beadásához. Figyelemmel kell lennünk itt arra is, hogy ez a fennálló jogállapot20) és ok nélkül nem kell a jogfolytonosságot megszakítani. Téves Tervezetünk indokolásának álláspontja, a mely Tervezetünk álláspontját a fennálló jogállapotnak megfelelőnek mondja, utalva az 1868. XXXI. t. c. 4. §-ára.29) A német p.-t. álláspontja összefügg az anatocismus merevtilalmával, mert a 248. §. 1. bekezdése még a kamat utáni kamatkikötést is semmisnek nyilvánítja.30) Ez az adós túlzott és indokolatlan védelmére vezetendő vissza, a mely a hitelezőt indokolatlanul hátrányba helyezi. A német p. t. is azonban szigorúnak és igazságtalannak találta e merev szabályt és azért a 248. 2. bekezdésében kettős kivételt állapit meg, nem szólva itt a német kereskedelmi törvényről, igy annak 355. §-áról sem. A mily indokolt azonban a kivétel megállapítása a takarékkal 23) Quaestio notabilis et advertanda, super facto calumniae, különösen a 9. §. 31) L. még 78. §. 2; 87 §. 1 Dig. 31 ; 2 C. 4, 34. ") Windscheid: Lehrbuch des Pandektenrechts II. k., 64. 1. ™) L. Dtr. R. F. 27. k. íi. sz.; III. F. III. k. 85. sz. ; XVII. k. 14j. sz. ; XVIII. k. 13. sz. ") Dtr. 27. k. 9. sz.; 35 k. 27. sz. 38) 1868. XXXI. t. 4. §. ~j III. K. 422. I. 30) «01y előlegesen létre jött megállapodás, hogy az esedékes kamatoktól ujabb kamatok fizettessenek, semmis.»