A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 40. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [4. r.]

284 A JOG A birák és ügyvédek közti visszonyra és a vezetésemre bizott kir. itélő táblánál a büntetőtárgyalások kitűzésénél követett eljárásra vonatkozólag mégis szükségesnek tartom a tekintetes ügyvédi kamarának a következőkben válaszolni: Amióta a kir. ítélőtábla vezetését átvettem, emlékezetem szerint egyetlen ügyvéd sem tett panaszt előttem bíró ellen; az itteni elnöki irattárban talált adatok szerint az utóbbi években több ilyen panasz emeltetett ugyan, de tekintve az ügyvédek és birák nagy számát, korántsem olyan sok, hogy sürü panaszkodásról szó lehetne, vagy hogy e miatt a birák és ügyvédek közti visszonyra vonatkozólag kedvezőtlen következtetést kellene levonni. Arról, hogy a birák s ügyvédek közti visszony általánosságban tényleg kedvezőtlen volna, nekem nincs tudomásom s a tekintetes Kamarának ily általánosságban tett panaszára intézkedni nincs is módomban, hanem arra kérem a tekintetes Kamarát, hogy minden egyes konkrét esetet hozzon tudomásomra, hogy aztán alkalmam legyen az egyes eseteket megvizsgálni és ha azt tapasztalnám, hogy valamelyik biró vagy bírósági alkalmazott jogos ok nélkül vagy nem megfelelően járt el, alkalmam legyen a kellő intézkedést megtenni. Biztosithatom a tekintetes Kamarát arról, hogy e tekintetben szigorú tárgyilagossággal fogok eljárni s egyúttal megjegyzem, hogy az évi jelentésben foglalt ama súlyos kritikának, amely szerint a felettes hatóságok a priori ügyvéd-ellenes álláspontot foglalnak el», tapasztalatom szerint semmi tárgyi alapja nincs. Ami pedig a vezetésemre bizott kir. Ítélőtáblának a büntető felebbviteli tárgyalások kitűzése körül követett gyakorlatát illeti, az ezelőtt abban állott, hogy elsőnek a bizonyítás fölvétellel járó tárgyalást, azután az olyat vették elő, amelyben a közvádlón és közvédőn kívül más személy is (pl. külön védő) szerepelt s utoljára maradtak azok az ügyek, amelyekben csak a közvádló és közvédő volt jelen. Bár e gyakorlat miatt a külön védők közül egy sem emelt panaszt, mégis a tekintetes Kamara jelentése folytán akként módosították a kitűzést, hogy most már az ügyek különböző kezdő órákra tűzetnek ki. Ugyanezen tárgyban az igazságügyminiszter leiratot intézett a kamarához, amely igy szól: A budapesti kir ítélő tábla elnöke másolatban fölterjesztette a Kamarához folyó évi június hó 10-én 1,704. eln. szám alatt intézett átiratát, amelyben a kamara 1904. évi működéséről szóló évi jelentésével kapcsolatban a birák és ügyvédek közti visszonyra vonatkozólag észrevételeit megtette. Ezzel, valamint a hivatali elődömhöz f. évi március hó 9-én 797. sz. a. intézett fölterjesztésével kapcsolatban, értesítem a Kamarát, hogy az ügyvédi és birói testületnek, mint a jogi élet tényezőinek működésében szükséges összhangra kiváfó súlyt helyezek. Gondom van rá, hogy ez az összhang ápoltassék, az esetleges súrlódások megszüntetése érdeképen a megfelelő intézkedések megtétessenek és konkrét alapos panasz esetében az esetleges visszaélés meg is toroltassék. Fölkérem azonban a Kamarát, hogy a maga részéről is hasson oda, hogy a tárgyalások során és egyéb érintkezések alkalmával a Kamara tagjai, valamint az ezek nevében eljáró helyettesek is, mindazt mellőzzék, ami esetleges félreértésre vagy súrlódásra adhatna okot. Kártérités egy meteorológiai intézet áthelyezése miatt. Érdekes pörben döntött nemrég a nizzai bíróság, kötelezve a nizzai villamos közúti társaságot, hogy 94,614 frank kártérítést fizessen a párisi tudós akadémiának. Bischoffsheim párisi bankár 1882-ben földmágnesség-megfigyelő-intézetet alapított Nizzában és az intézet vezetését a párisi tudományos akadémiára ruházta. Az intézet egész 1890-ig pontos tudományos megfigyeléseket tett, 1890 június hónapja óta azonban a műszerek funkcionálása teljességgel megbízhatatlan. Hosszú kutatás után rájött az intézet vezetősége a baj okára. A műszerek ingadozását az okozta, hogy a villamos köznti vonalak földalatti vezetékeiből kiszabaduló áramok igen gyakran eljutnak a megfigyelő-állomás földvezetékébe is, lehetetlenné téve ez által minden tudományos munkát. A párisi tudományos akadémia ezen az alapon pört indított a villamos társaság ellen, 94,614 frank kártérítést követelve, hogy a megfigyelő állomás áthelyezhető legyen. A nizzai biróság meg is itélte az akadémiának a követelt összeget. Az eperjesi jogakadémia tanrendje az 1905—1906. tanév első felére. A) Kötelező tantárgyak. I. évfolyam. Bevezetés a jog- és államtudományokba, heti 2 óra. Előadó tanár: E. Nagy Olivér dr. Római jog, heti 8 óra. Előadó tanár : Horovitz Simon dr. Magyar alkotrnányés jogtörténet, heti 7 óra. Előadó tanár: Mikler Károly dr. II. évfolyam. Jogbölcselet, heti 6 óra. Előadó tanár : Ereky István dr. Magyar magánjog, heti 5 óra. Előadó tanár: Raffay Ferenc dr. Nemzetgazdaságtan, heti 5 óra. Előadó tanár: Flórián Károly dr. III., vagyis jogtud. évfolyam. Büntetőjog, heti 5 óra. Előadó tanár: Horovitz Simon dr. Peres és perenkivüli eljárás, heti 5 óra. Előadó tanár: Obetkó Dezső dr. Kereskedelmi és váltójog, heti 6 óra. Előadó tanár: Obetkó Dezső dr. Osztrák magánjog, heti 6 óra. Előadó tanár: Raffay Ferenc dr. IV. vagyis államtud. évfolyam. Politika, heti 5 óra. Előadó tanár: E. Nagy Olivér, dr. Magyar közigazgatási jog, heti 5 óra. Előadó tanár: Ereky István dr. Egyházi jog, heti 5 óra. Előadó tanár: Mikler Károly dr. Magyar pénzügyi jog, heti 5 óra. Előadó tanár: Flórián Károly dr. B) Speciál-kollégiumok. 'Művelődéstörténet, heti 4 óra. Előadó tanár: Szlávik Mátyás dr. Bölcselettörténet, heti 4 óra. Előadó tanár: Szlávik Mátyás dr. Közgazdasági seminarium, heti 2 óra. Flőadó tanár: Flórián Károly dr. Gyakorlatok a polgári eljárásból, heti 1 óra. Előadó tanár: Obetkó Dezső dr. Az állampolgárságról, heti 1 óra. Előadó tanár: E. Nagy Olivér dr. Az európai államok felsőházai, heti 1 óra. Előadó tanár: E. Nagy Olivér dr. Az ausztriai birodalmi alkotmány, heti 3 óra. Előadó tanár: E. Nagy Olivér dr. Magánjogi seminarium, heti 1 óra, Előadó tanár: Raffay Ferenc dr. Közigazgatásjogi speciál-collégium, heti 2 óra. Előadó tanár: Máriássy Béla dr. Közigazgatásjogi seminárium, heti 1 óra. Előadó tanár: Ereky István dr. Angol nyelv, heti 2 óra. Előadó tanár; Obetkó Dezső dr. Francia nyelv, heti 2 óra. Előadó tanár: Obetkó Dezső dr. Olasz nyelv, heti 2 óra. Előadó tanár: Obetkó Dezső dr. Követelhető-e utólag a kártérítési járadék felemelése ? Egy táblai bírót elütött a villamos, ugy, hogy az kénytelen volt nyugalomba vonulni. Kártéritéskép megítélték részére az eddigi illetménye és nyugdija közötti különbözetet. Időközben életbe lépett az 1904. évi, a tisztviselői fizetéseket szabályozó I. t.c, a mikor is a nyug. biró ujabb pert indított a villamos vasút ellen, azt vitatva, hogy a fizetése most évi 1200 koronával többet tenne ki, ha még most is hivatalban volna. A temesvári kir. törvényszék a követelt összeget meg is itélte. Azzal indokolja ebbeli ítéletét, hogy a felperes javára megítélt kártérités mennyiségének megállapításánál az ítélet alapjául az szolgált, hogy felperes, ki egyébként teljes egészségben volt, a szenvedett baleset nélkül 65. életévének betöltéséig hivatalban maradhatott s ezen kor elértéig a teljes fizetés és lakpénz, 65. évének elérte után pedig az egész fizetésének megfelelő nyugdij élvezetébe jutott volna és igy az 1874: XVIII. t.-c. 2. §-a szerint őt megillető fizetés és nyugdij helyett csekélyebb nyugdíjjal kellett hivatalát elhagynia. A kártéritési össszeg megállapításának alapjául szolgáló ezen körülmények azonban az 1904: I. t.-c. által lényegesen megváltoztak, amennyiben felperes a 3,000 forint fizetés helyett a 7200 korona fizetéssel járó fizetési osztályba kétségtelenül bejutott volna. Minthogy az 1874: XVIII. t.-c. 5. §-a értelmében az ott megjelölt esetekben a sérültnek is joga van a járadék felemelését kérni: felperes keresetének helyt kellett adni. A temesvári kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatva, a felperest keresetével elutasította. Az 1904. évi I. t.-c. 1. §-ának utolsó bekezdése szerint pótlékokban nem részesíthetők azok az állami alkalmazottak, a kik a törvény hatályba léptének időpontjában már nincsenek lényleges szolgálatban. Felperes pedig 1901 augusztus 1-én, tehát az 1904:1. t.-c. hatályba lépte előtt nyugdíjaztatván, az alperessel szemben sem lehet nagyobb igénye, mint volt volna az állammal szemben. A kir. Kúria 1905. május 18-án kelt 9,653. sz. Ítéletével a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. A kártalanítási jog és kötelezettség mérve a törvény helyes magyarázata szerint csak abban az esetben változtatható meg, ha a sérült helyzete a baleset idejében fennállott s a kártalanítási jog és kötelezettség megállapítására alapul szolgált körülmények megváltoztatásával időközben javult vagy rosszabbra fordult. Minthogy azonban a sérült helyzetében a kártalanítási jog és kötelezettség birói Ítélettel történt megállapításának ideje óta a balesettel összefüggésbe hozható alapon semmi lényeges változás nem fordult elő, felperest a részére megállapított évi járadék felemelése iránt indított keresetével annál is inkább el kellett utasítani, mert az az előny, hogy az állami alkalmazottak s ezek között a táblai birák az időközben megalkotott és életbe is lépett 1094: I. törvényczikk rendelkezései következtében az eddiginél magasabb illetményben részesülnak, a baleset folytán nyugdíjazott felperesre ki nem terjed, miután ez a balesettel s alperesnek ebből származó felelősségével semmi összefüggésbe nem hozható későbbi körülmény. Ilyformán a vasút kötelezettségének mérvére befolyást nem gyakorolhat s nem szolgálhat alapul arra, hogy a felperes javára megítélt életjáradék felemeltessék. Az áru értéke. Egy áru a vasúton szállítás közben elveszett. A feladó erre beperelte a vasutat, követelve az áru értékét, azonfelül azt a fuvardijat is, melyet a vasútra való befuvarozásáért fizetett. Az első biróság az áru tényleges értékét meg is itélte, de a befuvarozási költséget nem, ugy indokolván ebbeli ítéletét, hogy ez a költség akkor merült fel, mikor az árut a vasút még nem vette át, a fuvarozási szerződés még nem volt megkötve, ennélfogva az ebbeli kár a vasutat nem érintheti. Felperes felebbezvén,a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta s a befuvarozási költséget is megítélte, azzal az indokolással, hogy az áru, ha a feladás helyén a községből a vasúti állomásra íuvaroztatik, kereskedelmi értékében növekedett azzal a költséggel, amely a fuvarozás folytán fölmerült. A vasút tehát aira, hogy a költséget, mint az árunak a feladás helyén való rendes kereskedelmi értéke részét megtérítse, az üzletszabályzat 80. szakasza értelmében igenis köteles. b PALLM AtOZvtm TÁJWASAO NYOMDÁJA BUOAPESTEM.