A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 34. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [4. r.]

134 A JOG zésével igazoltattak. Miután azonban ezek hárman vannak, nevezetesen : P. István, P. Jakab ós néhai. P. Mária H. Györgyné gyermeke: kiskorú H. Ágnes, közülök azonban csak P. István és Jakab szerepelnek mint felperesek, alpereseket a néhai. B. Juliánná P. Jánosnét illető 720 korona */s részének megfizetésére kellett kötelezni, mig felperesek a kiskorú H. Ágnes nevében igényelt jutalékra vonatkozólag keresetükkel elutasitandók voltak, mert mivel sem igazolják, hogy ezen kiske ru nevében jogosultak voltak a per megindítására, hogy erre a gyámhatóság által felhatalmazva lettek volna, ,vagy hogy közülök valamelyike a kiskorúnak gyámja volna. B. Ágnes özv. G. Jánosné 1888. évi december hó 28-án halt el, örökösei még bíróilag igazolva nincsenek és hagyatéka még bíróilag átadva nincs, miért is figyelembe véve, hogy örökösei közül a halálesetfelvétel alapján néhányan mint felperesek szerepelnek, akként kellett intézkedni, hogy alperesek a B. Ágnest illető 720 K szülői örökrészt hagyatéka javara bírói letétbe helyezzék. A perköltségek megítélése és az ügyvédi dijaknak megállapítása a prtts. 251. és 252. §-on leli indokolását. A győri kir. ítélőtábla (1003 évi december hó 1-én 2,044/1908. polg. szám alatt) következőleg Ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiroság Ítéletének 8-ad és 9-ed rendű felpereseket keresetükkel részben elutasító nem felebbezett rendelkezését nem érinti, az Ítéletnek az 1881. évi LIX. t. cikk 35 §-a értelmében 3-ad rendű alperes részéről is felebbezettnek tekintett többi részét pedig helybenhagyja, azzal a részleges változtatással, hogy a 8-ad és a í'-ed rendű felperesek részére megítélt 480 K tőke és ennek 1901. évi május hó 3-tól járó 5°/0 kamata, P. Jánosné B. Juliánná hagyatéka javára bírói letétbe helyezendő, és hogy a fennebbi 480 K tőkét és kamatát, az 1—3 felperesek részére megítélt 720 K tőkét és ennek 1901. évi május hó 3-tól járó 5°/0 kamatát és a G. Jánosné B. Ágnes hagyatéka részére megítélt 720 K tőkét és ennek a fenti időtől járó 5% kamatát 1—3 rendű alperesek korlátozás nélkül összes vagyonukból 4 rendű alperes ellenben csak 1,330 K. 73 fillér örökölt érték erejéig tartozik megfizetni, illetve birói letétbe helyezni. Indokok: Az első bíróság alpereseknek a kereset ellen emelt alaki kifogásait a kereseti követelésnek kötelmi visszonyból származására alapított indokból helyesen vetette el. Helyesen vetette el az első biráság alpereseknek a kereseti követelés kifizetésére alapított kifogását is az általa felhozott indokból és főleg azért, mert alperesek azt, hogy az A) alatt csatolt szerződésben foglalt vagyonátadásnak a B) alatt csatolt jegyzőkönyv szerint 1,872. évi május hó 27-én történt megerősítése után akár ők, akár jogelődjük felpereseknek esetleg ezek jogelődeinek bármit is fizettek volna, nem bizonyították. Helyesen állapította meg az első bíróság az ítéletében felhozott indokok alapján azt is, hogy alperesek a felperesek követeléséért a B. János után maradt összes vagyonból nyert örökség erejéig felelősek. A marasztalásnak azonban tekintve, hogy B. János hagyatéka a csepregi kir. jbiróságnak (J) alatt csatolt 498—1880. számú végzésével alpereseknek meghatározott örökrészekben adatott át, csak ezen örökrészek erejéig van helye És pedig figyelemmel az átadó végzés alapját képező 1885. évi április hó 15-én 2,947,1885. árv. szám alatt létrejött osztályos egyezségre a következő módon: Első rendű alperes az undi 29. számú tljkvben felvett r"s telket vette át, a melynek értéke a XXVIII. számú becsű jegyzőkönyv szerint H,00(l K. Ebből az értékből levonandó az általa B. Mária részére fizetett 2,035 K. 2 f. és B. Erzsi részére fizetett 2,385 K. 75 f. összesen 5,020 K. 77 f., maradna tehát osztályrésze 2,979 K. 23 f. Az ugyanezen osztályos egyezségben özv. B. Jánosné, B. Johanna részére özvegyi igényei kielégítésére kötelezett |.,2őü K. a 8,000 K. értékből levonható nem volt, mert ez az összeg tartás és lakás fejében köteleztetett, ami pedig a vagyon állagának terhére nem esik. B. Erzsébet és B. Mária másod és harmadrendű alpereseknek fejenkénti osztályrésze külön-külön 2,035 K. 02 f.-t tesz. 1—3-ad rendű alperesek az undi 29. számú telekjegyzőkönyvben felvett r,/» telek fele részének becsértékét is levonásba kívánják hozni azon az alapon, hogy ennek az ingatlannak fele őket a XXIII. és XXXV. számok alatt levő hagyatéki iratokhoz csatolt 3,913—1,874 számú tárgyalási jegyzőkönyv és a 9,721 —1,874 törvényszéki számú végzés szerint anyai örökség címén illeti, a mennyiben azt anyjuk F. Veronika 2,000 K-át. tevő hozományi követelése kielégítése fejében kapták át. Ennek a levonásnak azonban helye nem volt, mert nevezett alperesek utóbb az atyai hagyaték tárgyában 1,885. évi április hó 15-én 2,947—1,885. áry. szám alatt létrejött osztályos egyezséggel a korábbi megállapodást hatályon kivül helyezték és így az azon alapuló külön igényt nem érvényesíthetik. Minthogy azonban kétségtelen, hogy nevezett alpereseket az A) alatt csatolt szerződésben meghatározott 2,000 K. hozománykövetelés az atyai hagyatékból anyai örökség cimén megilleti, azért ennek egy-egy harmada vagyis külön-külön 866 K. 66 f. első, másod és harmad rendű alperesek fenti örökrészeiből leszámítandó. Ennek levonásával első rendű alperesnek at\ai örökrésze 2,312 K. 57 f, másod és harmad rendű alpereseké külön-külön 1,968 K. 36 f., tehát több, mint a megítélt kereseti követelés. 4-ed rendű alperes az undi 214. számú telekjegyzökönyvben 1 — 4. sorszám alatt felvett ingatlanokat vette át, amelyeknek értéke a XXVIII. számú becsüjegyzökönyv szerint 1,580 K. Ebből az értékből levonandó a B. Erzsébet örökrészének kiegészítésére, általa fizetett 249 K. 27 fillér ugy, hogy 4-ed rendű alperes örökrésze tisztán 1,330 K. 73 fillért tesz. Ezek szerint 1—3-ad rendű alperesek a felperesi követelés kielégítésére korlátlanul, 4-cd rendű alperes _pedig a fenti érték erejéig egyetemlegesen kötelezendők voltak. Özv. P. Jánosné, B. Julianna után az F., alatt csatolt 2,101—1901. számú átadó végzés szerint 8. és 9. rendű felpereseken és H. Györgyné, P. Márián kivül még kiskorú H. Ágnes is örökösül jelentkezik (XX VI. hagyatéki iratok) s igy tekintve, hogy 8 és 9-cd rendű felperesek ki nem mutatták, hogy a kereseti követelésből az anyjuk ágára esett 720 K. 2/„-ad része kizárólag őket illeti az e cimen megítélt 480 K. összegnek | letétbe helyezését kellett elrendelni. A kereset alapjául szolgáló j A. és B) alatt csatolt okiratokban a 3,600 K. összeg kifizetésének I ideje megállapítva nem lévén, a kamat a kereset indításáig nem I követelhető A perköltségben alperesek mint túlnyomóan perveszl tes felek helyesen marasztaltattak. A ni. kir. Kúria (1905. évi május hó 3-án 1,835/1901. polg. szám alatt, következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete nem felebbezett részében érintetlenül marad. Az alpereseket marasztaló felebbezett részében pedig ugyanaz az ítélet helybenhagyatik, a benne foglalt és az első bíróság ítéletéből átvett megfelelő indokok alapján és azért, mert a másodbiróság ítéletének vonatkozó helyes indokolása szerint, a néhai B. János után az 1., 2. és 3-rendü alperesekre örökségkép szállott vagyon értéke, a marasztalási tőke összeget és kamatait felülmúlja, ezen alperesek tehát örökségük erejéig vannak marasztalva, mihez képest nem forog fenn szüksége annak, hogy számszerűleg kimondassák az is, hogy ugyan ezen alperesek, az öröklött vagyon milyen értéke erejéig marasztaltatnak. Peres felek és perbe nem vont más személyek között ingatlanok vétele és tovább eladása céljából társasági szerződés keletkezett s a perbe vont ingatlanból a felperes nevén állott l/4 résznek az alperes nevére való nyilvánkönyvi átirása is a társasági cél könnyebb elérhetése céljából történt. Minthogy e szerint a kereseti igény érvényesítése a társasági jogvisszony megváltoztatását célozza, nyilvánvaló, hogy a keresetet nem alperes, hanem a társaság tagjai, esetleg annak az ügyvitellel megbízott tagja ellen kellett volna indítani. A budapesti kir. törvényszék (1903. évi 14,519. sz. a.) Mangold Ármin dr. ügyvéd által képviselt Q. Zs. felperesnek. Pásztor J. ügyv. által képviselt P. Aladár alperes ellen, szerződés érvénytelenítése iránti perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 151 K. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Indokok: Nem vitás ugyan a felek között az E) és F) alatti okiratoknak az a tartalma, hogy felperes az abban megjelölt ingatlanrészt alperesnek tényleg el nem adta; felperes az említett okiratok érvénytelenségének kimondását meg sem kérheti. Felperes keresetében beismeri, hogy az okiratok célja az volt, hogy a közös ingatlan tovább adassék az alperes neve alatt. Nem tagadta továbbá a 2. •/. alatti okirat valódiságát. Ezekből pedig megállapítható, hogy felek között, ha nem is vételi ügylet, hanem más jogvisszony keletkezett. És minthogy az sem vitás, hogy az E) és V) alatti okiratok a felperes saját akaratelhatározásának következményei és ha azoknak az eladásra vonatkozó tartalma a valóságnak nem is felel meg, ez a körülmény az okiratot érvénytelenné nem teszi: mert ha színlelt jogügyletet tartalmaz, még e melleit nincs kizárva, hogy a felek közötti jogvisszony és a valódi jogügylet biráltassék el. Felperesnek ily körülmények között, a valódi jogügylet alapján, jogainak érvényesítéséhez nyílott joga. Ily irányban azonban keresetet nem indiLott, hanem kifejezetten az okiratok érvénytelennek kimondását kéri. Ami pedig a felek jogvisszonyára való tekintettel a harmadik személyek esetleges jogaira való figyelemmel ki nem mondható. Felperes pervesztessége miatt marasztaltatott a perköltségben. A budapesti kir. ítélőtábla (1904 március 1-én 7,510. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja; a Budapesten 1897. évi június 3Ü-án kelt a felperes A. Zs. mint eladó és az alperes P. A., mint vevő között a Budapest főváros budai része 785. sz. betétben A+l. sor 3,480. hrsz. ingatlanra vonatkozóan kötött és a keresethez E) alatt eredetben becsatolt adásvételi szerződést, valamint az arra vonatkozóan a felperes által Budapesten 1897. évi augusztus 2-án kiállított s a keresethez szintén F) alatt eredetben becsatolt pótnyilatkozatot érvénytelennek kimondja, s alperest kötelezi, hogy felperesnek 183 K. 90 f. perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével megfizessen. Indokok: Alperes perirataiban kifejezetten nem tagadta felperesnek azt a kereseti állítását, hogy a közte és felperes közt létesült E) alatti adásvételi szerződés, valamint az arra vonatkozóan felperes által kiállított F) alatti pótnyilatkozat a felek valódi akaratát nem tartalmazza, hogy az ezen okiratokban körülírt ingatlant felperes az alperesnek té'nyleg el nem adta, alperes a felperestől valóban meg nem vette, s a 7,000 frt vételárat ki nem tízette, s hogy ekként az E) és F) alatti csak színleg és azért állíttatott ki, hogy a kérdéses ingatlannak felperest illető jutalékára alperes telekkönyvi tulajdonosként kitüntettessék, s hogy az ekkép már névleg egy tulajdonos néven álló ingatlan könnyebben értékesithető, illetve az arra tervezett ház építésére, szükséges bankkölcsön könnyebben kieszközölhető legyen; de