A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 44. szám - Az ugyanazon ingatlanra vonatkozó egyidejűleg beérkezett tkvi beadványokról

A J majd a hitelezőnek, hogy igazolhassa, hogy tokéjét magasabb kamat mellett tudta volna értékesíteni, hivatkozva arra, hogy pénztartozás esetén az adós késedelmének jogkövetkezményeire a késedelmi kamatokban exclusiv speciális intézkedés van az 1,180. §-ban, ez nem esik a késedelem általános szabályai alá. Kpen ezért célszerűnek vélném az 1,180. §-hoz még e clausulát tűzni: Az esetleges további kár érvényesítése nincs kizárva, menthető késedelem esetén azonban az adós ez alól szabadul. (Folyt, köv.) Az ugyanazon ingatlanra vonatkozó egyidejűleg beérkezett tkvi beadványokról. Irta DOROGHY KÁLMÁN, Felsővisón. A telekkönyvi rdts 61. § ának 3. bekezdése értelmében «ha a kérvények az iktatóhivatalba egyidejűleg érkeztek be, az azok folytán történt bejegyzések, amennyiben azok ugyanazon tkvi jószágtestre, vagy ugyanazon nyilvánkönyvi tételre vonatkoznak, egymásközött egyenlő rangsorozatban állanak». Mily világosnak látszó intézkedés az első pillanatra s mennyi ellentétes magyarázatnak szolgál mégis alapjául s hányszor ejti a bírót a legkétségbeejtőbb dilemmába, mikor ilyen ugyanazon rangsorban iktatott beadványok alapján nyilvánkönyvi bejegyzést kell elrendelnie. Az bizonyos, hogy nem az okozza a nehézséget, hogy a 61. §. csak kérvényekről szól, mert a rendelet e hiányán könnyen tulteszi magát a bíró, egyenlő elbírálásban részesítvén a kérvényekkel a megkereséseket és egyéb beadványokat. És nem merül fel nagy nehézség akkor sem, ha a beadványok ugyanazon jog bejegyzésére irányulnak ; például több egyén kéri ugyanazon jószágtestre a tulajdonjognak, bérleti jognak, szolgalomnak vagy zálogjognak bejegyzését. Ilyenkor ugyanis ha többen tulajdonjog bekebelezését kérik, közös tulajdonosokként lesznek kitüntetve ; ha bérleti, haszonbérleti, vagy ugyanazon nemű szolgalmi jog bejegyzése céloztatik, a kérelmezők közös bérlők, haszonbérlők, vagy közös szolgalmi jogosultakként lesznek bevezetve; amennyiben pedig több követelés zálogjogának bekebelezését kérik egyidejűleg beérkezett beadványokban, mindenik követelés erejéig bekebeleztetik ugyan a zálogjog, de az egyenlő rangsorozat kitüntetése mellett, a minek meg az lesz a hatálya, hogy amennyiben az ingatlan a zálogjogilag biztosított követelések kielégítése céljából eladatik és a befolyt vételárból az egyenlő rangsorban bekebelezett minden követelés ki nem telnék, aránylagos kielégítésnek lesz helye, az arányt pedig a követelések nagysága szabja meg. De előállanak a komplikációk akkor, midőn az ugyanazon rangsorozatban iktatott beadványok, ugyanazon ingatlanra nézve különböző jogok megszerzésére irányulnak. Vegyük az első és leggyakoribb esetet, midőn tulajdonjog és zálogjog bekebelezését kérik egyidejűleg ugyanazon ingatlanra. Ezzel a kérdéssel jogi irodalmunkban elég részletesen loglalkoztak. Az uralkodó nézeteket Heil Fausztin dr., Náthán Salamon, Sziehlo Kornél, Hexner Gyula és Káplány Géza képviselik. Heil Fausztin dr. és Nathan Salamon szerint a tulajdonjog is, a zálogjog is teljes mértékben bekebelezendők s egymásra való tekintet nélkül feltétlenül érvényesíthetők; Sztchlo Kornél szerint csak a tulajdonjog kebelezendő be, a zálogjog bekebelezésére irányuló beadvány elutasítandó; Hexner Gyula azt az elvet állítja fel, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okirat kelte legyen a döntő s a korábbi keletű okirat alapján a bekebelezésnek feltétlenül meg kell történnie ; Káplány Géza pedig annak a véleményének ad kifejezést, hogy ily esetben, a bekebelezés mindkét jogra nézve foganatosítandó, az eldöntés per utján eszközlendő s ha ebben egyik sem tud erősebb jogot kimutatni, a veszteség közösnek mondandó ki, azaz a jelzálogilag biztosítandó követelés fele rovatik ki az uj tulajdonos terhére. Én a magam nézeteit a fent kifejtett nézetek egyikével sem tudom azonosítani. Nem oszthatom a Heil dr. és Náthán véleményét, miután itt jogok összeütközéséről van szó, ahol az egymással szembenálló ellentétes érdekek kiegyenlítése csak a kár és haszon aránylagos megosztásának elve alapján történhetik ; már pedig, ha a zálogjog feltétlenül érvényesíttetik, egyedüli károsult csak az lesz, kinek javára a tulajdonjog bekebelezése eszközöltetett. Ugyanezen okból nem tudom helyeselni az ellenkező szélsőséget: a Sztehlo Kornél által felállított elvet sem, a mely különben legkevésbbé igazolható. Semmi esetre sem fogadható azonban el a ffexner Gyula OG 313 nézete sem. Nem bír megállható alappal az ennek támogatására felhozott azon indok, hogy annak joga, aki korábban szerzett, erősebb volna, mért ezzel szemben felhozható az, hogy a korábbi szerző az, a kit mulasztás terhel : miután ha jogát annak megszerzése után nyilvánkönyvileg azonnal érvényesítette volna, annak, akivel egyenlő rangsorban iktattatott a beadványa, a telekkönyv megtekintése utján módjában lett volna magát a károsodástól megóvni, amit igy nem tehetett — a mulasztás következményeit pedig a mulasztó köteles viselni. De különben is ezen elv nem adná meg a kívánt megoldást, amikor az okiratok ugyanazon napról vannak keltezve és alkalmazása számos összejátszásra vezetne. — Nem tartom azonban helyednek a A'i/>lány Géza felfogását sem. Nem helyes mindenekelőtt az, hogy a bejegyzés mikéntjének kérdése per utján döntessék el, mert ezen eljárással eredményt elérni nem lehetne, miután csaknem minden ügyben a peres felek igénye egyenlő erősnek mondatnék ki. Ekként tehát csak a feleknek okoztatnék felesleges költség s azonfelül az igények érvényesítése más irányban is nagyon inegnehezittetnék. l)c következetlen Kaplany akkor is, midőn egyfelől a kár és haszon aránylagos megosztásának elvét hirdeti, másfelől mégis oly módon igyekszik ezt megvalósítani, hogy az igények egyenlő erőssége esetén a jelzálogilag biztosítandó követelés felét véli bekebelezendőnek. Ily módon a zálogjogának bekebelezését kérő hitelező érdekei volnának csak feltétlenül megóva, de legtöbb esetben a tulajdonjog bekebelezését kérő érdekeinek feláldozásával, a miből önként következik, hogy a méltányosság és a kár aránylagos megosztásának szempontjai sérelmet szenvednének. lllustráljuk példával a dolgot: Egy 1,000 koronát érő ingatlanra A. tulajdonjog, B. pedig 10,000 korona erejéig zálogjog bekebelezést kér egyenlő rangsorban iktatott beadványokban ; egyik fél sem tud erősebb igényt kimutatni s igy Káplany elvének alkalmazása mellett be kell kebelezni A. javára a tulajdonjogot, B. javára pedig 5,000 korona erejéig a zálogjogot. De kérdem már most, hol szenvedtek B. érdekei csak a legcsekélyebb sérelmet, — annak dacára,hogy csak követelésének fele erejéig lett a zálogjog javára bejegyezve? Hiszen ha az egész 10,000 korona lett volna is bekebelezve, akkor sem kapna úgysem többet követelésének fedezésére az ingatlan eladása esetén annak 1,000 koronát kitevő értékénél, ezt pedig meg togja kapni egészben akkor is, ha a 10,0()0 koronának csak fele kebeleztetik be. Es a tulajdonosra nézve az olyan mindegy már, hogy 10,000, vagy 5,000 koronát kebeleznek-e be, hisz ha az ingatlan elárvereztetik, egyik esetben sem kap egy fillért sem ; hogy pedig egy 1,000 koronát érő vagyontárgyat megmentsen, ép oly kevéssé fog kiadni 5,000, mint 10,000 koronát. Ez nem lehet a kár és haszon aránylagos megosztása. Én tehát ezekután kővetkezőképen vélném a dolgot megoldandónak : Amennyiben kétségtelenül evidens az, hogy az ingatlan értékének a már előzőleg bekebelezett terhek levonása után fennmaradó része nagyobb, mint a jelzálogilag biztosítandó követelés, akkor a tulajdonjog bekebelezésével egyidejűleg bekebeleztetnék a követelés fele is. Akkor azonban, ha ez értékvisszony tekintetében bármi kétség forog fenn, a telekkönyvi hatóság a felek s a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, szakértők meghallgatásával megállapítaná azon összeget, mely a már előzőleg bekebelezett, még fennálló tehertételeknek az ingatlan értékéből való levonása után fennmarad s ha a bekebelezendő követelés ez összegnél nem nagyobb, a zálogjog a követelés 1/2-ed része erejéig, ellenesetben pedig az ingatlan fenti módon leszállított értékének fele erejéig kebeleztetnék be. Nehezebb a megoldás, ha az egyidejűleg beérkezett beadványok egyikében tulajdonjog, másikában pedig bérleti vagy szolgalmi jog bekebelezése kéretik ugyanazon jószágtestre. A kérdés ezen oldalával jogirodalmunkban még jóformán nem is foglalkoztak. Szerény nézetem szerint ily esetben az előny és hátrány aránylagos megosztásának elve következőképpen volna megvalósítható : Ha a bérleti vagy szolgalmi jognak határozott időre való bekebelezése kéretnék, a tulajdonjog bekebelezésére irányuló kérelem feltétlen teljesítése mellett, a bérleti vagy szolgalmi jog azon idő felére kebeleztetnék be, melyre engedélyeztetett — legfeljebb azonban tíz évre; ha pedig meghatározatlan időre, vagy életfogytiglanra kéretnék e jogok bekebelezése, ugy szintén tiz évre. Vegyük végül azt az esetet, midőn az ugyanazon rano-