A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 40. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [4. r.]

A JOG 159 A kir. tszék kötelezi alperest, hogy az 1900. szeptember 15-én kelt, báró Zs. Milán által kiállított, báró Zs. B által elfogadott, 1). J. által forgatott 1901. évi március hó ló-én lejárt 3,000 K.-ról szóló eredeti váltót, D. 1. felperesnek lő nap alatt adja ki. Kg) úttal D. J.-t is kötelezi, hogy a kérdéses váltót forgatói valtonyilatkozata kitörlésének megtörténtével, báró Zs B beavatkozónak haladéktalanul adja ki. Felperes és beavatkzó azzal a kereseti kérelmükkel, hogy alperes a váltó ki nem adása esetére 3,000 k. fizetésére köteleztessék: mint tárgytalannal elutasittatnak. Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 200 K. perbeli és 21 K. 30 f. felebbezési és beavatkozónak 200 K. perbeli és 54 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Indokok : Felek egyezöleg előadták, hogy a bécsi cs. kir. kereskedelmi tszék, 1901. évi október hó 14-én IV 2,276. sz. a. hozott jogerős ítéletével, alperes a keresetben kiadatni kért váltóra alapított keresetével elutasittatott. Minthogy e szerint a biróság jogérvényes_ határozatával van megállapítva, hogy alperesnek a kérdéses váltó alapján érvényesíthető követelése nincs, ennek a váltónak visszatartására alperes nem jogosult. Ebből az okból alperest a váltónak a közvetlen jogvisszonyban álló felperes kezéhez kiadására, de egyúttal felperest is arra kötelezni kellett, hogy a váltót forgatói váltónyilatkozatának megsemmisítése után beavatkozónak adja ki. Mert a váltónak az elfogadó minőségében szerepelt beavatkozó kezéhez juttatására, felperes maga is készséget fejezett ki. Minthogy a szóban forgó váltóra alapított keresetével alperes jogérvényesen elutasittatott s igy annak alapján támasztható követelés fenn nem áll, felperesnek a váltó ki nem adása esetére előterjesztett az a kérelme, hogy alperes a váltó értékének fizetésére köteleztessék s az ebben benne foglalt letétbehelyezés iránti igény is, tárgytalanná vált. A budapesti kir. ítélőtábla (11104. május 18. 527. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett részét nem érinti, felebbezett azt a részét pedig, melylvel alperes az ítéletben körülirt eredeti váltónak a felperes részére leendő kiadására és a felperes perköltségeinek a viselésére köteleztetett, helybenhagyja, ellenben azt a részét, melylvel alperes a beavatkozó részére 200 K. perbeli és 54 K. 30 t. felebbezési költségnek a megfizetésére köteleztetett, megváltoztatja és ezeket a költségeket a beavatkozó és az alperes közölt kölcsönösen megszünteti. Indokok: Alperes a keresettel visszakövetelt és a beavatkozó báró Zs. B. elfogadói, báró Zs. M. kibocsátói és a felperes forgatói aláírásával ellátott váltót, saját előadása szerint leszámitoltatás, ennek nem sikerülte esetére pedig behajtás végett kapta felperestől olyan kikötéssel, hogy a váltóért befolyó összegből a felperes ellen fennálló saját követelését kiegyenlítse s a többletet felperesnek adja ki. Az alperesnek ebből az előadásából és nevezetesen abból, hogy az alperes a kereseti váltóért befolyó értékből a saját követelését felülhaladó összeget a felperesnek mindenesetre kiadni tartozik, kétségtelen az, hogy az alperes saját előadása szerint is a keresettel visszakövetelt váltót a felperes ellen nem, hanem csak kizárólag az elfogadó és kibocsátó ellen volt jogosítva a leszámítolás nem sikerülte esetén érvényesíteni. Alperes önmaga azt adta elő, hogy a kereseti váltót leszámítoltaim nem sikerült s igy az alperesnek az általa vitatott megállapodás szerint sem lehet máshoz joga, mint ahhoz, hogy a váltót az elfogadó és a kibocsátó ellen érvényesítse. Ezzel a jogával pedig az alperes már élt, amennyiben a kereseti váltó alapján a bécsi cs. kir. kereskedelmi biróság előtt báró Zs. B. elfogadó és báró Zs. M. kibocsátó ellen pert indított, a nevezett bíróságnak az 1901. évi október 14. napján Civ. IV. 2,270 112 szám alatt kelt s az iratokhoz hiteles alakban mellékelt jogerős Ítélete szerint azonban keresetével elutasittatott. Az alperesnek tehát a felperessel létrejött megállapodás alapján most már semmiféle jogcíme sincs ahhoz, hogy a keresettel visszakövetelt váltót megtartsa. De nincs ehhez joga az alperesnek a kereskedelmi törvény 309. §-a alapján sem, mert ezen rendelkezés szerint a hitelező kereskedelmi ügyletekből eredő és lejárt követelése tekintetében megtartási joggal élhet ugyan adósának azon pénzére, ingóságaira és értékpapirjaira, melyek ennek akaratával birtokába, vagy rendelkezése alá kerülnek, ez a jog azonban nem gyakorolható, ha a tárgyak meghatározott rendelkezés végett kerülnek a hitelező birtokába, már pedig az alperes a kereseti váltót saját előadása szerint a fentebb ismertetett megállapodással kapta, ezzel a rendelkezéssel pedig a megtartás ellenkeznék. Az a kérdés tehát, hogy az alperesnek van-e a felperes ellen kereskedelmi ügyletből eredő lejárt követelése, ebben a perben eldöntést nem igényel. Az első biróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét a kir. ítélőtábla az itt felhozott, a felperes és az alperes közötti perköltséget illető rendelkezését pedig az abban vonatkozóan felhozott indokok alapján hagyta helyben. Ellenben azt a részét, melylyel az alperes a beavatkozó részére perköltség viselésére köteleztetett, megváltoztatni és ezeket a költségeket az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján kölcsönösen megszüntetni kellett, mert a beavatkozó "beavatkozási jogának megállapítása tárgyában tartott tárgyalás költségei tisztán a felperes és a beavatkozó közötti viszonytisztába hozatala körül merülvén fel, ezek a költségek az alperes terhére nem róhatók, de miután a felperes és beavatkozó között a beavatkozó beavatkozási joga vitás nem volt, azt alperes az evégből kitűzött tárgyaláson is elismerte s igy a beavatkozónak módjában állott volna a pert a felperessel közösen viselni, ebből folyóan pedig az alperes jogszerűen nem terhelhető azzal a költségtöbblettel sem, ami annak következtében állott elő, hogy a beavatkozó a pert nem a felperessel közösen vitte. A m. kir. Kúria (1905. évi június hó 26-án 1,2."] 1905. v. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság ítéletének egyedül felebbezett az a rendelkezése, mely szerint báró Zs. B. beavatkozó és az alperes közt a perbeli és a felebbezési költség kölcsönösen megszüntettetelt, helyben hagyatik. Indokok : Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás 72. £-ában emiitett beavatkozásnak, ennek a törvényszakasznak helyes értelme szerint csak abban az esetben lehet helye, ha a beavatkozó joga a felperes és a beavatkozó közt vitás: és tekintve, hogy ebből kifolyóan akkor, ha, mint a jelen esetben, a felperes és beavatkozó közt a beavatkozó beavatkozási joga vitássá nem tétetett, a beavatkozás alkereset mellőzésével, közös periratban is érvényesíthető, s igy a jelen esetben alkereset beadására s az a felett való külön tárgyalásra s a per érdemében ugy a felperes valamint a beavatkozó által külön-külön periratok beadására szükség nem volt, hanem a pernek tárgyalása felperes és beavatkozó által közösen beadott periratokban is megtörténhetett volna,— a másodbiróság ítéletének felebbezett rendelkezését az itt felhozott indokok alapján helyben kellett hagyni. A tözsdebiróság Ítélete csak az általa eldöntött jogvisszonyra nézve képezvén itélt dolgot, az indokolásában foglalt egyes megállapítások ítélt dolognak nem tekinthetek. (A m. kir. Kúria 811—S18/1901—1905. április ö.) Nem állapitható meg a tözsdebiróság illetékessége, ha alperes gondnokság alatt álló személy s igy az ellene indított perben a rendes birói illetőségtől eltérésnek, még ha alperes a kivételes birói illetőségnek magát gondnokság alá helyezése elótt joghatályosan alávetette is, helye nincs. (A budapefti kir. Ítélőtábla 19uö. jan. 31. 224. sz. a.) A kereskedelmi törvény büntető szabályainak alkalmazása oly biztositó vállalatot tételez fel, melynek cége a cégjegyzékbe be van vezetve és a kereskedelmi biróság hatásköre a történt cégbejegyzés előtt csupán arra terjed, hogy a kereskedelmi törvény 21. §. értelmében a törvénynek cégbejegyzésre vonatkozó rendelkezéseinek érvényt szerezzen. Az eijarás során felmerülő költségek azon cégtulajdonos által viselendók, aki cégének, bejegyzettsége nélkül folytatta üzletét. Azon vállalat, melynek tulajdonosa az általa megállapított készpénzbeli járulmányok fizetése ellenében magát arra kötelezte, hogy a vele szerződő felek elhalálozása esetén azok hozzátartozói részére temetkezési járulékokat fizet ki, kétségtelenül olyan, mely a kereskedelmi törvény 453. és 462. §-ainak rendelkezése szerint csakis a cég bejegyzése esetén folytatható. (Budapesti kir. tábla 19'Jö. február 7. 229 19l>5. sz. a.) Bűnügyekben. A kir. ítélőtábla való tényként fogadta el azt, hogy vádlott a nála foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt ingó dolgokat, melyek birtokában voltak hagyva, jogtalanul eltulajdonította azáltal, hogy azokat eladta s a kapott vételárt saját céljaira fordította, vádlottnak ez a cselekménye pedig, miután vádlott azt a körülményt, hogy a hitelezőknek követeléseit ki fizette volna, a kir. Ítélőtábla részéről elfogadott tényállapitas szerint nem igazolta, — megállapítja a btk. 359. § a alá eső bűncselekmény tényálladékát. A m. kir. Kúria (1905. évi augusztus hó 30-án 7,06] 1905. P. sz. a.) sikkasztás büntette miatt vádolt K. I. Lipót elkni ügyében következőleg végzett. A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A védő vádlott érdekében a kir. ítélő táblának ítélete ellen a B. P. 385. §-a ]. a) pontja alapján használt semmisségi panaszt. Ez a semmisségi panasz azonban alaptalan és mint ilyen a B. P. 437. §-a negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt, mert a kir. itélő tábla elfogadván az első fokú biróság által megállapított tényállást, való tényként fogadta el azt. hogy vádlott a nagybecskereki kir. jbiróság által nála 1904. évi május hó 20-án foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt, a végrehajtási jkönyvben 1—33. tételszám alatt felsorolt és ],564 K. 90 f. becsült ingó dolgokat, melyek birtokában voltak hagyva, jogtalanul eltulajdonította az által, hogy azokat eladta s a kapott vételárt saját céljaira fordította : vádlottnak ez a cselekménye pedig, miután vádlott azt a körülményi, hogy G. Mór és K. S. hitelezőknek követeléseit kifizette volna, a kir. it. tábla részéről elfogadott tényállapitás szerint, nem igazolta, megállapítja a btk. 359. §-a alá eső bűncselekmény tényálladékát. Hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok nem észleltetett. Tekintve, hogy a sajtó utján elkövetett közzététel és terjesztés miatt (BTK. 259. S-j vád nem emeltetett, hanem csak a BTK. 258., illetve 262. §-a alapján, ennek elbírálására a BP 16. S-aértelmében az elkövetés helyének bírósaga illetékes. A m kir Kúria (1905 június 27-én 5,432 1905. B. sz. a.) rágalmazás vétségével vádolt özv. F. Károlyné elleni ügyben a következő végzést hozott: