A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 41. szám - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [3. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 41. számához. Budapest, 1905. október 8. Köztörvényi ügyekben. Tekintve, hogy a megelőző hat havi különélés és az a körülmény, hogy az életközösség a birói felhívásra visszaállítva nem lett, helyhatosági bizonyítványokkal igazoltatott, az a felperesi tényállítás pedig, hogy az elhagyás jogos ok nélkül történt, megcáfolva nem lett, - a kir. tszék megállapította, hogy az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-a a) pontjában körülirt bontó ok fenforog es alperes ellen bizonyítva van, ez alapon a házasságot az alperes hibájából a fenti törvényszakasz alapján végleg felbontotta és a 85- értelmében alperest vétkesnek nyilvánította. Alperes nem mutatta ki, hogy a házassági együttélés állandó megszakítására, avagy a bírói meghagyás teljesítésének megtagadására jogos oka volt. A pécsi kir. törvényszék (1901. évi oct. 4-én 12,022 1904. sz. a.) Kiss Emil dr., ügyvéd áltai képviselt T. Katalin felperesnek, Sz. Jakab alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyben következőleg itélt : A kir. tszék a keresetnek helyt ad és a felek között Magyarbolyban 189(3. évi szept. hó 20-án az állami anyakönyvvezető előtt kötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján alperes hibájából végleg felbontja; a 85. §. alapján alperest vétkesnek nyilvánítja s a perköltség tárgyában a határozathozatalt mellőzi. A Magyarbolyban 1897. évi január hó 28-án szül. Jakab, 1902. évi jul. 16-á n szül. lvatalin és 1904. évi jun. I 28 -án szül. György nevü gyermekeket felperes gondviselésérc bizza s a gyermek eltartására és nevelésére elsősorban őt; amenynyiben pedig erre képtelenné válnék, másodsorban alperest kötelezi. Indokok: Felperes keresetét az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján kérte a közte és alperes között 189C>. évi szeptemOer hó 20-án kötött házasság felbontását, mert alperes őt 1897. évi október hó 5-én elhagyta, tőle azóta külön váltan él, s az életközösséget, bár annak visszaállítására az 1,355/p. 1904. sz. kir. törvényszéki végzéssel felhivatott, az erre kitűzött záros határidő alatt vissza nam állította. Alperes szabályszerűen megidéztetvén, a kitűzött tárgyaláson meg nem jelent és védelemmel nem élt. Tekintve, hogy a fenti számú kérvény beadását megelőző hat havi különélés, és az a körülmény, hogy az életközösség a birói felhívásra visszaállitva nem lett, a kérvényhez B. és a keresethez A. alatt csatolt helyhatósági bizonyítványokkal j igazoltatott, az a felperesi tényállítás pedig, hogy az elhagyás jogos ok nélkül történt, megcáfolva nem lett, a kir. törvényszék megállapította, hogy az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában körülirt bontó ok fenforog és alperes ellen bizonyítva van, ez alapon a házasságot az alperes hibájából a fenti törvényszakasz alapján végleg felbontotta és a 85. §. értelmében alperest vétkesnek nyilvánította. A pécsi kir. it. tábla (1904. évi dec. 13-án 2,884/1903. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a házasság felbontásáról és a kiskorú gyermekek elhelyezéséről és tartásáról rendelkező hivatalból megvizsgált részében, vonatkozóan felhozott indokainál fogva helyben hagyatik. A m. kir. Kúria (1905. aug. 29-én 148/1905. p. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság Ítélete az abban felhívott indokok alapján helybenhagyatik, mindazonáltal az alperes meg nem jelenésére alapított, az elsőbiróság ítéletéből fentartott indok mellőzésével és ennek helyébe azért, mert alperes nem mutatta ki, hogy a házassági együttélés állandó megszakítására, avagy a birói meghagyás teljesítésének megtagadására jogos oka volt. Felperes felhívási keresetében mint 10 bérleti rész birtokosa kívánja alperest megszámoltatni, mely tény és jogkérdés elbírálása egyaránt, a bányajog szabályai szerint a bányabiróságnál keresendő. A szatmári kir. törvényszék. (1904. dec. 5-én 17,337/1904. p. sz. a.) dr. Weisz J. ügyvéd által képv. dr. H. Ferenc felperesnek, Savanyu János ügyvéd által képv. P. Elek alperes ellen számadás előterjesztése s jár. iránti ügyében, következőleg végzett: A kir. törvényszék az alperes által támasztott kifogásnak helyt ad s a kir. tvszék mint polg. bíróság illetékességét leszállítja, felperest keresetével elutasítja s végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy alperesnek 420 K. 20 fill. perköltséget 15 nap alatt megfizessen. Indokok: Felperes keresetét az A) alattira alapítva azt kérte, hogy alperes a cBorpataki Leopoldi < védnevü bányamű bérletére vonatkozó számadásait záros határidő alatt terjeszsze elő avagy annak nem teljesítése esetén 31,200 kor. megfizetésére köteleztessék. Alperes az elleniratnak tekintett nyilatkozatában a kir. törvényszék mint polg. biróság illetékessége ellen kifogást emelt s azt vitatta, hogy a kereseti követelés érvényesítése, mint bányamű jövedelmeire vonatkozó, a bányabiróság hatáskörébe tartozván, ez okból kérte az illetékesség leszállítását :> felperes keresetének elutasítását. Tekintve, hogy a kereset alapját képező A) alatti szerződés tartalmából világosan kitűnik, miként a kérdéses követelés a bányamű nyereségei fölött támadt vitás ügyből ered; s tekintve, hogy az ilynemű követelések érvényesítése az 1871. évi XXXI. t.-c. 21. §-ának 3-ik pontja értelmében a kir. törvényszék mint bányabiróság hatáskörébe tartozik, ezeknél fogva a kir. törvényszék illetékességét, hatáskör hiányából leszállítani s felperest keresetével elutasítani kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1905. évi március 7-én 63 1905. p. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja, az alperest illetékességi kifogásaival elutasítja s a kir. törvényszék mint polgári bíróságnak az illetékességét ennek a pernek az elbírálására megállapítja s a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A felperes számadás előterjesztése iránti felhívási keresetét, az alperes mint tulajdonos és haszonbérlő által kezelt bánya jövedelmeinek elszámolására s az igy megállapítandó tiszta jövedelem egyrészére irányította; minthogy az 1871. évi XXXI. t.-c. 22. tj-ában foglalt jogszabály szerint, az ugyanezen t.-cikk 21. §-ában elősorolt ügyeken kivül minden más polgári peres ügyek, amelyekben ezelőtt a bányabiróságok jártak el, ezentúl a rendes polgári bíróságok hatáskörébe utaltattak ; minthogy az emiitett törvénycikk 21. §-ábán a bányatulajdonos vagy haszonbérlő egy harmadik személy között vitás, habár a bánya jövedelmeire vonatkozó elszámolás elintézésére a bányabiróság hatásköre kifejezetten megállapítva nincs, a kir. törvényszék neheztelt végzését megváltoztatni, az alperest illetékességi kifogásával elutasítani és a kir. törvényszék illetékességét megállapítva, azt további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1905 július 10-én 5,752/1905. p. sz. a.) következő végzést hozott : A másodbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróI ság végzése azzal a helyesbítéssel, hogy nem a kir. törvényszék illetékessége, hanem annak mint polgári bíróságnak hatásköre szállíttatik le, indokainál fogva és azért is helybenhagyatik, mert felperes felhívási keresetében mint 10 bérleti rész birtokosa kívánja alperest megszámoltatni, mely tény és jogkérdés elbírálása egyaránt a bányajog szabályai szerint a bányabiróságnál keresendő; egyszersmind köteleztetik felperes alperesnek a S. jános ügyvéd részére a sikeres felfolyamodás dija és költsége fejében saját fele irányában ezennel megállapított 37 kor. 30 fill. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Habár a házastárs a házasság felbontása iránti keresetét az életközösség visszaállítására szabott határidő eltelte előtt egy nappal és igy idő előtt adta be, az időelöttiség okából el nem utasítható, mert annak elintézésekor a 30 napi záros határidő már eltelt, s mert alperes a házassági életközösséget birói meghagyás ellenére a megszabott határidő alatt vissza nem állította s a kibékéltetésre s a kereset tárgyalására meg nem jelenvén, azt, hogy a különélésre jogos oka van, bizonyítani meg sem kísérelte (A m. kir. Kúria 19U4. június 28. 5,725. sz. a. | Ha a házasság felbontása a magyar állampolgárság elnyerése előtt hozott, az ágy- és asztaltól való elválasztást kimondó itélet alapján az 1894. évi XXXI. t.-c. 115. §-ának 2. bekezdése értelmében kéretik, ugy a magyar biróság a külföldi bírósági ítéletnek alapjául szolgáló tény valóságának avagy valótlanságának vizsgálatába nem bocsátkozhatik, hanem vizsgálati köre csakis az érintett külföldi itélet joghatályának megítélésére és arra szorítkozik, vájjon az ágytól és asztaltól való elválasztás oly tény miatt történt-e, melynek alapján a házasság a hivatkozott 1894: XXXI. t.-c. szerint is felbontható. Felperesnek kereseti jogát az a körülmény sem zárja ki, hogy a házas feleknek ágyés asztaltól való elválasztása kizárólag a felperes vétkességéből mondatott ki. (A m. kir. Kúria 190*. június 28. 5.426. sz. a ) A férj, szüleivel szemben is, köteles nejét sértések és bántalmazások ellen megvédeni s ha ezt a férj nem teszi meg, ugy ez a nő különélésére jogos okul szolgál. (A m. kir. Kúria 19ui. szeptember 7. 4,645. sz. a.)