A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 33. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [11. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 33. számához. Budapest, 1905. augusztus 13. Köztörvényi ügyekben. Foganatosított zálogjog bekebelezésére vonatkozóan az a korlátozás, hogy a hivatkozott betétben foglalt ingatlanok sem az 1896. V. t.-c. alapján, sem a Magyar agrár- és járadékbanktól sem más intézettől felveendő szölöfelujitási kölcsönnel a ('Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság" beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők, a betét B. lapjára feljegyeztetni rendeltetett, megváltoztatik s eme korlátozásnak a feljegyzése mellőztetik ; mert az ilyen terhelési tilalmat képező eme szerződési kikötés joghatállyal nem bir, minthogy a magyar királyi Kúria 74, sz. polgári döntvényében kifejezett jogszabálynál fogva az ingatlan tulajdona felett való szabad rendelkezést korlátozó terhelési tilalom a magánakarat által csak az anyagi jogszabályokban gyökerező korlátok között, vagyis egyedül az átruházót vagy harmadik személyt a telekkönyvi jószágtest állagára nézve megillető igény biztosítása végett és csak az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezésével egyidejűleg és kapcsolatosan állapitható meg; ennélfogva a terhelési tilalom a telekkönyvi jószágtest állagára vonatkozó igény biztosításán kivül más dologi jogok, mint zálog stb. oltalmára nem szolgálhatván, ki van zárva, hogy a jelzálogos hitelező és a jelzálog tulajdonosának magán akaratból a zálogjog oltalmára joghatállyal bíró terhelési tilalom létesülhessen, amiből okszerűen következik, hogy a kölcsönszerződésben a terhelési tilalom kikötésével szabályozott jogviszony a tkvi rendtartás 184. §-nak 6. pontja értelmében, figyelemmel a 69. -5-ban foglalt rendelkezésre, joghatály végett fel nem jegyezhető. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi dec. 14-én 10,740/1904. p. sz. a.) H. Józsefnek, a belvárosi takarékpénztár javára zálogjog bekebelezése iránt indított telekkönyvi ügyében következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, ugyanennek a végzésnek felfolyamodással megtámadott azt a részét, mely szerint a zálogjognak az ingatlan haszonélvezeteire leendő bekebelezését, valamint a korlátozás feljegyezését megtagadta, megváltoztatja és az elsobiróság végzésében felhívott kötelezvény alapján a zálogjogot 75,000 K. kölcsöntőke, ennek az ugyan ebben a végzésben meghatározott félévenkint fizetendő 1,796 K. '25 fül. kamat és tőketörlesztési részlet és 3,750 költségbiztositéki összeg erejéig, valamint az ott kitüntetett feltételek mellett, lajosmizsei 127. sz. betétben A. I. 1—12. sorsz. a. foglalt ingatlanok haszonélvezeteire, bér és haszonbér jövedelmeire bekebeleztetni, továbbá az eme betétben C) 8—10. tétel alatt foganatosított zálogjog bekebelezésére vonatkozóan azt a korlátozást, hogy a hivatkozott betétben foglalt ingatlanok sem az 1896: V. t.-c. alapján, sem a magyar agrár- és járadékbanktól, sem más intézettől felveendő szölöfelujitási kölcsönnel a belvárosi takarékpénztár részvénytársaság beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők, a betét B. lapjára feljegyeztetni rendeli. Tiulokok: A zálogjognak a rendelkező részben foglaltak szerint a jelzálogul szolgáló ingatlanok haszonélvezetére leendő bekebelezése el volt rendelendő, mert a telekkönyvi rendtartás 130. §-nak b) pontja értelmében ennek helye van. A kötelezvényben foglalt korlátozás feljegyzését pedig azért kellett elrendelni, mert az általános jogszabályokból következik, hogy a jelzálogos hitelezőnek joga van a zálogjog szerzése alkalmával gondoskodni arról is, hogy a követelés kielégítéséül szolgálandó s a jelzálogban nyújtott fedezet oly későbbi bejegyzés által, mely a jelzálogul szolgáló ingatlanra, mint kielégítési alapra lényeges befolyással lehet, ne kockáztassék. Az 1890. évi V. t.-c. értelmében 12. és 13. §-aiból, melyek szerint a szőlőfelujitás céljára a hivatkozott t.-c. értelmében adott kölcsön az illető telekjegyzőkönyv vagy tkvi. betét A. lapjára jegyeztetik be, mely szerint továbbá az emiitett kölcsön bírói árverés esetében a szőlődézsma, úrbéri és más hason természetű váltsággal azonos elbánásban részesül, és kimutatott hátralékai beszedésére és behajtására nézve az 1883. évi XLIV. t.-c. szabályai alkalmaztatnak, kétségtelen, hogy az ily szölöfelujitási kölcsön a már előzőleg bejegyzett jelzálogos követelések fedezésére nyújtott kielégítési alapot lényegesen befolyásolja; ugyanazon t.-c. 5 §-a értelmében pedig valamely, a törvényben megjelölt szőlőbirtokosa, ha az a szőlő felújításra nem alkalmas, ezt más, uj hegyi szőlő létesítésére alkalmas területtel helyettesitheti, miből ismét az következik, hogy a jelzá' logul lekötött ingatlan, mint fedezet, az ily helyettesítés utján való megterhelés által a hitelező elől egészben vagy részben elvonathiatik. Mindezekre való tekintettel, és figyelemmel arra is, hogy az 1896. évi V. t.-c. a szölöfelujitási kölcsön igénybevételét csak kedvezményül nyújtja, ellenben abból nem következik, hogy bárki is eme kedvezményről le ne mondhasson az adós által erre vonatkozólag adott engedély alapján az a tulajdoni korlátozás, hogy a jelzálogul lekötött ingatlanok az 1896. évi V. t.-c.-ken alapuló szölöfelujitási kölcsönnel az illető jelzálogos hitelezőnek beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők, a jelzálogos hitelező kérelmére feljegyzendő, mert ez mint szerződési feltételek magában a kölcsönügyletről szóló kötelezvényben mint a jogügylet alkotó része köttetett ki, és a jelzálogos hitelező által a kölcsönügylet folytán nyújtott fedezet fentartására szerzett igény biztosítására szolgál, s azzal egyidejűleg alapíttatott. Az ily korlátolás feljegyzése nem tartozik azok közé, melyek a kir. Kúria 74. sz. polgári döntvénye értelmében joghatálylyal nem bírnak, sőt éppen a döntvényben kifejtett jogelvek alapján azt hatályosnak kell tekinteni. A hivatkozott döntvény ugyanis csak az oly elidegenítési és terhelési tilalmak feljegyzéséről szól, melyek által az ingatlan forgalmon kivül helyezése céloztatik, csak ezekre vonatkozólag áll az a jogszabály, hogy csak akkor birnak hatálylyal, ha azokat az átruházó a maga vagy harmadik személynek az átruházott ingatlanra vonatkozó igénye biztosítása végett alapítja, ellenben nem áll e szabály az oly tulajdonkorlátolásra, mely az ingatlannak forgalmon kivül helyezésére nem irányul s mely által az ingatlan tulajdonosa csak bizonyos kiváltságos természetű kölcsön felvételéhez való jogáról mond le, annak a jelzálogos hitelezőnek a javára, a ki ezt a kölcsönügylet kötésekor, tehát a zálogjog szerzésekor, azzal kapcsolatosan és egyidejűleg feltételül kiköti abból a célból, hogy szerzett zálogjoga kellő érvényesithetésében az adós későbbi ténye által korlátolva ne legyen. A m. kir. Kúria (1905. évi április hó 19-én 1,797. p. sz. alatt) következő végzést hozott: A másodbiróság végzésének nem neheztelt része érintetlen marad, felfolyamodással megtámadott az a része, melyszerint a lajosmizsei 127. sz. betétben A. I. 1—12. sz. alatt bevezetett ingatlanokra C) 8—10 tétel alatt foganatosított zálogjog bekebelezésére vonatkozóan az a korlátozás, hogy a hivatkozott betétben foglalt ingatlanok sem az 1896. V. t.-c. alapján, sem a magyar agrár és járadékbanktól, sem más intézettől felveendő szölöfelujitási kölcsönnel a 'Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság* beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők, a betét B) lapjára feljegyeztetni rendeltetett, megváltoztatik s eme korlátozásnak a feljegyzése e részben az elsobiróság végzésének helybenhagyásával mellőztetik; mert az ilyen terhelési tilalmat képező eme szerződési kikötés joghatállyal nem bir, minthogy a magyar királyi Kúria 74. sz. polgári döntvényében kifejezett jogszabálynál fogi-a az ingatlan tulajdona felett való szabad rendelkezést korlátozó terhelési tilalom a magánakarat által csak az anyagi jogszabályokban gyökerező korlátok között, vagyis egyedül az átruházót vagy harmadik személyt a telekkönyvi jószágtest állagára nézve megillető igény biztosítása végett és csak az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezésével egyidejűleg és kapcsolatosan állapitható meg; ennélfogva a terhelési tilalom a telekkönyvi jószágtest állagára vonatkozó igény biztosításán kivül más dologi jogok, mint zálog stb. oltalmára nem szolgálhatván, ki van zárva, hogy jelzálogos hitelező és a jelzálog tulajdonosának magánakaratának a zálogjog oltalmára joghatállyal biró terhelési tilalom részesülhessen, amiből okszerűen következik, hogy a kölcsönszerződésben a terhelési tilalom kikötésével szabályozott jogviszony a tkvi rendtartás 104. §-nak 6. pontja értelmében, figyelemmel a 69. §-ban foglalt rendelkezésre, joghatály végett fel nem jegyezhető. A fizetésletiltásról szóló rendelvény ajánlott levélben küldetett el és a munkaadó azon alkalmazottjának kezeihez kézbesittetett, aki az ö vagyonát kezelte, ez azonban kötelességének megszegésével a rendelvényt a munkaadónak át nem adta aki igy a fizetésekből levonásokat nem eszközölt. Minthogy a munkaadó alkalmazottjainak rendszerinti foglalkozásuk körében felmerült tényeiért és mulasztásaiért felelős, a követelés behajtása iránt folyamatba tett perben fizetési kötelezettsége megállapittatott. (A m. kir. Kúria 190Í. szeptember 15. 5,030/903. sz. a.) Ha a közös birtokban a gazdálkodást a tulajdonostársak nem együtt, hanem azoknak csak egyike folytatja, az egyedül gazdálkodó tulajdonostárs a birtok állagában önkényüleg tett csak olyan változtatásoknak értékét számíthatja fel a maga javára, amely változtatások, illetve beruházások a birtok értékét feltétlenül emelik. Ilyennek nem tekinthető a belsőségeknek díszkertté történt átalakítása. (A m. kir. Kúria 1905. ápr. 19. 1,797. sz. a.) A munkás hajnali egy órától volt elfoglalva s tiltakozása ellenére késő este kellett a kévéket a kocsira rakni: útközben a kévék s a rajtuk ülő munkás a kocsiról lecsúsztak, s ez utóbbi balesetet szenvedett. A baleset közvetlen oka az volt, hogy a