A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 33. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [11. r.]

236 A dOG mint legközelebbi érdekeltek A •/. a. ig. ügyvédünk utján kérjük a Tekintetes kir. Járásbíróságot: méltóztassék az iratokat ujabbi hagyatéki, illetve póttárgyalás megtartása céljából kir. közjegyző urnák kiadni, hogy ezen hagyatéki ügyek nemcsak formailag, hanem a tényleges állapotnak megfelelőleg végleg rendeztessenek. Ugyanis azon anomália áll fenn, hogy az örökösök hányadrésze hagyatékbiróságilag át lett adva, és ilyen hányadrészekben ki van tüntetve az y-i 23. és 27. sz. telekk. betétekben, holott tényleg az örökösöket semmiféle hányadrész nem illeti meg, hanem mindegyik örökös azon tényleges ingatlanokat birtokolja, mely a felosztási terv szerint öt megilletett. Az egyes örökhagyók után tehát nem maradt a megnevezett ingatlanok egy bizonyos hányadrésze örökségül, hanem az örökség tárgyát tényleg azon ingatlanok képezték, amelyek a felosztási terv szerint birtokában voltak és ezek lettek volna beszavatolandók. Minthogy pedig az eddigi hagyatéki tárgyalásokon csak a való visszonyoknak meg nem felelő hányadrész szerepelt, ezen tévedés rendkívül sok bonyodalomra adhatna okot, és a kitűzendő új hagyatéki, illetve póttárgyaláson, minthogy az összes érdekeltek egyetértő nyilatkozatot fognak tenni, függőben lévő hagyatéki ügy végleg rendezhető lesz; és minket, tisztelettel alólirottakat a telekkönyv szerint is az ingatlanok több mint fele illet meg.» A bíróság ezt a kérelmet 1905. Pv. II. 27/23. számú végzésével elutasította, «mert a S. J. és társainak hagyatéki ügyében a hagyatéki vagyont az örökösök között kötött ujabb egyezség alapján már jogerősen átadta és az a körülmény, hogy az örökösök nem az általuk elfogadott átadási arány, illetve telekkönyvi tulajdoni arány szerint birtokolják ezt a hagyatékot, nem ok az örökösödési póteljárás megindítására.» <Ha a telekkönyvi állapot nem felel meg a tényleges birtokolási állapotnak, jogukban és módjukban van folyamodóknak, peres és perenkivüli uton, de nem hagyatéki uton, az azokból eredő jogsérelmek orvoslását szorgalmazni". Á felső bíróság jogerős határozata ezzel szemben a következő : « ... az elsőbiróság végzését feloldja és ugyanazt a bíróságot utasítja, hogy az eljárt kir. közjegyzővel tartasson póttárgyalást, arra az összes érdekelteket, közzéjük értve a telekkönyvi közös tulajdonosokat is, idéztesse meg, a póttárgyaláson a kérdéses közös ingatlanok tényleges birtokának megfelelő felosztása és a tulajdonjognak a felosztás alapján leendő bejegyzésére alkalmas vázrajz kiállítása iránt az egyezséget kiséreltesse meg s azután hozzon a kifejlendőkhöz képest uj határozatot.* indokok : A felterjesztett hagyatéki iratok között lévő, 1897. évi szeptember hó 16-án felvett legrégibb hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv, valamint az iratok között lévő, 1897. évi május hó 2-án kelt osztályos egyezség és a vázrajzok szerint, a részben hagyatékot, s részben közös tulajdont képező ingatlanok felosztására nézve külön megállapodások történtek, az örökhagyók örökösei, és a többi tulajdonos társak között, sőt özv. Sch. t. társtulajdonos jutalékát gyermekei részére osztály alá is bocsátotta.* cMinthogy pedig az örökösödési eljárás helyes keresztül vitelének főcélját az képezi, hogy az ingatlanokra a tulajdonjog a telekkönyvekben és betétekben, a tényleges állapotnak megfelelően jegyeztessék be, ennek a keresztül vitele azonban a felterjesztett iratok szerint még nem történt meg, mindezeknél fogva a neheztelt végzést feloldani és az első bíróságot a jelen végzés rendelkező részében foglalt eljárásra utasítani kellett.* Ennek alapján a kir. közjegyző póttárgyalást tartott s ennek eredményeként ujabb 5 ives tárgyalási jegyzőkönyvet, 1 szerződést, harmincegy (31) darab külön jegyzőkönyvet, az uj törlési engedélyt, 5 egyéb mellékletet s a régi 8 darab anyakönyvi kivonatot mutatja be, a régi tárgyalási iratok és osztályegyezségek teljes hatályon kivül helyezése mellett. Ezekben örökösök és nem örökösök, telekkönyvi tulajdonosok és idegenek osztoznak, adnak-vesznek, cserélnek és napvilágot lát, a jogerős átadás után, a nélkül, hogy abban hiba vagy téve* dés, vagy a felek akaratától eltérő vitézkedés történt volna, — még egy ujabb, monstre-végzés, a foganatosítás végett megkeresendő telekkönyvi hatóság nagy örömére. Kérdés már most: 1. hogy szabad-e ilyen célból póteljárást tartani a felek egyezsége és akarata szerint meghozott és foganatosított jogerős átadás után ? 2. Szabad-e ilyen átadás után a tényleges birtoklási állapotot, — noha a 24,300/1893. sz. i. m. r. szerinti eljárás mellőzésével,— figyelembe venni és alapul használni fel arra, hogy a felek a rendes telekkönyvi ut mellőzésével hagyatéki uton osztozzanak, adjanak, vegyenek és csereberéljenek? 3. szabad-e bekebelezési illeték lerovását és 4. a telekkönyvi rendtartásnak a kérelmek halmozására vonatkozó rendelkezését (123. §.123. erdélyi §.) kijátszani a hagyatéki bíróság belevonása által ? 5. melyik az a rendelkezés, amelynek alapján a póteljárást a fennt irt körülmények között el kell, vagy el lehet rendelni ? 6. hogyan kötelezhető a kir. közjegyző arra, hogy a felek tetszésétől függően az ő telekkönyvi vagyoni visszonyaikat egymással és idegenekkel szemben teljesen ingyen rendezgesse (1894 : XVI. 120. §.)? 7. miféle végzést hozzon a hagyatéki bíróság: ujabb átadó végzést, vagy oszlálymegállapitót, vagy telekkönyvi állapotot rendező végzést, vagy micsodát fés mit mondjon abban? végül: 8. hogy melyik helyes igazán, az első bíróság feloldott rendelkezése-e, vagy a felsőbíróság feloldó rendelkezése ? Fromm Géza dr., ráckevei kir. albiró. Vegyesek. Ha a kisajátító és a kisajátítást szenvedő fél között ugy a kisajátítási tervre nézve, mint az árra nézve a megegyezés létre jött, a birtokba vezetés a rendes bíróságnál kérelmezendő. Ily esetekben az 1881. évi XLI. t.-c. 45. §-a alkalmazásának — mely szerint a munkálatok megkezdését sürgősség esetén a kereskedelemügyi miniszter a törvényben megszabott feltételek mellett megengedheti — helye nincsen. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1900. évi 17,597. sz. határozata. Hozzám intézett felterjesztésére, -- melylyel I>. r. t. város polgármesterének az állami gymnasium építéséhez és uj utca nyitásához F. J. dr. kisajátított terület sürgős igénybevételének engedélyezése iránti folyamodványát bemutatta — a m. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértőleg értesítem alispán urat, hogy a szóban forgó ingatlan sürgős igénybevételét az 1881. évi XLI. t.-c. 45. §-ának alkalmazásával s annak alapján nem engedélyezhetem. Ugyanis a kérdéses ingatlanra nézve a tulajdonossal az egyezség létrejött, sőt annak kártalanítási ára tulajdonos által fel is vétetett, ennélfogva ezen ingatlanra nézve az 1881. évi XLI. t.-c. 45. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók, mert az abban felsorolt esetek a jelen ügyben fenn nem forognak. Erről D. r. t. város közönségét értesítse azzal, hogy a kisajátítási tervre vonatkozó jogerejü közigazgatási határozat alapján joga van a birtokba vezetést a kisajátítási törvény 40. §-ának utolsó bekezdése szerint illetékes bíróságnál kérelmezni, mert a kisajátítási törvény 40. §-ának utolsó bekezdéséből, mely szerint a kisajátítási tervre vonatkozó jogerőre emelkedett közigazgatási határozat az iratokkal együtt kn étel nélkül minden esetben, tehát azon esetben is, ha a felek között minden kérdésre nézve egyezség jött létre, a bírósághoz átteendő, az következik, hogy a kisajátítási tervre vonatkozó közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után minden további eljárás már a bíróság hatáskörébe tartozik, és mert a kisajátítási törvény 45. §-ának utolsó bekezdése értelmében az ezen szakaszban felsorolt esetekben a birtokba vezetést a bíróság foganatosítja, mely rendelkezés analógia utján a jelen esetben is alkalmazható. A kisajátítási jog engedélyezése előtt megkisérlett egyezség a kisajátítási eljárás elrendelése előtt az 1881. évi XLI. t.-c. 32. §.-a értelmében megkisérlendő egyezséget nem pótolja. A községi bíró és jegyző a kisajátítási tervet egyoldalulag megállapítani nem jogosult. Ha a kisajátítási tervre nézve egyezség jött létre, az ügy a kártalanítási eljárás megindítása végett a bírósághoz irányítandó. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1905. évi 53,000. sz. határozata.) Végrehajtás alá vonható-e a templom? A máramarosszigeti kir. törvényszék: A máramarosszigeti kir. törvényszéknek 1904. évi szeptember hó 20. napján kelt 10,770/1904. számú végzése alapján a máramarosszigeti 3,949. számú tjkvben foglalt s a máramarosszigeti izraelita szefárd hitközség nevén álló ingatlanra a végrehajtási zálogjog 5,794 K. 01 fillér tőke, ennek 1893. évi március hó 31 -tol 1895. évi július hó l-ig 6% s 1895. évi július 1-től a kielégítésig járó 5% kamata és 162 K. 80 f. perköltség erejéig a máramarosszigeti izraelita ortodox hitközség javára bekebeleztetni rendeltetik. —A debreceni kir. ítélőtábla : A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság végzését megváltoztatja és a máramarosszigeti kir. törvényszék, mint a per bírósága által 10,770/1904. sz. alatt intézett megkeresés teljesítését megtagadja; mert a hiteles másolatban felterjesztett máramarosszigeti 1,949. számú tjkv tanúsága szerint a végrehajtás alá vonni szándékoló ingatlanon imaház, tehát isteni tiszteletre szánt épület emeltetett, következéskép az 1881 : IX. t.-c. 51. §-ára való tekintettel végrehajtás alá nem vonható, ezen ingatlanra a végrehajtási zálogjogot bekebelezni nem lehet. — A m. kir. Kúria: A másodbiróság végzése helybenhagyatik, mert a máramarosszigeti 3,949. számú tjkvben B. 2. sorszám alatt foglalt bejegyzés szerint az ugyanabban a tjkvben felvett és végrehajtás alá vonatni kért ingatlanon imaház épült, az ily ingatlanon pedig, tekintettel arra, hogy a templom, vagy az ezzel egv tekintet alá eső imaház, mint az isteni szolgálat teljesítésére rendelt dolog állandó rendeltetésénél fogva a közforgalom tárgya nem lehet, végrehajtás alá nem vonható, amint ez az isteni tiszteletre szánt ingókra vonatkozóan, az 1881: LX. t.-c. 51. §-ában foglalt és az elv tekintetében joghasonlatosságnál fogva jelen esetre is alkalmazandó rendelkezéséből is kitűnik. (1905. évi június hó 8-án, 296. sz. a.)