A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 35. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [12. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 35. számához. Budapest, 1905. augusztus 27 Köztörvényi ügyekben. Az örökhagyó nem összes vagyonát, avagy tetemes vagyonának hányadát, hanem hagyatékából csakis kifejezetten megjelölt egyidejűleg megkülönböztetett javakat s ezek közé sorzottan a gőzmalmát hagyta végrendeletileg a felperesre; ennélfogva az általa örökölt vagyon nem örökrésznek, hanem hagyománynak természetével bir, s minthogy az örökhagyó által használt gőzmozdony rendeltetésénél fogva, nem csupán a gőzmalom üzeméhez, hanem más erőmüvi vállalathoz is önállóan használt, rendszerint ingóság jellegű vagyontárgy, a vita tárgyává tett hagyományozott dolog, az örökhagyónak halálesetkor való állapotában s csakis az akkori tartozékokkal tekintendő hagyományozottnak: az által, hogy örökhagyó a gőzmozdonyt még a végrendelkezést előzőleg eladta s ez által az a mozdony már megszűnt az ő tulajdonát képezni, de megszűnt egyszersmind, a másnak korlátlan tulajdonává váltánál fogva, ez a gőzmozdony, vagy helyettesítésképpen annak hátralékos vételára a gőz malomnak vita tárgyává tett netáni tartozékát is képezni. Valamely végrendelet tárgyköri hatályának elbírálásánál a végrendelkező akarata az irányadó. A lugosi kir. törvényszék (1903- évi augusztus hó 4-én 7,437/1903. polg. sz. alatt) Scheer Emil dr. facseti ügyvéd által képviselt G. Damaszkin csellai lakos felperesnek, AÍV/W Phöbus lugosi ügyvéd által képviselt L. G. Magdolna özv. Sz. Döméné újból férjezett T. Mária, mint kiskorú Sz. Győző természetes és törvényes gyámja, alperesek, csellai lakosok ellen 2,504 koronának hagyatéki tömegként birói letétbe helyezése és jár. iránt indított rendes perben következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alpereseknek 15 nap alatt 172 K. perköltséget fizessen. Indokok: Felperes keresetként előadta, hogy a néhai G. Tamás volt csellai lakos által végrendeletileg a felperesnek hagyott csellai gőzmalomhoz tartozott, a G. János csellai lakosnak az örökhagyó által eladott gőzmozdony vételárrészletéül az alperesek, mint a néhai G. Tamásnak szintén örökösei a kereseti öszszeget a vevőtől örökhagyó halála után telvették s azt felperesnek megfizetni vonakodnak s kérte őket a jogosulatlanul átvett s felperest megillető kereseti vételár összegnek és kamatainak birói letétbe helyezésére és a perköltség megfizetésére kötelezni. Alperesek elismerik ugyan, hogy özv. L. G. Magdolna I. rendű alperes, a II. rendű kiskorú alperes törvényes képviselőjének jelenlétében a kereseti vételárrészletetG. Jánostól felvette, mindazonáltal a kereset elutasítását kérte, mert felperesnek, mint hagyományosnak az örökhagyót megillető követelésekre mi jogos igénye sincs ás mert az örökhagyó végrendelkezése előtt, általa eladott s az ő elhalálozásakor természetben a hagyatéki tömegben nem találtatott gőzgép őt meg nem illetvén, ennek vételái ára se tarthat jogos igényt. Az alább megjelölendő perhez hitelesített másolatban csatolt halálozásfelvételi iv tanúsága szerint G. Tamás nagybirtokos C selián lf<99. évi április hó 7-én halt el, aki után a peres felek örökigényjogosultak. Az ugyanabban s a jelen perben egyszerű másolatban mellékelt, a peres felek által valódiságára nézve nem kifogásolt és közjegyzői okiratba foglalt, Aradon, 1898. évi október hó 11-én G. Tamás örökhagyó által alkotott végrendelet tartaima szerint, annak 12. pontjában örökhagyó a dédunokájára : a felperesre földeket s azonfelül a Csella községben levő gőzmalmát, hozzávalóstól, épületestől és telkestől hagyta. A fenti királyi járásbíróság, mint hagyatéki bíróságnak 1899. évi Ö. I. 8 42. szám alatt 1901. évi október hó 26-án kelt közlése szerint, mely az alább érintendő pernél fekszik, a hagyatéki tárgyalás folyamatba tétetett, örökhagyó után nagyobb mennyiségű ingatlan és ingó hagyaték maradt, s örökhagyó sok hagyományt tett. A peres felek egyező előadásukból és az ugyanközöttük 1901. évi 18,529. polg. szám alatt indított elsőbiróilag már eldöntött rendes per adataiból megállapítható, az előre bocsájtottakkal kapcsolatosan a következő tényállás: A végrendetileg néhai G. Tamás által felperesnek hagyott gőzmalomban elhelyezve volt, s azt hajtotta, ezelőtt örökhagyónak a gőzmozdonya, a melyet örökhagyó 1897. évi szeptember hó 14-én, tehát a végrendelkezést előzőleg 10,400 koronányi vételáron a jelen perben tanuként kihallgatott G. János csellai lakosnak eladott, aki örökhagyótól a malmot kibérelvén, annak üzeméhez a megvett mozdonyt otthagyta. A vételár első részletéül 2,000 koronát a hátralék után való kamatostul az örökhagyó vette fel; a vételár második részletét a jelen kereseti összeg képezi, további részletül 2,384 koronát a vevő a néhai G. Tamás hagyatéki tömegéhez birói letétként helyezte el. Ez utóbbinak a kiadása iránt indította a jelen felperes ama másik pert. Vitás a peres felek között csak a perdöntő az a kérdés, vájjon jogos igénye van-e felperesnek a részére hagyott gőzmalomhoz annak előtte tartozott, de végrendelkezést előző időben az örökhagyó által másnak eladott gőzmozdony hátralékos és illetve részben az alperesek vagy I. rendű alperes által felvett vételárára, vagy sem i Minthogy az örökhagyó nem összes vagyonát, avagy tetemes vagyonának hányadát, hanem hagyatékából csakis kifejezetten megjelölt, egyedileg megkülönböztetett javakat, s ezek közzé sorozottan a gőzmalmát hagyta végrendeletileg a felperesre, ennélfogva az általa örökölt vagyon nem örökrésznek, hanem hagyománynak természetével bir s minthogy a gőzmalomhoz azelőtt az örökhagyó által használt gőzmozdony az ő elhalálozásakor, de sőt a végrendeletnek korábbi alkotásakor se volt meg természetben az örökhagyó vagyonában és a gőzmozdony, rendeltetésénél fogva, nem csupán gőzmalom üzeméhez, hanem más erőmüvi vállalathoz is önállóan használt, rendszerint ingóság jellegű vagyontárgy ; tekintettel arra, hogy a vita tárgyává tett hagyományozott dolog az örökhagyónak halálesetkor való állapotában s csakis az akkori tartozékokkal tekintendő hagyományozottnak, mihez képest a hagyománynak csak természetben való kiszolgáltatását követelheti a hagyományos; továbbá, minthogy a kérdéses gőzmozdonynak hagyomány vagy örökrész mivoltától eltekintve is azáltal, hogy örökhagyó a gőzmozdonyt, még a végrendelkezést előzőleg eladta s ezáltal az a mozdony már akkor megszűnt az ő tulajdonát képezni, de megszűnt egyszersmind a másnak korlátlan tulajdonává váltánál fogva ez a gőzmozdony, vagy helyettesitésképen annak hátralékos vételára a gőzmalomnak vita tárgyává tett netáni tartozékát is képezni; s minthogy ekként a már eladott gépet tulajdon rendelkezési jogának hiányánál fogva örökhagyó végrendeletileg senkinek sem hagyhatta és különben is, minthogy abból a körülményből, hogy a végrendeletben hagyományozott főtárgy mellett annak melléktárgyai is megemlitvék és azok gyanánt csupán a hozzávalóságot, az épületeket és telket, tehát csupán a tulajdonában volt tárgyakat nevezett meg az örökhagyó, arra következtetni kell, hogy a gözmozdony értékéül,— annak, a fenti érvelés| hez képest az örökhagyó összvagyonába olvadottnak tekintendő, vételárát ő maga se szánta a felperesnek, mert különben a gőzmozdony vételárát tevő követelését és illetve annak már kifizetett részletét is okvetlenül megemlitette volna; és tekintve még azt is, hogy felperes nem a hagyományon felül való örökrészt követel, hanem csupán a hagyományon alapulónak feltüntetett igényt kiván érvényesíteni, s azt nem is állítja, hogy maga a hagyomány által a törvényi vagy végrendeleti öröklési igényei megcsorbultak volna, kétségtelen, hogy felperesnek a kérdéses gőzmozdony hátralékos és illetve immár részben az I. rendű alperes által a II. rendű alperes jelenlétében felvett kereseti összegre a néh. G. Tamás végrendelkezésén gyökeredző jogos igénye annál kevésbbé van, mert valamely végrendelet tárgyköri hatályának az elbírálásánál a végrendelkező akarata az irányadó s ekként felperes a kérdéses vételárrészletnek nemcsak követelésére, hanem annak birói letétbe helyezése kérésére sem lévén jogosítva, ennélfogva felperest a minden jogalapot nélkülöző keresetével elutasítani s pervesztesként ugyanőtet a prts 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédi dijak iránt tett intézkedés ugyanazon törvénycikk 252. §-án alapszik. A temesvári kir. ítélőtábla (19(»3. évi nov. 23-án 3,770/903. polg. sz. a.) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak ítéletét azzal a részben való változtatással, hogy a felperes által az alpereseknek fizetendő perköltség összegét 133 koronára leszállítja és ennélfogva felperest az alperesek részére csak 133 korona perköltségnek 15 nap alatt leendő megfizetésére kötelezi, egyebekben helybenhagyja. Indokok: A felperes keresete arra irányult, hogy az alperesek, akik szerint G. Torna örökösei, G. Jánostól, az örökhagyó adósától 2,504 korona tőkét felperes állítása szerint együttesen felvettek, ezen összegnek és kamatainak az örökhagyó után maradt hagyatéki tömeg javára birói letétbe való helyezésére köteleztessenek és eme kérelmét arra alapítja, hogy az alperesek nem lévén G. Torna örökhagyónak egyedüli örökösei, nem voltak feljogosítva azt a hagyatéki követelést felvenni, másrészt pedig arra. hogy a felperes az örökhagyónak hagyományosa lévén, ezen követelésre a hagyomány alapján igényt támasztott és igénye elismerése iránt az örökhagyó összes örökösei ellen pert indított. Tekintve, hogy az 1894. évi XVI. t.-c. 82. §-a megszabja azt az eljárást, amely szerint a hagyományos a hagyomány biztosítását kérheti és annak módját, amely szerint a hagyomány szükség esetére biztosítandó; tekintve továbbá, hogy a hagyományos a hagyomány tárgyát képező szolgáltatás teljesítésére a kötelezett