A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 42. szám - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [4. r.]

296 A JOG jezésre juttatni, ugy sui generis csoportban, mint a pénzhamisítást, kellett volna ezt a formális bűncselekményt sorozni, de ügylátszik a gyakorlat, az életvisszonyok számtalan fontos morális és közjogi jellegű fényeiről és jogvisszonyairól kiállított közokiratok védelméül a jogsérelmet a lehető legtágabb, universalis értelemben minden anyagi, közjogi iniuriára kiterjesztendőnek deklarálta. A deklaráció megtörtént ugyan, de a biró ezen a hatalmas területen teljesen támasz nélkül hagyatott; ki lett szolgáltatva a sértett fél frásisos, minden konkrétságét nélkülöző abbeli panaszának, hogy a hamis közokirat életének bizonyos fásisában neki joghátrányt okozhat. Az én szerény nézetem szerint a bizonytalanság, ebben az útvesztőjében nem maradhat a büntető biró, aki egy eset criminalis következményeit büntető megtorlással tartozik ugyan sújtani, de ezen sújtó hatalmát nem intézheti egy feltevés esetén beállható jogkövetkezményekre. Különben világosítsuk meg az ügyet egy gyakorlati példával: X. anyakönyvvezető előtt megielenik valaki, hogy Y. leánynyal házasságot kiván kötni. Az iratok nincsenek egész rendben. A vőlegénynek hiányzik a nősülési engedélye. A nősülési engedély késedelmesen érkezik és egy napon a vőlegény bemegy az anyakönyvvezetőhöz; a menyasszony künn marad, az anyakönyvvezető kiállít a meg nem történt összeadásról egy tanúsítványt, amelynek alapján a lelkész egyházilag megáldja, a polgári tisztviselő előtt meg nem kötött házasságot. Tegyük fel, hogy a lelkész nem számított fel egy krajcárt sem az egyházi esketésért. Az ügyészség az esketést, illetve a tanúsítványt követőleg, pár hét múlva tudomást szerez az ügyről és közokirathamisitás büntette címén emel vádat. Megáll-e a Btk. 391. §-ában foglalt cselekmény? A tanúsítvány közokirat, közhivatalnoknak hivatalos ténykedéséről és közhivatalnok által lett kiállítva. De szolgálhat-e jogsérelem előidézésére, illetve olyan jogsérelem okozására, amelyet a közokirat kiállításának bűnössége idézett elő? A jogsérelem concrete meg nem állapitható; az a tény, hogy a tanúsítvány alapján a pap megáldotta a frigyet, csak egy erkölcsi sankciónak meghiúsulása, amelyre az 1>94. évi XXX. t.-c. óta jogilag szükség nincs, tehát ezen egyházi összeadás, miután a polgári aktust nem pótolta, csak mint iniuria affectionis szerepelhetne, amely szerintem criminális szempontból, különösen arra való tekintettel, hogy a közokirathamisitás a reális bűncselekmények keretébe illesztetett, figyelembe nem jöhet. De tekintsük most a tanúsítvány létrejövetelét. Általános jogi közmondás, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát. Az a vőlegény, aki nem birva tudatával annak, hogy a házasságkötéshez két különnemű személynek két tanú jelenlétében polgári tisztviselő előtt tett házasságra lépésre vonatkozó egyező akaratnyilvánítása szükséges, minden skrupulisálás nélkül a jegyesét künnhagyva, tanúsítványt vesz át a meg nem történt aktusról az anyakönyvvezetőtől, — léphet-e fel sértettként, vagy tekinthető-e egy bűncselekmény passiv vagy passivvá válható alanyának? Tekinthető-e a legmesszebb menő jogi oltalom mellett is áldozatnak, és fel szabad-e tennünk azt, hogy ez az ember a házasságát perfectnek tekintette az által, hogy a tanúsítvány neki átadatott ? Szerintem nem. Kizárólag a 391. §-ról érvelek, az anyakönyvvezető az 1894: XXXI. t.-c. büntető határozmányai alapján elveheti a bünretését, de szerintem a közokirathamisitás büntette cimén elitélni őt nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert a közokirathamisitáshoz a közokirat által önállóan létesített jogsérelem háromlása vagy háromolhatása szükséges. Concretnek is kell ennek a jogsérelemnek lennie, vagyis olyannak, mely a visszonyok valószínűsége szerint a sértett anyagi vagy társadalmi helyzetére bizonyos nyilvánvaló hátránynyal jár. Nagyon helyes volt ezért a bizonyítvány, a bizonyos szellemi hivatással járó és bizonyos állások elnyerésére qualifikáló oklevelek hamisítását, ebbe a keretbe vonni, mert ezek előidézhetik azt, hogy bűncselekmény folytán büntetlen emberek aspirációi bűnös törekvés által legyőzessenek, de bizonyos ingadozó, valószínűtlen, a sértett érzékenysége által jogsérelemnek nevezett aggályt a Btk. 391. §-ának básisául elfogadni nem lehet. A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. Irta KRÁL MIKLÓS dr., budapesti kir. aljegyző. f\ (Folytatás.)*) 3. Nemzetközi kongresszusok és konferenciák. 1888. évi brüsszeli kongresszus a következő határozatot hozta: I. act. A hajótulajdonos felelős a parancsnoknak cselekményeiért s az általa törvényszerű hatáskörében kötött szerződésekért. Épugy felelős a személyzet cselekményeiért, valamint az ügynökei ténykedéseiért a kötött ügyletekből kifolyólag. Azonban a felelőssége alól megválthatja magát a hajónak és a fuvardíjnak abandonálásával vagy illetve ezeknek azon váltság összegével, amelylyel birtak a kártevő utazás végeztével. A megváltási jogot akkor is gyakorolhatja a tulajdonos, ha a maga kötötte szerződések nem, nem kellően, vagy helytelenül teljesíttettek, azzal a megszorítással, hogy a teljesítés a kapitány szolgálati kötelessége. Fuvardíj: Az áru és személy szállításáért fizetendő összeg, továbbá a nagy hajókár, összeütközés vagy mentésből kifolyólag a hajónak jutó kártérítési vagy jutalomdíj. Az abandon azonban nem foglalja magában a hajótulajdonosnak a biztosító elleni kereseti jogát. Ha aban donáltatik a hajó, a tulajdonos még azon összeg erejéig is felelős, amely értékkülönbözet az utazás végezte időpontjától az abandonálás megtörténte idejéig a hajó értékében előáll. A fuvardíj alatt a bruttó fuvardíj értendő, amelyből csak a hajószemélyzet járandósága vonható le, azonban csak az illető útra. II. act. Ugyanazon feltételek mellett szabadul a tulajdonos a hajóroncs eltakarításáért járó költségekért, ha t. i. a hajótörés belvízben vagy a kikötőben történt. III. act. A hajókalauz vétkességéből okozott kártérítési kötelezettség is megszüntethető a hajó abandonálásával. A hajó és fuvardíj átengedésével pedig szabadul a vontatásból eredő kártérítési kötelezettség alól. Az 1892. gerinai kongresszus, a német kereskedelmi fórvény elvét követve, a következő határozatokat hozta: I. A hajó jogalany, felelőssége korlátolva van egész értéke összegéig. A biztosítási dij a hajó ertékösszegéhez tartozik. II. Ha a hajó kötelezettségeit teljesíteni nem képes, ugy annak tulajdonosa köteles a hajó lajstromozási helyére illetékes tengeri bíróság előtt a hajó tartozásait és követeléseit felfedni, hogy e helyen érvényes jogszabályok alapján a hajóra vonatkozó ügyletek rendezhetők legyenek. A bíróság összehívja a hitelezőket, hogy ezek felszámolót válasszanak Felszámolást bármelyik hajóhitelező jogában áll kérelmezni. Az 1899. évi londoni konferencia főleg az összeütközésből eredő kérdéseket tartotta szem előtt. E kérdésekre a konferencia a következő határozatot hozta : A konferencia egységes törvényül azt ajánlja a helytelen hajózásból (navigáción) eredő kártérítési kérdések elbírálására — tekintet nélkül arra, hogy a hajózás nyilt tengeren vagy a kikötőben történt —• : Engedtessék meg a hajótulajdonosnak d) felelősségét megváltania a hajó és fuvardíj átengedésével, b) vagy a hajó tonnatartalma alapján meghatározandó készpénz fizetésével. E szabályozás nem vonatkozik halált okozó vagy más sérülésekért indítható kárkövetelésekre. A brit parlament elé a fenti elvek alapján törvényjavaslatot nyújtott be Mc Arthur képviselő, azonban 1900. március 21-én a parlament elvetette a javaslatot. Megjegyzendő még, hogy az 1902. évi hamburgi kongresszuson Gütschow dr. azt indítványozta, hogy a hajótulajdonosok felelőssége teljesen megszüntetendő; a hajón érdekelt felek biztosithatják érdeküket s kártérítésük a biztosítási összeg. Utal a német magánjog 831. act-ra, mely szerint a gazda nem felelős ügynöke vétkességeért, ha a gazdát nem terheli mulasztás az ügynök megválasztásában vagy az adott utasításokban. A kongresszus Gütschoiv dr. indítványát elvetette, mellette a németek közül 7-en szavaztak, ellene a németek közül 3-an. A többi állam kiküldöttei mind ellene. V. A hajótulajdonos korlátolt felelősségének kérdése és a magyar jog. Érvényben levő jog. Tengeri magánjogunk forrása a szokásjogilag recipiált Code de Commerce II. könyve. Ez a francia jog, habár álta*) Előző közlemény a 38-dik számban.