A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 35. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [12. r.]

244 A JOG teljes ülési határozat. E határozat szerint csak akkor büntetendő cselekmény a többszörös eladás, ha egyszersmind a büntető törvénykönyv 384. vagy 400. §-ának ismérvei is fenforognak de hogy mikor forognak fenn, ez interpretatió tárgya. Egyébiránt e határozattal alantabb a maga helyén bővebben foglalkozom, mikor az ingatlanok többszörös eladását tárgyalom. Nézzük, vájjon megállapithatnók-e a csalást, amennyiben ez lehető volna, csakis a II. vevő rovására elkövetett lehetne. Az első vevő azonban sohasem támadhatja meg csalás cimén a vételt, mert midőn eladó néki a dolgot eladja, nem forog fenn sem a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtés, sem a károsítás, ha még azon terve is volt az eladónak, hogy a dolgot többeknek eladja, mert ezt egyrészt bizonyitani nem lehet, másrészt hiányzik a causalitas is. Itt ha mindenáron büntetni akarnánk, közelfekvőbb volna a sikkasztást megállapítanunk, mint a csalást, de akkor a dolgot az eladóra idegenné kellene tennünk, ez pedig másként nem volna lehetséges, mint ha a constitutum possessoriumhoz fordulnánk, bár ez tényleg fenn nem forog, mert a felek a vétel megkötésével még a tulajdonát ruházást nem eszközlik, nem történik meg a kijelentés sem a tulajdonátruházásra. A constitutum possessoriumot pedig csak a legkivételesebb esetben szabad annak veszedelmessége folytán felvennünk, ha ez világosan a körülményekből kitűnik. De mégis kevésbbé sérelmes volna e constructio, mintsem megengedni, hogy a magánjogunkkal annyira ellentétes szabály nyerjen érvényt, hogy már a szerződéskötéssel átszáll a tulajdon, mint azt Dt. u. f. 35. k. 36. sz. h. (109. 1.) állitja. Magánjogunk a tulajdonátruházáshoz megkivánja a kézen-közön való átadást, vagy legalább ennek surrogatalakzatait brevi manu traditio, longa manu traditio, constitutum possessoriumot. A telekkönyvi bekebelezés sem egyéb, mint jelképes traditio.22) Maga a constitutum possessorium lehetőleg mellőzendő. Gondoljunk csak arra, hogy a tulajdonjog mily kijátszásai válnának lehetővé; nyilt, szabad tere volna az in fraudem legis-éknek. Erős eszköze volna ez az adósoknak a hitelezők ellen. De ennek még nincsenek oly súlyos következményei, mert magánjogunkban érvénye el van ismerve, — mint ha felvennők, hogy a nuda emptio már tulajdont ad, mert ekkor az eladó valahányszor a dolgot kétszer elkötelezi, ha át sem adja a másiknak, már is sikkasztást követ el, mert ha az I. vevőnél felvesszük, hogy a szerződéskötéssel már is tulajdonos lőn és igy a dolog nek- el lőn idegenitve, ezt kell felvennünk a II. :vevőre vonatkozólag is és igy készen áll a sikkasztás bűncselekménye, eladó a kétszeres eladással a birtokában lévő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonította, mert az eltulajdonítás be van végtzve, mihelyt a birtokos vagy a birlaló az idegen ingó dolgot elidegenítette,23) de a 21. sz. teljesülési határozat, valamint Dt. u. f. 35. k. 36. sz. határozata is kizárja a cselekménynek sikkasztássá minősítését. Igy a sikkasztás tényálladékának kidomboritása mellett, illetőleg lényeges jegyeinek kifejezése mellett, mégis csalást állapítanak meg. A többszörös eladáshoz hasonlóan habozást látunk a büntető iudicaturában, sőt a magánjog figyelembe nem vételét. A pactum reservati dominii azonban jelentőséggel csakis elhasználhatlan ingó dolgoknál bir, mert az ingatlanok tulajdonának a megszerzése a tényleges átadástól független. (Folytatása következik.) Belföld. A budapesti kir. ítélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbíróságok működése 1904-ben. *\/ (Folytatás.)*) Nem lesz talán érdektelen, a mi járásbíróságaink ügyforgalmát egy közepes nagyságú osztrák járásbíróság tevékenységi kimutatásával összehasonlitani. E célból, kellemes véletlen folytán, rendelkezésünkre állanak a bielitzi cs. k. járásbíróságnak 1904-1 öl szóló ügyforgalmi kimutatásai. Ezek alapján a bíróság létszáma volt 1 ügyvezető' — felebbvitelitszéki bírói rangban (Oberlandesgerichtsrath) — álló járásbiró, két tszéki birói rangban lévő járásbíró (Gerichts-Secretair), 5 albiró (Gerichts-Adjunct). 7 írnok és díjnok. Ez utóbbiak az irodai teendőkön kívül aláírások és másolatok hitelesítését, telekkönyvvi bevezetéseket, a kézbesítési és végrehajtói szolgálatot, pénzkezelési könyvvitelt és fizetések sürgetését is ellátják. Az összes létszám tehát 15 személy. Fizetési meghagyás kibocsáttatott 855 (680), ellentmondás 94 (89). A meghagyási eljárásban (Mandats-Verlahren) kibocsátott fiz. meghagyások száma, melyek ellen kifogás nem emeltetett 1 (5). Bagatell-úgy érkezett a m. é. hátralékkal együtt 2,099 (2,127), elintéztetett 2,009 (2,064). Ebből meg nem jelenés és elismerés folytán 925 (995), végitélettel 925 (995), egyezséggel ") L. Grosschmid i. m. I. k. 490. 1. ») V. ö. Grosschmid i. m. 498. 1. *) Előző közlemény a 33. számban. "HÍM nttZV&MYTKMAtl 89(109), más módon 776(738). Eljárás tartama:— 1 hónapig: 1,188 (1,275), 1-3 hó: 41 ,(44), 3—6: hó 4 (7). Sommás perek. Érkezett m. é. h. együtt 1,465 (1,469), elintéztetett 1,407 (1,407). Ebből meg nem jel. és elismerés folytán 580 (638), végitélettel 110 (127), egyezséggel 252 (243), más módon 475 (446). Szünetelt 373 (306). Eljárás tartama : — 1 hónapig : 824 (6m), j_3 hó: 88 (98), 3—6 hó: 16 (22), 6 hó—1 év: 4 (2). Végrehajtás volt 2,234 (2,132), ebből bírságok és illetékek behajtása végett 264 (255). végrehajtási zálogjog bekeblezése 156 (128), ingatlan árverési és zárgondnoki 157 (146), ingókra elrendelt végrehajtás 2,020 (1,890). Kiel. végreh. történt 568 (633), árverés 72 (82), biztosit, végreh. 37 (20), lak. kiürítés 32 (30); cselekvés vagy tűrésre iránvuló végreh. 68 (140). Hagyatéki ügy a m. é. hátr. e. 823 (708), befej. 736 (616). Gyámsági ügv a m. é. hátr. e. 2,817 (2,672), befej. 113 (123). Gondnokság a m. é. hátr. e. 557 (522), befej. 22 (14.) Telekkvi ügy 1,580 (1,734), jogsegély ügy 430 (349), Hitelesítés 459 (521). Lakfelmondás 296 (296), kifogás 21 (17). Cégügy 480) (481). Közigazgatási ügy 736 (837). (Folytatása következik \ Révai Lajos dr. Nyilt kérdések és feleletek. Kinek van igaza? (Felelet.) A Jog folyó évi augusztus 13-iki számában Fromm Géza dr. ráckevei kir. albiró ur által felvetett nyilt kérdésekre vagyok bátor szerény nézetemet a következőkben közölni: Nézetem szerint az első bíróság feloldott rendelkezése minden tekintetben helyes, míg a felső bíróság feloldó rendelkezése egész terjedelmében helytelen. 1. Mert az 1894. évi XVI. t.-c. 72-ik §-a értelmében meghozott hagyatékátadó végzés alapján foganatosított jogerős átadás után hagyatéki póteljárásnak helye nincsen és ennek következtében a hagyatéki, illetve pótárgyalás megtartását célzó kérvény elutasitandó voit; 2. mert azon körülménnyel, hogy a kiskorúaknak az őket formailag megillető hányadrész beszavatoltatott, az örökösödési eljárás célját elérte és ha a tényleges birtoklási ál' -pt a birói beszavatolásnak nem felel meg, mihelyest a telekki^iyvV foganatosítás megtörtént, azon már csak telekkönyvi pe.^nkivüli uton vagy a fennforgó körülményekhez képest peres uton lehet segíteni; 3. mert a felsőbirósági feloldó rendelkezés az illetéki díjjegyzék 24-ik tételének A) és B) pontjait és a 65-ik tételt az illeték szabásánál kijátszsza, mig a telekkönyvi rendtartás 123-ik §-ának bár föltételtől függő imperativ rendelkezéseit egyszerűen illusóriussá teszi. 4. mert olyan intézkedés a törvényben nincsen, legalább én alapos átkutatás után sem találtam, melyből a jelen esetben, bár csak implicite is következtetni lehetne arra, hogy a póteljárás elrendelése indokolt, sőt nézetem szerint, a mi külömben a dolog természetéből és a jó:an észből is következik, egyszerűen ki van zárva, annál is inkább, mert az 1894. évi XIV. t.-c. 74-ik §-ának első bekezdésében körülirt eset fennforgása a közölt tényállásból ki nem tűnik. Végül azon kérdésre, hogy miféle végzést hozzon a hagyatéki bíróság, válaszom az, miszerint a feloldó végzés szellemének megfelelőleg egy, a felek közötti telekkönyvi állapotot rendező végzést kell hoznia. Ezzel ugyan a felső bíróság elvetette a sulykot, de rendelkezése parancsoló lévén, az alsó bírónak engedelmeskednie kell és kénytelen-kelletlen ügyvédi munkát végez, mert mást nem tehet, A közjegyző pedig a póttárgyalás dijait és a vagyonrendezés költségeit a felektől szedje be, illetve a 120. §. ellenére is kérje a dijak megállapítását; elutasítás esetén éljen felfolyamodással, hátha neki is olyan szerencséje lesz, mint a póttárgyalást kérelmezőknek ? Mert ez nálunk lehetséges ! Lőcsei Lustig József, Magyaróvár. Vegyesek Csődügyben a zár alá vételt a kiküldött a tömeggondnok közbenjötte nélkül is foganatosíthatja. A temesvári kir. ítélőtábla Mihajlovics M. küzadós csődügyét az antalfalvai kir. járásbíróságnak az 1903. évi április hó 23. napján 1903. P. v. 142/6. sz. a. hozott végzése ellen Gunics Béla bírósági végrehajtó részéről az 19* 3. évi május hó 5. napján 1903. P.-v. 132/9 szám alatt beadott felfolyamodás folytán az 1903. évi június hó 9-ik napján tartott zárt ülésében megvizsgálván, következően végzett: Az elsőbiróság végzésének egyedül neheztelt azt a részét, amely szerint a Gunits Béla bírósági végrehajtónak az 1903. évi március hó 31-én folytatólag foganatosított eljárás alkalmával felszámított fuvarköltsége meg nem állapíttatott, helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a Cs. T. 112. §. első bekezdésének utolsó pontjában foglalt ama rendelkezésből, hogy «a zár alá vételnek lehetőleg a tömeggondnok közbenjöttével kell történni*, az következik, hogy a zár alá vétellel megbízott kiküldött a zár alá vételt a tömeggondnok akadályoztatása esetében annak közbenjötte nélküljs foganatosítani tartozik. (2,008/3. P. sz.) NYOMDÁJA ÖUOAPMTfe*