A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 36. szám - A munkás-törvények a gyakorlatban. [5. r.]

A JOG nél magasabb dijat nem szedett: nem ítélhető el.") Az előbbi felfogás nem számol az élet körülményeivel, az utóbbi illogikus, mert a zugirási paragraphus a dijak nagyságáról nem szól. Ily körülmények között azután a gyakorlat oda fejlődött, hogy számos egyénnek a tevékenysége, de iure folyvást beütközött a' zugirási szakaszba, de mégis eltüretett, a bűnvádi üldözés egész heve pedig azok ellen a szerencsétlen existentiák ellen fordult, akik nyomorúságos koronákért oldalszámra terjedő firkákkal boldogítják a bírót. Erről minden büntető járásbiró és ügyészi megbízott tanúságot tehet. Híven tükrözteti vissza ejudicaturát a bűnügyi statistika is, amely szerint a zugirás miatt elitéltek száma: 1881-ben 95. 1880-ban": 37. 1891-ben: 81. 1896-ban 44. 1882 « : 65. 1887 « : 87. 1892 « : 46. 1897 « 71. 1883 < : 25. 1888 « : 19. 1893 « : 96. 1898 * : 87. 1884 « : 54. 1889 t : 07. 1894 « : 106. 1899 « : 85. 1886 < : 33. 1990 « : 03. 1895 « : 35. 1900 * . 49. Ez adatokból egyfelől nyilvánvaló, hogy e kihágás üldözése teljesen a véletlentől függ, de másfelől az is, hogy az idézett 39. §. szoros alkalmazása alapján sokkal több egyén lett volna elitélhető, de elitélésük igazságtalanság lenne még annak a népnek érdekében is, amelynek ügyes-bajos dolgát jól-rosszul ellátták. Elvi álláspontom mindezekből folyólag az, hogy a zugiráskodásban rejlő veszedelmet egy puszta kihágási paragraphus meg nem előzheti. Annélkül, hogy a kihágási delictumoknak a mai tudományban olyannyira vitássá tett lényegét fejtegessük, elfogadhatjuk azt a tételt, hog) a kihágás (polizeiliches Unrecht) puszta szabálysértés. A kihágás tehát rendészeti szabályozást feltételez. Ennélfogva mindenféle ügyködést szabályozni kell; meghatározni, hogy az alsóbbrendű írásbeli és képviseleti munkálatok kik által, mily feltételek s mily ellenőrzés mellett folytathatók, a büntető sanctiónak pedig egyéb feladata nincs, mint azokat, akik ezen előszabott feltételeknek meg nem felelnek, sújtani. A közalkalmazottak magánmunkálatait szabályozza ekkép az ő pragmatikájuk, a közvetítők, ügyvivők etc, magánalkalmazottak idevágó munkásságát az ipartörvény. S e pragmatikák, valamint az ipartörvény keretében döntjük el: megengedhető-e az ily írásbeli ipar ? Ezekhez a szabályokhoz fűzött büntető határozatok állják elejét a zugirásnak. De a zugirás, mint külön igazságszolgáltatási delictum, hiábavaló constructio. Másik propositióm pedig az, hogy a birót messzemenő diseretionarius hatalommal kell felruházni arra, hogy a zugirót, — amennyiben az a biró észlelete szerint a jogkereső közönség érdekeit veszélyezteti: itélőszékétől távoltartsa. E tekintetben a polgári perrentartás javaslata is igen szűkmarkú. A 111. §. értelmében a biró csak azt a zugirót tilthatja el a fél képviseletétől, aki zugirás miatt már jogerősen el volt Ítélve. Ily rendelkezés mellett a biró tárgyalni kénytelen oly meghatalmazottal, akit hivatásos zugirónak ismer, de aki a nemesist óvatosan el tudta kerülni és csak az a joga marad fenn, hogy mikor már a zugiróva felek ügyeit elrontotta: feljelentheti a büntetőbíróságnál. A német bír. polgári perrendtartás 143. §-ának 2. bekezdése feljogosítja a bírót, hogy «oly meghatalmazottakat és ügyvivőket, akik a felek bíróság előtti képviseletét üzletszerűen folytatják, visszautasíthat* és a biró e rendelkezéseperorvoslattal meg sem támadható. A törvény eredetileg csak az ügyvédekre nézve tett kivételt ; annak revisiójakor7) azonban — különösen az időközben életbelépett ipartörvény már emiitett 85. í?-ának a «Rechtskonsulent»-ekre vonatkozó intézkedése folytán — kivételt kellett tenni mindazokia nézve, »akik számára a bíróságok előtti szóbeli eljárás valamely igazságügyi igazgatási rendelettel engedélyeztetett.* A német törvényhozás számolt az élet körülményeivel. Eismerte, hogy «a jogi ügyvivők ez idő szerint nem mellőzhetők s egyes vidékeken nélkülözhetetlenek, de az igazságszolgáltatás érdeke, a bírósághoz való visszonyukat tűrhető és méltányos módon szabályozni. Akinek tehát valamely administrativ szabály engedélyt ad az ügyködésre : szabadon működhetik, a jogosulatlant azonban mint e szabály megszegőjét bünteti az administrativ hatóság, de a bíróság felebbezhetetlen joga : őt az igazságszolgáltatás csarnokaiból kitiltani. A biró e diseretionárius jogát a német codificatio olyannyira csorbithatatlannak tartotta, hogy a revisio folyamán felmerült az az indítvány, hogy a biró eltiltó rendelkezése ellen perorvoslat engedtessék : de az már a javaslat első olvasásánál elvettetett. Végül a bíróságok a maguk hatáskörében is igen üdvösen működhettek közre a zugirás feleslegessé tételére azzal, hogy minél gyakrabban és minél több türelemmel élnek azzal a jogukkal, hogy a fél kérelmét, panaszát jegyzőkönyvbe vehetik. Némely hivatalnok valóságos művészettel üzi a panaszló felek elkergetését. Az ilyen fél azután rendesen a zugiróhoz megy. A zugirás legtermékenyebb mezeje: a telekkönyvi perenkivüli eljárás. A tkvi rendelet 121. §-a megengedi, hogy «a telekkönyvi kérvények az egyes bíróságoknál szóval is jegyzőkönyvbe adathatnak.* A nép mindazonáltal alig él e jogával, s vajmi ritka a szóbeli kérelemre hozott telekkönyvi végzés, pedig ez uton mennyi hiány és tévedés lenne elkerülhető.*) •) Bpesti kir. Ítélőtábla 1885. évi 30,022. sz. ') Die Matériáién zur Civilprozessordnung. Berlin. Carl He ymann. 1898. 532 1. ') A telekkönyvi vizsgálatokon gyakran tétetik fel a kérdés, hogy lehet-e szóbeli kérelmet terjeszteni elő a telekkönyvi hivatalban : Mindig nemmel hallottam e kérdésre felelni. II. A mi codificatiónk, ez elvekkel ellentétben, ugyaz!874. évi XXXIV. t.-c. 39. i?-a, mint a most ismertetett javaslati szakasz, egy a rendőrállam fénykorából eredő osztrák rendelet nyomán halad, amely 1857. évi június 8-ikán bocsáttatott ki és ma is hatályban van.") Sajátságos jelenség, hogy a bírálatunk tárgyát képező törvényszakasz még hívebben követi ezt az avult munkát, mint az ügyvédi rendtartás 39. §-a. (Befejezése következik.) A munkás-törvények a gyakorlatban. Irta SZABADI OSZKÁR, Békéscsabán. Folytatás.*) Már most, ha egy ilyen szerződés alapján a munkaadó és munkások között vitás kérdés adja magát elő, már magának a meghatalmazásnak kiállítása is a legnagyobb gondot követel és különféle combinatiókra ad alkalmat. Pl. a szerződést aláírja 44 munkás, ezek közül azonban csak 30 végzi a munkát, mig 1 í helyettük lép be, azonkívül azon 16 leánynak is van követelése, akiket a szerződés értelmében a munkások tartoznak kiállítani. Legcélszerűbb lenne természetesen ilyenkor ugy a megbízottként szereplő munkással, mint a 44 régi, a helyettük belepett 14 uj és a 16 leány munkással is a meghatalmazást aláíratni, aki azonban ismeri a munkásviszonyokat, az tisztában van azzal, hogy ennek gyakorlati keresztülvitele tisztára lehetetlen, mert éppen a munkások azok, akik ma itt, holnap ott dolgoznak ugy, hogy csak 10 — 20 aláírásnak a megszerzése is sokszor hónapokat vesz igénybe és hónapokkal késlelteti a per megindítását, holott éppen a munkás ügyek azok, amelyek a lehető leggyorsabban lennének meginditandók és keresztülviendők. Az általam követett gyakorlat tehát az, hogy elsősorban is a munkások megbizottjával és amennyi munkással csak lehet, iratom alá a meghatalmazást és esetleg csak egyedül a munkások megbizottjával, de ez csak a végső remedium, mert a munkástörvények értelmében csakis az előbbi pontban irt meghatalmazás tekinthető szabályszerűnek; bár a gyakorlat legalább a nagyszalontai, nagyparádi, cséffai, szalontai, aradi szolgabiróságnál és Hátszeg városában megelégszik a munkások megbízottjaként szereplő egyén által aláirt meghatalmazással ; viszont a bíróságok gyakorlata ezzel többnyire ellenkező. Ezen meghatalmazásnak megvan a szabálytalan voltán felül az a hátránya is, hogy a közigazgatási hatóságok elfoglalt álláspontjuk következményeként a munkások megbízottát olyannak tekintik, aki munkástársait minden tekintetben képviselheti és a munkásperekben az uradalmak rendesen azzal védekeznek, hogy a munkások készpénzbeli járandóságát, terménykeresményét a megbízottnak kiszolgáltatták, vagy neki készpénz előleget adtak; a közigazgatási hatóságok pedig ennek a védekezésnek rendesen helyt is adnak, holott sajnosán kellett arról is meggyőződnöm, hogy mint mindenütt, ugy itt is a megbízottak gyakran visszaélnek munkástársaik bizalmával és a keresetnek legnagyobb része gyakran a munkások megbízottjának zsebeibe vándorol, akin természetesen a kiszolgáltatott termény vagy készpénz be nem hajtható és aki olybá tünteti fel a dolgot, mintha az uradalom lenne a késedelmes. írott malaszt a törvény 74. §-ának azon rendelkezése is hogy az ezen törvény szerint a közigazgatási hatóság elé tartozandó ügyek minden fokozaton mindenkor soron kívül tárgyalandók és intézendők el, bár ezen körülményt az 1898 : évi február 22-én 1,901. eln. sz. a. kibocsátott m. kir. földmivelésügyiminiszteri rendelet is hangsúlyozza. Ennek oka pedig a munkásokra nézve a törvény által hátrányosan szabályozott illetékesség kérdésétől eltekintve, amelyről alább lesz szó, hogy a közigazgatási hatóságok 1—2 sőt 3 hónapos terminusokat is tűznek ki a munkás ügyek tárgyalására, sőt dacára annak, hogy a miniszteri rendelet I 9) Reichsgesetzblatt 1817- Nr. 114. §. I. Als Winkelschreiber ist I anzusehen : a) wer, ohne berechtigter Rechtsfreund zu sein, in denjenigen I

Streitsachen, in welchen sich die Partéién nach den Vorschriften der Prozessordnung eines Rechtsfreundes bedienen müssen, unbefugterweise im Namen einer Partei einschreitet, oder Eingaben für sie verfasst; b) wer, ohne von der zustándigen Behörde dazu berechtiget zu sein, cs zu seinem Geschaftsbetriebe macht, Rechtsurkunden oder gerichtl. Eingaben in oder ausser Streitsachen, wenn auch das Einschreiten eincs Rechtsfreundes dei denselben gesetzlich nicht vorgeschrieben ist. für Partéién zu verfassen, oder als Bevollmáchtigter derselbcn bei Gericht einzuschreiten, es mögc der Bezúg eines Entgeltes hierbei erwiesen sein, oder die gewinnsüchtige Absicht auch nur aus der Menge der verfassten Rechtsurkunden oder Eingaben, aus haufigen Einschreitungen in der Eigenschaft eines Bevollmáchtigten, aus der Beibringung verstellter Cessionen oder aus anderen Umstanden mit Grund zu folgern sein. *) Előző közlemény a ?4-ik számban