A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 42. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiroságok működése 1904-ben. [16. r.]

A JOG 297 lánosságban a hajótulajdonos magánjogi felelősségét állapítja is meg, de tért nyit egyúttal a korlátolt felelősség elvének is, amennyiben a felelősség mértékének viselése tekintetében a hajótulajdonos szabad választásának ad helyet. Ugyanis a vonatkozó 216. cikk rendelkezése a következő : «A hajótulajdonos magánjogikig felelős a hajókapitánynak mindazon intézkedéseiért, amelyek a hajóra és az utazásra (t. i. hajózásra) vonatkoznak. Ez a felelősség azonban a hajónak és fuvardíjnak természetben való átengedésével (abandonálásával) megszűnik*. (A hajókapitány törvényes hatáskörét, amelyen belül intézkedne — ténykedéseiért és intézkedéseiért a hajótulajdonos felelős — a Code de Commerce 221—249. cikkei tarlalmazzák). A magánjogi felelősség mértéke tekintetében, minthogy a tengeri perekben kizárólagos illetékességgel biró fiumei kir. Iszék területén az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, ennek a törvénynek vonatkozó határozatai irányadók. A jelzett törvényhelyeken kivül hazai jogunkban egyéb rendelkezés a hajótulajdonos felelősségének mértéke tekintetében nincs. Szociális és közgazdasági elemekre bontható szét a római jog létesítette magánjogi felelősség elve, amelyhez mint jogi tantételhez, ez elemekre való tekintet nélkül ragaszkodva, a jogászok egy része hosszú időn át ellenezte a felelősség mértékének korlátozását s amidőn a fejlődő közgazdasági visszonyok a tengeri vállalkozás értékét emelték, annélkül, hogy veszélyességét csökkenteni tudták volna, ismét jogi formulákhoz tordultak (a peculiumhoz) és ad analógiám törvényesítették a korlátolt felelősség fattyuhajtását. Az igazságosság és méltányosság fogalmának tiszta megismerése vitte előbbre a közgazdasági visszonyok fejlődése során a korlátolt felelősség elvének kérdését. Mert igazságos a hajótulajdonos felelősségének megállapítása subjektiv vétkessége nélkül és a véletlenül előidézett károkozás esetén is, aminek jogalapja a hajós vállalatnak üzemben tartása, a vállalkozási üzem; ennek a valódi jogalapnaK külső indokául használták mint jogi formulát: «ex mandato» «culpa in eligendo». De éppen a subjektiv vétkesség hiányára, a véletlen kárra, a tengeri hajózási üzemmel járó különös veszélyre és a tengeri hajózásnak a nemzetgazdaság fejlesztésére való óriási hatására való tekintettel, — méltányosa felelősség mértékének korlátozása. A tengeri hajózás fejlettségéhez fűződő nagy érdekek felismerésének megcsillámlása a francia jogrendszer elve, hogy a hajótulajdonos magánjogi (személyes) felelőssége alól a hajó és fuvardíj abandonálásával megválthatja magát. Kedvezőbb ez a rendszer a hajótulajdonosra nézve a német rendszernél, amely szerint a hajótulajdonos személyesen nem felelős, kártérítési alap csak a hajó és a fuvardíj, — mert ha a hajó ronccsá válik, ugy annak abandonálásával is szabadul a hajó tulajdonos; ha pedig a magánjog alapján megítélendő kártérítési összeggel felér a hajó, — a hajótulajdonos megmaradhat a hajó tulajdonában, a megítélt összeg lefizetése mellett. Ami pedig a hitelezőket illeti, azok a francia jog szerint vannak kedvezőbb helyzetben, mert a német jog szerint a hajó árverési uton kerülvén eladásra, az elért vételári összeg rendszerint nem ér fel a hajó tényleges értékével. A hajótulajdonos pedig, ha a hajó hajózásra alkalmas állapotban maradt — átlagosan — inkább vállalja a magánjogi felelősséget, hogy hajózási üzemében a hajó hiánya fennakadást ne idézzen elő és hacsak érdekeinek különös hátrányára nincs, kerüli az abandont. Az angol rendszer szerinti személyes felelősség a tonnánkénti 8 angol fontnyi váltságösszeggel váltható meg; a hajótulajdonos éppúgy, mint a kártérítésre igényt tartó, egyforma esélynek tették ki javaikat, egyforma igényt tarthatnak a plus kockázat következtében méltányos tekintetekre. Az angol jogban e kettős irányú méltányosságnak a gondolatát felleljük, mert pl. a két végletet tekintve, az árutulajdonos az általa igénybe veit hajó tonnatartalmát ismerve, előre is kiszámíthatja, hogy esetleges kár esetén mily arányú kártérítési dijat kap még a hajó teljes mesemmisiilése esetén is, másrészt ha a kárt okozó hajó értéke tonnánként 8 angol fontnál nagyobb értékű is, a hajótulajdonos a mondott összegnél többet fizetni nem tartozik kártérítésképpen. A Code Napóleon 216. cikke nem tartalmaz intézkedést a részben, hogy a bruttó avagy a nettó fuvardíj tartozik az abandonhoz. Á nemzetközi egyezmény-tervezet a «netto fuvardij» erejéig szabja meg a felelősség mértékét; a nettó fuvardíj alatt pedig a bruttó fuvardíj és személyszállítási dij összegét érti, levonásával annak a költségnek, amely éppen e dijak megkeresése végett kiadatott. E költségek: a hajó üzemi ] költségei. Az egyezmény-tervezet nem szabta meg közelebbről | az üzemi költségek körét és azt meghatárolni a nemzeti törvényhozások feladata. (Üzemköltségek : a tengerész és más személyzet bére, kőszén és egyéb anyagok, kikötői és konsuli illetékek). A hajóhitelezők javára szolgál az egyezmény-tervezet amaz intézkedése, amelylyel a kielégítési alapot tágítja: belevonván a nagy havaria esetén a hajótulajdonosnak járó kártérítési összeget. A Code Napóleon szempontjából nem lehet kifogásolni ezt az intézkedést, amely amellett, hogy a hajótulajdonost eddigi előnyétől fosztja meg, a hitelezőket méltányosabb elbánásban részesiti. Lényegében pedig minthogy nem oly nagymérvű előnyelvonásról lévén szó, amely a tengeri hajózásnak a nálunk még a jogszabályok utján való fellendítését akadályozná, elfogadása ellen észrevételt nem tehetek. A Code Napóleon nem tartalmaz intézkedést arról, hogy mikor tekinthető valamely hajó utja befejezettnek. Az egyezmény-tervezet vonatkozó intézkedése gyakorlati elemekből alkotta meg a szabályt és szabatos formában fejezi azt ki. Figyelmet érdemel még a tervezet VI. cikkének az az intézkedése, amely a rosszhiszemű hajóíulajdonos magánjogi felelősségét állapítja meg. Hasonló irányú rendelkezés hiányzik a Code Napóleonból. Egybevetve a Code Napóleon 216. cikkét a javaslat rendelkezéseivel, azt látjuk, hogy annak elfogadása elvi akadályra nem talál ; mert a francia jogrendszer is helyt foglal benne; gyakorlati szempontból pedig a hajótulajdonost abba a kedvező helyzetbe hozza, hogy a három jogrendszer szerint a neki legkedvezőbb esetet választhatja a kártérítési kötelezettség teljesítésére. Az egyezmény-tervezet részletei ellen tehető kifogások tárgyalását mellőzöm, mert a tervezet csupán első olvasásra, elvben fogadtatott el s mert e kifogások jórészt azonosak az egyes nemzeti egyesületek által támasztott kifogásokkal. (Folyt, köv.) Belföld. A Magyar Jogászegylet igazgatói választmánya által kiküldött büntetőjogi bizottság f. hó 7-ikén tartotta első ülését, melyen a bizottság elnökévé Zsitvay Leót, a. büntető törvényszék elnökét választották meg. A bizottság megállapította működése körét, meghatározta ügyrendjét s kijelölte azon módozatokat, melyek utján feladatát megvalósítani kívánja. Ezek szerint a bizottság nem a büntetőjogi kodifikációt vallja hivatásának, mint azt némely oldalról tévesen vélték, hanem egyrészt a büntető törvények módosítására, illetőleg kiegészítésére vonatkozó anyag egybegyűjtését, másrészt a teljes-ülési vitáknak előkészítését. Szem előtt tartva azt, hogy mi a sürgős, mi a szükséges s mi a kívánatos reform, de kiterjeszkedve azon kérdésekre is, melyeknek megoldása ezidőszerint még elodázható: a bizottság az egyes kérdések referálására szakelőadókat fog felkérni. Az előadó dolgozatát a bizottságban terjeszti elő, s a teljes-ülés az illető kérdéssel csak a bizottságbeli szükebbkörü megbeszélés után foglalkozik. A bizottság felkérésére Fayer László egyetemi tanár vállalkozott azon kérdések összeállítására, melyekkel a bizottság a Jogászegyletet foglalkoztatni fogja. A budapesti kir. ítélőtáblához tartozó törvényszékek és járás- ' bíróságok működése 1904-ben. (Befejezés.)*) V. A főügyészség területéhez tartozó ügyészségek. A budapesti tábla területéhez tartozó 13 törvényszék közül a Bpest polgári és a keresk. és váltótszék nem gyakorolnak büntető juris dictiót, marad tehát 11a büntető jogszolgáltatás terén működő tszék ugyanannyi ügyészséggel. Létszámuk: 4 (4) főügyészhelyettes, ebbel 1 — 1 Bpesten, Ipolyságon, Sz.-fehérvárott és Szolnokon; 18 (15) ügyész, ebből 11 Bpesten, 1 — 1 a b.-gyarmati, b.-bányai, egri, fiumei, kalocsai, kecskeméti és pestvidéki ügyészségnél ; 27 (30) alügyész. ebből 8 a bpesti, 4 a pestvidéki, 3 a sz.-fehérvári, 2—2 a b.-gyarmati, b.-bányai, egri, kecskeméti és sz.-fehérvári, 1—1 az ipolysági és kalocsai ügyészségnél. Aljegyző 9 (8), ebből 6 a bpesti, 1 — 1 az I egri, pestvidéki és szolnoki ügyészségnél; 49(47) írnok és díjnok. I ebből 23 a bpesti, 5 a pestvidéki, 4 a szolnoki, 3—3 az egri és kecskeméti, 2—2 a b.-gyarmati, b.-bányai, ipolysági, kalocsai és sz.-fehérvári ügyészségnél; 2 (2) fogházgondnok Bpesten és l'est' vidéken; 8 (9) fogházfelügyelő a többi ügyészségnél, Fiumét kivéve ; 25 (22) fogházőrmester, ebből 5 Bpesten, 4 B.-Gyarmaton, 2—2 B.-Bánya, Eger, Fiume, Kecskemét, Pestvidék, 1 — 1 a többi ügyészségnél; 249 (254) fogházőr (70 a bpesti, 31 a pestvidéki, 30 a b.-gyarmati, 20 a kalocsai, 19 a sz.-fehérvári, 18—18 az egri és szolnoki, 17 a kecskeméti, 15 a b.-bányai, 8 az ipolysági és 7 a fiumei ügyészségnél); végül 17 (17) szolga, ebből 6 a bpesti, 2 a pestvidéki, 1—1 a többi ügyészségnél = 408 (409). Érkezett 123,641 (116,681) beadvány. A nyomozati és vizsgálati lajstromba vezetett ügyek száma *) Előző közlemény a 40-ik számban.