A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 40. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [4. r.]

283 teljesen lehetetlen kívánat, de félreismerése is annak, ami közbenjárásuknál a leghasznosabb. Joggal feltehető, hogy a szakbíró éppoly ügyes a jog-, mint a ténykérdések eldöntésében ; de az, amit az esküdt, egész függetlenül az anyagi ténytől, kiválóan képes értékelni, — az a vétkesség kérdése. Itt érvényesül az értékelés szabadsága, az ítélet függetlensége, a hivatásos routin távolléte, — mindaz, ami a jó juryt oly értékessé teszi és őt a büntetőjogszolgáltatás érdekében oly verdiktekhez jutni engedi, amilyenekhez a hivatásos birák jutni képtelenek volnának. Már pedig a vétkesség kérdése szoros összefüggésben áll a hozandó büntető Ítélettel. A juryre nézve nem az a kérdés, vájjon bünös-e a vádlott, hanem az: büntethetö-e a vádlott és ha igen: mily mértékben ? A büntetőperrendtartás c két kérdést elkülöníti, a jurytól az elsőnek megoldását kívánja és megfosztja őt a másiknak eldöntésétől. Igazságos és jogos érzület által vezéreltetve, a jury revol tál ezen részére teremtett helyzet ellen. Figyelmen kivül hagyásával azon külön utasításoknak, melyeket több ország törvényei elébe helyeznek, elsősorban verdiktjei következményeivel foglalkozik és ezekre való tekintettel alakítja azt, nem törődve azzal, vájjon az ily módon létrejött verdikt megegyezik-e a megállapított tényekkel, vagy sem. Ez a a jury ülésszakainak mindennapi képe. Senki sem fogja állítani, hogy az kielégítő volna, — de senki sem fogja követelni, hogy mindenáron elnyomassanak a jurynek kísérletei, melyekkel a büntetés alkalmazásába is be akarna folyni. Ellenkezőleg, a tények erejénél fogva, a törvény és a gyakorlat oda jutottak, hogy számba vegyék ezen irányzatot és néki bizonyos engedményeket tegyenek. Franciaországban, hol a jurynak adott utasítás megtiltja a verdikt következményeivel való foglalkozást, — a védelem mindenekelőtt ezen következményekről plaidiroz és a vád gyakran kénytelen őt e téren követni. Genfben már régóta megtoldották az enyhítő körülményeket a nagyon enyhítő körülményekkel, hogy ekkép a jurynek több tér és cselekvőszabadság engedtessék. Neuchatelben beszüntették az esküdteknek adott utasítást; ott a bíróság felolvastatja előttük visszavonulásuk előtt a büntetőtörvénykönyv azon szakaszait, melyek esetleg alkalmazandók lesznek verdiktjük alapján. Mindezen intézkedések csak palliativ eszközök és ugyanennek mondható azon lehetőség is, hogy az esküdtek a tárgyalást vezető elnököt tanácskozási helyiségeikbe hivathatják avégből, hogy nékik még utólagos felvilágosítással szolgáljon. A büntetés alkalmazása tekintetében — ezt meg kell vallanunk — csak feltevésekre van utalva és sötétben tapogat, ami gyakran oly verdiktre vezet, melyet utólag ő maga is sajnál. Hogy csak egy példát idézzünk: A jury igenlö'Ieg felel egy kérdésre azon feltevésben, hogy evvel a büntetés enyhítését biztosítja. A verdikt kihirdetése után azonban meglepődve hallja, hogy ez a felmentést maga után vonja és elsőnek tiltakozik ezen általa célba nem vett megoldás ellen. Mindinkább érvényesül most az a nézet, hogy ha már nem sikerül a juryt megakadályozni abban, hogy verdiktje következményeivel ne foglalkozzék, — ennél sokkal többet érne azokat az ő kezébe letenn1. Ezen reformtól, mely a schöffen bíráskodáshoz vezet, félnek azok, akik a juryt csak külön és a bírótól elkülönítve képzelhetik. De közelebbről tekintve a dolgot, a jury lényegét képezi a laikus elemnek bevonása a büntető jogszolgáltatásba: ez pedig éppoly jól létesíthető a birák és esküdtek egyesítésében, mint e két elem különválasztásában. 2essin-ben, ahol a jury megbukott, az a Schöffen-intézmény által lett helyettesítve ; kihágási ügyekben éppúgy, mint a bűnügyek feletti főtárgyalásoknál vegyes birákból és «esküdt ülnökökből* (jurés assessours) álló — bíróság itél, mely egy és ugyanazon ítélettel dönti el a tény, a jog és a büntetés kérdését. Ezen reform eddig igen jó eredményeket szült. Genfben is körülbelül 15 év óta hozatott be egy ujitás egy megbotránkoztató verdikt nyomában. Itt a jury most is, mint annakelőtte, maga hozza a verdiktjét; ma is az esküdtbíróság elnöke vesz részt consultativ szavazattal a tanácskozásokban. A verdikt hozatala után pedig a jury és az esküdtbíróság tagjai újból visszavonulnak, hogy közösen vitassák és állapítsák meg szótöbbséggel a vétkesség esetére kiszabandó büntetést. E kísérlet fölötte érdekes. A tapasztalat megcáfolta azokat, akik attól féltek, hogy a jury szerepe és tulajdonságai elvesznek majd teljesen ezen összevegyítés folytán. Tényleg azonban a jury továbbra is megmaradt — még a közvélemény előtt is — a laikus elem és a népbiráskodás képviselőjének. Másodsorban a büntető jogszolgáltatás ez által, még a birák vallomása szerint is nyert, akik különben rossz szemmel nézik a juryt és készek azt teljesen elnyomni. Picot bíró egyik cikkében kijelenti, hogy a bíró jelenléte a jury tanácskozásánál azt eredményezte, hogy a tanácskozás nyugodtabb, rendesebb lőn és hogy az általa adott felvilágosítások folytán a tévedések és félreértések megszűntek, melyek annakelőtte napirenden voltak. Elismeri továbbá, hogy a jury megtartotta függetlenségét a bírákkal szemben, — azonban tudva azt, hogy a jurytől magától függ a büntetés mértéke, — ez kevésbbé habozik, mint máskor, a bűnöst vétkesnek mondani, kész arra, hogy a büntetés kiszabásánál elnéző legyen az alkalmi vagy kezdő bűnösökkel szemben és szigorúnak csupán a megrögzött visszaesők iránt. Picot konstatálja még a sokkai nagyobb szabályosságot és mérlegelést a büntető igazságszolgáltatás gyakorlásában és hozzáteszi : «Tiszta előttem és ennek kijelentésében nem pusztán saját tapasztalataimra helyezkedem, hanem más illetékes személyek tapasztalataira is, akik hivatva vannak az esküdtszéki tárgyalások menetét közelről megszemlélni — hogy a jury kevésbbé idegessé, kevésbbé ingadozóvá lett, hogy nehezebben esik egyik szélsőségből a másikba, hogy modora megközelíti a rendes bíróságokét. Mindenesetre elvitázhatatlan, hogy a két évi tapasztalat óta, a jury alig egy oly verdiktet hozott, mely a közvéleményt meglepte vagy megbotránkoztatta volna, — miként az a régi rendszer alatt az utolsó években többször történt. A biró jelenléte a tanácskozási teremben; a lehetőség, hogy véleményét kifejezheti; az esküdtek kötelezettsége, hogy rendben tanácskozzanak és magukat a szavazás dolgában bizonyos szabályoknak alávessék — mindez kétségtelenül hozzájárult a döntések érettebb, nyugodtabb és az előzőkhöz képest tanulmányozottabb voltához. E birói jelenlét különben még a tanácskozást megelőző nyilvános vitákra is van kihatással. A vádbeszédek és playdoyer-ek nem lesznek többé kizárólag az esküdtekhez intézve ; vádló és védő a bíróhoz is fordulnak és oly érvekkel élnek, melyek ő reá is befolyást gyakorolhatnak. Ez által a viták — amit szükségtelen is hangsúlyoznom, — komolyságban nyernek, a discussió tömörebb és correctebb ; a védők elkerülik védbeszédeikben oly különös érvek és kétértelmű célzások felhozását, melyek az esküdtekben kétséget keltenek a verdikt valószínű következményei felől. A biró az ily célzásokat könnyen helyreigazithatja, sőt ezt tenni köteles is, — okosabb és bölcsebb tehát azoktól_ tartózkodni, ami tényleg igy is történik*. Összegezésül szerző azt hiszi — hogy a jury, jellegének elvesztése nélkül, hivatva lehet a bíróval együtt a büntetés alkalmazása felett is dönteni és hogy ez a reform képes a főbajokat eltüntetni, melyek jelenleg fennforognak. Másfelől javasolja a fent érintett reformokat, melyek képesek a jury működését akkor is javítani, ha az a jelenlegi szervezetében megmaradna. Közli : r. I. Megjelent: Az igazságügyi orvosi tanács munkálatai, 3. füzet. Kiadja a m. kir. igazságügyminisztérium. Szerkesztik: Korányi Frigyes, Réczev Imre, Balogh Jenő, Genersich Antal, Moravcsik Emil, Scháchter Miksa. Budapest, 1905. Polüzer Zsigmond könyvkereskedése. A füzet ára 4 korona. Vegyesek. Előfizetés a yog-ra. Vidéki t. előfizetőink részire mai számunkhoz postautalványt mellékeltünk. A lejárat idejét a . szelvényre ragasztott cimszalag tünteti fbl. A második nemzetközi ügyvédi kongresszus. A II. nemzetközi kongresszus 1905. október hó 7-én fog Liégeben (I.üttich) megtartatni. A belga ügyvédek szövetsége meghívta a budapesti ügyvédi kamarát is. Altalános tudnivalók. A kongresszus a kormánynak védnöksége alatt áll és tiszteletbeli elnöke az igazságügyi miniszter. A kongresszus Liégeben, 1905. október hó 7-én s az azt követő napokon tartatik meg a Palais de Justice-ben (Igazságügyi palota.) Hogy a kongresszus tagjainak Liégeben való tartózkodása a lehető legkellemesebbé tétessék : fogadtatások, kirándulások, iparvállalatoknak, valamint az ez évben ugyancsak Liégeben tartandó nemzetközi kiállításnak meglátogatása stb. vannak tervbe téve. Ezeknek részletes programmja annak idején meg fog küldetni. Az 1905. évi október havában Liégeben tartandó II. ügyvédi nemzetközi kongresszus napirendje: 1. Az ügyvédi foglalkozás hatóságilag (törvényhozási, közigazgatási stb. uton) szabályoztassék-e vagy pedig célszerűbb, hogy szabad legyen ? 2. szükséges-e, hogy az ügyvédi foglalkozás a bíróság előtt való képviseleten kivül eső egyéb foglalkozással (közügyi működés vagy magántevékenység) összeférhetetlennek nyilvánittassék ? 3. Szükséges-e, hogy a bíróság előtt való képviselet különféle ágazatokra oszlassék (ügyvédek, ügyvivők [avouéj alsóbiróság vagy felsőbíróság előtt szereplő ügyvédek) vagy pedig célszerűbb e képviseletet egységesittetni ? 4. Megengedhető-e, hogy idegen ügyvéd esetenként belföldi bíróság előtt tárgyalhasson (plaidirozhasson) s ha igen, milyen feltételek mellett? 5. Hogyan lehetséges, akár a különböző államokban hivatalosan szervezett ügyvédi karok, akár az egyes ügyvédek közt. állandó nemzetközi szabad vagy szabályozott szervezetet létesíteni: Mennyiben teljesíthetők ezen célból az I. ügyvédi nemzetközi kongresszus által kifejezett kívánalmak ? A birák és ügyvédek közti visszony tárgyában a budapesti kir. itélő tábla elnöke a következő átiratot intézte a budapesti ügyvédi kamarához: A tekintetes Ügyvédi Kamarának 1904. évi működéséről szóló évi jelentésében a felügyeletem alatt álló bíróságokra vonatkozólag felhozottak vagy meghaladják hatáskörömet, vagy pedig oly körülményeket tárgyalnak, amelyek felügyeleti intézkedést szükségessé nem tesznek.