A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 34. szám - A többszörös eladás kérdéséhez. [4. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 34. számához. Budapest, 1905 augusztus 20. Köztörvényi ügyekben. Alperesekre örökségkép szállott vagyon értéke, a marasztalási töke összegét és kamatait felülmúlja. Ezen alperesek tehát örökségük erejéig vannak marasztalva, mihez képest nem forog fenn szüksége annak, hogy számszerűleg kimondassék az is, hogy ugyanezen alperesek, az öröklött vagyon milyen értéke erejéig marasztaltatnak. A soproni kir. törvényszék (1903. évi június hó ll)-én 2,085 1903. p. szám alatt) Schreiner Károly dr. ügyvéd által képviselt B. I.ukács, B. János, B. Mária, R. Fülöpné, borisfalvi G. Vince peresenyei (i. Egyed, G. Mátyás és G. Erzsébet, W. Nándorné bécsi, P István és P. Jakab undi lakos felpereseknek, Őst r József dr. ügyvéd által képviselt B. Ferenc, B. Erzsébet, F. Istvánné. undi és B. Johanna, Pernáts Jánosné fülesi, nemkülönben nem védekezett B. Mária, B. Sándorné undi lakós alperesek elleni 2,1 60 korona tőke, s jár. iránt indított rendes perben itélt: Kötelezi alpereseket, mint néhai B. János örököseit, miszerint egyetemleges kötelezettséggel, mégis a néhai B. János hagyatékát képezett és a leltár 1 32 folyó szám alatt felsorolt 570. korona 90 fillér, a künnlevő követelések 150 korona, az undi 29. számú telekjegyzőkönyvben felvett r>/8 telek fele és az undi 214. számú telekjegyzőkönyvben I. 1—4. sorszám alatt felvett telki birtok erejéig 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett B. Lukács, János és Máriának együttesen 720 korona tőkét és ennek 1901. évi május hó 3-tól járó 5% kamatát, P. István és Jakabnak egyenként 240 korona tőkét és ennek 1901. évi május hó 3-tól járó 5°/0 kamatát megfizessenek és néhai B. Ágnes Groszner Jánosné hagyatéka javára a csepregi kir. adóhivatalba 720 K tőkét és ennek 1901. évi május hó 3-tól járó 5°/n kamatát birói letétbe helyezzenek. Kötelezi továbbá alpereseket, miszerint felpereseknek ugyancsak 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett további 321 K 45 filí: perköltségen megfizessenek. Az ekkép megítélt összegeken felül felpereseket keresetükkel elutasítja. Elrendeli, hogy jelen Ítélet eredetben a periratok mellett megőrzendő, hiteles alakban Schreiner Károly dr. és Ostor József dr., soproni ügyvédeknek, nem különben B. Mária. B. Sándorné undi lakosnak kézbesittessék. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy néhai B. Tamás és neje R. Anna az Undon 1860. évi október hó 24-én kelt és a keresethez A) alatt csatolt házassági szerződés szerint az undi 29 számú telekjegyzőkönyvben felvett »/8 telki ingatlanukat oly feltétellel ruházták át a fiuk B. Jánosra, hogy az az átadó szülök elhalta után testvéreinek 1,800 íorinot azaz 3,600 koronát tartozik szülői örökrész fejében kifizetni. Miután a soproni kir. telekkönyvi hatóságnál 1872. évi május hó 27-én fevett és a keresethez B) alatt csatolt jegyzőkönyv szerint B. János ezen kötelezettséget újból is elvállalta és elismerte, hogy az A) szerint 6/8 telek őt csak szülői halála után illeti meg, a midőn az örökösöknek járó 3,600 koronát is fizetni tartozik; miután továbbá néhai B. Tamás és nejének a birtok átvevő B. Jánoson kivül még öt gyermeke: nevezetesen Márton, Pál, Máté, Julianna és Ágnes volt, tehát reájuk áganként 720 korona esik és miután B. János 1884 évi december hó 23-án elhalt és alperesek, mint annak kizárólagos örökösei a csepregi kir. Járásbíróságnak 498/1886. számú végzéssel igazoltattak, kérik alpereseket a néhai apjuk hagyatéka erejéig a részükre eső tőkében és ennek 1880. évi augusztus hó 14-től mint az átadó szülők halálától járó 5"/o kamatának megfizetésére kötelezni. B. Mária alperes nem védekezvén, a prtts. 112. §. alapján pertársai védekezéséhez csatlakozottnak tekintendő. Alperesek kifogásolják a keresetet, mert néhai B. Tamás hagyatéka letárgyalva nem lett és így a netáni ismeretlen örökösöket, nemkülönben B. Márton és Mátét végül pedig B. Ágnes özv. G. Jánosné ismeretlen örököseit is kellett volna perbe vonni. Elismerik a kereset alapját képező A) és B) okiratok valódiságát, de tagadják, hogy fizetni tartoznának, mert B. Pál, Ágnes és Julianna felperesek jogelődei, néhai apjuktól apránként egyenként 1,600 K-t kaptak és kifogásolják a felszámított kamatokat, mert a jóhiszemű birtokos kamatot nem tartozik fizetni, ők pedig a fizetésre soha felszólítva nem lettek. Alperesek elismerik az A) és B) okirat valódiságát, elismerik tehát, hogy néhai apjuk szüleitől megkapták az undi 29. számú telekjegyzőkönyvben felvett r7B telki birtokot oly kötelezettéggel, hogy testvéreiknek összesen 3,600 K-t kifizetni tartoznak. A meghallgatott szakértők az elrendelt birói becsű alkalmával az undi 29. számú telekjegyzőkönyvben felvett s/s teleknek az 1880. évi forgalmi értékét 8,000 koronára teszik, alperesek jogelődje tehát 8,<>00 K. értékű ingatlant kapott oly kötelezettséggel, hogy ebből testvéreinek, örökrészükre 3,600 K. és igy kevesebbet fizessen, mint amennyi azokat már csak köteles törvényes örökösödési jog cimen megilletné, pedig a legkisebb valószínűségre sem mutattak reá alperesek, hogy B. Tamás és neje gyermekeiket, Jánoson kivül, a köteles részre szorítani akarták volna. Felperesek keresete a kötelmi alapon nyugszik és igy nem örökösödési perről lévén szó, netáni ismeretlen örökösöknek perbe idézése épp oly felesleges és szükségtelen lett volna, mint azon hitelezőkéit, kiknek a 3,600 K-ból jutalék jár. B. Tamás haláleset felvétele igazolja, hogy nevezettnek hat gyermeke volt, ugy mint a birtok átvevő János, továbbá az ez által örök részére készpénzben kielégített Márton, Pál, Máté, Julianna, és Ágnes. Teljesen mellékes azon tény, hogy B. Tamás hagyatéka letárgyalva nem lett, hisz épp az A) és B) okirat tanúsítja, hogy vagyonát már életében ruházta át alperesek jogelődjére és igy hagyatéka már nem maradt. De épp ezen vagyon átruházás foglalja magában a hagyatéki tárgyalást is, mert az örökhagyó és neje vagyonukat egyik gyermekükre átruházván, ezt kötelezik, testvéreinek szülői örökrész fejében 3,6(10 koronát kifizetni. Másrészt azon gyermekük, nevezetesen B. János elfogadja a birtokot és a fizetési kötelezettséget, a többi örökösök pedig tudomásul veszik ama intézkedést, mert ellene semmiféle jogorvoslattal nem élnek, sőt köztük hárman, illetve jogutódaik ép azon intézkedés alapján keresetbe veszik örökrészüket. Azon további okoskodásuk alpereseknek, hogy B. Pál, Ágnes és Julianna még apjuktól megkapták a kereseti követelést, mert apránként 800 fi t.-ot is kaptak egyenként, szinte mellékes és ezen perrel semmiféle összefüggésben nem áll, mert alperesek még csak fel sem emiitik, még kevésbbé bizonyítják, hogy néhai B.Tamás akkor, midőn gyermekeinek néha-néha pénzbeli segélyt adott, ezt B. János helyett és amazoknak örökrészükbe való betudással fizette, és mert az A) okiratbeli kötelezettség hatályon kivül nem helyeztetett, sőt annak valódiságát alperesek még ma is elismerik és legkevesebb bizonyítékot sőt valószínűséget sem nyújtanak arra, hogy jogelődjük B. János az elvállalt kötelezettségnek bármily részben megfelelt volna. Hivatkoznak ugyan B. Mihály és B. Johanna tanukra, kik közül ázon'bMi az-első csak azt tudja előadni, hogy apja B. Márton neki elmondta, miszerint B. Tamástól 1,600 K. kapott örökrészbe betudandólag 1,859-évbcn, B. Johanna pedig azt vallja, hogy boldogult férje B. János mondta neki, hogy testvéreinek fejenként 1,(500 K-át fizetett örökrészt 1874. év előtt. Közvetlen tudomása tehát egyik tanúnak sincs a fizetésről, egyik sem látta; különben az ezen tanuk állal hallott és emiitett fizetések mind a birtok átadó szülők életében, a birtokátadás előtt történtek, holott alperesek jogelődje az A) és B) okiratokban magát arra kötelezte, hogy a kikötött 3,600 K-át a birtokátadók halála után fogja, az ellvál1 alt kötelezettségéhez képest, kifizetni, ezen fix összegbe pedig semmikép sem számitható be azon esetleges összeg, melyet nem kötelezett, hanem annak jogelődje jószántából külön adott egyik vagy másik gyermekének. Kétségtelen tehát, hogy néhai B. János az Á) okirat alapján testvéreinek a 3,600 K. szülői örökrészszel tartozik és kétségtelen, hogy ezen 3,000 K. B. János öt testvéreit egymásközti egyenlő arányban illeti, amiből folyólag ismét az következik, hogy az öt testvér közül bármelyik az ő részét különváltan is követelheti és épenséggel nem kell nekik együttesen perelniök, avagy egymást perbevonniok, mert B. János minden testvérének külön-külön 720 K szülői örökrészt tartozik kifizetni. B. János az iratokhoz csatolt hagyatéki iratok szerint 1884. évi december hó 23 án halt el és örököseiül a csepregi kir. járásbíróságnak 498/1886. számú végzése által alperesek igazoltattak, kiknek az ugyanazon végzésben körülirt hagyaték bíróságilag átadatott. Kétségtelen, hogy ezen örökösök kötelesek néhai apjuk tartozását kifizetni és az általa átvállalt kötelezettségnek megfelelni. Alaptalan alpereseknek azon kifogása, hogy ők legfeljebb is az undi 29. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlan erejéig volnának marasztalandók, miután nem apjuk, hanem öregapjuk hagyatékáról van szó, és pedig alaptalan azért, mert néhai B. János az A) alatti okirat szerint feltétlenül kötelezte magát a 3,600 K. szülei örökrészt kifizetni, ezen kifizetést tehát összes vagyona és nemcsak azon ingatlan erejéig, melyet átvett, tartozik fizetni, tehát jogutódai is az összes apai hagyaték erejéig felelnek. Különben a szakértők az undi 29. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok becsértékét 8,000 koronában állapították meg s igy ezen egy ingatlanból is bőven kijut a 3,600 korona. B. Pál jogosult 1804. évi május hó 9-én elhalt örökösei a csepregi 36 97. sz. beszavatoló végzéssél igazoltattak, miért is az annak járó 720 korona, örököseit egymás közti egyenlő arányban illeti és miután ezek a pert megindító felperesek között szerepelnek, ezek részére leendő fizetésére alpereseket marasztalni kellett B. Juliánná P. Jánosné 1890. évi január hó 5-dikén halt el és örökösei a csepregi kir. járásbíróságnak 2,161 901. számú vég-