A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 47. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

334 A JOG gyát nem képezték. A másik főkategoriát a tervezetnek 1,331. §-a határozza meg, amely szerint : «jogerejüleg megítélt követelés, bárminő jogalapból ered is, attól az időponttól szá­mított 20 év alatt évül el, amelyben a jogerős ítélet végre­hajtható lett. Ugyanaz áll mgíelelően a végrehajtható egyezség­ben vagy egyéb végrehajtható okiratban megállapított követe­lésekről. D Mai joggyakorlatunkban az elévülési idő egységes: 32 év ; némely speciális törvényekben rövidebb elévülési idők is vannak ugyan megállapítva, de ezek nem bírnak gazdasági szempontokból nagyobb horderővel. így pl. 20 éves elévülési időt állapit meg az értékpapírok megsemmisítéséről szóló 1881. évi VIII. t.-c. az állami értékpapírokban kifejezett tőkekövete­telésekre; három év az elévülési idő a meg nem ítélt kama­tokra stb.; az általános szabály azonban a 32 évi hosszú elévülési idő, amely az ujabb jogi elméleteknek talán meg nem felel, de kétségbevonhatlanul átment a köztu­datba és a nép jogi meggyőződésévé vált, amely meggyőző­dés a nép gazdasági életében, sőt társadalmi felfogásában is kifejezést lel. Ezen meggyőződés minden átmenet nélkül olyan radikális átalakulást, mint a minőt a tervezet álláspontja maga után von, el nem bir. Az alábbiakban részletesen is reá fogunk mutatni, hogy a tervezet egyes intézkedései mily veszélyeket rejtenek magukban ; enyhítve van ugyan a veszély a fentebb idézett 1,331. §. azon rendelkezése által, hogy a jogerejüleg megítélt követelés azon időponttól számított husz év alatt évül el, amelyben a jogerős ítélet végrehajtható lett, de ez az eny­hítés a követelések túlnyomó nagy részére nézve teoretikus, mert a követelések nagyrésze a perköltségeknek a távoli jövő bizonytalan reményeért való megkockáztatását el nem bírja. Az általános tíz évi elévülési határidő alul a tervezet 1,328. §-a tíz rendbeli kivételt állapit meg, melyek mindegyiké­nél az elévülési idő csak három év. E §. 1. pontja szerint három év alatt évülnek el kereskedőknek és iparosoknak, ki­szolgáltatott árukért, teljesített szolgálatokért és munkákért és azokkal összefüggő kiadásokért járó követelései.* Rövid három év alatt elévül tehát a mindennapi életben előforduló hitel­ügyleteken alapuló követelések legnagyobb része. Nálunk, hol a gazdasági élet különben sem nyugszik consolidált alapokon, mindennapi dolog, hogy a kereskedő és iparos évekig kény­telen várni követelésével. Hogy csak a gyakorlati életben min­dennap előforduló példát említsek, a szegénysorsu diákok leg­többje egész tanulmányi ideje alatt hitelből ruházkodik; ha sikerül tanulmányait befejezni és tisztességes álláshoz, kereset­hez jutnia, megfizeti tartozását. Ugyanily helyzetben van a kisebb hivatalnokok túlnyomó nagy része is, aki a nálunk divó hivataloskodási rendszer szerint, évek hosszú során át vagy egész ingyen, vagy oly csekély fizetésért kénytelen szolgálni, hogy fizetéséből a legelsőrendü életszükségleteit: a lakást és élelmezést is alig tudja fedezni. A három éves elévülési idő lehetetlenné teszi a kereskedőnek és iparosnak, hogy a társa­dalom e széles rétegeinek, — akik pedig a tapasztalat szerint keresethez jutván, túlnyomó részben jó fizetők, — hitelezzenek. Ha a tervezet jogpolitikai célzatból alkalmazza ezen rövid elé­vülési időt, azért, hogy a hitelezést lehetetlenné tegye és ezál­tal útját állja annak, hogy a szellemi foglalkozást űzők pályá­juk kezdetén ne terheltessenek meg anyagilag, másrészt pedig a kellő anyagi eszközök hiányában szenvedők ne válasszanak olyan pályát, amely az évek egész során át nem nyújt módot az önfenntartásra, ugy a mi visszonyaink között ez a medicina pejor morbo, mert egyrészt a szellemi foglalkozásokról így leszoritottak más pályákon sem találhatnának megélhetést, mivel ipar és kereskedelem nálunk csak lucus a non lucendo, másrészt pedig az a csekély számú kereskedő és iparos, aki az országban eltengődik, ha nem hitelez, nem csinálhat üzletet vásárló és megrendelő hiányában. Még az elmélet sem tudja ezen rövid elévülési időt elfogadható módon megokolni. Azt mondja a tervezet indokolása, de a jogi elmélet is azt hangoz­tatja, hogy a rövid elévülési idő éppen ezen, a mindennapi élet legszámosabb ügyletét felölelő, forgalmi körben azért szüksé­ges, mivel az ilyen követelések bizonyítása hosszabb idő múlva igen nehézzé válik. Hát ezen ok nem egyéb mint fictió. Az ily természetű követelések 99%-ában per esetén ma is a fél eskü alatti kihall­gatása a bizonyíték, ez a bizonyítási eszköz meg% épugy con­serválódik egy hosszabb elévülési idő alatt, mint a tervezet szerinti 3 év alatt. Epugy megmarad az okirati bizonyíték is, legfeljebb a tanubizonyitás válik nehezebbé. Nagy igazságtalan­ság, pusztán kényelmi tekintetekből megfosztani a hitelezőt attól a kilátástól, hogy fizetésképtelen adósa anyagi megerő­södése esetén követeléséhez juthasson; vagy pedig arra kény­szeríteni, hogy ezen bizonytalan kilátásért, a követelése elvesz­tése folytán előálló kárt, még az elévülés inegakasztása céljá­ból tetemes perköltségekkel is szaporítsa. Ugyanezen szempon­tok állanak az 1,328. §. 3-ik pontjában foglalt s ugyancsak 3 év alatt elévülő követelésekre nézve. A rövid elévülési időt kiter­jeszti a tervezet ezen pontja mindazoknak követeléseire, akik az adós személyes vagy házi szükségleteire, mezőgazdasági ter­ményeket vagy egyéb élelmi cikkeket, tüzelő vagy világító szereket, élvezeti, ruházati vagy háztartási cikkeket szolgál­tattak. További kategóriája a tervezet 1,328. t?. 2-ik pontja sze­rint, a három év alatt elévülő követeléseknek, a ((vendéglősök­nek és ételek vagy italok kiszolgáltatásával vagy utasok befo­gadásával iparszerüen foglalkozó egyéb személyeknek ezen üzletük gyakorlatában vendégeik vagy vevőik ellen felmerülő követelései)). Ezen kategóriánál nem kifogásolható a rövid elévülési idő, mivel az ügyletek ezen körében hitelügylet rit­kán fordul elő, vagy ha igen, csak nagyon korlátolt össze­gek erejéig. Az úgynevezett korcsmai hitelnek minden meg­szorítása csak helyeselhető erkölcsi és rendőri szempont­ból egyaránt, és jogfejlődésünkben már némi alappal bir is, a hitel maximumát meghatározó törvény rendelkezésében. A hitel e neménél a három évi elévülési időt is tul hosszúnak tart­juk, mert erre vonatkozólag csakugyan alkalmazható a terve­zet indokolásának ama tétele, hogy hosszabb idő lefolyása után az ilyen követelés bizonyítása nehézzé válik. Ezen köve­telések természete mellett, a félnek eskü alatti kihallgatása alig fogadható el hosszabb idő után bizonyítékul és az ilyen perek tág kaput nyitnak egyik vagy másik fél rosszhiszeműségé­nek, mert jóhiszemű fél évek multán alig tehet ilyen kérdések­ben esküt. Némi rokonságban állanak a követelések ezen csoportjával a személy- vagy árufuvarozással foglalkozó személyeknek és vállalatoknak, ezen üzletükből eredő fuvardíj és költségkövetelései, melyekre a tervezet idézett §-ának 4. pontja szintén három évi elévülési időt szab. A rövid elévülés az ilyen követelésekre már élő jogunkban is létezik, az 1892: XXV. t.-c. egy évi elévülési határidőt állapit meg a vasutak ily természetű követeléseire; de egyébként a széles­körű törvényes zálogjog, mely a fuvarozót fuvardij és költség követelése tekintetébén megilleti, a rövid elévülési időt indo­kolttá teszi. Nem kifogásolható a rövid elévülési határidő a munka­bér szerződésből származó követeléseknél (idézett §. 6. pontja); mert a gyakorlati élet azt tanúsítja, hogy az ily természetű követelések a legrövidebb idő alatt érvényesíttetnek. Ellenben a mandátumon alapuló megbízási visszonyból származó köve­teléseknél, melyekről a tervezet idézett szakaszának 5. és 8. pontjai rendelkeznek, a rövid elévülési időt mi sem indokolhatja. E követelések többnyire olyan természetűek, melyek Írásbeli feljegyzés tárgyát képezik, okirati bizonyi ékkal támogathatók és igy a perjogi érdek nem kívánja a rövid elévülést. Másrészt pedig e követelések magasabb összegénél fogva igen gyak­ran megtörténik, hogy az adós épen a megbízás gyakran hosszabb tartama alatt elveszíti fizetőképességét, és mire a követelés a maga egészében létrejön, nem fizethet, mig ellen­ben hosszabb idő elteltével vagyoni visszonyai változhatnak és a hitelezőnek módjában állhat követelését behajtani. A bér és haszonbér-követelések tekintetében, helyesnek tartjuk a terve­zet álláspontját, mert a törvényes zálogjog kellőleg megvédi a hitelező érdekeit, a rövid 3 éves efévülési határidő keretein belül is. A kamat és visszatérő szolgáltatások tekintetében, a három éves elévülési határidő az élő jogban gyökeredzik és már teljesen át is ment a köztudatba ; e pontban a tervezet az élő jogot codificálja s igy álláspontja nem kifogásolható. \Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. )S (Befejezés.)*) Ez a birói reform pedig nemcsak az igazságszolgáltatás javára szolgál, mert azt függetlenebbé és az állami és egyéni egoismus igazságosabb kiegyenlítésére alkalmasabbá teszi, hanem az ügyvédség érdekeit is előmozdítja. Ha el kell ismernünk azt, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen tényezője, akkor csak logikus az eljárásunk, ha mindent elkö­vetünk, hogy ez az ügyvédség hivatásának meg is felelhessen és mindazon intézmények életbeléptetésére törekszünk, melyek alkalmasak az ügyvédséget állandóan magas színvonalon tar­tani. Annál kényszerítőbb oly intézmény megalkotására irányuló törekvésünk, mely egyébként is a köz javára szolgál, bár az ügyvédség felemelése magában véve is közcél. | * Előző közlemény a 40-ik számban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom