A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905 / 40. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [4. r.]
158 A JOG fogva alperesek a kereset értelmében, a végrehajtásilag lefoglalt' és átruházott töke s járulékai erejéig elmarasztalandók s ennek jogkövetkezményekép az okozott és felszámított perköltségeknek az 1893: XVIII. t. c. 108. és 109. §-a értelmében leendő megfizetésére kötelezendők voltak. A képviselői dijak megállapítására vonatkozó intézkedés az 1868: L1V. t.-c. 252. §-án alapszik. A szombathelyi kir. törvényszék (1905. évi április hó 20-án E. 35.) következő íteletet hozott: A kir. törvényszék az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Imiokolás. Az elsőbiróság Ítéleti indokolása szerint tüzetesen kifejtette azokat, az okokat, amelyek azt a meggyőződést idézték elő, hogy az alperesek által •/. alatt becsatolt Cz. István végrehajtást szenvedett által kiállított nyugta tartalmilag valótlan s e tekintetben a mérlegelés körébe vonta az azt előttemező tanuk vallomását is. Alaptalan tehát alpereseknek az a panasza, hogy az elsőbiróság ezt a nyugtát és az azt előttemező tanuk vallomását mint bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta. A bizonyítékok mérlegelésének eredményepedig felülvizsgálatnak nem tárgya. Ezekből követ-ezik egyúttal az is, miszerint alaptalan alpereseknek az a panasza is, hogy az elsőbiróság eljárási szabályt sértett meg, midőn az emiitett bizonyítékok kiegészítéséül őket t. i. alpereseket esküre nem bocsátotta. Nem forogván fenn a panaszolt jogszabálysértés, alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel el kellett utasítani, az ügy nyilvános előadásának napjáról a felek az 1905. évi április hó 12-én történt kifüggesztéssel értesittetvén; az 1905. évi április hó 14-én s igy az 1893. évi XVIII. t.-c. 210. §-a értelmében elkésetten beadott válaszirat birói figyelembe vehető nem volt. A házastársak közt létrejött azon megállapodás érvényéhez, amelylyel a közjegyzői okirattal már rendezett vagyoni visszonyaik tekintetében más teljesítési határidőt állapítanak meg, nem kell közjegyzői okirat. (A m. kir. Kúria 1905. máj. 25. 4,287,1005. sz. a.) Ha a férj már a házasság megkötése előtt tudott nejének visszonyáról és az ő tudtával és ellenzése nélkül történtek ennek, a találkozások céljából a házasságkötés után tett utazgatásai, akkor a férj maga adván alkalmat nejének találkozásokra és a korábbi benső visszony folytathatására, ezek az utazgatások, találkozások és a benső visszony alkalomszerű folytatása megszűnt a férjnek jogos okul szolgálni a házassági együttélés megszakítására. (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1905' április 7. I. G. b7ó;19Ü4. sz. a.) A férj a neje által folyamatba tett bontó perben nem védekezhetik azzal, hogy az anyós házánál tartó tt lakást ennek tűrhetetlen viselkedése folytán volt kénytelen elhagyni, hacsak nem igazolja, hogy ama lakás elhagyásával nejét szintén hivta magához, de ez őtet a házastársi együttélésnek a rendelkezése alatt állott saját lakásán és ekként külön háztartásban való folytatása végett követni vonakodott. (A m. kir. Kúria 1904. december 13. 6,394-. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint, nem terjed ki a perujitási keresetnek a hatálya az alapperbeli költségre. Ujitott felperes ügyvédje saját személyében nem élt felebbezéssel amiatt, hogy dijai és költségei tulcsekély mértékben állapíttattak meg, a fél pedig tetszése szerint díjazhatja képviselőjét. A rózsahegyi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1904. évi április hó 21-én 1,434/1904. p. sz. a.) Kdllay Adolf ügyvéd által képviselt turóc-szt.-mártoni részvény takarékpénztár hptószt.-miklósi fiókja felperesnek, Stiegler Kálmán ügyvéd által képviselt D. János alperes ellen 160 K. tőke s jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott: Alperes perújításának helyt ad s ha alperes főesküt tesz arra, hogy a Liptó-szt-miklóson 1900. évi június hó 16-án kelt 8'» frt.-ról kiállított kereseti váltót kibocsátói és forgatói minőségben alá nem irta, sem mást nevének aláírásával meg nem bízott, az esetben a 2,092 1904. sz. a. hozott alapperbeli ítéletet hatályon kivül helyezi, felperest D. János alperes elleni keresetével elutasítja s kötelezi felperest, hogy perujitó alperesnek 62 K. újított perbeli költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen. Ha alperes a neki megítélt főesküt le nem teszi, az esetben ujitott perbeli keresetével elutasítja s kötelezi hogy felperesnek 52 K. ujitott perbeli költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen. Erdekében áll tehát D. János alperesnek a neki megítélt főeskü letételére 3 nap alatt jelentkezni s azt a kitűzendő határnapon letenni, ellenesetben az Ítéletnek az e?kü elmulasztása esetére vonatkozó rendelkezése lép hatályba. Alperest perujitási keresetének ama részével, melylyel felperest 265 K. 31 f. és ennek 6n „ kamata erejéig marasztalni kéri, feltérlenül elutasítja. Indokok: Az alapperben alperes marasztalva lett, mert az ismeretlen tartózkodásu alperest képviselő ügygondnok alperes névaláírásának valódiságát meg nem tagadhatta. Alperes perujitási keresetében előlerjeszti, hogy a kereseti váltót kibocsátói és forgatói minőségben alá nem irta, sem nevének aláírásával mást meg nem bízott, amit főeskü által kiván bizonyítani, s minthogy távollétében neje az alapperbeli itélet alapján felperesnek 205 K. 31 f.-t kifizetett, perujitási kérelmének elfogadása mellett kéri az alapperbeli ítéletet hatályon kivül helyezni és felperest a jogosulatlanul felvett 265 K. 31 f. s ennek a fizetéstől járó 6" 0 kamatában és perköltségben marasztalni. Felperes ama körülmény igazolására, hogy a kereseti váltón látható kibocsátó; és forgatói aláírás alperesnek sajátkezű aláírása, tanukra hivatkozik, kéri alperest ujitott perbeli keresetével elutasítani. Minthogy alperesnek az 1881. évi LIX. t.-c. 69. ij. 2. pontjára alapított perujitási kérelme a váltó elj. 43. §-ában meghatározott 3 évi határidőn belül lett előterjesztve, a felperes által különben sem kifogásolt perujitási kérelmének helyt kellett adni. A felperes által felhívott tanuk nem szolgáltatnak bizonyítékot arra nézve, hogy a kereseti váltón található «János D.»-féle kibocsátói és forgatói névaláírás alperesnek sajátkezű névaláírása lenne, s minthogy a meghatalmazáson levő alperesi névaláírásnak a váltón látható kibocsátói és forgatói névaláírásokkal való összehasonlítása után a törvényszék is valószínűsítve látja azt: hogy a kétféle névaláírás nem ugyanazon kéz írása, a váltó elj. 26. ij-a alapján alperesnek főesküt ítélt arra nézve, hogy a váltó kibocsátói és forgatói aláírása hamis, s ezen főeskütől leltételezetten rendelkezett az alapperbeli itélet hatálytalanítása illetve fenntartása, valamint az ujitott perbeli költségnek melyik fél által leendő viselése iránt. Alperest a neje által fizetett 285 K. 31 f. megítélése iránti kereseti kérelmével el kellett utasítani, mert nem szenved ugyan kétséget, hogy íelperes az alapperbeli itélet alapján felvett összeget és annak időközi kamatait az alaj)perbeli itélet hatálytalanítása esetén a fizetést teljesített D. Évának visszatéríteni tartozik, de minthogy D. Éva perben nem áll s igényeit alperesre át nem ruházta, engedmény hiányában alperesnek e tekintetben kereshetőségi joga nincsen. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1904. évi okt. hó 4-én" 1,092 1904. polg. sz. a.) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróságnak ítéletét nem érinti nem neheztelt abban a részében, mely szerint a pernek megújítása az alperesnek megengedtetett, a perujitó alperes pedig feltétlenül elutasittatott azzal a kérelmével, hogy ujitott felperes 265 K. tőke és 6<V0-os kamatának a megfizetésére köteleztessék. Ugyanazt az Ítéletet felebbezett egyéb rendelkezései tekintetében részben és pedig akként megváltoztatja, hogy a; újító alperest feltétlenül elutasítja a 2,092 1901. sz. alatt kelt alapperbeli Ítéletnek költségről rendelkező része hatályon kivül helyezése iránt indított perujitási keresetével, az ujitott felperes részére feltételesen 52 K.-ban megítélt perköltségnek az összegét pedig 116 K. 12 f.-re felemeli. Indokok: Az állandóan követett birói gyakorlat szerint nem terjed ki a perujitási keresetnek a hatálya az alapperbeli költségre, miért is a neheztelt ítéletnek részbeli megváltoztatásával újító alperest feltétlenül el kellett utasítani azzal a kérelmével, hogy az alapperben ellenében meghozott itélet a költségről rendelkező része tekintetében is hatályon kivül helyeztessék. Minthogy továbbá az elsőbiróság az ujitott felperes részére feltételesen megítélt perköltséghez nem számította hozzá az ujitott felperes által tanudijak fejében kifizetett 64 K. 14 f.-t, — meg kellett változtatni a neheztelt itélet most kiemelt rendelkezését illetőleg és az ujitott felperes jjerköltségét megfelelően felemelni. Ellenben nem volt teljesíthető ujitott felperesnek az a kérelme, hogy a képviselője részére elsőbiróságilag megállapított összeg is felemeltessék : mert nem is tekintve azt, hogy az ügyvédi munkadíj és kiadás megfelelő összegben állapíttatott meg, a felebbezési kérelem figyelembe vehető sem volt, mivel az ujitott felperes ügyvédje saját személyében nem élt felebbezéssel amiatt, hogy dijai és költségei tulcsekély összegben állapíttattak meg, a i'él pedig tetszése szerint díjazhatja képviselőjét. Az ítéletnek felebbezéssel megtámadott érdemi részét helyben kellett hagyni és pedig azzal a helyesbítéssel, hogy ujitott alperes részére nem fő, hanem a perrendtartás 172. ij-ának d) pontja alatt szabályozott eskü ítéltetett meg, megfelelő indokaiból s ezeken felül még azért: mert a kir. ítélőtábla az újító alperes névaláírásának tüzetes összehasonlítása utján nem tudott arra a meggyőződésre jutni, hogy D. Jánosnak kibocsátói illetve forgatói névaláírása valódi volna, amely körülményre való tekintettel írásszakértőknek pótlólagos meghallgatása, mint célra nem vezető, e helyütt is mellőztetett. A m. k. Kúria (1905. évi aug. hó 30-án 1,623/1904. v. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróságnak egyedül a felperes által felebbezett ítélete megfelelő indokolásánál fogva helybenhagyatik. A polg. tvk. rendtartás 72. S-ában említett beavatk ozásnak, ennek a törvényszakasznak helyes értelme szerint csak abban az esetben lehet helye, ha a beavatkozó joga a felperes és a beavatkozó között vitás ; ebből kifolyóan akkor, ha a felperes és beavatkozó közt a beavatkozó beavatkozási joga vitássá nem tétetett, a beavatkozás alkereset mellőzésével, közös periratban is érvényesíthető s igy alkereset beadására s az a felett való külön tárgyalásra s a per érdemében ugy a felperes, valamint a beavátkozó által küiön-külön periratok beadására szükség nem volt, hanem a pernek tárgyalása felperes és beavatkozó által közösen beadott periratokban is megtörténhetett volna. A budapesti kir. keresk. és váltótszék (1904 január 4-én 67,8661903. sz. a.) J. B. dr. ügyvéd által képviselt D. J. felperesnek, V. M. dr. ügyvéd által képviselt G. A. alperes ellen 1 drb 3,000 K.-róI szóló váltó kiadása és jár. ir. ügyében következőleg ítélt:
