A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905 / 44. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [2. r.]
312 A JOG értékesíthette volna tőkéjét, mert ezzel csak az adós helyzete volna kedvezőbb, késedelme folytán. E kárt igazolni nem tartozik. Épen az emiitett ellenvetésre tekintettel nem tartanám célszerűtlennek, ha törvénytervezetünk kifejezetten említené: ha a szerződési kamatláb kisebb a törvényesnél, akkor késedelem esetén a törvényes kamat jár. L gyanazon szabályok, amelyeket kifejtettem, nyernek alkalmazást, ha a kamatfizetés a tőke visszafizetéséig van kikötve. Találóan utal Grosschmid Béni7) azon előnyökre, melyek hitelezőt épen e kifizetésig szóló kamatkikötéssel érik. Ugyanis e kamat exculpatio kizárásával folyik a lejárat és a késedelem közti intervallumon belől is; a hilélező késedelme esetén sem szakad ineg feltétlenül és kiterjed a perkamatra is. A méltányosság követeli, hogy senki más tőkéjét ennek akarata nélkül ellenszolgáltatás nélkül ne élvezze. Tervezetünk számos helyén kifejezést is ad e gondolatnak. Ez a gondolata tervezetünk 1,144 és a vele egybehangzó német p, t. 256. §-ának. E szerint, aki a költekezés megtérítésével tartozik, a költekezés időpontjától kamatot köteles fizetni, kivéve azon időtartamot, amely alatt a másik fél a tárgy hasznait megtérítés kötelezettsége nélkül húzta. Hasonlóképpen az 1201. §. (egyebehangzóan a német p. t. 304. §.) esetén, mikor is az adós a késedelmes hitelezőtől költségtöbblete megtérítését kérheti, amelyet a szolgáltatás sikertelen felajánlása és a szolgáltatás tárgyának a késedelem ideje alatti őrzése neki okozott. Hasonlóképpen 1,40Í-. >?. (egybehangzóan német p. t. í-50. §.) esetén, ha a kárveszély az átadás előtt szállott a vevőre, az eladó az időközben a dologra fordított szükséges költségeit oly mértékben követelheti a vevőtől, mintha a dolog kezelésével meg lett volna bízva. Hasonlóképen 1,541. (egybehangzóan a német p. t. 547. §.) esetén, amely szerint a bérbeadó a bérlőtől szükséges költségei megtérítését követelheti etc. Azon gondolatot, amelyet különösen a kereskedelmi törvény valósit meg, hogy semmiféle szolgáltatás sem ingyenes, hacsak kifejezetten nem ez a felek célzata, látjuk megvalósulni tervezetünkben is ; így az 1,409. $5. szerint a vevő azon időponttól fogva, amely óta a vétel tárgyának hasznait húzza, az eladónak a vételártól kamatot köteles fizetni, hacsak a vételár neki nem hiteleztetett. Hasonlóképen ki kellett volna ez elvet mondani a vállalkozási szerződésnél, vagy legalább is erre utalni, mert a jogalap ugyanaz, arra, hogy majd per analógiám kiterjesztik, számítani nem szabad, mert vitára nyújthat alkalmat, ott, ahol a félreértés elkerülhető, nem kell teret hagyni; úgyis lesznek hézagok, amik előre annyira nem láthatók. Egyébként kár volt a német p. t. 641. §. II. bekezdését figyelmen kivül hagyni, mikor az első bekezdését átvettük1*) A kihagyásokkal munkánk eredetibb alkotás nem lesz. Nem a helyes dolgokat kell mellőznünk, hanem a közömbös, a visszonyainknak meg nem felelő dolgokat nem kell felvennünk, illetőleg, ha valamit átveszünk, azt visszonyainkhoz alkalmazzuk. Hasonlókép ex lege kamatkötelezettség terheli azt, aki idegen pénzt saját céljaira felhasznál. Alkalmazást nyer ez Tervezetünk 1,668. §-a esetén is (egybehangzóan a n. p. t. 668. í?-ával) nevezetesen, ha a megbízott saját céljaira használja fel azon pénzt, amit tulajdonkép megbízójának tartozik adni. A magyar tervezet, eltérőleg a német [). t.-től, még hozzáfűzi a clausulát, miszerint a megbízott vétkességén alapuló súlyosabb felelőssége érintetlen marad. Nézetem szerint e clausula felesleges valami, ez úgyis magától értetődik, ez már a büntető jog területére tartozik ; hagyjuk is ott, a büntető biró majd elbírálja, remélhetőleg figyelemmel lesz a civilis Ítéletre. Hasonló intézkedést tartalmaz az 1,301. §. a letéteményesre, ahol Tervezetünk szintén az imént emiitett clausulát használja, amit a vele egyébként egybehangzó német p. t. 698. §-a nem használ. Továbbá ez elv talál Tervezetünk 1,772. sj-ának III. bekezdésében (a jogtalan gazdagodás egyik speciális esete); a 411. §. esetében, amely a gyám kamatfizetési kötelezettségét állapítja meg, ha a gyámolt pénzét saját céljaira használja fel, avagy elmulasztja gyámoltja készpénzét törvényszerűen elhelyezni. De nem folytatom tovább a példák felsorolását, mert ez nagyon is eltérítene tárgyamtól, hanem felveszem ismét tárgyam fonalát. A késedelmi kamat a legkevesebb, amit a hitelező követelhet ; e követelésnél nem kell kára tényleges fennforgását bizonyítani. Ebben minden jog, amely csak a késedelmi kamat intézményét ismeri, megegyezik, de már abban, hogy a hitelező tényleges nagyobb kárát is igazolhatja, nem egyeznek meg az összes jogok. A code civil 1,153. és ezzel egybehangzóan az osztrák polgári törvénykönyv 1,333. §-a pénztartozás esetén 7) Fejez, kötelmi jogunk köréből II. k. 42. I. e) 1,636. § : Tervezetünkben a vállalkozási szerződésnél a fizetési kötelezettségről. a hitelező kárkövetelési jogát csupán a törvényes kamatra 5 illetőleg 4%'ra szorítják. Azon kötelezettségeknél, amelyek bizonyos összeg kifizetésére szorítkoznak, a teljesítés késedelméből folyó kártérítés mindenkor csak a törvényszabta kamatokban való elmarasztalásban áll. . . E kártérítés illeti a hitelezőt annélkül, hogy valami veszteséget bebizonyítani köteles volna.,J) Látjuk, hogy a kamat itt sem kártérítés, mert független a kártól. «Azon kár, melyet az adós hitelezőjének a tartozott tőkepénz kikötött megfizetésbeni késedelem által okozott, a törvényben meghatározott kamatokáltal téríttetik meg (995. $.).»10) Nézetem szerint e codexek intézkedése helytelen, igaz, legtöbb esetben tényleg a törvényes kamatnál nagyobi) kár nincs és a hitelezőt terheli e tekintetben a bizonyítás, de ezzel nem szabad útját vágni annak, hogy ha mégis tényleg nagyobb kár fennforog, a hitelező kárt még se szenvedjen. Az ujabb törvények számolnak is e körülménynyel és megengedik a tényleges nagyobb kár igazolását. Még akkor sem volna jogosult ez álláspont, ha a törvényes kamat a szerződéses kamatnál rendszerint nem volna kisebb, nevezetesen ha törvényes kamat fizetési kötelezettség esetén a kamatláb a maximum (a kamathatár) volna, mert ekkor is feltételezhető nagyobb kár, ugyanis a pénz nem egyedül, mint kölcsöntőke érvényesíthető. Tervezetünk és a német p. t. is kifejezetten megengedik a kamatoknál nagyobb kár érvényesítését. Tervezetünk ugyan ezt nem közvetlen a késedelmi kamatokra mondja ki, hanem az 1,187. tj-ban kijelenti, hogy menthetetlen késedelem esetében az adós a hitelezőnek a késedelemből eredő minden kárát megtéríteni köteles, mig a német p. t. a 288. §. 2. bekezdésében külön a késedelmi kamatokra vonatkozólag is kimondja ezt. Mint említem már, ugy Tervezetünk, mint a német p. t. szerint a késedelmi kamatnál a minimum a törvényes kamat; ezt meghaladólag a késedelmi kamat nagyságára első sorban a felek akarata döntő, vagyis a kikötött szerződéses kamat, ha a törvényes kamatot meghaladja; ilyenkor a késedelem esetén is ez lesz az irányadó, mert az adós késedelme őt előnyösebb helyzetbe nem hozhatja. Ez az álláspontja fennálló jogunknak is. Téves azon álláspont, amit a német jogirodalom általában elfogad,igy Endemann,Demburgíl) stb., hogy a hitelező csak azzal igazolhatja a késedelmi kamatot meghaladó kárát, ha igazolja, hogy magasabb kamatláb mellett értékesíthette volna tőkéjét. Ellenben osztom Dernburg álláspontját, hogy egymagában azon körülmény, hogy a pénzpiacon a törvényesnél, illetőleg a szerződésinél magasabb kamat divott, nem elég ok, illetőleg bizonyíték a magasabb kár érvényesítésénél (i. m. 172. 1. 16. j.). Legyen szabad e tételt azzal indokolnom, hogy kártérítésről lévén szó, tényleges kárt kell igazolni, erre ily közvetett és a mellett ily sikamlós bizonyíték nem elég: a hitelezőnek igazolni kell, hogy pénzét mily magasabb kamatláb mellett értékesíthette volna, hisz a magasabb kamatláb sem egyenlő. Arra az álláspontra, amit Dernburg is elfoglal, a német polgári törvénykönyv 288. §-ának H. bekezdése alapot nem nyújt és nincs is értelme. Idézett hely minden megszorítás nélkül mondja, hogy az esetleges további kár érvényesítése nincs kizárva. Tehát a hitelező a német p. t. 286. §. szerint igényelheti a késedelmi kamatokat meghaladó kárát. Nincs is ok arra, hogy pénztartozás esetén a hitelezőt teljes kártérítés iránti igényétől megfosszuk, amely a 286. §. I. bek. értelmében minden hitelezőt az adós késedelme esetén megillet. Eltekintve minden egyébtől, a hitelező nemcsak az által szenvedhet kárt hogy esedékes tőkéjét magasabb kamatláb mellett értékesíthette volna. Hátha neki magának volt szüksége a tökére. Gondoljunk csak arra, hogy neki is fizetni valója volt, amit ebből akart volna teljesíteni: nem kapta meg pénzét, kénytelen volt magasabb kamatláb mellett kölcsönt felvenni. Olyan félreértések elkerülése szempontjából, mint aminőket a német Íróknál, még a legjelesebbeknél is tapasztalunk, helyesebb a magyar tervezet álláspontja, mely a hitelezőt megillető és a késedelmi kamatokat meghaladó magasabb kár követelhetési jogot nem említi külön a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget megállapító 1,180. §-ban, hanem az 1187. £-ban általános szabályként kimondja, hogy menthetetlen késedelem esetében az adós a hitelezőnek a késedelemből eredő minden kárát megtéríteni köteles. De aggályaim vannak, hogy a gyakorlat majd félremagyarázza a törvényt és esetleg elvágja az útját a magasabb kár igazolásának es a késedelem folytán előállható kárt egyedül az 1,180. §-ra fogja szorítani. Még esetleg azt sem engedi meg v) Code civil 1,153. §. '") L. o. p. t. 1,333.' §. ") Das Bürgerliche Recht, II. k. 172.1.