A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 3. szám - Az osztrák cheque-törvény

10 A JÜÜ jogerősen el van döntve, — ellenben minthogy ezek szerint a felperesek keresete teljesen alaptalan, ó'ket mint perveszteseket az elsőbirósági itélet ide vonatkozó részének megváltoztatásával, az okozott összes per és telebbezési költségek megtérítésére kötelezni kellett; — amennyiben a kir. törvényszék K. L. alperes részére megítélt perköltség összegét a per tárgyára és a kifejtett ügyvédi munkára való tekintettel, aránytalanul csekély összegben állapította meg, azt, valamint ebből folyóan a nevezett alperes ügyvédének perbeli dijait is a kir. ítélőtábla megfelelő összegre emelte fel. A m. kir Curia; 1904. évi szeptember hó 6-án 6,274/1003. pszám alatt ítélt: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok : Az 1871: LII. t.-c. 44.§-ának a) pontja értelmében a birtokszabályozáshoz szükséges segédadatok egybeállításával megbízott bírónak első sorban az a kötelessége, hogy a rendezni kivánt község és a szomszédos községek közt a határokat tisztába hozza, s ha az barátságos uton nem eszközölhető, a feleket a határkérdés eldöntése végett az illetékes biósághoz utasítsa. A mint az 1873. évi április hó 7. napján felvett s az úrbéri iratok közt levő előnyomozati jegyzőkönyvnek XIII. tételéből kitűnik, az óholyátini úrbéri birtokrendezés segédadatainakegybeállitásával megbízott bíró ezt a kötelességét figyelmen kivül nem hagyta, azonban éppen az úrbéresek képviseletére hivatott uj-holyatini községi biró azt jelentette ki, hogy O-Holyátini és a szomszédos községek között vitás határkérdés nincs. Ennek alapján O- és Uj-Holyatin községek között a határ már az 1880. évi október hó 4. és következő napjain végrehajtással is befejezett úrbéri birtokszabályozás során végérvényesen megállapittatván, az többé vitássá nem tehető, következésképen azon az alapon, hogy a határ tévesen állapíttatott meg, tulajdoni kereset sikerrel nem indítható. A perköltségre nézve a másodbiróság Ítélete vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben. A. S. T. 4. §-ának utolsó bekezdése szerint azokban az ügyekben, melyek a per tárgyának értékére való tekintettel tartoznak sommás eljárás alá, a per tárgyának értéke a felébbviteli eljárás során sem tehető magasabbra, mint az 1. §. 1, illetőleg 2. és 3. pontjában meghatározott értékhatár, kivéve ha a felebbviteli biróság által az a kérdés döntendő el, hogy az ügy sommás eljárás alá tartozik-e ? Kassai kir. Ítélőtábla (1904. nov. 10-én. 904. G. 140.) A felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja. Indokok: A S. T. 4. §-ának utolsó bekezdése szerint azokban az ügyekben, melyek a per tárgyának értékére való tekintettel tartoznak sommás eljárás alá, a per tárgyának értéke a felebbviteli eljárás során sem tehető magassabbra, mint az 1. §. 1., illetőleg 2. és 3. pontjában meghatározott értékhatár, kivéve ha a telebbviteli biróság által az a kérdés döntendő el, hogy az ügy sommás eljárás alá tartozik-e ? E rendelkezéshez képest, tekintettel arra, hogy a felperesek keresetükben a peres ingatlanok értékét 400 kor. alulinak állították és e tekintetbeni előadásuk helyességét az alperes az elsőbirói eljárás során kétségbe nem vonta : peres feleknek a felebbezési tárgyaláson tett az a nyilatkozata, hogy a peres ingatlanok értéke a 4(10 koronát meghaladja, valamint a felperesek által a 400 koronánál magasabb érték megállapítása végett, szintén a felebbezési bíróságnál benyújtott bizonylat figyelembe nem vehető, mert eldöntendő kérdés tárgyát nem az képezi, hogy a jelen per értékre tekintettel a sommás eljárás alá tartozik-e ? Minthogy ezek szerint a peres ingatlanok értéke 400 kor. alulinak tekintendő s igy a S. T. 181. §-a szerint e perben felülvizsgálatnak helye nincs : felperesek felülvizsgálati kérelmét hivatalból visszautasítani kellett. Perek egyesítése esetén a felülvizsgálat megengedhetősége szempontjából a per tárgyértékét nem az egyes keresetek által érvényesíteni kivánt követelések összege képezi, hanem e szempontból az a kereset irányt adó, a melyeknek tárgya a legnagyobb értékű. Kassai kir. ítélőtábla (1904. nov. 10. 904. G. 147.) A felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja. Indokok: Perek egyesítése esetén a felülvizsgálat megengedhetősége szempontjából a per tárgyértékét nem az egyes keresetek által érvényesíteni kivánt követelések összege képezi, hanem e szempontból az a kereset irányt adó, a melynek tárgya a legnagyobb értékű. Minthogy pedig a jelen esetben az egy közös eljárásban egyesitett 2 per közül egyiknek az értéke sem haladja meg a 400 koronát s igy a S. T. 181. §-a szerint jelen perben felülvizsgálatnak helye nincs, ez okból alperesek felülvizsgálati kérelmét hivatalból visszautasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a szövetkezeti tag, aki a maga részéről kifejezetten hozzá nem járult ahhoz, hogy az az alapszerződés, a melynek alapján és értelmében ö a szövetkezet tápjává lett, oly módon megváltoztattassék, hogy a szövetkezeti alapon alakult társaság részvénytársasággá átalakittassék, a szövetkezet többi tagjai által közgyűlésen hozott ily határozat által akarata ellenére nem kötelezhető arra, hogy az ekként átalakult részvénytársaság részvényese legyen, a miből pedig önként folyik, hogy azt a szövetkezeti tagot a kifejezett hozzájárulása nélkül alakult ezen részvénytársasággal szemben kötelezettség egyáltalán, tehát részvényösszeg befizetésére vonatkozó kötelezettség sem terheli. A szolnoki kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság (1903. évi november hó 18-án 12,009 P. 1903. szám alatt) Alhdsy László dr. jászberényi ügyvéd által képviselt B. János jászberényi lakos, mint a jászberényi gazdasági takarékpénztár részvénytársaság* igazgatója felperesnek, Klein Antal dr. szolnoki ügyvéd által képviselt H. Géza szolnoki lakós alperes ellen az 1902. évi december hó 8-án 18,567/p. 1902. szám alatt 150 korona részvénytőke és 181 korona 80 fillér mulasztási illeték és jár. iránt folyamatba tettt kereskedelmi perében itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy 34 korona perköltséget lő nap alatt végrehajtás terhe mellett H. G. alperes részére fizessen meg. Indokok: Felperes azon az alapon indított keresetet alperes ellen, hogy utóbbi, mint a (.Jászberényi gazdasági takarékpénztár részvénytársaságnak* részvényese, 6 részvénye után 150 K részvénytőke és 181 K. 80 f. mulasztási illetékkel a kereset beadása napjáig adós maradt; ezért kérte alperest a 150 K részvénytőkének, 181 K. 80 f. mulasztási illetéknek, ugy a per folyama alatt lejárandó részleteknek és mulasztási illetékeknek, valamint a perköltségnek megfizetésére is kötelezni. Keresetét válasziratában 150 K tőkere s ennek a kereset beadásától járó 8°/o kamataira szállította le. Ezzel szemben alperes tagadta, hogy ő a felperes pénzintézetnek részvényese volna, hogy annál 6 részvényt jegyzett s azokra befizetéseket teljesített volna, s ezért kérte a kereset elutasítását s felperesnek a perköltségekben marasztalását. Alperes ezzel a tagadásával szemben, a felperes egyáltalán nem bizonyította azt a perdöntő körülményt, hogy alperes a kereskedelmi törvény 151. §-ának megfelelőleg akár személyesen, akár meghatalmazott által a jászberényi gazdasági takarékpénztár részvénytársaság* részvényeibői bármennyit is jegyzett volna, ellenkezőleg válasziratában és a tanuhallgatásokra vonatkozó észrevételeiben maga megerősíti alperesnek azt az előadását, hogy alperes a jászberényi hitelszövetkezet)), mint az «Országos Központi Hitelszövetkezet tagja* cégű szövetkezetnek volt 6 részjegygyei tagja, amely szövetkezetből a felperes részvénytársaság alakult. Minthogy pedig egy szövetkezetnek részvénytársasággá átalakulását oly módon, amint az a felperes részvénytársaságnál történt, a törvény nem ismeri, s egy ily szabálytalan átalakulásból a részvénytársaság jogokat a szövetkezet tagjai ellen nem érvényesíthet, még akkor sem, ha az átalakulástkimondó közgyűlési határozat a közgyűlésen jelen volt tagoltnak — akik közt azonban alperes nem voltjelen — egyhangú határozatával hozatott is ; — minthogy továbbá egy újonnan alakult részvénytársaságnak tagja a keresk. törv. 149., 150. és 151. §-ai szerint csak az lehet, aki az alaptöke biztosításához személyesen, vagy meghatalmazott által eszközölt részvényaláirás által hozzájárult; azért felperest alperes elleni keresetével el kellett utasítani, annál is inkább, mert az a körülmény, hogy alperes a jászberényi hitelszövetkezet* alapszabályai szerint annak tagjai által teljesíteni kötelezett havi befizetéseket a felperes által csatolt jegyzék szerint 1901. évi január hó 1-ső napjáig teljesítette, akkor azonban beszüntette, valószínűsíti alperesnek azt a védekezését, hogy ő a befizetéseket, mint a jászberényi hitelszövetkezetnek* tagja, annak részére teljesitette, s akkor szüntette meg, a mikor Jászberényből Szolnokra költözvén, a szövetkezetnek tagja lenni megszűnt, ugy a szövetkezeti alapszabályoknak 6. és 13. §. mint az 1898: XXIII. t.-c. 8. £-ának 1. bekezdése értelmében is. Feltétlenül, tehát felperes által megajánlott, s alperes által módosított alakban elfogadott főeskü alkalmazása nélkül volt a felperes keresetével elutasítandó azért, mert sem a befizetések ténye, sem az, hogy alperes a jászberényi hitelszövetkezet»-nek tagja volt, a perben nem vitás, azt pedig, hogy alperes a felperes részvénytársaságnál részvényt jegyzett, illetve jegyeztetett volna, felperes maga sem állítja. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. évi február hó 16-án 3,998/V. 1903. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A jászberényi hitelszövetkezet tagja* cégnek az 1900. évi szeptember hó 8-ik napján tartott közgvüléséről felvett s a felperes által9,602/1903. számukérvényéhez mellékelt jegyzőkönyv szerint tény ugyan az, hogy a nevezett szövetkezet ezen közgyűlésen a jelen volt szövetkezeti tagok egyhangúlag hozott határozatával elhatározta, hogy a szövetkezet a felperesként fellépő részvénytársasággá alakul át s az újonnan alakult részvénytársaság alapszabályainak, nevezetesen a 8. és 9. §-oknak elfogadásával, azt is elhatározta, hogy az újonnan alakult'részvénytársaság alaptokéjét a feloszlott szövetkezetnek 60 korona névértékű részjegyei, illetőleg üzletrészei fogják képezni akként, hogy a társaság ideiglenes részvényei gyanánt a hitelszövetkezet által kibocsátott részjegyek fognak szerepelni, s hogy a társaság részvényeire a szövetkezeti üzletrészekre befizetendett hátralékos összegek befizettessenek. Ennek dacára azonban az alperes azon az alapon hogy ő a szövetkezetnél üzletrészeket jegyzett, az üzletrészek után hátralékos összegnek, mint részvénytőkének, a felperes részvénytársaság részére leendő megfizetésére nem kötelezhető. A kereskedelmi törvény 240., 176. 179. §-ai szerint ugyanis ^7], et,, gyűlése csak a társaság ügyeinek vezetése tekintetében illetékes határozni, ebből pedig önként következik,