A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 3. szám - Az osztrák cheque-törvény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 3. számához. Budapest, 1905 január 15. Köztörvényi ügyekben. Az 1871 LIII.. t. c 44. §-nak a) pontja értelmében a bir tokszabályozáshoz szükséges segédadatok egybeállításával megbízott bírónak első sorban az a kötelessége, hogy a rendezni kívánt község és a szomszédos községek közt a határokat tisztába hozza, s ha az barátságos uton nem eszközölhető, a feleket a határkérdés eldöntése végett az illetékes bírósághoz utasítsa. Községek között a határ, már végrehajtással is befejezett úrbéri birtokszabályozás során végérvényesen megállapittatván, az többé vitássá nem tehető, következésképen azon az alapon, hogy a határ tévesen állapíttatott meg, tulajdoni kereset sikerrel nem indítható. A mármaros szigeti kir. törvényszék, előbb G. B. dr. utóbb D. F. dr. ügyvéd által képviselt Gr. T. Gy. és társai felpereseknek S. P. ügyvéd által képviselt K. L. és társai alperesek ellen ingatlan tulajdonjoga s jár. iránt folyamatba tett rendes perében (1(J02. évi november hó 29-én 11,784/1902 pszám alatt) itélt: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja, a perköltségeket azonban a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperesek keresetükben azt állítják, mikép a 46 *2-ed részben tulojdonukat képező ujholyátini 156. sztjkv. 1,186, ] ,187,1,188 és 1,189 hrsz. alatt 650 hold kiterjedésű «Szmenek» dülöbeli erdőség az ó-holyálini úrbéri birtokrendezési perben tévedésből O-Holyátin község határához tartozónak vétetett fel a K. D-nak resignáltatván, az úrbéri birtokrendezés folytán átalakított tkv. szerint 1,201., 1,210., 1,214., 1,216., 1,217., 1,218. és 1,219. hrszám alatt az ó-holyátini 136 sz. tjkvbe vétetett fel, minek folytán keresete arra irányul, mikép az ingatlanok tulajdonjoga az uj-holyalini közbirtokosság javára ítéltessék meg, és alperesek a tulajdonjog bekebelezésének tűrésére, a birtok átadására s a költségek viselésére köteleztessenek. K. L. alperes mint K. Ü. örököse, valamint az ó-holyatini ismeretlen közbirtokosok képviseletében eljárt ügygondnok első sorban a perellietó'ségi jog ellen tettek kifogást azon az alipon, mikép felperesként csupán az ujholyátini közbirtokosság, vagy pedig az ottani gör. kath. egyház léphetne fel, másodsorban a7.t az alábbi kifogást tette, hogy felpereseknek az 1871: LIII. t.-c. 52. §-ában meghatározott idő alatt kellett voina kiigazítást kérniük, érdemben pedig különösen K. L. alperes azzal védekezett, mikép a peressé tett ingatlanára az óholyátini 136. sz. tjkvben 1,201., 1,210., 1,211., 1,216., 1,217., 1,218 és 1,319. hrsz. ingatlanokkal nem ugyanazonosak, hogy továbbá a peres terület, ugy a telekkönyv, mint a kataszter szerint Oholyátin község határához tartozván, az O-Holyátin úrbéri birtokrendezési ügyben tévedés nem történt, és miután a peres terület az emiitett úrbéri birtokrendezési perben illetőségképpen az ő jogelődjének lett bíróilag átadva, anélkül, hogy ez ellen bárki felszóllak volna, ennélfogva a felpereseket alaptalan keresetükkel elutasítani s a perköltségekben marasztalni kérte. Ugyanezt az ellen kérelmet terjesztették elő perirataikban F. J. és G. L. alperesek is, akik közül az előbbi tagadta azt, hogy ő a kérdéses ingatlan tulajdonjogára nézve telekkvileg érdekelt volna, G. L. alperes pedig a harmadik jóhiszemű telekkönyvi tulajdonos jogaira hivatkozott; mig a meg nem jelent és nem védekezett R. S., valamint az ó-holyátini úrbéres közönség képviseletében perbe idézett H. St. községi biró alperesek a Kr. L. alperestársuk védelméhez csatlakozóknak tekintettek. Felperesek kereseti állításaiknak bizonyítására az ó- és uj-holyátini birtokrendezési iratokra, tanukra és helyszíni szakértői szemlére hivatkoztak, amely bizonyítás felvételét a kir. törvényszék elrendelte és az foganatosítva is lett. Az uj-holyátini 156. sztjkv. hiteles másolatának tartalmából megállapítható, mikép felperesek, illetve Gr. T. J. felperes a peressé tett ingatlanoknak 46 sS-ed részbeni telekkönyvi tulajdonosa, következéskép az uj-holyátini közbirtokosoknak aránykulcsok szerinti többségét képviseli, minek folytán a felperesek kereshetőségi joga ellen emelt alperesi kifogás alaptalan. De nem volt figyelembe vehető alpereseknek az alakiság tekintetében felhozott amaz ellenvetése sem, hogy felpereseknek az 1871: LIII. t.-c. 52. §-ban meghatározott egy évi idő alatt az 1836 : X. t.-c. 10. $-ban érintett kiigazítási keresettel kellett volna fellépniük, mert a jelen kereset ingatlan tulajdonjogának és birtokának megítélését célozván s a magánjogi rendes elévülési időn belül indíttatván meg. jog elenyészés esete fenn nem forog. Ami azonban a pernek érdemét illeti, a felperesek keresete megállható alappal nem bir, mert igaz ugyan hogy B. A. felperesi, H. A. alperesi és R. R. szakértők véleménye, valamint a csatolva levő telekkvi térképmásolat alapján kétségtelenül megállapítható, mikép a per tárgyát képező terület ugyanazonos az uj-holyátini 1,186., 1,187., 1,188 és 1.HH9 hrt.„ámu ingatlanokkal, hogy továbbá B. A. és R. R. szakértők H. A. alperesi szakértővel ellentétben — ama véleményüknek adtak kifejezést,, mikép az említett ingatlanok tévesen lettek a kataszter szerint O-Holyátin község határához tartozónak felvéve — igaz továbbá az is, mikép a helyszínén kihallgatott Sz. J., Sz. A. I., K. J., H. M., F. V., B. J. B., Sz. F., P. H. J., I. L., J. }., H. I. Sz., id. Z. V., T. I., B. Cs. I. és K. F. tanuknak egybehangzó és egymást kiegészítő vallomásukból az is megállapítható, mikép a peres területet az ó-holyátini úrbéri birtokrendezési ügyben foganatosított végrehajtás átadásáig, vagyis 1880. évi október haváig folytonosan Uj-Holyátin község lakosai birták és használták és a tanuk vallomásával szemben B. I. tanúnak ama vallomása, hogy azt az említett resignatió előtt O-Holyátin község birtokosai is használták, figyelembe nem jöhet, ámbár továbbá az sem szenvedhet kétséget, mikép a 6,535 902. számú jegyzőkönyvhöz csatolt és 1851. évi október hó 12-én kelt eredeti határleirási okiratnak a fentebb felhívott tanuk vallomásával egybevetett tartalmából az is megállapítható, mikép Uj-Holyátin község kelet felől «Priszlop> községgel határos, holott az ó-holyátini úrbéri birtokrendezés után térkép szerint Priszlop és uj-ho!yátin községek éppen azért nem határosak egymással, mert a peres terület O-Holyátin községhez tartozónak van kitünteve, mindazáltal tekintettel arra, hogy a szakértőknek egybehangzó véleménye az iránt sem hagy fenn kétséget, hogy az uj-holyátini 156 sztjkvben 1,186., 1,187., 1,188 és 1,189. hrszámu peres terület az ó-holyátini 136 sz. tjkvi 1,2 1 hrszámu ingatlannal is azonos, hogy továbbá a peres terület csupán 0Holyátin határához tartozónak lett a kataszter által felvéve; minthogy továbbá felperesek meg sem kísértették bizonyítani azt az állításukat, hogy a peresterületnek az ó-holyátini kataszterbe való felvétele rosszhiszeműen történt, minthogy továbbá az ó-holyátini úrbéri birtokrendesésre vonatkozó iratok tartalmából megállapítható, mikép a peres terület K. L. alperes jogelődjeinek 1880. évi október havában illetőségük fejében lett bíróilag átadva, a jogerős átadás alapján eszközölt hatálytalanítás folytán tulajdonjogilag bekebelezve, amely idő óta azt mint jogos tulajdonukat bírják és használják is, minthogy továbbá felpereseknek mint uj-holyátini szomszéd birtokosoknak ugy a kataszteri felvételről — mint különösen az ó-holyátini birtokrendezésről az abban eszközült határjárásról a peres ingatlannak bírói átadásáról és a telekkünyvnek átalakításáról tudomást kellett szerezniük, ennek dacára azonban az ó-holyátini úrbéri végrehajtás befejeztétől számított 19 év után beadott eme kereseten kívül semminemű jogorvoslattal aem éltek; minthogy végül a kereset megítélésének az is akadályul szolgál, hogy a most már kizárólagos telekkvi tulajdonos K. L. az ó-holyátini birtokrendezési perben jogelődjei részére megállapított igényekre és jogokra nézve a birtokrendezési eljárásnak újból való keresztülvitele nélkül nem lenne kielégíthető ; minthogy a pernek emez állásában K. Li. alperesnek mint jóhiszemű telekkvi tulajdonosnak a peres terület tulajdonához és a jogerős birói átadás folytán annak birtokához való joga nyilvánvaló, ennélfogva felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. F Z. és G. L. valamint a nem védekezett alperesekkel szemben felperesek keresetükkel ezenfelül még azért is elutasitandók voltak, mert a csatolva levő telekkvek szerint ezek az alperesek nem is telekkönyvi tulajdonosok és így a perben nem érdekeltek. A perköltségek a felperesek pervesztesége dacára az 1868 : L1V. t.-c. 251. §-a értelmében kölcsünösen megszüntetendők voltak azért, mert a peres területnek az eredeti felvétel szerint felperesek telekkvi tulajdonosai is azt a fennebb felhozottak szerint az ó-holyátini úrbéri resignatióig mint Uj-Holyátin község határához tartozó és tulajdonukat képező területet faizás és legeltetés gyakorlása által folytonosan és szakadatlanul birták, minek tolytán alaptalan perlekedőknek nem tekinthetők. A debreceni kir. ítélőtábla 1903. évi április hó 21-én 931. 1903. p. szám alatt itélt: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja, ellenben ugyanannak az Ítéletnek a perköltségre vonatkozó részét megváltoztatja, és felpereseket arra kötelezi, hogy költséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessenek meg. S ebből kifolyóan K. L. alperes ügyvédének S. P. perbeli munkadiját és költségét saját fele ellen '>:>•> kor.36 fii. felemelt összegben állapítja meg, s egyszersmind a kir ítélőtábla ugyanannak az ügyvédnek a munkadíját a felebbezésért 31 kor. 30 fillérben, a G. L. és F. Z. alperckek ügyvédének V. A.nak a felebbczéssel felmerült munkadiját és költségét pedig 27 kor. 60 fillérben, végül a felperesek ügyvédének D. F. dr.-nak diját ugyané címen 74 kor. 60 fillérben állapítja meg saját feleik ellen. Indokok: A kir. törvényszék ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét az erre nézve felhozott indokai alapján és ezért kellett helybenhagyni, mert a peres ingatlanra vonatkozó tulajdonjog kérdése az ó-holyatini birtokrendezési perben azzal, hogy a kérdéses erdő-legelő-illetmény K. D.-nak az őt illető kulcs birtokai után kiosztatott, birtokába adatott és nevére telekkönyvertetett, már