A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 44. szám - Az egyetemlegesség kérdéséhez

A JOG 175 alperest a leiperes cég által szállított moslék árának megfizetésére kötelezni kellett. A késedelmi kamat, az e tekintetben nem kifogásolt kereseti kérelemhez képest állapíttatott meg. A budapesti kir. itélö tábla. (1900. évi március 28-án 1,344 190u. p. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhével... perköltséget fizessen. Indokok: A peres felek közötti jogvisszonyt szabályozó és a válaszhoz L. alatt bemellékelt szerződés, nem fosztja meg alperest a tulajdonjogából folyó attól a rendelkezéstől, hogy azt az ingatlan birtokát, amelyhez az említett szerződésben érintett szeszgyár tartozik és amelyen azok az istállók léteznek, amelyekbe a moslék átszivattyúzandó, — haszonbérbeadás utján értékesíthesse. Ebből folyóan akár hozzájárult ahhoz a felperes cég jogelődje, akár nem, alperes jogosított volt arra, hogy az L. alatt mellékelt okiratben elvállalt kötelezettségeket és az abból származó jogokat amelyek a legszorosabban összefüggnek azzal, vájjon a gazdálkodást önmaga folytatja-e vagy ingatlanait haszonbérbeadás utján értékesiti-e, vagy haszonbérlőire ruházza ; az átruházás tudomásul vételének vagy tudomásul nem vételének jelentősége csak abban nyilvánulván, hogy míg előbbi esetben külön kifejezett fenntartás nélkül, alperes minden felelősség alól szabadult volna, addig az utóbbi esetben haszonbérlői ugy tekintendők, mint akik az ö megbízásából járnak el, de akiknek mulasztása alperesre hárul. Az előbbi eset megállapithatása nem lévén döntő, kérdés, forog-e fenn oly mulasztás az alperes megbízottjai részéről, amelyért az alperes felelősséggel tartoznék? Nem vitás a felek között, hogy az L. alattiban megállapított szerződéses idő első évében, egyrészről az alperes haszonbérlői a terményeket a felperes cég jogelődjének átszolgáltatták, más részről a megfelelő moslék rendeltetése helyére juttatván, a felek között különbözet illetőleg ebből folyóan kielégítetlen igény fenn nem forog. Előre bocsájtva, hogy F. Gy. is csak annyit hoz fel vallomásában ellenkező értelemben, hogy szó volt róla, hogy szemben azzal, miszerint felperes jogelődje, a viznyerésre nézve kötelezettségét nem teljesítette, kérdésessé válhatik az alperes álal elvállalt kötelezettség teljesítése is. K. V., F. Gy. és F. M. tanuknak vallomásából teljes bizonyítékként megállapítható, hogy alperes haszonbérlői L. alattiban meghatározott szerződéses teljesítéseket folytatni kívánták változatlanul, azonban a felperes cég jogelőde változtatta meg az I. és K. alatt, a válaszirathoz becsatolt szerződésekkel részben a visszonyt olyképen, hogy a L alatt mellékelt szerződés alapján őt megillető üzem kihasználásához, az alperes egyik haszonbérlőjét F. M-t társul fogadta és a szesz előállításához szükségelt terményeket tőle L. alatt csatolt szerződésben meghatározott áraknál magasabb árakért vette át, és pedig ugyancsak e tanuk vallomása által, de részben B. F. dr. tanú által is bizonyítottan azért, mert F. M. a felperes cég jogelődje és alperes között fennforgó más peres kérdés elintézése közvetítésére vállalkozott és mert F. M. szerint ö a. felperes cégnek kamat nélkül kölcsönt adott s helyette gyári felügyeletet és ellenőrzést gyakorolt és igy külön viszontszolgálatot teljesített. Az sem vitás a felek között, hogy ezután a szeszelőállitáshoz szükségelt terményeket F. M. szállította és hogy a moslék ugyanazokba az istállókba szivattyuztatott, ahova a szerződési idő első évében. Ebből pedig az következik, hogy arra a két évre is, amelyre vonatkozóan felperes a moslék árának megtérítését követeli, a terményt alperes adta s igy az abból nyert moslék az alperes javára az 1.. alatti szerződés rendelkezése szerint ingyen esik, hogy az I. és K. a. mellékelt szerződésekben szabályozott teljesítések csupán folytatását képezik az I.. alattiban alperesre hárított és az ő részéről a haszonbérlői által teljesített kötelezettségnek, aziránt kétség nem foroghat fenn azért, mert K. V., F. Gy. és F. M. haszonbérlők folyton tudatában voltak annak, hogy ők az alperessel kötött szerződésük által kötelezve, az L. alattiban meghatározott teljesítést a 3 éven át változatlanul eszközölni tartoznak és mert közöttük arról szó sem volt, hogy a F. M.-val megkötött és az I. és K. alatt csatolt okiratokban foglalt szerződés egy oly uj szerződést képezne, mely mellett a felperes jogelődje még külön az L. alattin alapuló teljesítést az alperestől is kérhetné. Az I. és K. alatt esatolt okiratokban előforduló «Dieses a meta Geschaft tangirt durchaus nicht Ihren», illetve <Ihre < Vertrag- illetőleg < Vertragé mit dem Herrn GrafenZ.> kijelentés nem bir azzal az értelemmel, amelyet annak felperes tulajdonit, dacára annak, hogy ezt az értelmezést B. F. dr., továbbá F. Gy. és Y. J. tanuk vallomásaikkal, bár nem teljesen egyetértően támogatják, mert magának az I. és K. alatti szerződéseket megkötő félnek, F. M. tanúnak vallomásával az egyenesen megcáfoltatott, továbbá mert annak elfogadható indokát sem lehet találni, hogy F. M, aki K. V.-nak apósa, egyúttal haszonbérlői társa volt, olykép kivánt volna eljárni, hogy maga megállapítsa, miszerint azt a teljesítést, amelyre a haszonbérleti szerződés következtében történt átruházás folytán kötelezve voltak — nem eszközlik s ekként magukkal szemben az alperes javára a kártérítésre alapot nyújtsanak. De sőt az a körülmény, hogy az I. és K. alatt mellékelt okiratok a moslék tekintetében mi intézkedést sem tartalmaznak, a fentebb idézett kijelentéseket egyenesen oly tartalomnak tüntetik fel, hogy az I. és K. alattiban foglalt ügyletek nem érintik, tehát érvényben hagyják, az L. allattiban foglalt szerződés tehát annak azt a rendelkezését is, amely szerint a nem máshonnan szerzett terményből nyert moslék ingyen szivattyúzandó az alperes istállóiba. Mind e felhozottakból pedig megállapítható, hogy F. M. a felperes jogelődjével szemben elvállalt teljesítések szempontjából az alperestől eltérő nem oly harmadik személyt, hogy a tőle nyert termények máshonnét beszerzetteknek volnának minősíthetők, amiből folyóan felperes az L. alatt mellékelt szerződés értelmében a moslék után díjazást követelni nem jogosított. A kir. ítélő tábla tehát, az első bíróság ítélete megváltoztatásával felperest, az alaptalan keresetével elutasította és az 18«8. évi L1V. t.-c. 251. §-a alapján a perköltség fizetésre kötelezte. A ni. kir. Kúria (1905 szeptembei "21-én 5,6fi9 1905. p. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság Ítélete helyben hagyatik. Indokok: Az I.. alatti szerződés és a peres felek egyező előadása szerint a felperes jogelőde I'. \V. és tsa cég a keresetben megjelölt szeszgyár üzemvezetését az 1899. szept. 30-tól számított három egymásután következő esztendőre vállalta el. A felperes válasziratában beismerte, hogy az alperes több ízben értesítette jogelődét arról, hogy az L alatti szerződést a maga részéről F M. és K. V. haszonbérlőire ruházta át, beismerte továbbá azt is, hogy az 1899/1900-iki üzleti esztendőben a haszonbérlők szállították a szeszgyártáshoz szükséges terményeket és hogy ezeket a terményeket jogelőde átvette. Habár tehát az alperesnek a per során nem sikerült bizonyítani azt, hogy a felperes jogelőde a haszon bérlőket az i.. alatti szerződést illetőleg, az alperes jogutódaiul kifejezetten elfogadta volna, de a felperes jogelőde azon ténye alapján, hogy a szolgáltatást a fentebbi értesítés után a haszonbérlőktől fogadta el és a szolgáltatást a maga részéről is ezek kezéhez teljesítette, megállapítható, hogy a haszonbérlőket az alperes jogutódaiul elfogadta. Emellett nem bir jelentőséggel az, hogy a felperes jogelőde az alperes meghatalmazottjának 1900. évi február hó 8-án kelt E. alatti levelére 1900. évi február hó 14-én adott F. alatti válaszában kijelentette, hogy a szóban forgó átruházást tudomásul nem veszi; mert a felperesnek fennebb idézett beismerése szerint jogelőde ugyanezen üzleti esztendőnek szeptember hó 30-ik napjáig terjedő későbbi szakában a teljesítést a haszonbérlőktől tovább is elfogadta, amely későbbi tényével a levélbeli kijelentés hatályát vesztette. Annak pedig, hogy a felperes jogelőde az L. alatti szerződésnek az alperes részéről haszonbérlőire történt átruházásához hozzájárult, következménye az, hogy attól utóbb egyoldalulag el nem állhatott. Ennélfogva nem bir jelentőséggel az, hogy a felperes jogelőde az 1901. évi okt. 1-én kelt O. alatti levelében az alpereshez azt a felhívást intézte, hogy hajlandó-e az 1901/1902 termelési időszakra a szeszgyártáshoz szükséges anyagokat szállítani, mert az alperes meghatalmazottja az 1901. évi okt. 5-én kelt N. alatti válaszában a felperes jogelődét ujabban is a haszonbérlőkhöz utasította; úgyszintén nem bir jelentőséggel az sem, hogy a felperes jogelőde az I. és K. alatt csatolt és az 1900. október 17-én, 1901. év október hó 11-ik napján kelt okiratok szerint F. M.-val az L. alatti szerződéstől részben eltérő megállapodásokat létesített, mert ezen megállapodásokhoz az alperes hozzá nem járult. A kifejtett álláspont helyességét megerősíti az is, hogy a felperes jogelőde a moslék árát az alperestől az 1900 1901. üzleti év végén nem követelte és hogy a felperes jogelőde a részéről elvállalt szolgáltatást a szerződés egész időtartama alatt a haszonbérlők kezéhez teljesített, ami azzal a gondosággal, amelyet szolgáltatásra köteleseit a teljesítés körül tanúsítani köteles, nem lenne összeegyeztethető az esetben, ha a felperes jogelőde az alperes haszonbérlőit, az utóbbi jogutódait, el nem fogadta volna. Az elfoglalt álláspont mellett annak vizsgálatába, hogy az 1. és K. alatti szerződések megkötésének indokául mi szolgált, és hogy a szerződő felek annak egyes pontjait miként értelmezzék, belebocsátkozni nem szükséges. Mindezek következtében a másodbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét a fentebb kifejezett indokok alapján, a perköltségre vonatkozó részét pedig saját indokai alapján helyben kellett hagyni. Bünüery ékben. Vádlott, a többi vádlottakkal egyetértve, a 18 éves sértett nevében, ennek tudta nélkül egy levelet intéztek, melyben a sértett szerelmet vall és neki találkát is ad. Ez a tett a női hirnévre sértő voltánál fogva a megállapított bűncselekmény tényálladékának minden ismérveit felöleli. A m. kir. Kúria (1905. évi szept. 19. 8.115,1905. B. sz. a.) rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt H. Károly és társai elleni bűnügyben következő Tegzest hozott: A semmisségi panasz a Bp. 557. g-a szerint megfelelően alkalmazandó 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszék által bizonyítottnak elfogadott tényállás szerint H. K. vádlott, ifj. G. E. és S. F. vádlottakkal egyetértve a 18 éves Sz. M. sértett nevében, ennek tudta nélkül egy levelet intéztek Sz. E.-höz, melyben a sértett Sz. M. Sz. E.-nek szerelmet vall és neki találkát is ad. H. K. vádlott ezt a levelet tollba mondotta K. F.-nek. ifj. G. E. vádlott pedig azt Sz. E.-nek kézbesítette. Minthogy pedig ez a tett a női hírnévre sértő voltánál fogva a megállapított bűncselekmény tényálladékának minden ismérveit felöleli s igy H K. vádlott védőjének a Bp. 385. i;. 1. a) pontjára fektetett semmisségi panasza alaptalan : ennélfogva a semmisségi panaszt a rendelkező részben idézett törvényszakaszok értelmében el kellett utasítani.