A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 41. szám - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [3. r.]

A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes nem hozott fel és nem bizonyított az alperessel szemben oly tényeket (a közgyűléseken való részvétel, osztalékfölvétel stb.), amelyekből arra volna következtetés vonható, hogy az alperes magát a felperes részvénytársaság részvényesének tekintette s ezzel az általa jegyzett részvényekre nyilván az alapító részéről teljesített 10"/o'Os és illetve 30" n-os befizetést az ő nevében történtnek hallgatólag elösmerte. Az alperesnek az alakuló közgyűlésen való meg nem jelenéséből és a fizetésre való felhívásoknak válasz nélkül hagyásából a felperes éppen az ellenkezőre, vagyis arra vonhatott következtetést, hogy az alperes részvényesi jogait és kötelezettségeit gyakorolni nem kívánja, következően magát részvényesnek nem tekinti. A miskolci kir. törvényszék (1904. február 17-én 668. sz. alatt) G. S. dr. ügyvéd által képviselt Szendröi kőszénbánya részvénytársaság cég felperesnek, H. G. dr. ügyvéd által képviselt R. P. alperes ellen 280 korona tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A szendröi köszénbánya részvénytársaság felperes keresetével elutasittatik, a perkölségek azonban perfelek között kölcsönösen megszütettetnek. Indokok: Felperes kersetében 280 K tőke s ennek 1902. évi július i-től járó 8°/o-os kamatai, és a perköltségek megfizetésére kérte alperest kötelezni, azon az alpon, mivel alperes a felperes aláirási ivén 2 drb egyenként 200 kor. névértékű részvényt jegyzett, ezen részvények névértékéből azonban alaperes 280 koronával még ez időszerint is tartozik, noha ezen összeg még 1902. évi július 1-én lefizetendő lett volna. Alperes a kereseti részvényekre vonatkozó aláirási iven előforduló részvény jegyzése valódiságát kétségbe nem vonta ugyan, azt azonban határozottan tagadta alperes, hogy a kereseti részvények névértékének IQo/o-át, vagy bármily összeget is ezen részvényekre ó az aláíráskor vagy bármikor is befizetett volna, vagy hogy a részvényekre való befizetésére bárkit is felhatalmazott, s az állítólagos befizetést bármikor is jóváhagyta volna, s ez alapon vitatta alperes, hogy miután, ily körülmények között a kereseti részvényekre vonatkozó aláírás a kereskedelmi törvény lói. §. értelmében semmisnek tekintendő, ily aláírás alapján alperest felperessel szemben fizetési kötelezettség nem terhelheti. Végül kifogást emelt alperes a keresetben felszámított kamatláb ellen is, azt adván elő, hogy felperes 5%-nál magasabb kamatot különben sem igényelhetne.Felpcres alperes kifogásai folytán kamatkövetelését, az alapszabályokra hivatkozással 0" 0-ra utóbb leszállította, annak igazolására pedig, hogy a kereseti részvények névértékének IO°/o-a illetve 30%-a befizetve lett, hivatkozott a felperes cégének bejegyzésére vonatkozó és ezen kir. törvényszék okmánytárában 2,771,902. sz. alatt feltalálható iratok között levő, s utóbb C alatt egyszerű másolatban a perhez becsatolt közjegyzői tanúsítványra. Habár a most hivatkozott és az ezen kir. törvényszék okmánytárában őrzött hiteles kiadvány szövegével mindenekben egyezőnek constatált közjegyzői tanúsítványból kitűnik, miszerint a felperes részvénytársaságának 1901. évi december 29-én tartott alakuló közgyűlésén Sz. J. alapító a jegyzett 100,000 korona névértékű 500 drb. részvény 30%-a gyanánt 22,1.00 koronát készpénzben, 8000 koronát pedig a Borsodmiskolci hitelbank által kiadott pénztári jegyekben kiolvasott : mindazáltal felperest keresetével el kellett utasítani, mert az említett közjegyzői tanúsítvány arra nézve nem nyújt bizonyítékot, hogy a keresetben említett részvények névértékének 10%-át illetve 30u/0-át alperes fizette volna le, vagy hogy alperes valakit megbízott volna az említett 10%, illetve 30o/°-nak helyette való lefizetésére. Minthogy pedig felperes ide vonatkozóan más bizonyítékot fel nem hozott; azon körülmény pedig, miszerint alperes nem tagadta, hogy a cégjegyzési iratok közül a jelen per irataihoz csatolt postai feladó vevény tanúsítása szerint, a felperes alakuló közgyűlésére ajánlott levél utján meghiva lett ; továbbá azon körülmény, miszerint alperes kifejezetten azt sem tagadta, hogy a részvénytőke lefizetésére felszólító és a G. és H. alatt csatolt levelekkel azonos tartalmú leveleket kézhez vette, s ezek dacára az ellen, hogy felperes őt részvényesnek tekintse, nem tiltakozott : magában véve nem nyújt kellő alapot annak megállapításához, hogy a kereseti részvény névértéke 10%, illetve 30%-nak helyette más által történt állítólagos lefizetéséhez alperes utólagosan hallgatólag hozzájárult volna ; s ezen föltevés alaposnak azért sem fogadható el, mert felperes azt sem bizonyította a perben, hogy alperes tudomással birt volna arról, miszerint a kereseti részvények névértékének 100/°, illetve 30° 0-át helvétté más valaki kifizette ; s minthogy a kereskedelmi törvény 151. §. szerint a részvény aláírásánál mindenik aláirt részvény névértékének legalább 10%-a az ezen szakasz utolsó bekezdésében körülirt jogkövetkezmények terhe alatt befizetendő: ennélfogva felperes a kereseti összeget alperestől jogosan nem követelheti, mivel felperes, alperes tagadásával szemben, nem bizonyítván a •kereseti részvények névértéke legalább is 10%-nak alperes részéről, vagy alperes megbízásából s illetve alperes bcleegyzésével vagy jóváhagyásával történt lefizetését, ily körülmények között az alperes által teljesített részvény aláírás a kereskedelmi törvény 151. ij-nak utolsó bekezdése értelmében semmisnek tekinkendő, ily aláírásból pedig alperesre, felperessel szemben fizetési kötelezettség nem származhat. A felperes által kért próbairás alkalmazása és a felperes által felajánlott főeskü általi bizonyítás, azon okból, mivel alperes az eredeti részvényaláirási iven előforduló részvény jegyzésének valódiságát nem tagadta, a felperes üzleti könyveinek az alperes által kért felmutatása pedig, a per körülményeinél fogva szükségtelennek mutatkozván : ez irányokban intézkedni nem volt szükséges. Minthogy azonban alperes az által, hogy a felperes részvényaláirási ivén részvényt jegyzett s az által, hogy az alakuló közgyűlésre történt meghívása és a részvénytőke lefizetésére ismételt ízben történt felszólítás dacára felperesnek be nem jelentette, ho°v ma^át részvényesnek tekinteni nem kívánja: maga szolgáltatott okot arra, hogy felperes alperes részvényjegyzését komolynak tekintse, s az alapon felperes jóhiszeműen vonhatta a jelen perbe alperest: ez okból, habár felperes teljesen pervesztes lett, mégis a perköltségeket perfelek között az 1808 : LIV. t.-c. 251. §. alapján kölcsönösen megszüntetni kellett. A kassai kir. ítélőtábla (1904. augusztus 29-én. 1,14.') sz. alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve helybenhagyja, a perköltség kérdésében ellenben megváltoztatja s a felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy az alperesnek 81 K. 62 f. per, és felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessen. indokok: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve helybenhagyta megfelelő indokainál fogva s azért, mert a felperes nem hozott fel és nem bizonyított az alperessel szemben oly tényeket (a közgyűléseken való részvétel, osztalékfölvétel stb.), amelyekből arra volna következtetés vonható, hogy az alperes magát a felperes részvénytársaság részvényesének tekintette s ezzel az általa jegyzett részvényekre nyilván az alapító részéről teljesített 10%-os és illetve 30%-os befizetést az ő nevében történtnek hallgatólag elösmeite, és mert az alperesnek az alakuló közgyűlésén való meg nem jelenéséből és a fizetésre való felhívásoknak válasz nélkül hagyásából a felperes éppen az ellenkezőre, vagyis arra vonhatott következtetést, hogy az alperes részvényesi jogait és kötelezettségeit gyakorolni nem kívánja, következően magát részvényesnek nem tekinti. A most érintett ténykörülményekkel a kir. ítélőtábla a költségek kölcsönös megszüntetését kellően indokolhatónak nem találván, a felperest mint pervesztest, a prts. 251. t;-a alapján az alperesnek okozott per- és felebbezési költség megfizetésére kötelezte. A magyar kir. Kúria (1905. szeptember 30-án 1429. sz. alatt) következőleg itélt: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján helyben hagyatik. A biztosítási kötvény tőkésítésének nem állhatja útját az, hogy a biztosított kölcsönt vett fel a kötvényre és azt a biztosítótársaságnak zálogba adta. A kölcsön-szerződés a biztosítástól teljesen független. Ez a körülmény csak arra jogosítja fel a biztosítótársaságot, hogy a kiállítandó tőkésített kötvényt a kölcsön kifizetéséig magánál zálogként visszatarthassa. A budapesti keresk. és váltótszék. Alperest kötelezi, hogy 15 nap alatt felperes részére egy díjmentes életbiztosítási kötvényt állítson ki, amelyben kötelezettséget vállal arra, hogy a 3. sz. alatt csatolt X számú kötvény alapjául szolgáló általános biztosítási feltételek szerint, felperes életben maradása esetén 1919. február 24-én 8,000 koronát felperesnek, felperes elhalálozása esetén pedig, ugyancsak 8,000 koronát, felperes halála után a felperes nejének kifizetni fog. Amennyiben alperes ezt a kötvényt 15 nap alatt ki nem állítaná, a kötvény helyét jelen ítélet pótolja ; alperesnek azonban jogában áll ezt a kiállítandó kötvényt, a X. számú kötvényt terhelő kölcsöntőke és kamatai visszafizetéséig, mint kézi zálogot visszatartani. Indokok: A biztosítási kötvény tőkésítése a 3. sz. alatti biztosítási szerződés értelmében akkor követelhető, ha a biztosított teljes három évi dijat befizetett. Nem vitás a felek között, hogy felperes a tőkésítés (leszállítás) bejelentéséig három évi dijat kifizetett, a tőkésített kötvényhez való jogát tehát megállapítani kellett. Ezzel szemben nem bír alappal alperesnek az a kifogása, hogy a befizetett dijak a felperesnek nyújtott 3,850 korona kölcsönnel kevesbedtek, így teljes három évi díj nem áll alperes rendelkezésére. Mert a kölcsönszerződés a biztosítási szerződéstől teljesen független, külön álló szerződés, a már befizetett dijak a kölcsön kiszolgáltatása által nem érintettek, azok összege tehát nem is kevesbedett. De nem alapos alperesnek az a kifogása sem, hogy a tőkésítést alperesnek az eredeti életbiztosítási kötvényre szerzett zálogjoga is kizárná. Ugyanis, minthogy a kölcsönszerződés a biztosítási szerződéstől külön álló ügylet, felperesnek a biztosítási szerződésből folyó jogait alperesnek a kölcsönből származó jogai meg nem szüntetik, viszont pedig alperesnek a kölcsönszerződésen alapuló jogai, tehát zálogjoga is, a tőkésítés által egyáltalán nem érintetnek. Amennyiben pedig alperes — mint záloghitelező — a tőkésített kötvénynyel követelését fedezve nem látná, az csak arra ad jogot, hogy a kölcsönszerződésből folyó jogait érvényesítse, de a biztosítási szerződésből származó kötelezettségeit ez alapon meg nem tagadhatja. Alperesnek tehát nem áll jogában a kötvény tőkésítését, az eredeti kötvényt terhelő kölcsönösszeg visszafizetésétől függővé tenni. Minthogy pedig a kötvény tőkésítési értéke a nem kifogásolt A)